G. Fodor Gábor: Az Imagine ma úgy folytatódna, hogy nincs nő, nincs férfi

„Győzhetünk? Van remény?”

– ezekkel a vészjósló kérdésekkel szembesítette a közönséget G. Fodor Gábor az Identitás mint politikai fegyver című konferencián, miután előtte két napon át hallgathatták az érdeklődők, hogy a nyugati társadalmak súlyos krízisbe lavírozták magukat. A politológus szerint biztos válaszunk még nincsen, de meg kell próbálnunk küzdeni. Szerinte Dávid és Góliát történetéhez hasonlóan itt is van valami, amivel szembe megyünk, ami nagyobb nálunk, de „fifikával és ügyességgel még így is felvehetjük ellene a harcot.”

De pontosan mi ellen kell harcolni?

A Schmidt Mária által vezetett XXI. Század Intézet konferenciáján előadók két napon át ecsetelték a helyzet drámaiságát, amit szerintük egyebek mellett a gender, az LMBTQ, a metoo vagy a cancel culture idézett elő a világban. Schmidt Mária szerint mások mellett azért szexelünk ma kevesebbet, mert bár a feministák ‘68 után mindent elértek, mégsem bírnak leállni, és most már a hatalmat akarják. Egy másik beszélgetés résztvevői pedig a ’90-es évek pornóját sírták vissza, mert Michelle Wild idején még nem kellett túl közelről nézni a szereplők nemiszervét. A konferencia meghívójában pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy mára beköszöntött a szexuális ellenforradalom kora, ami átírná a civilizációs normáinkat, és elbizonytalanítja a kultúránkat, illetve minket is.

G. Fodor Gábor „Szex/politika” című előadásában már nem csak a problémát igyekezett azonosítani, de megoldásokat is kínált. Kezdésként érezhető óvatossággal azt a megfigyelését osztotta meg a közönséggel, hogy

„ez az egész dolog a nőből indult el, a nő emancipációs küzdelméből, a női szexualitásból, a nő felszabadításából.”

Itt érezhette, hogy necces állítás az elnyomottak egyenjogúságért folytatott küzdelmét felelőssé tenni a társadalom felforgatásáért, ezért hozzátette, hogy talán majd utána kijavítják. Aztán leesett neki, hogy ő az utolsó előadó.

„Így az van, amit én mondok, ez ugye a hatalom szava” – zárta stílusosan a gondolatmenetet.

G. Fodor szerint veszélyes, ami történik és úgy látja, hogy ma a John Lennon féle Imagine korszakában vagyunk. Az „ártalmatlannak tűnő”, 1971-es dalban az énekes egy olyan világról énekel, amiben nincsen se mennyország, se pokol, de nemzetek sincsenek. A politológus szerint ráadásul ha nem sikerül megálljt parancsolni a folyamatoknak, akkor mindez folytatódni fog afelé, amit John Lennon is képviselne, ha még ma is élne:

„Képzeld el, hogy nincs nő, nincs férfi, folytathatnám így, ha lenne egy újabb kiadása a lemeznek.”

Orvosok, pszichológusok és filozófusok is beszállnak a harcba

A politológus úgy látja, hogy túl vagyunk azokon az időkön, amikor a politika akart bemászni a hálószobáinkba. Szerinte mára felcserélődtek a szerepek, és a szexualitás örömforrásból identitássá vált, benyomult a politikába és szétveri a hagyományos identitásokat. Ezt szerinte olyan változások tették lehetővé, melyeknek nincsen kellő mélységben kritikája,

„az orvostudomány kifejlesztett egy új szaknyelvet, ami alkalmas arra, hogy most már ne csak a tevékenységeket, a cselekvéseket nevezzük meg, hanem ezeket a korábban deviánsnak tartott embereket is valahogy el tudjuk nevezni.”

Közben német pszichológusok és francia filozófusok különféle elméletekkel igyekeztek igazolni a kiépült szexualitást, amiben élünk.

Innen már csak egy ugrás a kanadai filozófus, Patricia Marino 2019-es könyve, akiről G. Fodor a közönség visszafogott nevetésével kísérve megjegyezte: már azt sem tudja, hogy férfi-e vagy nő. A szex és a szerelem filozófiájáról szóló kötetben G. Fodor szerint olyan meredek nézeteket ad elő a szerző, minthogy a házasság egy felelőtlen ígéret, hiszen az érzelmeket hosszútávon nem lehet racionális kontroll alatt tartani, illetve kifogásolja, hogy ha fehér férfiak fekete vagy ázsiai nőkhöz vonzódnak. „Na, ez a szép új világ” – összegezte G. Fodor.

Majd azzal nyugtatta a közönséget, hogy az effajta könyveket egyelőre még csak sötét bölcsészkarok szobáiban forgatják, a folyamat ugyanakkor nem állt le. „Különféle eszközökön keresztül támadás alatt állunk, digitális eszközökön, szoftpolitikán keresztül. Egész egyszerűen jönnek-jönnek felénk az ingerek és az impulzusok, és úgy érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk.”

A káosztól és zűrzavartól csak a politikusok tudnak megvédeni

G. Fodor szerint az egyén képtelen megállítani a folyamatot, ezért a helyzetre a politikának is reagálnia kell, de nem akárhogy. „A vuduráolvasás az nem célravezető. Attól, hogy elismételjük a dolgainkat, a folyamat jön és beborít minket” – mondta.

Szerinte a mozgalom hívószava „a túloldalon” a szabadság, ezért a szabadság fogalmát kell újraértelmezni. A szabadság magva G. Fodor szerint valójában az önrendelkezés, így végső soron a kérdés az, hogy „mi magyarok hogyan rendelkezünk önmagunkról, mit gondolunk erről a kérdésről, mihez van erőnk, így nekünk közösen, és mihez nincs.”

A politológus szerint a most végbemenő változások a biztonságunkat is veszélyeztetik, hiszen ha hagyjuk, hogy az egyéni identitások ütközzenek egymással,

„akkor káosz lesz, zűrzavar és nem véd meg minket senki.”

Ezért azt javasolja, hogy most ne azt nézzük, mi az etikus, inkább azt tartsuk szem előtt, hogy mi a biztonságos. A biztonság garanciája pedig szerinte nem más, mint a választott politikai vezető.

„A politikai test, a választott politikai vezető, a politikai identitás arra kell, hogy garantálja a biztonságot.”

Végül az is kiderült, hogy ennek az egész folyamatnak, amit most „le akarnak nyomni a torkunkon”, az a célja, hogy az identitások lebontása, majd a szétszedett alkotóelemek újbóli összeállítása után hatalmat és befolyást szerezzenek felettünk. Hogy pontosan kik akarják ezt lenyomni a torkunkon azt nem nevezte meg, de a céljaik G. Fodor szerint a világkormányzás és a nyitott társadalom kialakítása.