„Úgy döntöttem, hogy hazamegyek” – már hetekkel korábban mondta ezt a Telex újságírójával akkor kapcsolatba lépő Radnai László. Az idős férfi neve ismerős lehet azoknak, akik nyomon követik a bűnügyi híreket. A kilencvenes-kétezres évek szervezett bűnözésének ismert alakja, Radnai László volt az, aki koronatanúként segítette a rendőrséget a kilencvenes évek megoldatlan emberölési ügyeiben, vallomásai hozzájárultak ahhoz, hogy Portik Tamás börtönbe kerüljön.
Radnait befolyással üzérkedés miatt tavaly jogerősen elítélték, de ő nem vonult be a börtönbe, ezért nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene. Azt a Telex írta meg, hogy Radnai Dubajba menekült.
Lapunk nemrég beszélt vele, Radnai ekkor árulta el, hogy úgy döntött, önként vállalja a kiadatását. Állítása szerint nagyon leromlott az egészségügyi állapota.
Az, hogy a kiadatását önként vállalta, a gyakorlatban azt jelenti, hogy Radnai lemondott a hosszadalmas kiadatási eljárásról, így a folyamat hetek vagy hónapok helyett viszonylag gyorsan lezajlik. Radnai egyik családtagja pénteken arról tájékoztatta lapunkat, hogy a férfit hamarosan Magyarországra szállíthatják. Úgy tudjuk, hogy Dubajt már el is hagyta.
Radnai László a kilencvenes évek alvilágának ismert alakja volt, 2006-ban a kecskeméti maffiaperben 12 év fegyházbüntetésre ítélték. Idő előtt szabadult, a köztársasági elnök kegyelmet adott neki 2012-ben. Hivatalosan az egészségi állapotával magyarázták a szabadlábra helyezését, de már akkor nyílt titok volt, hogy azért jöhetett ki a börtönből, mert terhelő vallomást tett a kilencvenes évek – sokáig felderítetlen – gyilkosságaival, egyebek mellett Prisztás József, Domák Ferenc és Seres Zoltán meggyilkolásával, valamint a Fenyő-gyilkossággal és az Aranykéz utcai robbantással kapcsolatban.
Ha „magyar keresztapának” erős túlzás is nevezni Radnait, az kétségtelen, hogy a rendszerváltás utáni magyar szervezett bűnözés emblematikus figurája. Noha magát sosem tartotta gengszternek, sokkal inkább egyfajta ügyeskedő vállalkozónak, Radnai azokkal említhető egy lapon, akik már a nyolcvanas évektől a hatóságok látókörében voltak, még ha az aranykoruk a kilencvenes évekre tehető is. Egy korábbi cikkben részletesen írtunk az életéről.
