„Egyszerre van rohadtul elegünk, és egyszerre félünk, hogy mi lesz velünk” – hogyan várják a választást a Fidesz hátországában?

Ágnes tíz éve dolgozik egy olyan közszolgáltatás irányításában, amely egyre inkább kiszorul a kormányzat fókuszából. Az egyre kevésbé versenyképes fizetések miatt sok munkatársa távozott az elmúlt években, aki pedig maradt – és nem keres kimagaslóan a párja vagy nincs örökölt vagyona –, pluszmunkákat vállal.

„Mostanra szinte mindenkinek lett második állása, akár olyan távoli területeken, mint a szépségipar vagy az utazásszervezés. Az érkezésemkor ez jóval kevésbé volt így” – mondta.

Bár a jó közösség és elhivatottsága miatt Ágnes kitart a munkája mellett, az előző, 2022-es parlamenti választás előtt elkezdett kiépíteni egy menekülő útvonalat. „Másodállásban rendezvényszervezéssel kezdtem el foglalkozni. Azért csinálom, hogy legyen B opcióm. Nálunk mindenkinek van B terve” – mondta.

Közeli munkatársaival mindnyájan abban reménykednek, hogy kormányváltás lesz. „Sok a folyosói tanácskozás, és minden reggelinél átbeszéljük az aktuális híreket. Mindennap számoljuk vissza a napokat a választásig. Nyolc éve nem volt ennyire fókuszban a szavazás, de mintha bekerültél volna egy lasszóba, ami egyre inkább behúzna. Ez a feszültség nem volt jelen ennyire, évről évre pakolódik” – festette le, hogy hogyan éli meg a mindennapokat a több száz fős intézményben.

Az elmúlt hetekben nyolc olyan emberrel beszélgettünk, akik Ágneshez hasonlóan a kormányzat hátországában dolgoznak: minisztériumokban, háttérintézményekben vagy állami cégeknél. Többen közülük – akárcsak Ágnes – kormányváltásban reménykednek, mások Fidesz-győzelemben, az viszont összeköti őket, hogy alapvetően meghatározza életüket és munkájukat a közelgő választás.

Szintén látványos, hogy a magyar társadalmat is egyre inkább porlasztó megosztottság mennyire jelen van ezekben az állami intézményekben. Bár a legtöbb megkérdezett munkahelyén napi témává vált a politika, jellemzően mégis csak szűk, bizalmi körben beszélnek róla, általában a hasonlóan gondolkodókkal.

„Mindenki fél beszélni. Akiben picit nem bízom meg, azzal nem beszélek politikáról. Pedig sokak fejében megy a visszaszámlálás” – mondta egy kormánykritikus minisztériumi dolgozó. Vezetői szinten még jellemzőbb az elzárkózás a máshogyan gondolkodóktól, egy állami cég munkatársa például arról beszélt, hogy van olyan felső vezető, aki régebben elengedett egy-egy politikai, akár kormánykritikus poént, de a mostani ciklusra ez megváltozott.

A megosztottságra jellemző, hogy a megkérdezettek mintegy fele azt állította, ha nem az az oldal nyer, amelyikhez közel érzi magát, otthagyja a munkáját. „El tudom képzelni, hogy a stáb 70-80 százaléka maradna a Tisza győzelme esetén, de én nem lennék köztük” – mondta egy kisebb kormányközeli háttérintézmény Fidesz-szimpatizáns munkatársa.

Ha választás, kavarás

Bár a mostani választás a leginkább kiélezett az elmúlt húsz évben, az államigazgatásban minden kampányidőszakot áthat az egzisztenciális bizonytalanság. „Régóta csinálom ugyanazt, de négyévente mindig átszervezik a rendszert, így már 5-6 munkahelyen dolgoztam, mert minden választás után átpakoltak egy másik intézménybe” – mondta egy hivatali dolgozó.

Bár a példa szélsőségesnek hathat, a megkérdezettek hasonló mélységű változásokról számoltak be. Egy minisztériumi középvezető arról beszélt, hogy mivel minden választás után mindig jelentős átszervezések vannak a minisztériumi struktúrában, ezért mindenki azon pörög ilyenkor, hogy mi lesz majd az ő részlegével.

