Még alvilági körökben is meglepődtek azon a csütörtökön, a Magyar Nemzetben megjelent híren, hogy körözik és nagy erőkkel keresik a magyar „keresztapát”, Radnai Lászlót. Nem az volt a meglepő, hogy a média e hír hallatán – szokás szerint – keresztapázza vagy egyenesen maffiafőnöknek nevezi a 69 éves Radnait és nem is az, hogy pucolós lett – így nevezik a szökevényeket. Inkább azért lepődtek meg sokan, mert az még az éjszakai életben sem volt köztudott, hogy Radnait befolyással üzérkedés miatt jogerősen elítélték, ezért január közepén börtönbe kellett volna vonulnia. Ez az ügye ugyanis szinte fű alatt folyt, egyáltalán nem kapott sajtónyilvánosságot, ellentétben azzal az eljárással, amikor orgazdasággal vádolták – de abban az ügyben felmentették őt.
Nem hivatalos forrásból a befolyással üzérkedés miatt ellene indult eljárásról is csak annyit sikerült megtudnunk, hogy első fokon 3 év börtönre ítélték emiatt, majd jogerősen ugyanennyi időt mértek rá, annyi enyhítéssel, hogy ezt nem börtönben, hanem fogházban kellett volna letöltenie. Úgy tudjuk, Radnai egy gazdasági bűncselekményeket elkövető körnek ajánlhatta fel a segítségét, ám amikor az a kör bebukott, akkor annak tagja vagy tagjai vádalku keretében vallottak ellene, állítólag ez okozta a vesztét.
Az, hogy nem vonult be a rácsok mögé, az ismerőseit azért sem lepte meg, mert elmondásuk szerint Radnai már nagyon rossz egészségi állapotban van. „Szerintem egyszerűen azért lépett meg, mert nem szeretne a börtönben meghalni” – mondta a Telexnek egy neve elhallgatását kérő ismerőse. Hasonló véleményt fogalmazott meg több olyan forrásunk, aki jól ismeri őt.
Ha „magyar keresztapának” erős túlzás is nevezni Radnait, az kétségtelen, hogy a rendszerváltás utáni magyar szervezett bűnözés emblematikus figurája. Noha magát sosem tartotta gengszternek, sokkal inkább egyfajta ügyeskedő vállalkozónak, Radnai azok között említhető egy lapon, akik már a nyolcvanas évektől a hatóságok látókörében álltak, még ha az aranykoruk a kilencvenes évekre is tehető.
Más, az alvilágban komoly karriert befutó figurákkal ellentétben a debreceni származású, de már Budapesten felcseperedő Radnai nem rossz körülmények között nevelkedett. Katona – meggyőződéses kommunista – apja Honvédelmi Minisztériumban osztályvezetője volt, anyja az Állami Biztosító egyik kirendeltségvezetőjeként dolgozott, a család nem nélkülözött. Nem volt verekedős típus, budai közegben nőtt fel, közgazdasági technikumban négyesre érettségizett, akár egyetemre is mehetett volna. Visszaemlékezései szerint ott csúszott félre minden, amikor fiatalon, 1976-ban disszidálni akart, de elfogták és Sándorházára került, kemény bűnözők közé.
Radnai minden fontos embert ismer(t), és minden fontos ember ismerte őt, ám megítélése enyhén szólva is vegyes, igaz, ez ebben a közegben szinte minden hozzá hasonló kaliberű figuráról elmondható. Radnai évtizedeken át mély barátságot ápolt például azzal a néhány éve meghalt Drobilich Gáborral, aki szintén ismert alaknak számított a magyar alvilágban, és aki az Energol nevű olajos cég vezetőjeként anno a nála fiatalabb bűnözőt, Portik Tamást is felkarolta. Drobilich Gáborral még 1976-ban, Sándorházán kötöttek börtönbarátságot, utóbbi akkor már menő, de fiatal betörőnek számított.
Radnai kapcsolati hálójában a sort hosszan lehetne folytatni, igaz, a legtöbb ismerős és barát ma már nem él. Jól ismerte az 1995-ben, az első nagyobb alvilági leszámolásban meggyilkolt Muskovics Gyulát, az 1996-ban lelőtt Prisztás Józsefet, a szintén agyonlőtt, Cinóber becenevű Domák Ferencet, az 1999-ben szitává lőtt Seres Zoltánt. Sőt, a debreceni születésű Radnai szegről-végről rokonságban állt a szintén debreceni születésű Boros Tamással, az Aranykéz utcában 1998 nyarán felrobbantott vállalkozóval, akivel a hetvenes évek derekán még a Balatonon haverkodtak össze. És akit az immár jogerős bírósági ítélet szerint Portik Tamás öletett meg.
