„Adminisztrációs hiba” miatt nem archivált az ügyészség három hónapot Boldog István lehallgatásaiból

Legfontosabb

2024. november 27. – 11:00

„Adminisztrációs hiba” miatt nem archivált az ügyészség három hónapot Boldog István lehallgatásaiból
Boldog István és védője, Varga István, korábbi fideszes országgyűlési képviselő, távoznak a bíróságról 2022. november 30-án – Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Szeptember végén folytatódott Boldog István korrupciós ügye a Fővárosi Törvényszéken, ahol újabb tanúkat hallgattak meg. A tárgyalási nap végén aztán a bíró ismertette, hogy Boldog István telefonjának lehallgatását a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végezte, és a 2019 júliusa és októbere közötti időszakban

„adminisztrációs hiba miatt nem került sor a hanganyagok archiválására”,

így az ebben az időszakban történt lehallgatásról, telefonbeszélgetésekről csak leiratok állnak rendelkezésére.

Ezzel kapcsolatban a tárgyalás után kérdéssel fordultunk a Központi Nyomozó Főügyészséghez, többek között azt tudakoltuk, egészen pontosan mit jelent az az adminisztrációs hiba, ami miatt nem archiválták ennek a három hónapos időszaknak a felvételeit; a nem archivált időszakból rendelkezésre álló leiratok szó szerinti leiratai-e az összes telefonbeszélgetésnek, vagy csak tartalmi összefoglalók; illetve azt is, hogy mennyire gyakori az ilyen hiba.

Az ügyészség első válaszában azt írta, folyamatban lévő ügyben részletes választ nem adhatnak, de hozzátették: „megjegyzendő azonban, hogy az ügy érdemét érintő bizonyítást az – egyébként igen ritkán előforduló – adminisztratív hiba nem érinti, a telefonbeszélgetésekről készült leiratok okirati bizonyítékként kerülnek értékelésre.”

Egy újabb levélben a folyamatban lévő ügytől függetlenül, általánosságban kérdeztünk rá, hogy általában a telefonlehallgatások hanganyagának leirata szó szerinti vagy tartalmi összefoglaló jellegű-e, illetve, hogy minden esetben igaz-e az, hogy a telefonbeszélgetésekről készült leiratokat okirati bizonyítékként értékelik. Az ügyészség válaszában azt írta:

„A lehallgatásról készült leiratok tartalmával kapcsolatos kérdésére átalános jellegű válasz nem adható, azt mindig az egyedi ügy sajátosságai határozzák meg. Tájékoztatásul annyi közölhető, hogy a bírói engedélyben megjelölt bűncselekmény és cél határozza meg, hogy a lehallgatónak, mint hivatalos személynek milyen közlésről kell leiratot készíteni, ezt jelenti a célhoz kötöttség elve. A leirat közokiratnak minősül, annak tartalma közhitelesnek tekintendő. Ismételten utalnék a korábbi válaszomra, miszerint az adott ügyben bizonyítékvesztés nem történt. A bizonyítékokat – egyedileg és összességében is – a bíróság ítéletében értékeli.”

Varga István, Boldog védője már az egész tárgyalás legelején, 2022 végén kérte a lehallgatási anyagok kirekesztését a bizonyítékok közül, szerinte aktív országgyűlési képviselőt nem hallgathattak volna le a nyomozó ügyészek. Ezt a bíróság akkor elutasította. Varga érvelése szerint nem lehetett volna lehallgatni Boldogot azelőtt, hogy felfüggesztették volna a mentelmi jogát, de végül a bíróság szerint ez rendben volt, az ügyészség szerint pedig ha elfogadnák Boldogék indítványát, egy ilyen döntéssel gyakorlatilag lehetetlenné tennék egy képviselő lebuktatását bármilyen bűncselekménynél. Miközben éppen ezekre a felvételekre alapozva fordulhatott az ügyészség az Országgyűléshez Boldog mentelmi jogának felfüggesztéséért.

