Bódis Kriszta a „Csipke Józsiká-zás”-ról: Pont az ilyen gyűlölködés ellen voltam egész életemben

Teljesen érthetetlennek tartja Bódis Kriszta az ellene zajló, intenzív kormánypárti letámadást, az író-szociális szakember a Telex kérdésére úgy fogalmazott:

„A bántalmazás iskolapéldája, ami zajlik, és amit egy ideje már csak úgy hívunk: karaktergyilkosság.

Az esetemben ez különösen furcsa, mert aki ismeri a munkásságom, tudja, hogy én mindig hidakat építettem, és pont az ilyen típusú gyűlölködés ellen voltam egész életemben, és pártoktól és pártpolitikától függetlenül dolgoztam.”

A Tisza Párt munkáját társadalompolitikai szaktanácsadóként segítő Bódis Kriszta volt az egyik résztvevője annak a nőjogi szakpolitikai konferenciának, amelyet a párt a Nők a jövőért címmel tartott pénteken (tudósításunkat itt olvashatják). Az íróként, dokumentumfilmesként és a Van Helyed Alapítvány vezetőjeként ismert Bódist először a Fővárosi Szociális Közalapítvány tagsága körüli helyzetről kérdeztük.

Bódis Kriszta kinevezése ugyanis heves vitát váltott ki szerdán a Fővárosi Közgyűlésben, miután a Fidesz képviselői LMBTQ-aktivistának és Soros-fiókának nevezték, Szentkirályi Alexandra frakcióvezető még egy „NO MIGRATION, NO GENDER, NO BÓDIS!” mondatot is elhelyezett egy posztjában a közösségi oldalán. Karácsony Gergely főpolgármester végül elnapolta a döntést, Bódis pedig most azt mondta, őt is meglepte ez a hangos ellenállás. Szerinte azért kérték fel a közalapítványi munkára, mert éppen olyan témákkal foglalkozik, amik megegyeznek a szakterületével, és a kuratórium tagjait is jól ismeri.

A szakember elleni hangolásba közben a Fidesz vezető arcai is beszálltak, Deutsch Tamás egy posztjában Bódist már Csipke Józsikának nevezte, valamint egy szivárványos ikon mellett sok boldogságot kívánt neki és a képen mellette álló Magyar Péternek. Bódis Kriszta szerint mindez azért is különös, mert eddig több politikai oldallal is együtt dolgozott, 2010-ben az Orbán-kormány szakpolitikusai és miniszterei is megkeresték, és sokat át is adott nekik a terepen szerzett tudásából, amikből aztán közös programok is születtek.

A Csipke Józsika egyébként Bódis egy 2006-os novellájának címe, az író szerint pedig még sok más hasonló művét is előáshatják majd, miközben azok kizárólag művészeti alkotásként értelmezhetők. Hogy valóban „meleglobbistának” tartja-e magát, mint ahogy azt kormánypárti politikusok állítják, Bódis Kriszta azt mondta: ezt a címet nem venné el az LMBTQ-aktivisták elől, az őt kritizálók inkább egy kreált karaktert próbálnak megalkotni a személyéből. „Felépítenek valakit, aztán ütik, ezt furcsa megtapasztalni. De ez nem rólam szól, és nem is a lényegről” – mondta.

Az egyébként kétgyerekes Bódis – aki később azt mondta, néha úgy érzi, hogy nőként is ezzel a ténnyel kell igazolnia magát – a kérdésre, hogy mit gondol a Pride betiltásának kormányzati tervéről, szintén azt válaszolta: azt tartja inkább gondnak, hogy

„folyton olyan dolgokról beszélgetünk, amik meg sem közelítik a súlyos, mindennapos problémákat”.

Bódis példaként itt az óvodai ellátás hiányosságait és a szabad iskolaválasztás eltörlését említette, amik szerinte nemcsak a gyerekek jövőjét határozzák meg, de a jelenét is. „Egy szorongó társadalom nyüszít”, fogalmazott, és míg szerinte a melegjogokkal kapcsolatban is fontos lenne a társadalmi párbeszéd, a kormány ehhez képest nagyra fújt látszatintézkedéseinek dőlünk be.

Hálás viszont azért a szolidaritásért, amit a kormánymédia támadása után tapasztalt, azt mondta, ezzel a munkássága megerősítést is kapott, ő maga pedig rengeteg szeretetet visszakapott azoktól is, akikért dolgozott: a tanítványaitól és a hátrányos helyzetű és roma emberektől, akik bátorítják és biztatják. „Azt gondolom, hogy így is kéne működnünk: én tényleg hiszek egy szeretet alapú, együttműködő társadalomban, mert minden más a pusztuláshoz vezet” – mondta.

Bódis szerint a Tisza Pártban most valódi együtt gondolkodás zajlik, ahol a szakemberek és a civil emberek kíváncsiak egymásra, és pont erre lenne szükség nagyban is.

„Magyarországon nincs társadalmi párbeszéd, nincs társadalmi részvételiség, még a szakemberek se szólhatnak bele a saját szakterületeikbe”

– mondta, és hozzátette, hogy az ilyen összejövetelekkel éppen a társadalmi párbeszéd intézményrendszereit rehabilitálják.

A szakember ezután a családon belüli erőszakról szóló panelbeszélgetésben is visszatért a nőket a közéletben is érő bántalmazásra, kezdve a szexizmussal. Azt mondta, a nőknek nincs hangjuk, és sokszor áldozati helyzetbe kényszerítik őket, a marginalizált helyzetű nők élete pedig még rosszabb. Bódis szerint a nők problémáira nem egy kisebbségi csoport gondjaiként kellene gondolni, hanem egy olyan komplex problémahalmazra, amely átszövi az egész társadalmat. Ahogy a gyerekvédelem problémája is egyszerre a drog, a szegénység vagy az oktatáshoz való hozzáférés problémája is.

Bódis Kriszta a 90-es években kezdett dokumentumfilmeket és riportokat forgatni hátrányos helyzetű emberekről, és marginális csoportokról, írói és filmes munkásságban olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a prostitúció, a homoszexualitás és a romák helyzete. 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, majd 2011-ben létrehozta a Van Helyed Alapítványt, amely Ózdon élő, hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával, felzárkóztatásával és integrációjával foglalkozik.

A Telex a Most jövök című műsorában három hónappal ezelőtt készített interjút Bódis Krisztával: