Nem egy operettképviselő leszek, aki néhanapján leszambázik, és odatartja az arcát

• Nagy Ervin lesz a Tisza Párt dunaújvárosi országgyűlésiképviselő-jelöltje, a párt belső jelöltállításán egy buszsofőrt és egy társasházkezelőt előzött meg. Sok szállal kötődik a városhoz, mégsem ő választotta ezt a körzetet.
• Szerinte most gyakorlatilag feláldozza eddigi karrierjét, a színészkedéssel viszont akkor sem hagyna fel, ha megválasztják képviselőnek.
• Vannak tervei, hogy mit kéne kezdeni a kultúrával, de nem sértődne meg, ha nem ő lenne a Tisza-kormány kultuszminisztere, mert már akkor elégedett lesz, ha megtörténnek a reformok.
• Januártól kezdene kampányolni. Még nem állt össze a kampánycsapata, de nem akarja dörzsölt politikai tanácsadókkal körbevenni magát.

Kellett engedélyt kérnie a Tisza Párttól az interjúhoz?

Nem kértem rá engedélyt. Nem is hiszek ebben. A taktikai sajtócsendekben hiszek, ez része a politikának. De nem gondolom azt, hogy csendben kéne maradni, pláne az olyan embereknek, akiket ismernek. Azt megértem, hogy azokra vigyáznak, akik kevésbé jártasak, nincs rutinjuk a sajtóval, vagy most lettek jelöltek.

A többiek le vannak tiltva az interjúkról?

Szerintem nem. Gondolom, óvatosságból, csak a jelöltállítás folyamatában nem akarták ezt.

Ebből nem lesz utólag baja? Hogy nem szólt előre az interjúnkról.

Nem. Természetesen hajlandó vagyok együtt mozogni a politikai közösségemmel, de bizonyos szabadságfaktorokat nem akarok feladni.

Akkor nem hisz a pártfegyelemben?

Az mi?

Amit látunk, hogy vannak bizonyos pártok, ahol minden tag ugyanúgy mozog, ugyanúgy szavaz, ugyanazt mondja, ahogy az el van várva.

Ha a pártfegyelem azt jelenti, hogy tizennégy ember ugyanazt csinálja, ugyanolyan interjúkat ad és ugyanazt mondja, akkor nem. Nyilván ez most egy nagyon kiélezett helyzet, és állandóan a céltáblán vagyunk. Tisztázzunk valamit: az nem normális, ahogy mi élünk. Abban semmi normalitás nincs, hogy minden kötőszót meg kell fontolni, mert a nyíltan ellenséges pártállami propaganda lesben állva, gátlástalanul bármit megtesz az emberrel. Belarusz előszobájában élünk. Lehet, hogy én is használni fogom azt, hogy tégláról téglára, mert ez már fontos felvezető mondata lett Magyar Péternek és a Tiszának, de én abban hiszek, hogy különböző árnyalatokban fogalmazunk meg dolgokat. Abban nem hiszek, amit a Fidesz csinál, hogy mindenki bárányként bólogat, és ugyanazt bégeti, mert ezt találták ki a Karmelitában.

És ezzel nincs egyedül?

Egyáltalán nem. Ruszin-Szendi Romulusz vagy Bódis Kriszta és még sokan mások is ilyenek, mindenkinek van egy szabadságfaktora. És ez azért van, mert ezek nem hivatásos politikai emberek, hanem a saját területükön bizonyított szakemberek, akik bekerültek a politikába. Nem Magyar Péter köpenyéből bújtunk elő, hanem odaálltunk mellé. Ez kardinális különbség.

Hogy lett önből képviselőjelölt? Ön akart indulni, vagy felkérték?

Megkérdezték, hogy elindulnék-e. Én meg azt gondolom, hogy energiát, erőt és bátorságot kell sugározni az embereknek.

Tehát nem magától vállalkozott erre.

Ez organikusan működött, tehát nem az volt, hogy húzódoztunk. Most már csak előre van, nincs hátra. Fontos, hogy az emberek azt érezzék, hogy az ismert emberek, vagy azok, akikre Magyar Péteren kívül még felnéznek, elindulnak egyéniben. Hogy nem bujdokol senki. Mint a Romulusz, a Kriszta, a Tarr Zoli vagy a Bóna Szabolcs. Nem úgy, mint a Fidesznél, hogy listán becsalinkáznak, nem kockáztatva a személyes reputációjukat.

Az, hogy a három jelöltjelöltből önt választottak ki jelöltnek, az nem a nevének szól?

