Átláthatatlanság, megkülönböztetés és fejetlenség – leginkább ezekkel a szavakkal jellemezhető a színházak finanszírozását meghatározó, döcögősen induló új rendszer.

Miután a kormány felkészületlenül megszünteti a kulturális tao-t, óriási a bizonytalanság, de azt sejtetik, a függetlenek is „rendben lesznek”. Egy bizottság dönthet majd.

Jelentős változások előtt áll a színházi szféra, ha valóban felszámolják az előadó-művészeti szervezetek tao-támogatását, amely 10 év alatt sok tekintetben átalakította ezt a világot.

Újonnan alapított, egymással szoros kapcsolatban álló színházak tavaly közel kétmilliárd forint tao-támogatást kaptak, pedig tevékenységük észrevehetetlen.

A színházak tao-támogatása a tervezett sokszorosára nőtt, a számos visszaélés pedig sok színházi vezetőt frusztrál. Hogy lehetne jobb a rendszer?

Több kapcsolat is van a csalással vádolt, több százezres nézettséget blöffölő kamuszínházak között. A tao-törvény egyik kidolgozója bukkan fel mögöttük.

Hatvan éve még évi átlag 14-szer mentünk moziba, ez az arány pár éve évi egyre esett vissza. De a filmhabzsolók elkezdtek visszaszokni.