„Tegnap alkonyatkor az Ormánságban, lakott területen kívül egy erdősáv mögül, jobbról elénk ugrott egy kb. 20 egyedes vágtató szarvasrudli, amelyből 4 darabbal ütköztem. Az autó eleje összetört, mi nem sérültünk meg. (…) Kivédhetetlen volt az ütközés” – számolt be Hoppál Péter fideszes országgyűlési képviselő arról, milyen következményekkel járhat, amikor egy sofőr előtt hirtelen egy népes szarvascsapat ugrat át az úton keresztbe.
A politikus személye miatt nagy nyilvánosságot kapott eset 2021 decemberében történt ugyan, de a szarvasok miatt másnap ugyanott még egy hasonló baleset történt. Azóta egyre szaporodnak az ilyen hírek, a legutóbbi gázolás néhány hete, Pécs határában történt, egy nappal előtte pedig ugyanott egy „sofőrremegtető” szarvasátvonulást vettek kamerára.
Egyre nagyobb az esély, hogy a déli, délnyugati megyékben ilyen szarvasvonulással találkozzon az autós, de az ország más részében sem ritka a rendkívül balesetveszélyes közúti szarvas–ember találkozás. A csorda mérete néha tényleg ijesztő tud lenni.
A gyarapodó konfliktusok oka az, hogy rendkívül megszaporodtak a szarvasok Magyarországon. Az erdészek válaszul egyre több vadkerítéssel védik az erdőt tőlük, nehogy lelegeljék a friss csemetéket, a kerítések viszont összeterelik, hatalmas rudlikká alakítják a szarvasok kisebb csoportjait. A száguldó csordák nem csak az autósokra jelentenek veszélyt. Amikor egy gazda meglát a kukoricásban egy ilyen csapatot, azonnal leveri a hideg verejték.
Szarvasapokalipszis, most?
„A túlszaporodott szarvasállomány sáska módjára lerágja a vágásokat, ültetéseket, és mivel az erdőben nem tud jóllakni, éjszakánként ellepi a községi földeket, hogy a kisgazdák termesztett veteményét letarolja” – írta Nikolits Gy. az 1940-es Vadászati útmutatóban. Ha ilyen tragikusnak látta a helyzetet nyolcvan évvel ezelőtt, mit mondana ma Nikolits Gy., amikor a szarvasok száma az akkorihoz képest minimum a tízszeresére duzzadt?
Archív adatok szerint 1940-ben az országos teríték 6480 szarvas volt, azaz ennyit ejtettek el. Az elmúlt 60-80 évben folyamatosan emelkedett ez az érték. A legutolsó hivatalos adatok szerint 2024-re az elejtett szarvasok száma több mint megtízszereződött: 85 ezerre nőtt. A gímszarvasok számát 1960 óta becsülik meg évente a vadászok. Az első évek 10-20 ezres egyedszáma mára szintén több mint megtízszereződött: 2024-ben a vadászok 127 ezerre becsülték a gímszarvasok számát, 2025-ben pedig 120 ezerre – derült ki Jánoska Ferenc előadásából, ami egy nemrég megrendezett konferencián hangzott el.
Ehhez képest hivatalosan, azaz a vonatkozó agrárminisztériumi rendelet szerint 71 400 gímszarvas lenne a fenntartható egyedszám Magyarországon. Azaz még a vadászok becslése szerint is majdnem kétszer annyi gímszarvas van, mint kellene. Ráadásul a hivatalos becslés inkább alábecslés, méghozzá nem is kicsit.
A vadászati létszámbecslésnek az erdészek szerint semmi értelme. Azt, hogy mennyire alábecsülik sokszor a nagyvad létszámát, jól mutatja például a Nógrád-cserháti tájegység 2024-es vadgazdálkodási tervének (becsült állomány: 1521 dámszarvas és 3633 gímszarvas) és 2024-es vadállomány-jelentésének (2044 elejtett dámszarvas, 4073 elejtett gímszarvas) számai között feszülő ellentét, ahol az aránynak pont fordítva kellene lennie.
„Régi, rossz beidegződésként évente mindössze 100 élő szarvast vallunk be a vadászterületünkön, a vadászati idény végére mégis 130-150 szarvas áll a tervteljesítési rovatban” – írta Nagy Zoltán, a magyarnándori Nagyvad Vadász és Természetvédő Egyesület elnöke 2023 novemberében a Nimród vadászmagazinban megjelent Hazugságban élünk a szarvas kapcsán című cikkében. És hogy mennyi a valódi szám? „Tessék kapaszkodni! Úgy érezzük, hogy körülbelül 700-1000 szarvas élhet a területen” – írta a vadgazda.
