Milyen élet vár a körözött Matolcsy Ádámra és Stofa Györgyre, ha nem adják fel magukat?
Európai és nemzetközi elfogatóparancs van érvényben Matolcsy Ádámmal és az MNB-ügyben szintén gyanúsított Stofa Györggyel szemben. A jegybankelnök fiát és Stofát gazdasági csalással gyanúsítja a Központi Nyomozó Főügyészség, de azt nem tudni, merre lehetnek. Egyelőre egyikük sem jelentkezett a hatóságoknál. Ha akár Matolcsy, akár Stofa külföldön tartózkodik, és nem akar a hatóság rendelkezésére állni, akkor a nemzetközi elfogatóparancs kiadása után már nincsenek könnyű helyzetben.
Aki ellen ilyen körözést adnak ki, azoknak az adatai jellemzően bekerülnek az Interpol Red Notice (Vörös Riasztás) nevű nyilvántartásába, ami nem egyenlő az elfogatóparanccsal. Ez az adatbázis csak részben publikus. A nyilvánosan elérhető Red Notice nyilvántartásában e cikk írásakor összesen hat magyar (vagy magyar állampolgársággal is rendelkező) szökevény szerepel. Matolcsy és Stofa neve még nem olvasható a felületen.
Az utazás: kockázat
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének benne az adatbázisban. Ennek nagyobb része ugyanis zárt, és csak a 196 Interpol-tagállam rendőri és határrendészeti szervei számára érhető el. Ők viszont nemcsak azt látják, amit nyilvánosan lehet látni belőle, tehát az alapadatokat és a fotókat, hanem annál jóval többet: egyebek mellett a körözött személyek ujjnyomatait, de még a kapcsolataikat is.
Ha Matolcsy és Stofa szerepel ebben az adatbázisban, márpedig jó eséllyel igen, akkor szinte esélyük sincs repülőre ülni vagy egy legális határátkelőn átmenni lebukás nélkül. De még egy sima rendőri igazoltatás közben is lebukhatnak.
Az Interpol rendszerét gyakran használják szökésben lévő bűnözők, terrorizmussal, szervezett bűnözéssel, korrupcióval, emberöléssel vagy pénzügyi bűncselekményekkel gyanúsított emberek felkutatására. A hatóságok általában azért nem hozzák nyilvánosságra, ha valaki bekerül az Interpol adatbázisába, mert ha a gyanúsított nem tudja biztosan, hogy szerepel azon, akkor nagyobb eséllyel hibázik. Például menetrend szerinti repülőre ül, hivatalos ügyet intéz külföldön vagy legális határátkelőt használ. Az más kérdés, hogy Matolcsy és Stofa esetében ez nem lehet szempont, mert szinte nulla az esélye, hogy ne tudnának a körözésük tényéről.
A nyilvánosság segítségét a hatóságok jellemzően veszélyes, erőszakos bűnözők, fegyveres elkövetők esetén kérik, vagy akkor, ha éveken át nem bukkannak egy körözött személy nyomára. De például egy időben még Hernádi Zsolt Mol-vezér is szerepelt az adatbázisában, miután Horvátországban büntetőeljárás indult ellene, sőt el is ítélte őt az ottani bíróság. Hernádi akkoriban kerülte is a külföldi utakat.
Bárhol is tartózkodik egy körözött személy, a nemzetközi elfogatóparancs miatt nem igazán tud a saját okmányaival utazni. A nemzetközi járatoknál a légitársaságok a repülőjegy megvásárlásakor és az utasfelvételkor kötelesek továbbítani az utasok adatait a cél- és tranzitországok határellenőrző szerveinek. És ha egy körözött név felbukkan a listán, akkor a határellenőrző szoftverek azonnal riasztanak. Amikor a határellenőr leolvassa a géppel olvasható útlevelet, a terminál közvetlenül lekérdezi az Interpol adatbázisait. Körözés esetén a rendszer azonnal hang- vagy fényjelzéssel figyelmezteti a tisztviselőt, a kapu lezár, és a biztonsági személyzet azonnal őrizetbe veszi az utast.