A kilencvenes években társaival együtt Radnai vezette a Conti-Car nevű autókereskedő céget, amelynek klientúráját javarészt ismert művészek, hírességek, politikusok és nem utolsósorban gengszterek alkották.
Ahogy egy időben Portik apjaként tisztelte Drobilichot, úgy tisztelte Radnait később az éjszakai életben szintén nevet szerzett, de a nyilvánosságban inkább csak Dózsa György úti gázolóként ismertté vált, néhány éve pedig a börtönben vitatott körülmények között, súlyos betegen elhunyt M. Richárd – aki nem mellesleg még Borkai Zsolt egykori fideszes polgármester zsarolási ügyében is felbukkant amolyan mellékszereplőként.
M. Richárdot azért is fontos megemlíteni, mert annak a 2004-ben indult büntetőügynek, amely gyakorlatilag keresztapát csinált Radnaiból, még huszonévesen ő is vádlottja volt. Ez volt az úgynevezett kecskeméti maffiaper.
Magának az ügynek nem sok köze volt Kecskeméthez, azon túl, hogy ott tárgyalták, egyes bennfentesek szerint azért ott, mert Radnainék a fővárosban túl befolyásos figuráknak számítottak. Egy másik magyarázat szerint viszont azért ott, mert a bűnszervezet katonáit, köztük egy szerb bűnözőt, 2004 augusztusában egy kecskeméti bevásárlóközpont parkolójában fogták el a rendőrök. Az egyik autó csomagtartójában fegyvereket és lőszereket találtak.
A 2005-ben indult bírósági tárgyaláson Radnait és társait ebben az ügyben azzal vádolták, hogy alvilági leszámolásra készültek. A vádirat egy olyan bűnszervezetként írta le a társaságot, amelynek a csúcsán Radnai állt, a már említett M. Richárd pedig a vád szerint több fővárosi és balatoni szórakozóhelyet tartott az ellenőrzése alatt. Érdekességképpen: ekkor még javában zajlott az az 1997-ben (!) elkezdődött büntetőügy, amiben Radnai az olajos bűncselekmények miatt Drobilichékkal együtt volt vádlott.
Az olajos ügyben még nem született ítélet, amikor a „kecskeméti maffiaperben” Radnait és társait jogerősen elítélték, noha ő a mai napig hangoztatja, hogy ártatlanul, mert senkit sem akartak megölni, a rendőrségnek és a sajtónak ugyanakkor szerinte jól jött egy maffiaper. Később azt is hangoztatta, hogy Drobilichék juttatták rács mögé.
Állítólag az ebből fakadó düh motiválhatta abban Radnait, hogy 2005-ben a börtönben vallomást tett a kilencvenes évek akkor még felderítetlen gyilkossági ügyeivel kapcsolatban. Ebben a vallomásban leginkább az energolos trióra, Drobilichra, Portikra és a Brazil gúnynéven ismert Ferencsik Attilára mondott terhelő információkat. Ám hiába is tette meg ezt a vallomást, Portikék ellen ekkor még nem indult eljárás, a Radnai-vallomást pedig titkosították. Radnai ezt úgy élte meg, hogy hiába mondott el mindent, amit tudott, a rendőrség ezzel nem akart mit kezdeni. Mások szerint egyszerűen csak arról volt szó, hogy Radnai vallomását nem lehetett akkor még más bizonyítékokkal alátámasztani, évekkel később azonban mások is elkezdtek beszélni, így új helyzet állt elő.
Kétségtelen, hogy amikor 2012 nyarán Portik Tamást őrizetbe vették, akkor a meggyanúsításában oroszlánrész jutott Radnai László titkos vallomásának. Az is igaz azonban, hogy ekkor már nem csak Radnai, de mások is beszélni kezdtek, ráadásul a rendőrség is nagyobb erőkkel kezdte el újra nyomozni a kilencvenes évek felderítetlen gyilkossági ügyeit.
