„Nálunk nincsenek ilyen adatok” – mondta az OMSZ-főigazgató azokra az adatokra, amikre korábban fontos mérőszámként hivatkozott

„Kategorikusan visszautasítjuk, hogy magukat egészségügyi szakértőnek nevező emberek, kizárólag politikai szándékkal, azzal vezessék félre a lakosságot, hogy nyugaton jó, nálunk meg rossz a mentőszolgálat” – mondta Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) főigazgatója, amikor a Telex az IMS Tudományos Ünnepi Ülésén arról kérdezte, miért nem válaszoltak érdemben korábban elküldött kérdéseinkre; mit szólnak ahhoz az elemzéshez, amit Kunetz Zsombor egészségügyi szakember adatai alapján Ferenci Tamás biostatisztikus készített a mentők kiérkezési idejéről; illetve hogy a nyugati mentőszolgálatokhoz képest hogyan teljesít az OMSZ a statisztikák alapján.

„Ez hecckampány, még a magyar mentőszolgálat jelenkori működését sem ismerik ezek a szakértők, az pedig effektíve megkérdőjelezhető, hogy a külföldieket ismerik-e” – tette hozzá Csató.

„Nálunk nincsenek ilyen adatok”

Nemrég Kunetz Zsombor közérdekű adatigényléssel kikérte az OMSZ kiérkezési adatait, a kérdéseiből néhányra kapott választ, a többit pedig Ferenci Tamás az oldalán közölt írásában becsülte meg a Kunetz által nyilvánosságra hozott adatokból. Az eredmények szerint egy fontos, a nemzetközi gyakorlatban gyakran használt mérőszám, az úgynevezett 90. percentilis, vagyis az az idő, amin belül az esetek 90 százalékához kiér a mentő, lényegesen rosszabb, mint például a britek statisztikája, ami nyilvánosan elérhető az interneten.

Csató Gábor azt mondta: ő nem tudja, milyen adatokból dolgozott Ferenci Tamás, a biostatisztikus ugyanis tőlük nem kért semmilyen információt. Ezt egyébként a kutató a weboldalán egyértelműen feltüntette: a Kunetz blogján nyilvánosságra hozott, az OMSZ által kiadott adatokból dolgozott, amikből szakirodalmi adatok és statisztikai megfontolások alapján készítette a becslését.

Megkérdeztük, hogy a Ferenci Tamás által kiszámolt 90. percentilis értékek stimmelnek-e, például az, hogy a legmagasabb, Kiemelt P1 prioritási kategóriában, ahová például az újraélesztést igénylő eseteket sorolják, a 90. percentilis országosan 19–23 perc körül, Budapesten 17–25 perc körül van a 2024. októberig közölt adatok alapján. Ez azt jelenti, hogy a becslés alapján a betegek maradék 10 százaléka ennél is többet kénytelen várakozni ebben a kategóriában.

„Én nem tudom, hogy a biostatisztikus milyen adatokból dolgozott, nálunk nincsenek ilyen adatok. Nálunk olyan adatok vannak, amelyek azt mutatják, hogy a medián kiérkezési időnk 13,2 perc”

– mondta Csató Gábor.

Ez azért is figyelemre méltó állítás, mert a Kunetz Zsombornak adott válaszában maga az OMSZ írta a Csató Gábor aláírásával ellátott levélben: „A legsürgősebb esetek 90 százalékában történő 15 percen belüli kiérkezés feltételei az ország teljes területén biztosítottak, ezt az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztései (TIOP 2.2.1.) fontos indikátorként tartalmazták.” Ezért különös, hogy Csató most a Telexnek azt mondta, hogy „nálunk nincsenek ilyen adatok”.

„Azok a külföldi mentőszolgálatok, amelyekkel az elmúlt időszakban rendszeresen egyeztetünk, nem használják ezt a 90. percentilist, sem Németországban, sem a londoni mentőszolgálatnál. Nem használnak ilyen mutatókat, különösen azért, mert ez a lakosság számára félrevezető, nekik pedig minden egyes esetet kell nézni” – tette hozzá. Valójában a londoni mentőszolgálat – hogy az angliai példáknál maradjunk – nagyon is használja a 90. percentilist, a honlapjukról letölthető legutóbbi minőségbiztosítási jelentés 26. oldalán részletesen szerepelnek ezek az adatok.