Az SLTD, a TDAWN és az SIS II
Az Interpolnak két olyan adatbázisa is van, ami ilyenkor segít egy körözött személy elfogásában. Az egyik az SLTD (Stolen and Lost Travel Documents), amely magát a tárgyat, azaz a dokumentumot körözi: olyan útleveleket és igazolványokat tart nyilván, amelyeket a tulajdonosuk elhagyott, tőle ellopták vagy eleve üresen tulajdonítottak el a hatóságoktól, így leggyakrabban identitáslopásra vagy hamisításra használják őket. Ezzel szemben a TDAWN (Travel Documents Associated with Notices) nem hibás vagy lopott dokumentumokat listáz, hanem körözött személyekhez köti az okmányokat. Azokat a teljesen valódi, legálisan kiállított útleveleket tartalmazza, amelyek olyan emberek birtokában vannak, akik ellen az Interpol valamilyen nemzetközi elfogatóparancsot vagy egyéb jelzést (például Red Notice-t) adott ki.
A schengeni övezetben a határellenőrök az SIS II adatbázisát is használják. Ez lényegében egy hatalmas, valós idejű európai körözési és biztonsági hálózat, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok rendőrségei, határőrei, vámhatóságai és bíróságai másodpercek alatt megosszanak egymással információkat körözött személyekről és tárgyakról.
Dubajban valós idejű arcfelismerőket használnak
A nyomozók gyanúja szerint Matolcsy és Stofa külföldön lehetnek, a nemzetközi elfogatóparancsot pedig azért rendelte el velük szemben a nyomozási bíró, mert a hatóságok feltételezik, hogy nem az európai kontinensen tartózkodnak.
Nem lenne meglepő, ha esetleg Dubajban lennének, merthogy Matolcsy Ádám korábban kiterjedt üzleti tevékenységet folytatott a sivatagi metropoliszban. Ha egy körözött személy Dubajban van, és szerepel az Interpol adatbázisában, akkor azért is van nehéz helyzetben, mert a dubaji rendőrség nemcsak a repülőtereken, hanem a közterületeken is aktívan használja a valós idejű arcfelismerő technológiát a körözött személyek azonosítására.
A rendszer MI-algoritmusai folyamatosan pásztázzák a járókelők arcát, és pontról pontra összevetik a biometrikus arcarányokat a körözési adatbázissal. Ha a rendszer egyezést talál, akkor azonnal riasztást küld a dubaji rendőrség központi műveleti termébe, és megjelöli az érintett pontos GPS-pozícióját, mozgási irányát. Ekkor a központból a legközelebbi járőröket – vagy a civil ruhás egységeket – közvetlenül a helyszínre irányítják.
Ezzel a módszerrel fogták el Dubajban Raffaele Imperiale olasz maffiavezért és a hírhedt holland drogkartellvezért, Ridouan Taghit is. Bár Taghi hamis papírokkal, teljesen visszahúzódva, a villájában rejtőzködve élt, a helyi hatóságok a digitális lábnyomok és a megfigyelőrendszerek segítségével azonosították és csaptak le rá. Nemcsak Dubajban, de Katarban is működik ilyen rendszer. A 2022-es labdarúgó-világbajnokságra készülve Katar gigantikus összegeket fektetett a legmodernebb mesterséges intelligenciára és biometrikus azonosításra épülő infrastruktúrába.
A kiszolgáltatott helyzet a bűnözők figyelmét is felkelti
Ha egy körözött személyről nemcsak a bűnüldözők, de a bűnözők is tudják, hogy sok pénze lehet, de kerüli a hatóságokat, akkor az könnyen prédává, célponttá is válhat. Az ilyen embereket szeretik kirabolni vagy megzsarolni, mivel a bűnözők tudják: ha bajba kerül, nem fordul a rendőrséghez.