Az nyilván a nevemnek szól, de ezt a bizalmat meg kell szolgálni. Egyébként annak is szól, hogy soha egy rossz szavam nem volt a városomra. Gyerekkorom wonderlandje volt, imádtam ott felnőni. Dunaújváros, a lakótelep, a panel alakította ki bennem azt, hogy hogyan gondolkodom, mennyire vagyok érzékeny szociálisan. Meg hát díszpolgára is lettem.

Mennyire volt ez akkor fair verseny így, hogy ön ekkora előnnyel indult az ismertsége miatt?

Nem tudom. Annyit tudok elmondani, hogy ez a két ember lesz a legfontosabb segítségem. Már a kezdetekkor megbeszéltük, hogy én rájuk fogok támaszkodni, hogy nekem ők lesznek a legfontosabb szövetségeseim.

Tehát akkor ők már rögtön úgy indultak neki, hogy ön fogja megnyerni, ők meg majd segítenek?

Az kellett volna, mint Magyar Péternél, hogy ne induljon el senki ellenem?

Ez önnek nem tetszett?

Egy ilyen erővel bíró pártvezetőnél, akiből kinőtt egy egész mozgalom, ez magától értetődő, ez oké. Ott tényleg felesleges lett volna ellene elindulni. De az már nem lett volna oké, ha én csinálok egy VIP-szekciót. Nem lehetett tudni egyébként, hogy kik indulnak el mellettem, lehetett volna akár szorosabb is az eredmény. De fiatal párt vagyunk, természetes volt, hogy nem tud ennyi idő alatt kinőni egy olyan karakteres jelölt, mint, mondjuk, Gajdos László Nyíregyházán. Én voltam most a „dunaújvárosi Gajdos László”.

És ön kérte a dunaújvárosi központú Fejér 4-es választókerületet, vagy kapta?

Nem kértem. Megkérdezték, és ehhez nagyon tudtam kapcsolódni. Nyilvánvalóan mindenképpen kell érintettség, én pedig a város szülötte vagyok. És nemcsak a budapesti kultúréletben láttam a negatív tendenciákat, hanem akkor is, amikor hazamentem a városomba. Gyerekként azért töltöttem otthon minden hétvégét, mert olyan zsezsgés volt a városban, most meg nincs egy zenés hely. Amikor öt évvel ezelőtt kimentem a radari sporttelepre, ahol felnőttem, ahol fociztam, azt hittem, elsírom magam. Fölverte a gaz, az öltözők felégetve, az ablakok kitörve, fütyült a jeges szél. Már akkor éreztem, hogy ezt a lecsúszást meg kell állítani. És akkor még sehol sem volt Magyar Péter. A Dunai Vasművet is hathatós állami segítséggel letérdeltették a nullára.

De ha választhatott volna, akkor is Dunaújvárost választotta volna?

Én tulajdonképpen ötödik kerületi vagyok, oda vagyok bejelentve, az lehetett volna még egy másik megoldás. De ott Tanács Zoli indul. Szerintem Dunaújváros nagyobb falat, és én szeretem a kihívásokat. 95 ezer ember és rengeteg falu tartozik még hozzá.

Hány napot tud egy héten a választókerületében tölteni?

Ez még most fog kialakulni, de természetesen minél többet. Először leülünk a jelölttársaimmal, összeáll a stáb, a kampányfőnök. Ilyeneket még soha életemben nem csináltam.

Tervez, mondjuk, kétlaki életet élni? Az ideje felét Dunaújvárosban, a másikat meg Budapesten tölteni?

Biztosan fogok ott aludni. Nekem maradtak ott azért barátaim.

Mikor töltött huzamosabb időt ott utoljára?

Nyáron, pár napot.

A választókerületében?

Dunaújvárosban?

Vagy a választókerületben, Fejér 4-ben.

Ha úgy nézem, hogy mindennap bementem a városba, akkor a nyáron. De ami szerintem ennél fontosabb, az az, hogy rá tudja valaki irányítani a figyelmet az ottani problémákra, és ebben én élen járó leszek.

Nem jelent majd hátrányt az, hogy nem ott él?

Szerintem nem, nem ezen múlik. Lehet, hogy ki akarják majd ezt kezdeni, de még három évvel ezelőtt is visszamentem játszani a szülőföldemre, úgyhogy még kulturálisan is maradt valamilyen kapcsolódásom. A Fidesz vidéki képviselői közül sokan évek óta Budapesten élnek. Nem ez velük a fő probléma.