Csató Gábor szerint a konkrét számok mellett érdemes azt is tisztázni, hogy az OMSZ többféleképpen is vizsgálja a kiérkezési időt. A főigazgató azt mondta: lehet számolni kiérkezési időt a mentőkhöz való kapcsolástól, a döntés megszületésétől, hogy valóban mentő kell a betegnek, vagy a 112-es telefonhívás kezdetétől is. „A kérdezési protokollnak van egy adott technikai ideje, ez természetes. De van nagyon sok olyan betegünk, akiből a nyilvánvalóan érthetően felfokozott lelkiállapot miatt nagyon nehéz információt kinyerni, és van, hogy perceken keresztül kérjük azt, hogy a telefonhívó adja oda a betegnek a telefont, vagy referáljon róla, hogy el tudjuk dönteni, egyáltalán kell-e mentő, és milyen gyorsan kell. Ezért vizsgálunk többféle mutatót.”

A főigazgató szerint a legreálisabb mutató az, ami attól méri, hogy megszületik a döntés a mentő kiküldéséről, de még ilyenkor is van, hogy a súlyosabb eseteknél vonalban kell maradni a beteggel, amíg a mentő ki nem ér.

„Jönnek a biostatisztikusok, akik nyers adatokat látnak”

Csató Gábor azt is mondta, hogy a nyugat-európai mentőszolgálatokkal összehasonlítani a magyart megtévesztő, mert Németországban vagy Nagy-Britanniában például nincs egységes mentőszolgálat. „Tudom, hogy hivatkoznak egészségszakértőkre, akik sem Magyarországot, sem Nyugat-Európát nem ismerik, mert nem dolgoztak releváns egészségügyi rendszerekben. Nyugat-európai vonulatban melyik mentőszolgálatra gondol? Arra, ami a kórházfelügyelt mentőszolgálat Németországban, ami megyei szervezésű, vagy amit az alapítványok végeznek, vagy mondjuk a londoni mentőszolgálatra? Mert olyan, hogy angol mentőszolgálat, olyan sincs” – mondta.

Ferenci Tamás egyébként az írásában nem a londoni mentőszolgálat adataira, hanem arra a központi adatbázisra utalt, ami mind a tizenegy angol mentőszolgálat statisztikáját magában foglalja, tehát a Csató által említett széttagoltság itt kevésbé releváns. De Ferenci nem is végzett összehasonlítást, csak annyit jegyzett meg, hogy míg Angliában mind a kiérkezési idők pontos számítási módja (így a kezdőpont) is egyértelműen le van írva a nyilvános eljárásrendben, mind maguk a kiérkezési idők (így a 90. percentilisek) is nyilvánosak; addig az OMSZ esetében egyik sem az. A Telex korábbi kérdései sem vonatkoztak ilyen összehasonlításra, mi az adatok közzétételéről és a transzparenciáról kérdeztük az OMSZ-t, illetve arról a sztenderdről, amelyet korábban ők maguk határoztak meg mint elérendő célt.

A főigazgató megjegyezte, hogy a londoni mentőszolgálat egyetlen telefonos központot használ, nem úgy, mint a magyar rendszer, viszont ők is nézik a kiérkezési időt a telefonhívástól és a döntésmeghozataltól is, és a kiérkezéseket mediánidőben publikálják. Csató Gábor szerint a 90. percentilist megbecslő Ferenci a statisztikus szemével nézi az adatokat, ami nem ugyanaz, mint egészségügyi szemszögből nézni őket. Többször felhívta a figyelmet arra, hogy a nyers számokon kívül a helyi sajátosságokat is figyelembe kell venni, nem lehet egy az egyben csak a számok alapján megítélni egy mentőszolgálat teljesítményét. Példaként felhozta, hogy a koronavírus-járvány idején volt, hogy egész egység esett ki betegség miatt, ilyenkor a statisztikák torzítanak. Az szavaiból nem derült ki, hogy álláspontja szerint milyen, a statisztikai elemzés szempontjából releváns tényezőket nem vett figyelembe Ferenci becslése.

„Bajtársi közösségünknél elkötelezettebb, a betegekért küzdő csapatot nehezen találni az országban. Nekünk is az az érdekünk, hogy minél gyorsabban és minél jobb segítséget nyújtsunk mindenkinek. Eközben azt szeretnénk, ha nem értelmeznének félre adatokat olyanok, akik a jó ég tudja, hogy magukat miért nevezik egészségügyi szakértőnek” – mondta Csató. Ferenci Tamás egyébként a Covid idején a kormány járványügyi döntéseit segítő szakértői munkacsoport tagja volt.

„Mi nem hasonlítunk össze körtét almával, mert nincs olyan, hogy nyugat-európai mentőszolgálat, és olyan sincs, hogy angol vagy német mentőszolgálat. Minden egyes szolgálat saját magának állít fel olyan indikátorokat, amiket ő igyekszik betartani, amit békeidőben, normál távokon, normál útviszonyok mellett, normál közlekedéssel és ideális állapotban tartani akar.” Hozzátette: az OMSZ célja, hogy a legsúlyosabb, P1-es betegekhez a lehető leggyorsabban, akár percek alatt, de a kevésbé súlyos állapotú P2-es betegekhez is lehetőleg 25 percen belül érjenek oda.