De az is veszélyes lehet egy körözött személyre, ha külföldön valakivel nézeteltérésbe, anyagi vitába keveredik. A magyar alvilág egyik ismert, idén nyáron elhunyt alakja, a börtönbüntetése elől korábban Dubajba menekült Radnai Lászlót például egy szintén kétes múlttal rendelkező figura dobta fel a rendőrségnél. Márpedig ha egy szökevény így vagy úgy, de kutyaszorítóba kerül, akkor nehezen vagy egyáltalán nem tudja áttenni a székhelyét egyik országból a másikba, ha nemzetközi elfogatóparancs van érvényben ellene.
Az Egyesült Arab Emírségek azért is kedvelt hely a szürke zónában mozgó figurák számára, mert ha valakinek sok pénze van, akkor ott bizonyos szinten biztonságban érezheti magát. A közel-keleti térségben az elmúlt években olyan orosz oligarchák is vígan élnek, akik ellen nyugati szankciók léptek életbe. A vagyonvisszaszerzési ügyekben több évtizedes tapasztalattal rendelkező Sárvári Nicholas szerint amennyiben egy körözött személy jelentős vagyonnal és megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik, lehetősége van arra, hogy az arab országokban olyan „szolgáltatásokat” vegyen igénybe, amelyek segítségével szökevényként is luxusban, kényelmesen élhet.
Szolgáltatások a vagyon álcázására
A nagypénzű emberek által igénybe vett szolgáltatások olyan pénzügyi szerkezeteket kínálnak, amelyek révén a vagyont – bonyolult céges megoldásokkal, strómanok közreműködésével – szét tudják „porlasztani”. Sárvári példaként hozta fel, hogy egy szökevény akár luxuskörülmények között is élhet, ha egy olyan, formálisan nem hozzá köthető, például dubaji cégtől bérli az ingatlant, amelyiknek egy másik, adott esetben ciprusi cég fizet egy mauritiusi bankszámláról – de ugyanilyen megoldással lehet autója is. Igaz, az efféle szolgáltatásokat csak rendkívül vagyonos és megfelelő helyi kapcsolatokkal rendelkező ügyfelek tudják igénybe venni, nem egyszerű egy ilyen körbe bekerülni.
De ha valaki ezt az utat választja, annak már a menekülés előtt egy-másfél évvel elő kell készítenie a terepet, mert egy ilyen konstrukció felépítése nem megy egyik pillanatról a másikra.
Egy vagyonos szökevénynek az sem okoz problémát, hogy pénzhez jusson. Míg a legtöbb nyugati bank különösen odafigyel arra, hogy kliensei között ne legyenek a hatóságok által körözött vagy gyanús figurák, mert ellenkező esetben szankciókra számíthatnak és akár az engedélyüket is bevonhatják, addig a keleti, arab államokban a pénzintézetek és a pénzügyi szolgáltatók sokkal rugalmasabbak – magyarázta a Telexnek Sárvári.
De a szakember szerint ezek a struktúrák is csak egy ideig jelenthetnek biztonságot. Bármikor sérülhet egy ilyen, strómanokra épülő konstrukció, különösen akkor, ha a célszemélyekre vadászó hatóságok elkezdik szorongatni azokat, akik a körözött személynek segítenek: ügyvédeket, könyvelőket, pénzügyi szakembereket.
A világ legtöbb szegletében szembe lehet találkozni egy magyarral
És ha egy szökevény korábban be is biztosította a vagyonát és van is hol laknia, a mindennapjaiban elfelejtheti a nyugalmat. Ha nem egy világhírű emberről van szó, akkor attól nem kell tartania, hogy egy távoli országban minden sarkon felismerik. Akkor sem kell különösen aggódnia, ha a származási országában sem ismerné fel mindenki.
