Nagy István ruzsai fórumán: Ha egyszer belépünk a háborúba, onnan nem lehet kilépni

„Aki lebontja a határt és beengedi a migránsokat, az soha nem tudja utána kipakolni őket. Ha egyszer belépünk a háborúba, onnan nem lehet kilépni” – mondta Nagy István agrárminiszter kedd este, a legújabb nemzeti konzultáció miatt indult országjárás ruzsai állomásán. A Csongrád-Csanád vármegyei településre Mihálffy Béla kereszténydemokrata országgyűlési képviselő meghívására érkezett a miniszter, aki Mihálffy szerint „minden követ megmozgatott” az elsivatagosodó Homokhátság vízellátásának fejlesztése érdekében is.

A miniszter először a nemzeti konzultációról beszélt a helyi művelődési házban, azt ahhoz hasonlította, mint amikor egy család összeül közösen megvitatni egy nagy problémát. A társadalmi egyeztetésnek ez a formája azonban szerinte „elementáris dühöt vált ki az ellenzékből”, amely „óriási energiát fektet abba, hogy eljelentéktelenítse” azt, de szerinte pont ez mutatja meg, hogy milyen fontos intézmény a konzultáció.

Nagy István nyíltan beszélt a Tisza Pártról is, már nagyjából a fórum tizedik percétől erre terelődött a téma, szerinte Magyar Péter pártja „mint influenszermozgalom inkább a virtuális térben van jelen”, ahol minél nagyobbat, botrányosabbat mond valaki, annál nagyobb figyelmet kap. „Erre is lehet alapozni a politikát, de ez veszélyes.”

„Ne dőljenek be a Facebook, Instagram, TikTok mesterséges, virtuális művilágának” – tanácsolta a hatvanfős, szinte kivétel nélkül helyi idősekből álló hallgatóságnak az agrárminiszter. „Ha azt mondják, hogy ez a nemzeti kormány nem kell, cseréljük le, az új kormánynak nem a rezsicsökkentés lesz a fontos, vagy hogy megvédjük a hazánkat a migrációtól, vagy hogy maradjunk ki a háborúból” – fogalmazott.

Szerinte a 2026-os választás nem lesz szokványos, mivel általában a szavazással olyan kérdéseket döntünk el, mint hogy milyen legyen az adórendszer, ezek pedig minden kormányváltással megváltozhatnak.

A mostani választásnak viszont nagyobb a tétje, mert „aki lebontja a határt és beengedi a migránsokat, az soha nem tudja utána kipakolni őket. Ha egyszer belépünk a háborúba, onnan nem lehet kilépni”.

Szerinte az új politikai erővel nagyon komolyan kell foglalkozniuk, hiszen „a nemzeti kormánnyal ellentétben” nem a hazai érdekeket szolgálja, Magyarék a miniszter szavaival élve „hozzájárultak ahhoz, hogy Ukrajnába támogatás menjen, a migrációs paktumot megszavazták, LMBTQ-s kérdésekben nincs vita”.

A migrációs paktumhoz hozzátartozik, az utóbbi napokban arról lehetett olvasni, hogy a magyar kormány tett ígéretet annak végrehajtására, egy törvénymódosítással meg fog felelni tehát az Európai Bíróság magyar menekültügyi szabályozást elmarasztaló ítéletének. Ukrajnával kapcsolatban pedig fontos megjegyezni, hogy a Fidesz nem szavazott, a Tisza pedig tartózkodott a 35 milliárd eurós ukrán hitelnél.

A Tisza Párt után a miniszter rátért az agrárium kérdésére. „Azt gondoltuk, hogy végre lesz egy jó év, majd jött egy aszály.” A mezőgazdaság helyzete sokszor a szerencsén múlik Nagy szerint. „Csak a kukorica esetében, ha jókor esik az eső, az 100 milliárddal többet jelent, ha rosszkor, az 100 milliárddal kevesebbet”, és ez még csak egy tétel a sokból.

Szerinte a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok mellett a gazdaság helyzetét az is nehezíti, hogy a rendszerváltás utáni privatizáció során azt a külföldi vállalkozók visszatolták a legkisebb bevételt hozó, alapanyag-feldolgozó szintre. Emellett azt okolta, hogy az EU-s csatlakozás évében, 2004-ben a kormány nem gazdaságra, hanem szociális juttatásokra fordította a pénzt, szemben a lengyelekkel.

Ugyanakkor szerinte újjászületésben van az agrárium, „20 évnyi fejlesztést tudunk megcsinálni az elkövetkezendő 2-3 esztendőben. Bármerre mennek az agráriumban, mindenhol építkezés van, jövőre még inkább ezt látják majd” – ígérte a miniszter, aki úgy látja, a gazdák bíznak abban, hogy megtérülnek a beruházásaik.