Varga most október elején újabb kérelmet adott be a Fővárosi Törvényszéknek, amiben már erre a fent említett technikai hibára hivatkozva kéri, hogy ezeknek a lehallgatási hangfelvételeknek a leiratát rekessze ki a bíróság a bizonyítékok közül. Boldog ügyvédje szerint mivel egy országgyűlési képviselő ellen folyó ügyről van szó, ami kiemelt érdeklődésre tart számot, számukra a védelem szempontjából elfogadhatatlan, hogy kizárólag leiratok állnak rendelkezésre egy három hónapos időszakból.

Varga szerint a tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jog is sérül, és két alkotmánybírósági határozatra is hivatkozik. Kifogásolják, hogy Boldogék nem ismerhették, hallgathatták meg a hanganyagot, így nem ismerték meg annak pontos tartalmát. És készült ugyan leirat, de szerintük kifogásolható, hogy nem volt alkalmuk ellenőrizni, hogy az megegyezik-e a hanganyaggal, ezek miatt szerintük nem fogadható el bizonyítékként a sima leirat. Sőt, szerinte így azt sem lehetett ellenőrizni, hogy valóban a lehallgatottak, vádlottak beszélnek rajta, vagy csak az általuk használt számon valaki. De Vargáék azt is kifogásolják, hogy úgy lett, részben a hanganyagok leirata alapján vádlott Boldog, hogy ők ezt a leiratot nem ismerhették meg korábban.

Varga a Telexnek azt mondta, nem feltételezi alapvetően, hogy szándékosan tüntették volna el lehallgatott telefonbeszélgetések hanganyagait, és minden szándékosság nélkül is elfordulhat szerinte, hogy egy leirat nem pontos, aki leírja, is tévedhet, és egy félmondatnak, szónak is jelentősége lehet. Akár ki is hagyhatnak egy-két, nem a tárgyhoz tartozónak, nem fontosnak ítélt mondatot, ami azonban visszahallgatás után kiderülhet, hogy mégis az volt.

Néhány érdekes beszélgetést már ismerünk ebből az időszakból

Korábbi tárgyaláson volt már, hogy olyan lehallgatások leiratait ismertette a bíró, amelyek ebből az időszakból származnak. Ezeken a beszélgetéseken Boldog István a Miniszterelnökség két munkatársával, két politikai tanácsadójával beszélgetett, és jellemzően nem a per tárgyát képező TOP-os pályázatokról volt szó, hanem más, nem EU-s, hanem hazai, például a Magyar Falu Programban elérhető pályázatokról.

Az egyik ismertetett hívást Boldog István kezdeményezte 2019. augusztus 29-én. A hívott fél itt elmondta Boldognak, hogy kaptak megint bizonyos típusú pályázatokat, ezekkel kapcsolatban szeretne egyeztetni Boldoggal. „Legutóbb priorizáltuk az egészet, nem tudom, hogy van-e változás benne, vagy szeretnéd újra priorizálni. Ha nincs benne változás, akkor mondom, hogy vannak sorban” – mondta a telefonban a férfi Boldognak, majd elsorolta: Tiszapüspöki az első, Tiszasas a második, Kuncsorba a harmadik, Cibakháza a negyedik, Öcsöd lenne az ötödik, Kengyel lenne a hatodik és Törökszentmiklós a hetedik.” Boldog István szerint teljesen jó ez így.

Ehhez a prioritási listához érdemes hozzátenni, hogy az utolsó két helyen szereplő települések közül Kengyel polgármestere az a Nagy Szilárd, akivel megromlott Boldog kapcsolata, és aki maga borította annak idején az egész TOP-os ügyet. A prioritási sorrendben utolsó település, Törökszentmiklós polgármestere pedig az a Markót Imre – a tárgyalt időszakban jobbikos polgármester –, akivel szintén nem volt jó viszonya Boldognak, és aki egy májusi tárgyaláson beszélt arról, hogy Fehér Petráék (Fehér Petra másodrendű vádlott, Boldog egykori mindenese) hogyan akartak tőle is visszakérni egy TOP-os pályázatból 20 százalékot Boldog kampányára.

A bírónő kérdésére aztán a Miniszterelnökségen dolgozó tanácsadó azt mondta, hogy a prioritási sorrend azt tükrözi, hogy Boldog milyen szempontrendszer szerint képzelte el a térség fejlesztését, de ettől függetlenül ez nem volt döntő szó.