Ám az olyan szökevények esetében, akik odahaza ismertek, megnő a kockázata annak, hogy a külföldön élő vagy ott turistáskodó honfitársaik arcról felismerik. Ezért aztán azt is alaposan meg kell gondolniuk, hogy mutatkoznak-e olyan nyilvános helyeken, ahol a honfitársaik is előfordulhatnak.
Ha pedig az anyagi helyzetük arra kényszeríti őket, hogy külföldi tartózkodásuk alatt további üzleteket kössenek, és ehhez idegenekkel is kapcsolatba kell lépniük – még ha csak közvetítőkön keresztül is –, akkor is veszélynek vannak kitéve. Úgyhogy amíg a körözés fennáll, őket pedig keresik, sosem tudhatják, ki mikor árulja, vagy „adja el” őket.
A lebukásukhoz tehát sokféle út vezethet: felismerheti őket valaki, feldobhatja őket valaki, de akár egy egyszerű rendőri igazoltatás is a vesztüket okozhatja.
Őrizet, kiadatás
Ha a nemzetközi elfogatóparancs alapján körözött személy külföldön fennakad a hálón, például egy rendőri igazoltatásnál vagy egy határellenőrzésnél, akkor az illetőt mindenképpen őrizetbe veszik. Ezután döntenek arról, hogy kiadatási letartóztatásba kerül-e, vagy milyen más kényszerintézkedést rendelnek el vele szemben, például házi őrizetet. A kényszerintézkedés addig tart, amíg be nem érkezik a kiadatási kérelem, és döntenek arról, kiadják-e az illetőt vagy sem.
A kiadatást felgyorsítja, ha a szökevény beleegyezik a gyorsított kiadatási eljárásba. Utóbbi egy olyan egyszerűsített nemzetközi jogsegélyfolyamat, amelyben a keresett személy önkéntes beleegyezésével, a rendes eljárásnál lényegesen rövidebb idő alatt adják át őt a kiadatását kérő államnak. Ez történt a Dubajban élő, de súlyosan beteg Radnai László esetében is, aki önként tért haza, nem sokkal később pedig egy magyar börtönben halt meg.
Széles körben elterjedt tévhit, hogy ha magyar állampolgárok olyan államba menekülnek el, amellyel Magyarországnak nincs kiadatási egyezménye, akkor megússzák. Ez azonban egyáltalán nem igaz, a kiadatási egyezmény hiánya nem azonos a büntetlenséggel. A viszonosság elve alapján az államok egyedi megállapodással bármikor dönthetnek úgy, hogy kiadják Magyarországnak a körözött személyt. Ráadásul ha a magyar külügy érvényteleníti a körözött személy útlevelét, akkor a befogadó ország hatóságai egyszerűen illegális migránsként kitoloncolhatják az illetőt. Utóbbihoz még bonyolult bírósági kiadatási eljárásra sincs szükség.
A letartóztatásnál nem jó pont, ha valaki szökésben volt
Vannak más „kiskapuk” is. Néhány évvel ezelőtt a magyar rendőrök egy fiatal, de igencsak tehetséges bűnözőt hoztak haza Dominikáról. Bár Magyarországnak nincs Dominikával kiadatási egyezménye, a Fővárosi Főügyészségnél rájöttek, hogy létezik egy úgynevezett palermói egyezmény, ami kifejezetten a szervezett bűnözés ellen jött létre.
Az amerikai FBI közreműködésével ekkor a magyar hatóságok kapcsolatba tudtak lépni a dominikai ügyészséggel, és elindulhatott egy olyan művelet, amelyben az Europol is kivette a részét. Ennek lett a vége az, hogy három magyar nyomozó Dominikára utazott, ahol az Europol dominikai egységével közösen részt vettek az álneveket használó magyar bűnöző felkutatásában. Ez sem volt egyszerű, mivel a férfi rendszeresen változtatta a lakhelyét. Végül másfél hét alatt sikerült megtalálni őt, és a dominikai rendőrök elfogták. Az elfogáskor jelen volt a három magyar rendőr is. A magyar bűnözőt a rajtaütés váratlanul érte, mert azt hitte, biztonságban van.