Csató Gábor azt is kifejtette: Nyugat-Európában gyakran van olyan, hogy elindított beavatkozásként értékelnek olyan helyzetet, amikor laikust, tehát például rendőrséget vagy tűzoltóságot riasztanak az eseményhez. Az OMSZ nem így számol. „Nézhetnénk az évek óta sikeres SzívCity-applikáció riasztásait is, és azt is mondhatnánk, hogy ekkor indul el a mérés, de nem ezt tesszük.”

Ezt ahhoz a helyzethez hasonlította, amikor a koronavírus-járvány elején mindenkit Covid-halottként számoltak, aki fertőzött volt a halála idején (ami egyébként ebben a formában nem igaz), a statisztikákat pedig később kellett felülvizsgálni, hogy megtudjuk, valóban hány ember halt meg a fertőzés következtében. „Nyilván, itt jönnek a biostatisztikusok, akik nyers adatokat látnak, és elemezni fogják őket. De a háttérinformáció nem ugyanaz, ezt kéne látni akkor, amikor következtetéseket von le bárki.” Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a biostatisztikusok a valóságban természetesen nem csak a nyers adatokat elemzik. Mint írtuk, arra Csató nem válaszolt, hogy Ferenci megállapításai stimmelnek-e, és ha nem, mit mondanak a saját számaik.

„Adatokat kért tőlünk, nem formátumot”

Kérdésünkre, hogy itthon miért nincs olyan, nyilvánosan elérhető adatbázis, amiből látszanának a kiérkezési idők, illetve hogy terveznek-e ilyesmit, azt mondta: keresik a lehetőséget arra, hogy miként tudják nyilvánosan publikálni a kiérkezési időket úgy, hogy a háttérinformációkat is megosszák a laikusokkal, nem csak a nyers adatokat.

Rákérdeztünk arra is, hogy miért kinyomtatott és újra beszkennelt formában, képformátumként kapta meg Kunetz Zsombor a kért statisztikákat, amiket így kétségkívül nagyon nehéz digitálisan feldolgozni. „A szóban forgó úriember, ha magát adatelemzőnek vagy szakértőnek titulálja, akkor biztos alkalmas arra, hogy adatokat elemezzen a megkapott táblázatokból. Hogy ő milyen formátumban kapta, hogy neki nem megfelelő-e a formátum? Ő adatokat kért tőlünk, nem pedig formátumot. A szándékát, célját pedig inkább nem minősíteném, elég csak beleolvasni az írásaiba” – mondta Csató Gábor.

Hozzátette, hogy specifikus adatkérés érkezett hozzájuk, adott időszakra, adott típusra, a különböző dashboardok az ő rendszerükben pedig más algoritmust használnak. Itt a probléma egyébként alapvetően Kunetz és Ferenci szerint is az volt, hogy „kinyomtatták, majd rossz minőségben beszkennelték és képként átküldték” őket, vagyis „az OMSZ plusz munkát fektetett abba, hogy az eredmény kevésbé legyen felhasználható”. „Higgyék el, van elég fontosabb feladatunk annál, hogy plusz energiával nehezebben használható adatok előállításával foglalkozzunk” – mondta erre a főigazgató.

„A mentőellátás szempontjából az emberek biztonsága az elsődleges, de a biztonságérzet is fontos

– mondta Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs és PR-vezetője. – Ha a biztonságérzet alaptalanul gyengül, például valaki önérdekből azzal riogatja az embereket, hogy az egészségügy, a mentőszolgálat összeomlott, az visszahathat az egészségükre is. Ez a bajunk az ilyen szélsőséges megnyilvánulásokkal: egyoldalú, torz és alaptalanul negatív képet festenek.”

Csató Gábor azt mondta, hogy a rendszert folyamatosan monitorozzák belső auditokkal is, és ahol tudnak, javítanak a hatékonyságon. „Nekünk az is fontos információ, ha a 112 hívást követően sok idő telik el a hozzánk történő átkapcsolásig, miért van ez így. De gyakran előfordul az is, hogy a beteget 4–5 percen keresztül kérdezi ki bajtársunk, hogy eldönthessük azt a kérdést, hogy kell-e neki mentő. Ha valaki ismeri a rendszert, láthatja, hogy nem valamiféle hasraütésszerű döntések vannak mögötte. Ezért van olyan auditrendszerünk, amiben nem csak az adatokat elemezzük, hanem a szakembereink mindennap, minden mentésirányító csoportban, valós időben, véletlenszerűen belehallgatnak a hívásokba is. Ha valakiről kiderül például, hogy nem protokoll szerint kérdez, továbbképzésre küldjük és kiemeljük a rendszerből. Mi a sokféle kontroll mellett egyes szempontokból saját magunkat is validáljuk, hiszen a speciális működés miatt ez is fontos feladatunk.”