Hogyan fogja képviselni a választókerületben élőket, ha nem köztük él, nem az ő mindennapjaikat éli?

Ha valaki megoldja a problémáikat, és figyel rájuk, az jó. És nemcsak addig, amíg a kampány tart, hanem a választás utáni négy évben is. Az a fontos, hogy a problémáik ne pártpolitikai alapon legyenek megoldva. Ne ültessék le a régiót, csak azért, mert az nem szimpatizál Orbán Viktorral. Erre fognak szavazni, nem pedig arra, hogy Nagy Ervin itt legyen velünk 0–24 órában.

Fel tudja sorolni fejből a körzetéhez tartozó településeket?

Tudtam, hogy éleslövészet lesz! Adony, Ercsi, Iváncsa, Pusztaszabolcs, Perkáta, Nagyvenyim. Remélem, nem hagytam ki semmit.

Kulcs.

Ja, igen, Kulcs. És Rácalmás. Mindegyikhez van kapcsolódásom, mert gyerekkoromban fociztam ezeken a településeken. Még a nyarakat is Kulcson töltöttem a nagyszüleim telkén, az első kősüllőmet is itt fogtam.

Mi a három legfontosabb probléma a körzetben, amit ön szerint meg kell oldani?

A legfontosabb feladat a Dunai Vasmű innovatív újrahasznosítása. Az egész térség megtartóképességén javítana, ha ezt megoldanánk, mert azoknak az embereknek is jövőképet tudnánk adni, akik a környező településekről jártak be dolgozni a vasgyárba. A dunaújvárosi kórház nagyon le van gatyásodva, legendásan sok kritika éri, ami nem a dolgozók hibája. A kulturális életet is fel kell lendíteni, és ezt gyorsan meg lehet oldani, ha az önkormányzatok visszakapják a saját forrásaikat. Dunaújváros tavaly több mint egymilliárd forintot fizetett be a szolidaritási alapba.

Vagyis akkor nem csak Dunaújvárosra fog koncentrálni a kampányban.

Alapvetően barátkozós típus vagyok. Sokszor végig kell menni ezeken a településeken. Be kell ülni a közösségi helyekre, ha ez a helyi kocsma, akkor oda. Amit az emberek a legkevésbé kapnak meg a politikától, az a figyelem. A közpénzégető nemzeti álkonzultáció ezt nem helyettesíti. Elég, ha csak körbemegyek a választókerületben, és megkérdezem a piacon az emberektől, hogy min szeretnének változtatni, hogyan szeretnének jobb országot. Ez talpas munka, lábbal kell bírni. Valahogy így képzelem el a választókörzeti munkát. Nem egy operettképviselő leszek, aki néhanapján leszambázik, és odatartja az arcát, hogy itt vagyok, gyerekek, ide szavazzatok. Én ezt ennél sokkal komolyabban veszem. Nem a nevemből akarom megoldani a képviselőséget.

És hogy fog kinézni az ön kampánya?

Ezt egyelőre nem szeretném elárulni, hogy ne tudjanak rákészülni.

De mikor kezd el kampányolni?

Januártól elindulunk. A következő két-három hétben a Tisza Szigetekkel fogok egyeztetni.

Hány aktivistája lesz?

Még nem tudom. Ki fogom kérni olyan emberek tanácsait is, akik csináltak már politikai kampányokat. Voltak is már felajánlások.

Kiktől?

Nem mondhatom el. Mindenkire számítok, aki ezt csinálni akarja, akinek van bátorsága és terepismerete. És ebben a munkában is nagyon számítok a másik két jelöltre.

Ők akkor benne lesznek a kampánycsapatában?

Az első perctől kezdve tudtam, hogy így lesz. Azzal kezdtem, hogy bárhogyan is alakul a jelöltválasztás, maximálisan számítok rájuk, és ők is számíthatnak rám.

Akkor nincs bennük sértettség vagy csalódottság?

Nem érzékeltem. Pont ilyen politikai közösséget képzeltem el magamnak, mint amilyenek a Tisza Szigetek. Nagyon megnyugtató ez a háttér. Minden családban van kisebb-nagyobb tányércsörgés, biztosan lesznek véleménykülönbségek, de most még maximális alázatot érzékelek. Mindenki beállt mögém.

És ki lesz a kampányfőnöke?

Még nem döntöttem el.

Ön fog erről dönteni?