Bár a kecskeméti maffiaperben Radnai úgy kapott 12 év fegyházat, hogy az ítélet szerint még feltételesen sem szabadulhatott volna idő előtt, mégis a büntetése lejárta előtt kiengedték. A sajtóban akkoriban az terjedt el, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adott neki, ám ez nem volt igaz,: valóban adott be kegyelmi kérvényt, de azt elutasították. Hivatalosan az egészségi állapotára hivatkozva engedték ki, de minden bizonnyal azért voltak vele engedékenyebbek a hatóságok, mert a 2012 után elindult és azóta is tartó, a kilencvenes évek leszámolásos ügyeiben (Prisztás-gyilkosság, Aranykéz utcai robbantás, Fenyő-gyilkosság) folyó büntetőperek egyik fontos koronatanúja ő lett. Bár mások is tettek ezekben az ügyekben Portikékra nézve terhelő vallomást, Radnai volt az első mind közül – még ha egy-egy ügyben a bíróság nem is feltétlen tartotta hitelesnek az általa elmondottakat, igaz, ez sok más tanúval kapcsolatban is így volt. Mindenesetre Radnai még a szegedi Csillagban ült, amikor 2011 őszén újra elmondta a rendőröknek, mit tud a kilencvenes években elkövetett gyilkosságokról.
Mivel a sajtó 2004-től kezdve maffiafőnökként, keresztapaként hivatkozva írt róla, ez előnyt jelentett neki a hírhedt szegedi Csillag börtönben, ahol 2012-ig a büntetését töltötte. A rabok nem mertek vele kikezdeni, tisztelték őt a neve miatt, de az őrökkel sem volt soha konfliktusa. Viszont maga az eljárás, ami a fegyházba juttatta, anyagilag alaposan megrángatta, csak az ügyvédekre 150 millió forintja ment el. Bizonyos vagyonelemeit strómanokra bízta, de nem számolt azzal, hogy évekre parkolópályára teszik.
Ha nem is lett belőle földönfutó, de amikor 2012-ben szabadult, nem olyan anyagi körülmények között élt, mint előtte. Viszont ez volt az az időszak, amikor Budapesten elég sokan (főleg az éjszakai élet figurái) olyan német rendszámú luxusautókkal furikáztak, amit tartós bérlet keretében szereztek be. Az autós bizniszt egy németországi partner segítségével Radnai vitte. Gyorsan felpörgött az üzlet, volt, hogy már százötven ilyen autó közlekedett Magyarországon – mindet Radnaiék közvetítették ki.
Két évre a szabadulása után megint letartóztatták. Azzal gyanúsították, hogy társaival lopott parfümökkel akartak kereskedni. Radnai ezúttal is ártatlannak vallotta magát, szerinte csak annyi történt, hogy az autós bizniszük egyik ügyfele, egy Hamza néven ismert figura tartozott nekik, a tartozását pedig parfümökkel akarta rendezni. Csakhogy kiderült, hogy a parfümöket lopták. Így aztán ha idő előtt szabadulhatott is a kecskeméti maffiapernél kiszabott büntetéséből, a parfümös ügy miatt vissza kellett mennie a börtönbe és a korábban le nem ült büntetését is le kellett töltenie.
Az elmúlt tíz-tizenkét évben Radnainak már messze nem volt akkora befolyása, mint a kilencvenes években, amikor nem egy rendőrt és hatósági embert a zsebében tudhatott. Évekkel ezelőtt tanúvédelmi programban volt, de abból önként kilépett, nem tetszett neki. Sosem kereste a nyilvánosságot, de 2019-ben Havas Henriknek megengedte, hogy könyvet írjon róla. Ebben ugyan elismeri, hogy nem éppen makulátlan a múltja, de az erőszakos jellegű cselekedeteket tagadja.
Az alvilágban sokan árulóként tekintettek rá, amiért egykori barátaira és üzlettársaira terhelő vallomásokat tett. Mások – főleg akiket bemártott vagy azoknak a barátai – azt vetették a szemére, hogy a saját szerepét kicsinyíti, magát mosdatja. Megint mások szerint nagyon is helyesen járt el, hogy végre beszélt, mert ha ő nem teszi, most talán Portik sem ülne börtönben, és mások sem mertek volna megszólalni a kilencvenes évek történéseiről. Tehát elég vegyes a megítélése.
Az viszont nagyon is életszerűnek tűnik, amit a mostani körözése kapcsán sokan sejtenek. Eszerint az alvilág nagy öregje már nem szeretne újabb éveket a börtönben tölteni, ahhoz túlságosan rossz az egészségi állapota.
