21 Kutatóközpont: Többségbe kerültek azok, akik abban bíztak, hogy lehet jobb, mint azok, akik attól féltek, hogy lehet rosszabb

A választás előtti utolsó napokban a Telex megbízásából közvélemény-kutatást készített a 21 Kutatóközpont. A választókat április 8. és 11., azaz szerda és szombat között keresték meg, az eredmények pedig előrevetítették a Tisza Párt kétharmados győzelmét. A 21 Kutatóközpont kutatása a pártpreferencia mellett arról is kérdezte a válaszadókat, hogy kire szavaztak korábban, miért akarnak vagy nem akarnak kormányváltást, illetve hogy milyen várakozásaik vannak a választás utánra. Ebben a cikkben ezeknek a kérdéseknek az eredményét foglaljuk össze.

Két fő fájdalma volt a kormányellenes szavazóknak

A válaszadókat arra kérték, hogy emlékezzenek vissza, kire szavaztak a legutóbbi országgyűlési választások alkalmával. A Fidesz a 2022-es szavazóinak háromnegyedét tudta megtartani, 12 százalékuk viszont 2026-ban már a Tiszára szavazott. A legutóbb a közös ellenzéki listára szavazók túlnyomó többsége, 87 százaléka múlt vasárnap a Tisza Pártra szavazott, míg a 2022-ben nem szavazók 30 százalékát tudta meggyőzni a Tisza, 9 százalékát pedig a Fidesz. Nagy többségük azonban a 21 Kutatóközpont utolsó napi eredményei szerint 2026-ban sem szavazott, vagy nem árulták el, hogy kire terveznek.

A 21 Kutatóközpont szerint ezekből az adatokból jól látszik, hogy a Tisza Párt a korábbi szavazói csoportok mindegyikéből képes volt elszívni választókat: nemcsak az ellenzéki összefogásból, de a Fideszből és a pártnélküliek sorából is. A magas részvétel éppen azért alakult ki, mert a Tisza rengeteg korábbi nem szavazót meg tudott szólítani.

A kutatás a pártpreferencia miértjére is kitért. A kormánypárti kitöltőktől és a kormányváltást akaróktól is válaszlehetőségek felsorolása nélkül, nyitottan kérdezték meg a kutatók, hogy mik a mögöttes mozgatórugói a véleményüknek. A beérkezett szabadszavas válaszokat a kutatók utólag rendezték kategóriákba.

Minden ötödik olyan válaszadó, aki kormányváltást szeretett volna, a korrupciót, lopást, a NER-rendszerét jelölte meg indokként. 13 százalékuk a kormánnyal, a Fidesszel vagy Orbánnal elégedetlen, további 11 százalék az ország állapotával általában, 5 százalékuk az állami rendszerekkel, 4 százalékuk a gazdaság helyzetével. A válaszok között megjelent az is, hogy túl sok ideje kormányoz a Fidesz, illetve a morális válság (6–6 százalék említette). A Fidesz világnézete kevésbé volt hangsúlyos az eddig felsoroltakhoz képest, ugyanakkor 4 százalék említette a nyugatival szembeni keleti orientációt, további 3 százalék a demokrácia és nyugati értékek hiányát. Az elmúlt évek botrányait viszonylag alacsony arányban, 2 százalék említette.

Összességében az rajzolódik ki, hogy a kormányellenes szavazóknak két fő fájdalma volt: az ország általános állapota és a rendszerszintű korrupció. Miközben az állampolgárok azt tapasztalhatták saját bőrükön, hogy az állami rendszerek, közszolgáltatások a forráshiány miatt elégtelenül működnek, a kormányközeli vállalkozók és a hatalmon lévők vagyona szemet szúróan gyarapodott. A 2026-os választások eredménye legfőképp ennek a kettősségnek lehetett köszönhető. Az eredmények azt is megerősítik, hogy a Fidesz mennyire nehéz helyzetbe került a kormányzása miatt: ha ilyen sok ember magában a kormányban és Orbánban látta a problémát, akkor az ő szavazatukon a kampány nem is változtathatott volna akkor sem, ha másként kampányol a Fidesz. A választás előtt ellenzéki szavazók nagy többségénél általánosan telt be a pohár, és nemcsak egy-két konkrétum szúrta a szemüket.