Szerintem igen, mert ez az én harcom, az én szülőföldem. Persze a Tiszától lehet segítséget kérni, ha elakadunk, de kell ennyi önállóság. Ez a politikai felnövéstörténet része.

És politikai tanácsadója lesz?

Van pár ember, akire hallgatok, mivel eddig is megnyilvánultam közéleti kérdésekben. Sokszor nagyon vaskosan fogalmaztam, aminek voltak következményei, ezért kialakult körülöttem egy olyan bizalmi kör, amelynek tagjai megfogalmazták a kritikáikat.

De eddig ön nem politikusként nyilvánult meg, mostantól viszont igen.

Ők az én tanácsadóim, ezen nem fogok változtatni. Nem akarom dörzsölt politikai tanácsadókkal körbevenni magam. Ugyanúgy az emberségem után megyek, ahogy eddig is. Azokra az emberekre hallgatok, akik eddig is egyengették az utamat, és szóltak, ha jobbra vagy balra kicsit kevesebbet kellett volna lépnem. Abban hiszek, hogy az igazság és az egyenesség ereje sok mindenen átvisz, még akkor is, ha megpróbálnak szétszedni.

Tegyük fel, hogy nem jön össze a képviselőség. Nem fog ez rontani a színészi hitelességén?

Érdekes kérdés. Ebben a pillanatban teljesen hidegen hagy. Nem ennek alapján döntöttem az indulás mellett. Olyan hamar lettem a része ennek a mozgalomnak, hogy az ilyen típusú mérlegelés kimaradt. Attól sem fogok megijedni, ha el kell mennem árufeltöltőnek. Akkor így jártunk. Én mindent beletettem most ebbe, gyakorlatilag feláldozom a karrieremet. De ez sem érdekel, mert ebben a pillanatban mindent érdemes feláldozni egy Fideszt leváltó rendszerváltó mozgalomért.

Akkor vége a színészi karriernek? Ha esetleg megválasztják országgyűlési képviselőnek.

Hála istennek voltak már olyan bátor emberek, akik így is bevállalták: Darvas Iván sem mondott fel a Vígszínházban, pedig képviselő volt. És nem darálta be a politikai élet. Én hasonlóra készülök. Miért ne egy színész tudná leginkább, mik az anomáliák a szakmájában, hova kell nyúlni? Hegedűs Zsolt sem fogja elengedni a szikét. Ez tulajdonképpen olyan lesz, mintha a valóság visszajönne a parlamentbe.

Ön és a felesége is többször nyilatkozta, hogy mióta nyíltan odaállt a Tisza Párt mellé, azóta nem igazán keresik színészi munkákkal. Ön szerint ez megváltozna, ha a Tisza nyerne a választáson?

Nem. Ha egy olyan felelős pozíciót töltök be, amiben felmerül az összeférhetetlenség, akkor ezt fel kell függeszteni, és el kell engedni.

A kulturális miniszteri posztról beszél?

Képviselőként simán lehet játszani. De onnantól kezdve, hogy elosztó rendszerekért felelsz, ha közöd van ahhoz, hogy a pénzt mire költik, egy Pintér Béla, egy Katona József Színház vagy egy producer engem már nem tehet bele a filmjeibe vagy előadásaiba. Nem elegáns, nem jó az optikája. Nem fér bele, hogy ott vagy azon az oldalon is, ahova a pénzt osztod. Addig játszom a szerepeimet, amíg ez nem ütközik egy nagyobb morális dilemmába. Az ilyen morális kérdések már kivesztek a magyar politikából, de a Tisza ezt vissza fogja hozni.

Nagyon előreszaladtunk a miniszteri posztjáig.

Ezt kerülném is, mert annyit talán már megtanultam a politika világából, hogy ilyet nem mondunk.

Pedig egyszer már mondta, hogy nem ugrana el a poszt elől.

Megkérdeztek, én meg azt mondtam, hogy ha így alakul, akkor nem hajolnék el. De ez nem azt jelenti, hogy én leszek az. Ez nem egy kijelentő mondat volt arról, hogy én mi leszek, vagy mire vágyom, de mégis lehet úgy értelmezni. Csínján bánnék ezzel, és nem azért, mert rákoppintottak a fejemre, hanem mert itt mindennap történik valami, és lehet, hogy még nálam is alkalmasabb ember jön majd be a képbe. A végleges kormányzati struktúrát úgyis a leendő miniszterelnök állítja össze.

Saját magán kívül lát még olyan embert a pártban, akit alkalmasnak tartana a kulturális miniszteri posztra?