Ilyenkor ő sem tudja, hogy az emberei közül kit fognak elvinni, „bármi megtörténhet”. Emiatt minden választásra nyűgként gondolnak, hogy már megint megkavarnak mindent, költözni kell. „Nagy az átjárás a minisztériumok között, ez állandó jellemzője a Fidesz működésének” – mondta az egyik háttérintézmény dolgozója, aki több mint tíz éve dolgozik különböző pozíciókban a rendszerben.

„A felső vezetők be vannak szarva”

A mostani kampányidőszak abban mindenképpen más, hogy az államigazgatáson belül is egyre hangsúlyosabban jelen van az érzet, hogy az Orbán-rendszer alatt nem volt akkora esélye a kormányváltásnak, mint most. „Elszólások alapján meg vannak ijedve vezetői szinten, olyan emberekről mondanak rosszat, akikről korábban nem. Körülbelül két-három hónapja lehetett érezni, hogy bizonytalanabbá váltak” – mondta egy kormányváltást remélő minisztériumi dolgozó.

Szerinte az elmúlt napokban a vezetők egyre többször utalnak arra, hogy nem biztos, hogy maradnak a választás után. Azt mondta, az ő osztályán egyre inkább zárják le a projekteket, több ügyet is visszahívtak arra hivatkozva, hogy várjanak még egy hónapot. „Ilyen típusú félelmet soha nem láttam rajtuk. Toporog mindenki, és várja, hogy mi lesz” – mondta.

Egy másik minisztérium középvezetője azt mondta, hogy a felsőbb vezetői (államtitkári) szinten „rendesen be vannak szarva”. A tárca minisztere teljes magabiztosságot és lelkesedést mutat befelé, de folyosói beszélgetéseken, kávézás közben alacsonyabb szintű vezetők ki szokták fejezni aggodalmukat, például a Tisza-előnyt mutató közvélemény-kutatások miatt. A középvezető ezzel együtt arra számít, hogy a Fidesz kicsivel, de többséget fog szerezni a párt vidéki struktúrái miatt.

Hasonló tapasztalatokról számolt be egy állami vállalat munkatársa. „Hallok vissza olyanokat, hogy a felső vezetők érzik, hogy változás jön. Az elmúlt 1-2 hónapban egyre inkább ez az érzet van, és hétről hétre erősebb. A Medián-felmérés [amely szerint 20 százalékponttal vezet a Tisza a biztos szavazóknál] dobott ezen egyet” – mondta. Egy másik kiemelt állami hivatalról is azt hallotta, hogy a Medián-felmérés hatására a korábbi magabiztosságot felváltotta a B tervek kidolgozása.

Az egyik, Fidesszel szimpatizáló megkérdezett szerint nincs jelentős újdonság az ilyen típusú bizonytalanságban. Ő sosem érezte, hogy fideszes vezetők bármelyik választásnál biztosra mentek volna, sose volt olyan hangulat, hogy „biztosan nyerünk”. „A mostaninál nálunk mindenki úgy van vele, hogy fifti-fifti. Mindennap megy az esélylatolgatás, kétharmadra senki sem számít, de összeomlásra sem. Egyik nap bizakodóbbak vagyunk, a másik nap kevésbé, hullámzik” – mondta.

A rég nem látott tét viszont nem mindenkiből a lelkesedést váltja ki: egy minisztériumi középvezető arról beszélt, hogy a „legtöbben mély cinizmussal nézik a folyamatokat”, saját magát is idesorolva, szerinte a cinikus, politikából kiábrándult munkatársak olyan 30-40 százalékot tesznek ki a náluk dolgozók közül.

Gondoskodó Fidesz

Bár a jövőt áthatja a bizonytalanság, a legtöbben mégis azt gondolják, hogy kormányváltás esetén sem veszítenék el a munkájukat. Arra senki sem számít, hogy középvezetői (osztályvezetői) szinttől lecserélnének embereket politikai okokból, már csak azért sem, mert egyszerűen senkivel sem tudnák feltölteni a helyüket.

„Valójában a Fidesznél is káderhiány van” – mondta egy háttérintézményi dolgozó, aki több különböző minisztériumi pozícióban is dolgozott az Orbán-rendszer alatt. Egy középvezető pedig arról beszélt, hogy középvezetői szinten nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy milyen párt lesz hatalmon, mivel „a közigazgatás olyan, mint egy bántalmazott gyerek, bárhonnan kap szeretetet, örül neki”.

A Fidesz kormányzása óta ráadásul a legtöbbekben kialakult egy biztonságérzet a munkahelyükkel kapcsolatban: az az általános benyomás, hogy Fidesz valóban nem hagy senkit az út szélén. A jelenségről a Fidesszel kritikus megkérdezettek is elismerően beszéltek.