Ezt nem feltétlenül támasztja alá, hogy az eseményre szép számmal érkeztek gazdálkodók is, különböző kifogásokkal. Egyikük arról beszélt, hogy vissza kellett vonniuk egy beadott pályázatot, mert 12 év után már nem jár terület alapú támogatás az erdőgazdálkodóknak.

Dobó István, a Ruzsához közeli, Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád határán fekvő Öttömös polgármestere is felszólalt, és azt kifogásolta, hogy több pénz jár nyárfa, mint akácfa telepítésére, pedig előbbi „a legnagyobb párologtató, 600 liter vizet elpárologtat egy évben”, ráadásul a termése könnyen meggyullad, a közelmúltban például 2–3 hektárnyi terület égett le emiatt.

Nagy István erre azt válaszolta, „szöszös” nyárfát már nem is szabad telepíteni, és szerinte „értelmes ember vízszegény területre nem telepít olyat, ami vízigényes”. Hozzátette, aki nem tartja be a szabályokat, azt személy szerint kizárják a pályázásból, hogy akár egy újabb cég alapításával se kerülje meg a törvényt.

A vízgazdálkodással kapcsolatban azt mondta, „ma már nem katasztrófaként tekintenek a vízre, hanem valamire, amivel gazdálkodni kell, ha sok van belőle, meg kell őrizni”. Ugyanakkor szerinte nincsen univerzális megoldás, meg kell kérdezni, helyileg mi a jó. A közönségből valaki felvetette, hogy Szegedre, a már évtizedek óta tervben lévő harmadik hídhoz kellene duzzasztógátat építeni Csongrád helyett, mivel „az Alföldön mi meghalunk, ha nem lesz víz”. Erre a miniszter azt mondta, társadalmi vita kell, hogy megelőzze a döntést.

Egy másik férfi több gazdálkodó nevében beszélve felhozta a régóta fájó kérdést, azaz, hogy a terményük a felvásárlási ár 4–6-szorosáért kerül a multik polcaira, nekik pedig alig marad valami. Nagy István szerint ez is a külföldi cégek miatt fordulhat elő, „történelmi helyzet elszenvedői vagyunk. Engedtük, hogy a multik átvegyék a kiskereskedelmet.” Példaként az Aldit, a Lidlt, a Spart és a Tescót említette, ahol „egy vásárló otthagy 30–50 ezret, és ebből bemegy naponta többezer”, míg a kisboltokban néhány apróságot vesznek csak az emberek, és ezért maradhatott meg az a kevés kisbolt, ami még megvan.

A termelőké a legkisebb haszon a kereskedelemben, Nagy szerint ez ellen küzd külföldön az általa is látott fair ár mozgalom, ahol a címke feltünteti, mennyit kapott a termelő, a feldolgozó, és mennyit tesz el a kereskedő. „És rögtön szolidabbak az árak, mert nincs meg az extraprofit. Az emberek vennének többet, ha nem 500, hanem 200 forint lenne egy termék, de a cégek ragaszkodnak hozzá, és mivel nem magyarok, nem lehet őket szabályozni. Egyetlen egy szabályozó van, az, hogy a vásárló bemegy, vagy nem megy be.”

Szerinte az igazi megoldás azonban az lenne, ha több magyar tulajdonú üzlet lenne a „profitérdekelt külföldi láncok” helyett.

Amelyeket amúgy lehet szabályozni, a kormány meg is tette, a különadók következtében a Tesco tavaly veszteséges volt, és a Lidl profitja is harmadára esett vissza, a Spart pedig felvásárlással fenyegetik.

Nem csak a termeléssel és kereskedelemmel kapcsolatban szólaltak fel kritikusan a jelenlévők, a közönségből az egyik férfi azt kifogásolta, hogy egy általa évtizedeken át használt mezőgazdasági területre rendszeresen behajt valaki. „Ehhez nincs joga” – jelentette ki Nagy István. „Van joga, mert a Közlekedési Minisztériumban dolgozik” – válaszolta a férfi, feltehetően Lázár Jánosra utalva. A miniszterhez köthető batidai vadászkastély csak néhány tíz kilométerre van Ruzsától, ez az a kastély, amihez Lázárék elzártak egy, a vásárhelyi önkormányzat által kezelt közutat, ami után azóta fizetniük is kell éves díjat. A miniszter erre azt mondta, a vidéki életet védő törvényre van szükség, hogy aki hamarabb élt ott életvitelszerűen, annak az életminőségét ne korlátozzák a később érkezők.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.