Bár a már említett Egyesült Arab Emírségek hosszú ideig a szökevények kedvelt célpontja volt a lassú és bonyolult kiadatási procedúrák miatt, az utóbbi időszakban ez megváltozott. A közel-keleti monarchia az elmúlt években tucatnyi kiadatási megállapodást kötött, és egyre készségesebben adja át a nemzetközileg körözött személyeket.
Igaz, ez már részben politikai, diplomáciai kérdés, és szerepet játszik benne az is, hogy a körözött személyek kinti segítői mennyire befolyásosak az adott országon belül. Egy ilyen helyzetben ráadásul az is szempont lehet, hogy Matolcsyt és Stofát még nem ítélték el, „csak” gyanúsítottak. Utóbbinak azért lehet jelentősége, mert elő szokott fordulni, hogy a kiadatási ügy főszereplői azt állítják: a hazájukban politikai okok miatt üldözik őket, ezért nem számíthatnak fair és igazságos büntetőeljárásra. De ez leginkább olyan országokban süthető el, amelynek vezetésével nincs túl jó kapcsolata Magyarországnak.
Marcin Romanowski volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettes például az Orbán-kormány alatt politikai menedékjogot kapott Magyarországon, miután Lengyelországban nemzetközi és európai elfogatóparancsot adtak ki ellene korrupciós és közpénz-elsikkasztási vádak miatt. Az Orbán-kormány akkor azzal indokolta a döntést, hogy a politikus otthonában nem kapna igazságos eljárást. Ez annak idején diplomáciai konfliktust is okozott Varsó és Budapest között. Persze Matolcsyék esetében egy ilyen szcenárió leginkább akkor fordulhatna elő, ha Oroszországba mennének és Budapest Moszkvától kérné a kiadatásukat.
Egy szökevényt a távollétében is elítélhet a magyar bíróság, de ha nem kerül elő, akkor vele szemben akár fel is függeszthetik az eljárást, később pedig akár el is évülhet az ügye. Ez történt például Portik Tamással, akit 1997-ben olajos (gazdasági) ügyek miatt köröztek, és míg társai ugyanabban az ügyben bíróság elé álltak, vele szemben felfüggesztették az eljárást, 2003-ban pedig elévült az ügye.
Ám Matolcsyéknál egyelőre szóba sem jöhet az elévülés kérdése, hiszen még csak nyomozási szakban van az ügyük. Így jelenleg azt sem tudják, hogy mennyi ideig kellene bujkálniuk sikeresen ahhoz, hogy megússzák ezt az egészet.
Ahogy azt sem tudni jelenleg, hogy ha valamikor majd bíróság elé kerül az ügy és ítélet születik, miközben ők még esetleg szökésben lesznek, elítélik-e őket a távollétükben vagy sem.
Mindenesetre ha Matolcsy Ádámot és Stofa Györgyöt elfogják, és kiadják Magyarországnak, nem számíthatnak sok jóra. Amikor már a magyar bíróság a letartóztatásukról dönt, biztosan a legszigorúbb kényszerintézkedést hozza majd meg velük szemben, mert esetükben a szökés nem lehetséges veszélyként merül fel, hiszen már megszöktek az eljárás elől. Ez azt jelenti, hogy a lehető legtovább lesznek letartóztatva. A későbbi kedvezményüket azonban nem befolyásolja, hogy egyelőre nem jelentkeztek a hatóságnál. A kedvezményt csak akkor befolyásolja a szökés, ha valakit már elítéltek, de nem vonul be, hanem – ahogy az alvilágban mondják – pucolós lesz, azaz megszökik.