A Telex is fontosnak tartja, hogy a mentőszolgálati rendszer teljesítményéről szóló társadalmi vita szakmai alapokon folyjon. Ennek a vitának a lefolytatásához viszont transzparenciára van szükség, nemcsak az adatok terén, hanem azok kommunikálásában is. Éppen ebből az okból kerestük meg korábban kérdéseinkkel az OMSZ-t, hogy az ő szakmai álláspontjuk is részletesen megjelenhessen. Arról, hogy milyen kérdésekkel fordultunk hozzájuk, és miért ítéltük meg úgy, hogy nem válaszoltak ezekre érdemben, itt írtunk részletesen.

Reagált OMSZ

Cikkünkre annak megjelenése után reagált az OMSZ. Levelükben megismétlik azokat a vádakat, amikre korábban már részletesen reagáltunk. Mostani cikkünkkel kapcsolatos konkrét fenntartásaikra az alábbiakban reagálunk:

• Azt írták, valótlannak tartják a címben foglalt állítást: „A valóság az, hogy a »korábban fontos mérőszámként hivatkozott adatok« nem a mentőszolgálatnak az interjúban tárgyalt, jelenlegi működésére vonatkoznak, hanem a tíz évvel ezelőtt, a TIOP 2.2.1 fejlesztési program területi indikátoraiként szerepeltek (»Alapvető cél tehát a prehospitális sürgősségi ellátás terén tapasztalható földrajzi egyenlőtlenségek csökkentése, országosan legalább a lakosság 90%-át érintő területen a 15 percen belüli elérés lehetőségének biztosítása a földi és légimentés infrastruktúrájának fejlesztésével«), ami kizárólag a mentőállomások elhelyezkedéséből levezetett, távolság alapú kiérkezési időket vette számításba.” – Az OMSZ tehát azt állítja, hogy valótlanság fontos mérőszámként utalni arra az indikátorra, aminek a biztosítását egy fejlesztési program alapvető célként írta elő, miközben erre maga az OMSZ hivatkozott egy friss levelében. Az OMSZ állítása alapján nincs adatuk arról, hogy ez az alapvető célként meghatározott indikátor teljesült-e.
• „Hamis látszatot kelt a Telex írása, amikor azt sugallja, hogy míg a magyar mentők az elemzéseik során nem a 90. percentilisre fókuszálnak, a londoni mentőszolgálat »nagyon is használja« azt. A valóság az, hogy a teljesítményük értékelésében a londoni mentőszolgálat is a kiérkezési átlagidőkkel dolgozik, a »90. percentilis« fogalma kizárólag az elemzések között jelenik meg és azt is jelzik, hogy az adatok – mivel többféle forrásból származnak – ellentmondásosak.” – Csató Gábor interjúnkban azt állította, a londoni mentőszolgálatnál „nem használják ezt a 90. percentilist”, erre linkeltük a londoni mentőszolgálat honlapjáról letölthető legutóbbi minőségbiztosítási jelentést, aminek a 26. oldalán részletesen szerepelnek ezek az adatok, és az OMSZ állításával szemben a dokumentumban nem az szerepel, hogy „azt is jelzik, hogy az adatok – mivel többféle forrásból származnak – ellentmondásosak”, hanem az, hogy a begyűjtésük után „számos adatminőségi folyamatot végeznek annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak az adatok pontosságáról”. Emellett megjegyzik azt is, hogy nem sikerült teljesíteniük a saját magukra megállapított sztenderdeket, de céljuk a kiérkezési idők további javítása.
• „Beszédes körülmény, hogy a Telex interjúja a felkérés szerint eredetileg a kardiológiai telemedicina példamutató eredményeiről, a korszerű módszerekről és a sok megmentett emberéletről szólt volna” – állítja az OMSZ. Valójában az esemény szólt erről, ahol sikerült beszélnünk az OMSZ vezetőjével. Az OMSZ sajtós munkatársának előre jeleztük, hogy milyen témáról szeretnénk beszélni.

A Telexnél továbbra is úgy gondoljuk, hogy a mentőszolgálat teljesítményének értékelése fontos, közérdekű téma, amelynek a közbeszédben a helye, ezért továbbra is biztosítjuk a lehetőséget az ezzel kapcsolatos szakmai érvek megjelenésének, és továbbra is feladatunknak tekintjük, hogy rámutassunk a témával kapcsolatos kommunikációs csúsztatásokra, amelyek félrevihetik a társadalmi vitát.

Cikkünk frissült az OMSZ reakciója alapján.