Vannak, de nem fogom őket nevesíteni. Az megnyugtató számomra, hogy van legalább 10-15 olyan szakember, aki körülöttünk mozog, és benne van a magyar kultúrában is.

Miért annyira mumus téma megnevezni valakit miniszteri várományosként? Magyar Péter már kijelentette, hogy Hegedűs Zsolt lenne a Tisza-kormány egészségügyi minisztere.

Péter az ország jelenlegi állapotában az egészségügyet az egyik legfontosabb prioritásnak tartja. Ezért nevezte meg ennek a területnek a leendő vezetőjét, de a Tiszában nem osztogatnak pozíciókat, legfeljebb feladatokat. Én nem rohannék ezzel ennyire előre, mert még annyi minden történhet, annyi ember jöhet még felénk.

Megsértené, ha nem önt neveznék ki?

Már másképp tekintek erre. Volt egy ilyen beszélgetésem magammal. Nekem a hazám fontos, az, hogy megtörténjenek a reformok. Ha sikeresek lesznek ezek a törekvéseim, akkor nekem mindegy, hogy én vagyok elöl, vagy sem. Képes leszek arra, hogy visszahúzódjak, és nyugodt művészéletet éljek. Nem azért jöttem ide, hogy politikai karriert fussak be.

A Tisza Párt eddig nem sokat kommunikált a kultúra területén tervezett változásokról. Van erről gondolkodás, hogy mit kezdenének vele?

Természetesen, de nem akarok ebben a pillanatban egy kultúrkormányzati anyagot letenni, vagy egy kulturális székfoglalót tartani. Vannak munkacsoportok, kerekasztalok.

És ezekben ön benne van?

Erőteljesen. Nemcsak odaperdülök Magyar Péter mellé az országjáráson, nemcsak úgy elcelebeskedem, hanem vannak vízióim, van jövőképem, látom, hogy milyen területeken kellene megerősödnünk, hogy kéne a vidéki emberekhez eljuttatni a kultúrát, mely területek vannak politikailag alulfinanszírozva, és melyek azok, amikre milliárdokat költenek. Látom a káros folyamatokat, az SZFE-től kezdve a függetlenek kivéreztetésén át a tao megszüntetéséig. Emellett régi vágyam a budapesti színházi életet hungarikumként definiálni. Ott vannak még a művelődési házak is, melyek hálózata igazi kuriózum a régióban, ezt is jobban meg kellene becsülnünk.

Most mi jövünk, mondták a Fidesz kultúrpolitikusai 2010 után.

Nem lesz ilyen a Tisza alatt.

Mi lesz erre a garancia?

Létre kell hozni egy olyan szakmai ernyőszervezetet, aminek tagjait a lehető legszélesebb körből választják ki, Máté Gábortól Eperjes Károlyig. Ezt tartom a békekötés zálogának.

Vidnyánszky Attilával is együtt tudna működni? Maradhatna a Nemzeti Színház élén, ha Tisza-kormány lesz?

Nem én fogom ezt egy személyben eldönteni, akkor sem, ha esetleg kultuszminiszter leszek. A művészi közösségnek kell döntenie. Vidnyánszky Attilának sajnos nagy bűnei vannak. Olyan furkósbotja lett a hatalomnak, akinek negatív emléke sokáig fog élni a magyar művésztársadalomban. Nem akarom, hogy ez a kulturális vendetta folytatódjon. Vissza kell adni a döntés felelősségét a szakmának, legyen mindenkinek ráhatása arra, hogy hányfajta szín legyen a palettán. Akkor szűnhet meg a háború, ha nem érzi egyik oldal sem, hogy a másik többet kap, csak azért, mert jóban van a politikával. Az elmúlt harminc évben a kultúrpolitika mindig oszd meg és uralkodjot játszott. Az új generációnak ebből rettentően elege van.

Van azért valami, amit értékesnek tart az elmúlt 15 év kultúrpolitikájából?

Bármennyire is konfliktusos volt a viszonyunk, a Vajna-időszak az volt. Így gondolom annak ellenére, hogy sokan ezt másképp látják, akkora mesterek is, mint például Tarr Béla. Politikai és gazdasági értelemben olyan védőernyő volt, amiben a magyar film virágozhatott. És ezt nem azért mondom, mert elkészülhetett a Kincsem, amiben játszottam. A Déryné Program is jó szándékkal jött létre, más kérdés, hogy milyen ízlésvilágot tükrözött, és a kiválasztási rendszerében milyen politikai szempontok érvényesültek.