Nyugaton egyre kevesebb a szex – ecsetelte Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet (és sok minden más) főigazgatója nevezett intézet és a Mathias Corvinus Collegium által rendezett Az identitás, mint politikai fegyver konferencián hétfőn. A történész Ne szeretkezz, háborúzz! című előadásában arról beszélt, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői a felsőosztálybeli férfiak és nők, akik „háremeket tartanak, válogatnak a szexuális partnerek között”, de az alsó osztályokban lévő férfiak nem jutnak nőhöz, a nők férfihoz, ezért aztán a szexuális forradalom végső soron egyre kevesebb szexet, de egyre több boldogtalanságot eredményez.
Schmidt leírása szerint nyugaton egészen apokaliptikus a helyzet, még inkább ellehetetlenítették a szexet a #metoo mozgalom visszaélései, valamint a biológiai nemek elleni harc. A Terror Háza főigazgatója arról beszélt, hogy nyugaton „nemváltásra buzdítják a kiskorúakat, nemváltó műtéteket végeznek rajtuk, nem egyszer szüleik beleegyezése nélkül, akiket néha meg sem kérdeznek”.
Egyre több nyugati nő számol be a nemi vágy csökkenéséről vagy eltűnéséről, egyre többen kerülik a nemi érintkezést.
„Itt tartanak a fejlettek ma.”
Schmidt szerint a Szeretkezz, ne háborúzz! helyett az új nyugati jelszó pont ennek az ellentéte: Ne szeretkezz, háborúzz!
Ugyanakkor arról is beszélt, hogy ma már érdemes oktatófilmként tekinteni a Szex és New York című sorozatra, amiben a szexuális forradalom nyertesei állnak a középpontban, a férfiak pedig érdektelenek. „A női főszereplők önállóak, öntudatosak, viccesek, karrierorientáltak, odáig vannak szexuális kalandokért” – sorolta a negatívumokat. Ez az életmód a történész szerint elmagányosodáshoz vezet, emiatt pedig még inkább kiszolgáltatottá válik az ember az új feminista trendnek.
A feministák ugyanis, akik korábban lebontották a nemek közti érintkezésre vonatkozó normákat és a szexuális együttlétre vonatkozó tilalmakat,
most új tilalmakat akarnak alkotni, hiszen azt gondolják, hogy a szex a hatalomról, a birtoklásról és a kizsákmányolásról szól, a szex és a szerelem pedig elvált egymástól.
Pedig Schmidt szerint a feministák a XX. században mindent elértek, a szexuális forradalom emancipációt hozott, a nők ma már bármit tanulhatnak és bármilyen állást betölthetnek. „Teljes a győzelem, de nem bírnak leállni.”
Schmidt egyébként azt is tagadja, hogy a ‘68-as mozgalmak valóban a nőkről szóltak volna, szerinte ezek „macsómozgalmak” voltak. Prágában azért nem foglalkoztak a nőjogokkal, mert a szocialista rendszerek a maguk módján már emancipálták a nőket, nyugaton pedig Schmidt szerint a nőmozgalmak igazából csak a hetvenes években szálltak igazán síkra a művi terhességmegszakításhoz való jogért.
A történész arra jutott, hogy a mai nyugati életforma és az amerikanizáció ugyanúgy ellentétes a „több mint 1100 év alatt kikristályosodott” magyar hagyományokkal, ahogyan a kommunizmus is az volt.
Azonban amikor a kommunista rendszerről beszélt, az azért nem tűnt olyan nagyon rossznak. Azt mondta, a szocialista táborban a nők teljes egyenjogúságot élveztek, bármit tanulhattak, bármilyen állást betölthettek, és az állam besegített, hogy egyszerre tudjanak anyaként, feleségként, terhelhető munkaerőként helytállni.
Aztán 1968-ban jött a szabad szex, a fogamzásgátlás, ez pedig rövid távon a szex és a reprodukció szétválását eredményezte. A szexuális forradalom teoretikusai szerint „a tabletta és az óvszer vált a szexuális forradalom sarlójává és kalapácsává”. Ez felszabadította és magabiztossá tette a nőket, férfiakat is felszabadította a fogamzásgátlás a felelősség terhe alól, lassan feleslegessé tette az elköteleződéssel és felelősségvállalással járó házasságot és családalapítást, a családtervezéssel kitolódott a gyerekvállalás ideje.
Akárhogy is, Schmidt szerint szükség van a szeretetre, a szerelemre, a szexre és a családra.
Mi, magyarok, azért kb. rendben vagyunk, csak nagyon észnél kell lenni ebben a bolond világban.
