Magához képest viszonylag higgadt publicisztikában értelmezi a Magyar Nemzetben Bayer Zsolt a vasárnapi választás eredményét. A fideszes vezérpublicista legfőképpen arról ír, hogy egyben kell tartani a fideszes tábort, mert régen ennyi emberrel kétharmadot csináltak, illetve egészen kacifántos módon értelmezni a fiatalok látványos ellenzékiségét.
Az írás elején Bayer legfőképpen azzal foglalkozik, hogy valami megváltozott a közhangulatban, és a többség a Fidesz ellen fordult, és a túléléshez minél hamarabb le kell vonni a következtetéseket és megtalálni ennek a változásnak az okát. Még gratulál a Mi Hazánk parlamentbe jutásának, majd négy masszív pillérre helyezi a választási vereség értelmezését: fiatalok, korrupció, felelősség, jövő.
A korrupció és a felelősség kérdését viszonylag egyszerűen lezavarja, itt voltaképpen szerinte mindössze annyiról volt szó, hogy semmi baj nincs azzal, hogy nem külföldi multik kapják a közbeszerzéseket, illetve ne tessék Orbán Viktoron egyedül elverni a port az eredmény miatt. Itt egy ponton egyébként kiszól név nélkül Bencsik Gáborra, aki nemrég Bayerre kente a nagy fideszes vereséget.
A fiatalokkal kapcsolatban már egy fél fokkal izgalmasabb az a hatalmas szellemi körtánc, amit Bayer tesz az írásában. Bayer is érzi, tudja, hogy ez a választás a fiatalokon és az eddig a választást elkerülőkön ment el, és miközben a publicista azzal töltötte az elmúlt két évtizedét, hogy egészen alpári stílusban beszéljen néha iskoláskorú fiatalokról vagy aktivistákról,
most ő kéri ki magának, hogy ő olyanoknak a szavazatára vágyjon, akik megtapsolják, ha valaki a fejükre akarja tenni a heréjét.
Ezt a részt érdemes szó szerint is idézni: „Mert hiába hangzik el az a mondat, az az igény, miszerint »meg kell őket szólítan«, lássuk be: azokat, akik visítva, őrjöngve tapsolják meg azt a kijelentést, hogy egyik idoljuk majd a fejünkre teszi a heréit, akik visítva, őrjöngve lámpavasra kívánnak minket, azoknak nekünk nincs mit mondani”. Bayer kicsit arra hajlik, hogy a mai fiatalok inkább ebbe az irányba mozognak, de szerinte még sokan nem nyitották ki a szemüket, és olyanokkal kell szövetségek kötniük, akik nem ehhez tartoznak a fiatalok közül.
A jövőbeni célokat végül úgy zárja, hogy maguk köré kell gyűjteni a fiatalokat, megtalálni azokat, akikkel folytatni lehet, választ keresni a hogyan kérdésére, és még a legkényesebb kérdésekre is választ kapni a mostani időszakból. Bayer szerint csak így lehet visszamenni a pincéből a teraszra. Máskülönben szerinte a „hedonista pogányok” ideje sose múlik el.
