Schmidt Mária: Csurkát azért antiszemitázták, mert a zsidó szót máig nem lehet kiejteni, tabusítva van, és ő ezt a tabut megtörte

Schmidt Mária alig egy hete a Terror Háza Múzeumban szervezett a 90 éve született Csurka István emlékére egy konferenciát, majd annak szellemiségében a köztelevízió Ez itt a kérdés műsorában folytatták beszélgetést az egykori, antiszemita kijelentéseiről is ismert MDF- és MIÉP-képviselőről, írta a 444.hu.

Gulyás István műsorvezető szerint Csurkát az első pillanattól kipécézték, és amikor megalakult a SZDSZ hatványozottan jelent meg vele szemben az antiszemitavád.

Schmidt Mária azt mondta, Csurka ismerte a kulturális elitet, és leleplezte a játékot, szerint egy tábor volt a posztkommunista MSZP és a legnagyobb ellenségének számító, antikommunista SZDSZ. Schmidt szerint Csurka másik „halálos bűne” az ellenségeinek a szemében a média döntős fontosságának a felismerése, és már az első szabad választások előtt megszerezte a médiát magának a másik oldal.

Schmidt arról is beszélt, hogy az amerikanizált világrend érdeke volt, hogy Csurkát horthystázni kezdték, mert „nagyon is alkalmasnak tűnt arra, hogy vele szemben ezt a narratívát felépítsék, és egyben a háború előtti viszonyokkal összefüggésbe hozzák, összekapcsolják, és az egészet diszkreditálják”.

Schmidt Mária szerint „az egész antiszemita bélyeg és ez az egész dolog, ami a Csurkával szemben megfogalmazódott, azért alakult ki, mert Magyarországon részben a Rákosi-rendszer, részben a Kádár-rendszer alatt, és ez a mai napig tart egyébként, a zsidó szót nem lehet kiejteni, és ez tabusítva van, és ő ezt a tabut megtörte. És az a helyzet, hogy ő úgy beszélt erről a kérdésről, vagy úgy akart erről beszélni, mintha ez nem lenne illetlenség. Márpedig ez a mai napig illetlenségnek számít.” „Hát van, akinek a szemében bűn” – tette hozzá Lánczi András, az MCC Politikai Filozófia Európai Centrum vezetője.

Gulyás azt mondta, hogy Csurkára rátelepedett a média, és azt gyártott belőle utálatos képet. Schmidt szerint Csurka „teljesen szabadon szárnyalt, és szabadon gondolkodott, és szabadon írta le, amit tapasztalt, amit látott, ezért olyan fontos a mi számunkra ma”.

Csurka István 1992-ben a kormánypárt alelnökeként jelentette meg esszéjét, melyben többek között olyasmikről írt, hogy Kádár alatt „a zsidóságnak szava volt, nyílt vagy rejtett befolyása, ahol meghatározó elem lehetett”. Ezt a tanulmányt Kövér László akkoriban náci-szelleműnek és antiszemitának nevezte, és Antall Józsefet támadta, mert a miniszterelnök, akinek a pártjában Csurka alelnök volt, nem határolódott el az írástól.

Elhatárolódott viszont Orbán Viktor, aki fel is szólalt a Csurka-féle nacionalizmus ellen. Orbán és Áder János is arról beszélt ekkor, hogy a Csurka-féle politikai csoporttal nem lehet azonosulni. A Fidesz kezdeti elhatárolódása Csurkától aztán a későbbiekben elmúlt. Utolsó éveiben Csurka támogatta Orbán politikáját, halála előtt néhány héttel beszédet mondott egy szegedi kormánypárti tüntetésen is. „El a kezekkel Orbán Viktortól!” – mondta. Habár Csurka még ‘92-ben liberálisozta Orbánt, hamar kibékültek: annyira, hogy később Orbán Csurka-idézetekhez nyúlt, ha az SZDSZ-ről volt szó.