Jánoska Ferenc szerint a becsült százhúszezres példányszám helyett valójában kétszázötvenezer szarvas lehet Magyarországon. Nemzetközi összehasonlításban ez azt jelenti, hogy több szarvas él nálunk az országban, mint ahány Thomson-gazella például az egész afrikai kontinensen.
Mint Jánoska Ferenc lapunknak elmondta, bizonyos vadlétszám fölött képtelen a hazai vadászati rendszer a helyzetet kezelni. A vadászterületek közel felén 22 állami erdőgazdálkodó végez vadgazdálkodási tevékenységet, itt szakmailag nem olyan rossz a helyzet. De a másik felét rengeteg kis vadásztársaság kezeli, átlag 30 taggal és 5500 hektárnyi erdővel. A vadásztársaságoknál előfordul, hogy csak tíz tag jár rendszeresen vadászni, annyian pedig szerinte nem győzik a munkát.
A vadkár évi 2,7 milliárd, de csak a külföldi vadászok 7,7 milliárd bevételt hoznak
Jelenleg 2800 hivatásos vadász és 68 000 sportvadász működik Magyarországon az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai szerint. Utóbbiak nagyjából fele tagja valamelyik vadásztársaságnak, a többiek vagy meghívásos vagy fizetős alapon vadásznak.
Jól hoz a konyhára a vadásztatás, milliókat fizetnek az elejtett állatért. Ha valaki egy szép, jelentős trófeájú gímszarvast szeretne lőni, a megfelelő engedélyek beszerzése után egy vadásztársaságnál kell jelentkeznie, ahol egyéni vagy társas vadászaton vehet részt. A kifizetendő fő összeget mindig a trófeadíj jelenti, ami egyéni vadászatnál a vadászati árjegyzékek szerint egy közepesnél valamivel nagyobb, nyolckilós agancsnál már milliós tétel. Az extrább méretű aganccsal (11 kiló felett) bíró szarvasok elejtése eléri a 10 ezer eurós (majdnem 4 millió forint) trófeadíjat. Ehhez jön még számtalan egyéb költség, szállás, ellátás, személyszállítás, azaz egy jól sikerült vadászathoz mélyen a zsebébe kell nyúlnia a vadászvendégnek.
Az adatok szerint 2024-ben a külföldi vadászok 7,7 milliárd forint bevételt hoztak össze a vadgazdálkodóknak (bérkilövés plusz kapcsolódó szolgáltatások), a belföldiek pedig több mint 11 milliárd forintot. További 8 milliárd forint származott a lőtt vadból. Bár önmagában nagy összeget jelent a kiadások között a vadkár, az eltörpül a 2024-es 40,5 milliárd forintnyi összbevétel mellett.
Az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint 2024-ben csaknem 2,7 milliárd forint vadkárt okoztak az állatok, amelyet a vadgazdálkodó, például az állami erdészet vagy a vadásztársaság fizet meg a károsultaknak. A veszteség túlnyomó része mezőgazdasági (2,6 milliárd forint), kisebb része erdei vadkár (58 millió forint). A védekezés fő eszköze jelenleg a vadkerítés, évente 1000-1500 kilométernyit építenek.
Az új vadkerítés méterenként 3000 forintba kerül, ami éves szinten több mint 3 milliárd forint kiadást jelent. A vadkárok közel 70 százalékát öt dunántúli megyéből (Zala, Somogy, Baranya, Vas, Veszprém) jelentik. Ezekben a megyékben a mezőgazdasági termelők fele jelentős vadkárt könyvel el, főleg kukoricában. Ezeket nem minden esetben a jogszabályban leírtak szerint rendezik, néha az egyszerűbb formát, például a bartert választják.
Jánoska Ferenc szerint már az 1980-as években is magasabb volt a vadlétszám a kívánatosnál. Akkoriban kevesebbet vad hasznosítottak (ejtettek el), mint kellett volna. Aztán ahogy haladt előre az idő, a szarvasból több lett, az elejtési szám viszont nem követte az egyedszámot. Úgy véli, hogy ha bevonnák a kevésbé aktív vadászokat, és pár évig 20-30 százalékkal nagyobb mértékben csökkentenék a vadak számát, akkor elérhető lenne az optimális létszám.