Egy másik, ebből az időszakból ismertetett telefonbeszélgetést, 2019. október 3-án szintén Boldog István kezdeményezte. A hívott fél itt elmondta, hogy a korábban beszélt nyertes pályázatoknál aláírtak mindent, de még nem töltötték fel azokat, így nem mentek még ki az értesítések a településeknek. A bíró itt megkérdezte a Miniszterelnökség munkatársát, nem bizalmas-e az az információ a települési kiértesítés előtt, hogy ki nyert a pályázaton, amire az azt válaszolta, hogy nem tudja, mi a szabályozás. A kérdésre, hogy ezek szerint tehát adott esetben hamarabb értesült Boldog egy pályázati nyertességről, mint a pályázatot benyújtó település, azt mondta: „én erről nem tudok”.

A bírónő újra feltette a kérdést, hogy nem ütközött-e bármilyen titoktartásba ez a Boldoggal történő beszélgetés, majd emlékeztette, hogy nem kell válaszolnia olyan kérdésre, amivel önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná, amire kis szünet után a Miniszterelnökség munkatársa azt mondta:

„Rendben, akkor nem szeretnék válaszolni.”

Egy másik telefonbeszélgetés ismertetésekor pedig az ügyész arra kérdezett rá a miniszterelnökségi tanácsadónál, hogy a még nem kihirdetett pályázatoknál ő honnan szerezte az információkat, amire a Miniszterelnökség politikai tanácsadója azt felelte:

„nem tudom pontosan, papíralapon volt, nincsenek ilyen adatbázisaink (…) nem tudom, melyik szervezettől jött (…) valahogy eljutott hozzám, nem én kértem”.

A tárgyaláson meghallgatott két Miniszterelnökségen dolgozó politikai tanácsadó többi reakcióját az ismertetett telefonbeszélgetésekre itt tudja elolvasni, nagyon tanulságos.

Ezen a tárgyaláson akkor azt jelezte a bíró, hogy sajnos lejátszani nem tudják a lehallgatások hangfelvételeit, ugyanis az ügyészség által leadott CD-n a két miniszterelnökségi tanácsadóra vonatkozó részek nem voltak rajta, ezért volt végül csak leiratismertetés. Az végül a legutóbbi tárgyaláson derült ki, hogy valójában nincsenek is már meg ezek a hanganyagok.

Hivatali vesztegetés

Boldog István és nyolc társa ellen hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmények miatt nyújtottak be vádiratot. Boldog ügyének előkészítő tárgyalását a bíróságon 2021 júniusának végén tartották, amiről részletesen ebben a cikkünkben számoltunk be.

A Boldog-ügy vádirata két részből áll. Az elsőben a vádirat lényege szerint „a Boldog Istvánhoz köthető elkövetői kör hivatali helyzetével, befolyásával visszaélve, jogellenesen befolyásolta a megyei Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázati eredményeit, majd elérték a kivitelezők irányított kiválasztását is”. Mindezekért a vállalkozóktól 2019 májusában 20 millió forintot kaptak.

A második vádpont arról szól, hogyan keresték meg Boldog emberei a körzet településeinek polgármestereit azzal, hogy a nyertes pályázati pénzekből mennyit kell visszafizetni, például arra, hogy Boldog kampányát finanszírozzák.

Boldogot egyébként az ügyészség konkrétan a következőkkel vádolja:

  • 2 rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása;
  • 2 rendbeli felbujtóként elkövetett vesztegetés elfogadása;
  • 2 rendbeli felbujtóként elkövetett versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési eljárásban.

Rá, illetve a két táskás emberére (Fehér Petrára és K. Péterre) hat év letöltendő börtönbüntetést kért az ügyészség. Az ügy előzményeiről, a vád részleteiről és az előkészítő ülésen elhangzott nyilatkozatokról ebben a cikkünkben olvashat részletesen. A korábbi tárgyalási napokról, a legemlékezetesebb tanúmeghallgatásokról ebben a cikkünkben írtunk bővebben. A Miniszterelnökség két politikai tanácsadójának meghallgatásáról pedig itt olvashat részletesebben.

A Boldog-ügy tárgyalásának folytatásban lehallgatási anyagokat ismertet majd a bíróság.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!