„Amikor a 2019-es önkormányzati választáson sok pozíciót elvesztett a Fidesz, az onnan kiszoruló embereket mind elhelyezték minisztériumokban, egyéb intézményekben” – mondta az egyik megkérdezett. Egyszer ő is került ilyen helyzetbe, és anélkül felkínáltak neki egy másik pozíciót, hogy bárhova bekopogott volna. Bár ez azzal is együtt jár, hogy jellemző ezeken a munkahelyeken, hogy ejtőernyős, szakmailag alkalmatlan emberek kerülnek pozíciókba.

A gyakori átszervezések mellett ez a politikai bizonytalanság is ott lebeg a rendszerben, inkább ez növeli a mostani kiszámíthatatlanságérzetet. „Ha egy államtitkár csinál valami hülyeséget, akkor az egész stábnak mennie kell” – mondta egy megkérdezett, aki szerint ezek a példák – amikor egyik napról a másikra megszűnhet valakinek a munkahelye – „azért ott vannak a fejekben”.

Az egzisztenciális bizonytalanság fokozottan jelen van azoknál, akik annyira speciális szakterületen dolgoznak, hogy lényegében sehol máshol nem tudnák hasznosítani a tudásukat. „Egyszerre van rohadtul elegünk, de egyszerre félünk, hogy mi lesz velünk” – mondta egyikük, aki kritikus a rendszerrel, de a piacon nem tudna elhelyezkedni a szakterületével.

Összességében tehát attól nem tart senki, hogy politikai okokból veszítené el a munkáját, inkább az esetleges új főnököktől, átszervezésektől, racionalizálástól, azaz egy kormányváltással járó egyéb általános bizonytalanságoktól. „Nálunk mindenki felkapta a fejét, amikor Magyar Péter az ATV eladásáról beszélt, eddig ez nem volt jellemző, nem mondogattak ilyeneket” [Magyar Péter utólag azt mondta, viccelt] – mondta egy fideszes megkérdezett. Bár egy olyan intézményben dolgozik, amely a Fidesz kormányzása alatt jött létre, attól nem tart, hogy megszüntetnék.

B tervek

Változó, hogy egy kampányidőszak hogyan hat egy adott intézmény napi szintű működésére. Volt, aki azt mondta, hogy a választás nem érinti a munkáját, máshol sokkal inkább az eredmények kommunikálására tevődik át a hangsúly, míg minisztériumokban dolgozó megkérdezettek szerint ilyenkor jellemzően egyre alacsonyabb fokozatra kapcsol a munka, nem indítanak új projekteket, inkább a meglévőket zárják le.

A Fidesz kormányzása alatt főleg a választások utáni időszakok csordogálnak lassan, a politikai döntésekre való várakozások és állandó átszervezések alapjaiban korlátozzák az érdemi munkavégzést. Egy minisztériumi középvezető azt mondta, hogy választási évben március közepétől szeptemberig „itt semmi nem lesz”, „ilyenkor zéró munka zajlik”, például 2022-ben egész nyáron alig dolgozott. Egy másik megkérdezett ezt az időszakot „bénakacsa-effektus”-ként jellemezte.

A legtöbb megkérdezett mindenesetre készül B tervekkel, bár ez többeknél inkább kimerül annak a megállapításában, hogy mennyire be vannak szűkülve a lehetőségeik. Egy állami cég alkalmazottja például arról beszélt, hogy már korábban is adott be önéletrajzot több helyre is, de azt figyelte meg, hogy az állami munkatapasztalatot inkább negatívumként értékelték. Náluk a váltásnak amiatt is lehet jelentősége, mert annyira rossznak érzi a gazdasági helyzetet, hogy – a választás kimenetelétől függetlenül – összevonásokra, elbocsátásokra számít.

Egy minisztériumi dolgozó arról beszélt, hogy a legtöbbjüknek van ismeretsége más részlegeken, más tárcáknál, és az ilyen kapcsolatok révén igyekeznek majd új pozíciókhoz jutni a választás után. Ez a korábbi választásoknál is így volt.

„Napi szinten nem retteg senki a munkahelye elvesztésétől, de mindenkinek megvan fejben, hogy minden megváltozhat, mindenki ápolja ilyenkor a kapcsolatait” – mondta egy másik, Fidesz-szimpatizáns dolgozó.