A Fidesz valóságértelmezése csak a társadalom kisebbségének felelt meg

A kormány maradását kívánók körében a leggyakoribb érv az elégedettség volt, 21 százalék említette. Minden ötödik kormánypárti a biztonságot emelte ki, legyen az anyagi, fizikai, vagy maga a kiszámíthatóság. A Fidesz fő üzenetét, a békét a kormánypártiak 9 százaléka nevezte meg preferenciája okaként, ugyanakkor a biztonság részben a háborúból való kimaradásra is utalhat, tehát az előző kategória nem különíthető el ettől élesen. Az Orbán-kormány konkrét intézkedései közül a családtámogatásokat említette a válaszadók 6 százaléka, 2 százalék pedig további támogatásokat. A Fidesz világnézete a válaszok 5 százalékában jelent meg egyértelműen: a válaszadók 3 százalékánál a szuverenitás védelmének üzenete volt fontos, míg 2 százaléka érezte, hogy ideológiailag egyetért a Fidesszel. Orbán Viktort személyesen a kormánypártiak 3 százaléka nevezte meg pártpreferenciája okaként, míg az ellenzék ellenszenvességét 6 százalék említette.

A kormánypártiak legfőbb oka arra, hogy kitartsanak a Fidesz mellett a biztonság volt: nemcsak a háborúval szemben, de megszokottság, a bizonyítottság, a kiszámíthatóság is része ennek a 21 Kutatóközpont szerint. A Fidesz üzenete saját szavazóinál betalált, ők valóban úgy érezték, hogy Orbán Viktor a biztos választás, azonban a múlt vasárnapi eredmények szerint a bizonytalanokat ezzel nem sikerült meggyőzni:

többségbe kerültek a társadalomban azok, akik abban bíztak, hogy lehet jobb, mint azok, akik attól féltek, hogy lehet rosszabb.

A kutatás során a válaszadókat arról is kérdezték, hogy kinek a győzelme esetén számítanak jobb anyagi kilátásokra. A kérdést tavaly november óta ötödjére kérdezték, így idősorosan is összehasonlítható a vélemények alakulása. A választások előtt 37 százalék gondolta úgy, hogy a Tisza győzelmével járna jobban anyagilag, de ettől nem sokkal maradtak el azok, akik egy újabb Fidesz-kormánnyal számítottak volna jobb gazdasági helyzetre (32 százalék). A korábbi hónapokban is néhány százalékponttal előzte a Tisza ebben a kérdésben a Fideszt, januárban volt a legkisebb a Fidesz hátránya, talán az állítólagos Tisza-adótervek miatt.

A kormánypártiak valamivel nagyobb arányban bíztak saját pártjukban (91 százalék) anyagi helyzetüket tekintve, mint a Tisza szavazói a Tiszában (81 százalék). A nyitott kérdésből az rajzolódott ki a 21 Kutatóközpont szerint, hogy a Tisza szavazói számára nem ez az elsődleges szempont. A pártnélkülieket mindkét párt ugyanakkora arányban győzte meg gazdasági kompetenciáiról.

A Fidesz fő kampányüzenete a háborúból való kimaradás, a biztonság és béke volt. A válaszadók harmada gondolta úgy, hogy a Fidesz tudna nagyobb eséllyel biztonságot teremteni az országban, valamivel többen, 43 százalék viszont a Tiszára voksolt ebben a kérdésben. A Fidesz saját szavazói valóban egyetértettek ezzel az üzenettel, 95 százalék a Fideszt választotta a kérdésben. A pártnélküliek viszont ugyanakkora arányban (15-15 százalék) választották a Fideszt, mint a Tiszát a biztonság zálogának. A Tisza szavazói szintén saját pártjuknak szavaztak bizalmat a biztonság kérdésében is.

Néhány százalékponttal többen gondolták úgy, hogy a Fidesz jobb anyagi körülményeket tudna biztosítani számukra (32 százalék), és azt is valamivel többen gondolták, hogy egy újabb Orbán-kormány tudna biztonságot hozni (34 százalék), mint ahányan a Fideszre terveztek szavazni. Ezeknek a nem kormánypárti választóknak azonban az anyagi és biztonsági érvek nem voltak elég fontosak ahhoz, hogy a Fideszre voksoljanak, más szempontok mentén hozhatták meg döntésüket. A többséget azonban nem is tudta meggyőzni a Fidesz kampánya: nem annak ellenére szavaztak a Tiszára, hogy a Fidesztől vártak volna jobb anyagi és biztonsági körülményeket. Egyértelmű, hogy más szempontok fontosabbnak tűntek számukra, de a Fidesz még ebben a két dimenzióban sem tudta őket meggyőzni.

Összességében az látszódik a 21 Kutatóközpont adataiból, hogy a Fidesz által kínált valóságértelmezés csak a társadalom kisebbségének, mintegy harmadának felelt meg. Az ellenzékiek és a pártnélküliek többsége számára a Fidesz legfontosabb üzenetei is idegenül hatottak. Hiába próbált a kampányban Orbán közvetlenül is beszélni a vele kritikus szavazókhoz, ha előtte 16 évig az volt a Fidesz – bevált – stratégiája, hogy elég csak a sajátjait meggyőzni, mert ők a legnagyobb tábor, és nem számít, hogy az ellenoldal szavazóinak milyen mély ellenérzései vannak vele szemben.