Vadászkamara: Több ok miatt nőtt a szarvasok száma
Tagadhatatlan, hogy a gímszarvas állománya bizonyos régiókban jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben, ismerte el Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője. Ő az Országos Vadgazdálkodási Adattár ágazati statisztikáját tartja hivatalosnak, ami szerint a (vadászok által) becsült létszám mintegy 120 ezer egyed a 2024–2025-ös vadászati évben, azzal a kitétellel, hogy a valós szám lehet nagyobb.
Ugyanakkor Földvári szerint tény, hogy a jelentések alapján mind a becsült állomány nagysága, mind az éves elejtések száma emelkedett az elmúlt évekig. Ezt szerinte elsősorban az élőhelyi viszonyok és egyéb környezeti, gazdasági feltételek drámai megváltozása okozza. A kis parcellákat váltó, nagytáblás mezőgazdasági művelés révén létrejövő, több tíz-, vagy akár százhektáros táblák kimondottan kedvezőek a nagyvadfajok, köztük a szarvas szempontjából. Ezek ugyanis búvóhelyet és táplálékot is jelentenek számára. Az erdősültség folyamatos növekedése-növelése is új élőhelyeket teremt a szarvasnak. Bizonyosan közrejátszik a klímaváltozás is, hiszen a hosszú, hideg telek eltűnése segíti az állományt a szaporulat jobb túlélési esélyei révén, mondta a szóvivő.
Az okokat kutatva nem mehetünk el a gazdasági kényszer mellett sem, mutatott rá Földvári Attila. A vadgazdálkodó szervezeteknek bevételekre van szükségük az állam által rájuk ruházott feladatok finanszírozásához. Ki kell fizetni a főállású hivatásos vadászok munkabérét, felszerelését, állni kell a vadgazdálkodási tevékenység költségeit (haszonbérleti díj, üzemanyag, vadászati és vadgazdálkodási berendezések, vadkármegelőzés, takarmány, víz kijuttatása a területre a nyári hónapokban), meg kell téríteni a mezőgazdasági és az erdei vadkárt.
A költségeket fedező bevételek alapja az elejthető hasznos vad mint árualap. Ennek elérhetősége pedig nagyban függ a vadbőségtől. Azaz a vadászok érdeke lehet a sok vad, legalábbis amíg az ebből adódó vadkár meg nem haladja a vadbőség előnyeit, ismerte el Földvári.
Ahol kell, kezelik a problémát a vadászok
A nagy vadlétszám miatt a vadgazdálkodó szervezetek és a társágazatok, illetve esetenként a civil lakosság közötti konfliktusok kiéleződtek, mondta Földvári. A vadászok ezért léptek és több vadat ejtettek el ott, ahol ez indokolt volt. Ennek következtében a szóvivő szerint az emelkedés megállt, sőt a becsült egyedszám elkezdett csökkenni.
Földvári szerint ha az adott vadászterületen problémát okoz a szarvas jelenléte, az biztosan nem azért van, mert kevés a vadász. Az az adott vadászterület vadgazdálkodóján múlik, hogy egy vadászterületen vagy annak egy konfliktusos részén milyen mértékű a vadászati nyomás – ez a szakszó foglalja össze a kilövések számát, a zavarást és a vadgazdálkodási tevékenységet. Ezt a vadászterületek eltérő módon intézik, ha pedig nem, a hatóság jelentős szankciókkal sújthatja őket. A hivatásos vadászok szerepe elvitathatatlan, hiszen ők járják nap mint nap a vadászterületet, ismerik az állományt, és sokszor hozzájuk érkezik a jelzés, ha a vad jelenléte meghaladja a tolerálható szintet.
A szóvivő szerint minden eszköz – jogi és technikai – adott ahhoz, hogy a vadászterületen etikus körülmények között lehessen teljesíteni a lelövési számokat. A vadászkamara alapvetően a konfliktusok csökkentésében hisz, nem a vadállomány értelmetlen, céltalan, fűnyíróelv szerinti drámai csökkentésében. A létszámcsökkentés elkezdődött, meg kell vizsgálni, hogy hol kell még intenzívebben folytatni és azt is, hogy hol érte el a tolerálható mértéket az állomány nagysága, mondta Földvári.
