Birkózással erősítik a nők szerepét az indiai lányok
2023. november 11. – 18:28
Egy szegény észak-indiai falu, Sisai határán két tucat lány arra készül nap mint nap, hogy birkózóként egyszer dicsőséget szerezzenek a hazájuknak. Az Altius nevű bentlakásos edzőközpont azt szeretné bebizonyítani, hogy ha a lányokból világszintű birkózó válik, az a társadalom nőkhöz való konzervatív hozzáállásán is változtathat.
A rendőrként dolgozó, ötvenéves Usha Sharma és testnevelő tanár férje 2009-ben hozták létre bentlakásos edzőközpontjukat, az Altiust, ahol nagyjából húsz lány felkészítését végzik. Az iskola a fővárostól mintegy három órányi autóútra található, így míg a közeli földeken a falusi nők szarvasmarhákat legeltetnek, az Altius diáklányai a birkózóedzéseiken vesznek részt. Ha a lányok nem kapták volna meg ezt a lehetőséget az iskolától, jó eséllyel ők is az állatokat hajtanák. A sportközpont növendékeinek napjairól Anushree Fadnavis, a Reuters fotósa készített sorozatot.
Az iskola diákjai vasárnap kivételével minden nap hajnali 4-kor kelnek, és együtt készítik el maguknak a zúzott földimogyoróból és tejből összekevert proteinitalt. Reggelente erőnléti edzésen vesznek részt, futnak, súlyzóznak és fekvőtámasznak, az esti tréning viszont már a birkózószőnyegen zajlik.
Az iskola felszerelése igen szerény, a szobák ágyain és matracain több lány osztozik, a hőségben pedig inkább a légkondicionálóval felszerelt szobákban zsúfolódnak össze.
A 8 és 22 év közötti lányok szinte mindegyike rövid hajat visel, de nem divatból, hanem hajhúzás ellen. A lányok között erős női szövetség alakult ki. „Úgy működünk, mint egy család, együtt játszunk, tanulunk és veszekszünk, de támogatjuk is egymást” – mondja a 16 éves Swati Berwal.
A birkózás népszerű sport Indiában a férfiak körében, országszerte több ezer edzőközpont működik. De a női birkózók is egyre több dicsőséget szereznek Indiának, a legutóbbi, Kínában megrendezett Ázsiai Játékokon három bronzérmet is nyertek, tavaly pedig egy korábbi Altius-tanítvány lett harmadik a Nemzetközösségi Játékokon Nagy-Britanniában.
Pedig az indiai birkózószövetség éppen nehéz időket él át, a szövetség korábbi vezetőjének amiatt kell bíróság elé állnia, mert több női birkózó is szexuális zaklatással vádolja. Usha Sharma szerint amikor egy indiai nő erős férfihatalommal száll szembe, akkor sok mindent kockára tesz, a karrierjét, az életét. Sharma férje a saját húgának, aki szintén birkózó, azt javasolta: „Először tiltakozz, és keverj le egy pofont, utána menj el onnan, és ne gondolj az érmekre”.
Usha Sharma is olyan családban nőtt fel, ahol az apja azért nem volt hajlandó fizetni a tandíjat számára, mert feleslegesnek gondolta egy lány oktatását. Usha később elvégzett egy edzőakadémiát, ezzel ő lett India első női birkózóedzője.
„Egy faluban a nőnek nincs értéke. Az állatoknak több van, mert azok legalább tejet adnak, amiből bevétel jön. Amikor megnyitottam az akadémiát, és elkezdtünk érmeket szerezni, jó érzés volt arra gondolni, hogy azokat a lányokat, akik korábban teheneket legeltettek, most a család férfitagjai is becsülik” – mondja Usha Sharma.
Az iskola vezetője szerinte a szegénység, a hagyományok és a konzervatív szellemiség együttesen akadályozzák a nők jogainak érvényesülését az országban. A lányok számára megnyitott sportközponttal a diszkriminatív szemléleten is szeretnének változtatni.
A női birkózók új generációját főleg Geeta Phogat sikere inspirálta, aki az első indiai birkózónő volt, aki aranyérmet nyert a 2010-ben Újdelhiben megrendezett Nemzetközösségi Játékokon.
Sonu Kaliraman is Altius-növendék volt, korábban ő is több alkalommal képviselte Indiát versenyeken, majd súlyos sérülést szenvedett, azóta az Altiusban edzősködik. Gyerekként arra vágyott, hogy ő is egy legyen az olyan lányok közül, akiket az iskola udvarán látott sportolni, miközben ő a földekre ment dolgozni.
Az Altius tagjai szerint ha az indiai lányok bebizonyítják, hogy világszintű birkózó válhat belőlük, a társadalom nőkhöz való konzervatív hozzáállása is megváltozhat.
A birkózóedzéseket az állam finanszírozza, a szülők csak az ellátásért és az oktatásért fizetnek, havonta körülbelül 9100 rúpiát (38 ezer forintot).
A diákok vasárnaponként hazatelefonálnak a családjuknak, és egy régi mobiltelefont adnak körbe egymásnak. Internet-hozzáférésük nincsen.
De akár bajnokok lesznek, akár nem, Sharma és férje szerint a szegény családokból származó lányok mindenképp leckét kapnak a nők szerepének erősítéséről.