Az erdészek újfajta módszert követelnek
A Jánoska Ferenc által említett optimális vadállomány eléréséhez szükség lenne egy biztos vadlétszámbecslési módszerre. A megoldást, az úgynevezett vadhatás-monitorozást osztrák példák alapján a Pilisi Parkerdő Zrt. kezdte el tesztelni az elmúlt években. A teszt eredményeiről a cég szakemberei számoltak be nemrég egy konferencián. És hogy mi ez a módszer?
A Pilisi Parkerdő szakemberei szerint „az erdő állapota jelzi, hogy megfelelő-e a vadgazdálkodás”. Azaz helyet cserél a vizsgálati sorrendben a vad és az erdő: a kilövési tervhez először azt vizsgálják, hogy adott erdőrészletben mennyi csemetét rágtak le az állatok, és amennyivel több ez az optimálisnál, annál jobban gyérítik az állományt.
Az első tíz mintapontot 2021-ben jelölték ki a Pilis vadászterületén, 2025-re pedig már 21 új elsőrendű és 457 másodrendű ponttal bővült a monitoringrendszer. Egy erdei mintapont 2 darab 12×12 méter oldalhosszúságú négyzetből áll, az egyik vadkerítéssel bekerített terület, a másik nem. Ennek azért van jelentősége, mert kiderült, hogy ökológiai vadgazdálkodás mellett hosszabb távon hatékonyabb, ha nem használnak vadkerítést.
A monitoring alapján végzett vadgazdálkodás 2021-es számaihoz képest 2025-re kevesebb mint felére esett vissza az éves vadelejtési szám (3531-ről 1566-ra) ugyanannyi „vadászati kimenetel” mellett. Magyarán feleannyi vaddal találkoztak a vadászok, azaz nagyjából felére csökkent a vadállomány, vagyis megközelítőleg sikerült belőni a szarvaslétszámot.
A különbség tehát az, hogy a klasszikus vadgazdálkodási modellben nagy vadsűrűség jellemzi a vadászterületeket, bő takarmányozással (vadetetéssel) és rengeteg vadkerítéssel, azaz a jelentős kiadások miatt nagy a bevételkényszer a vadgazdálkodón. Az új, ökológiai modellben viszont nincs szükség takarmányozásra, általában nem kell keríteni az optimális létszám miatt, így változatos szerkezetű, többkorú, elegyes, klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó erdő alakul ki, ami jó élőhely a vadnak. Ráadásul az eredmények szerint tágabb értelemben az ökológiai alapú vadgazdálkodási modell gazdaságosabb is, és a kerítések terelő hatása is megszűnhet.
De mi a helyzet a többi nagyvaddal? Jánoska Ferenc szerint – bár a városokba beköltöző vaddisznókondák miatt nem így tűnhet, de – alapvetően az elmúlt években tomboló sertéspestis miatt az ország jelentős részén jelenleg nincs létszámprobléma. Az őzállomány is inkább csökkenő tendenciát mutat a gyakorlati szakemberek szerint. Bár egyelőre nem bizonyított, de a mezőgazdasági gépek jelentős veszteségeket okozhatnak az ellések idején a suták által elfektetett gidákban. A muflon természetvédelmi szempontból értékes területeken okozhat gondot, de ahol van farkas, az erősen szabályozza a soraikat.
Nem teljesen megnyugtató azért, hogy az erdészek és a vadászok létszámbecslése között kétszeres a különbség. Mit szólnak ahhoz, hogy a vadászati létszámbecslésnek az erdészek szerint semmi értelme? – kérdeztük a vadászkamara szóvivőjét.
Ezzel nem értenek egyet, válaszolta Földvári. Véleménye szerint a darabszám relatíve pontos ismerete nem feltétlenül fontos, azonban a tendencia nyomon követése igen. Azzal viszont már egyetértenek, hogy a vadhatás-monitoring hasznos lehet akkor, ha az valamennyi érintett szereplő által elfogadott módszeren alapul és komplexen vizsgálja a vad jelenlétét.
Azonban vannak olyan aspektusok – elsősorban a vadgazdálkodás oldaláról –, amelyek tekintetében a létszámbecslést sem lehet elhagyni a szóvivő szerint, különösen, ha a tervezési rendszerek elvárásainak meg kell felelnie a vadgazdálkodónak. Ezért úgy gondolja, hogy a vadhatás-monitoring és a vadlétszámbecslés párhuzamosan vagy egymást kiegészítve alkalmazható megoldások.
