80 éve számolta fel az SS az auschwitzi cigánytábort, közel 3 ezer gyereket, nőt és férfit mészároltak le

Ma délután a roma holokauszt emléknapján tartják az „Elvitték a cigányokat” – Emlékezés Menete című eseményt, amely az auschwitzi cigánytábor nyolcvan évvel ezelőtti felszámolására és az ott élő több ezer gyerek, nő és férfi meggyilkolására emlékezik. A cigány nyelv balkáni dialektusa szerint a roma holokausztot porajmosnak, magyar kiejtésben parajmosznak nevezik, ami elpusztítást, elnyeletést jelent.

A Harmadik Birodalomban a náci fajelmélet összetett módon ítélte meg a romákat. Kezdetben elsősorban a vándorcigányokat és a német tudósok által „keveréknek” minősített csoportokat üldözték és rekesztették ki, de a „fajilag tisztának” minősített romákat békén hagyták. Lengyelország 1939-es megszállása után kezdtek el először cigányokat is deportálni a zsidókkal együtt. 1940-ben 2800 roma került Lublinba, 1941-ben 5 ezer osztrák cigányt vittek a łódźi gettóba. Utóbbiból már 1942-ben a chełmnói haláltáborba deportálták őket, és ott gázteherautóban végezték ki a romákat, ahogy a gettó zsidó lakóit is.

Ebben az időben a nácik speciális bevetési egységei, az Einsatzgruppék számos helyen végeztek ki zsidókkal, kommunistákkal, mentális betegekkel együtt romákat is. Szerbiában a németek a zsidókkal együtt mintegy 12 ezer cigányt lőttek agyon vagy gázosítottak el teherautókban, Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt öltek meg. A varsói gettóba 1942 tavaszától bolgár és magyar állampolgárságú romák is érkeztek, őket a varsói zsidókkal együtt Treblinkában gázosították el.

A romák módszeres kiirtásában a nácikkal szövetséges államok is részt vettek. A horvát usztasák 20-28 ezer romát gyilkoltak meg, és a román hatóságok is sok ezer cigány lemészárlásáért felelősek, de itt pontos adatok nem ismertek.

Az első roma csoport 1943. február végén érkezett meg Auschwitz-Birkenauba, majd a következő másfél évben 15 országból összesen 23 ezer európai cigányt hurcoltak ide. Többségüket Németországból és Ausztriából deportálták, de legalább 34-en (0,16 százalék) magyar állampolgárok voltak. Több száz burgenlandi cigány Trianonig magyar állampolgárnak számított, ezért van a későbbi áldozatok között sok magyar nevű roma, Horvát, Lakatos, Kolompár vagy Sárközi. Az Auschwitzba került roma foglyok közül a táborból 3300-an távoztak élve.

Auschwitz-Birkenauban a romákat a zsidóktól elkülönített módon, hozzájuk képest valamivel lazább szabályok mellett tartották fogva. A kezdeti elképzelés az volt, hogy egyfajta „cigányrezervátumot” hoznak létre, ahol faji kutatásokat végezhetnek. A transzportokkal érkező romákat ezért nem szelektálták, érkezéskor nem ölték meg a gyerekeket és a munkaképteleneket. A rabok haját nem borotválták le, megtarthatták saját ruháikat, és magukkal hozott tulajdonuktól sem fosztották meg őket. A táborban a családok együtt maradhattak, a gyerekeknek játszóteret alakítottak ki, a nőknek és férfiaknak dolgozniuk csak a saját táboruk kiépítésénél kellett. A táborban a nők szülhettek is, Birkenauban így összesen 371 roma gyerek született.

A tábori körülmények azonban borzasztóak voltak, az ott élők éheztek, járványok tizedelték őket. Josef Mengele tudományosnak álcázott, kegyetlen kísérleteket végzett roma gyerekeken, ikreken. 1944-ben aztán úgy döntöttek, hogy május 16-ig felszámolják a tábort, nem utolsósorban azért, mert kellett a hely a nagy tömegben érkező magyar zsidóknak. Rudolf Höss, az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka adta ki a parancsot a romák megsemmisítésére.

A táborban élő cigányok azonban tudomást szereztek a tervekről, ezért késekkel, botokkal felfegyverkezve ellenálltak, az SS őrei pedig nem akarták kockáztatni a felfordulást az első magyar transzportok érkezésekor. Az auschwitzi cigánytábort 1944. augusztus 2-án számolták fel végleg. Előbb 1408 munkaképes embert kiszelektáltak, majd a kutyás, fegyveres SS-őrök a táborban élők ellenállását megtörve 2897 gyermeket, nőt és férfit hurcoltak el teherautókon a krematóriumokhoz. Az elgázosított holttesteket az V. krematórium melletti gödrökben égették el. A cigánytábor helyére magyar zsidók érkeztek.

A Magyarországon élő 200 ezer fős cigánysággal kezdetben nem foglalkoztak különösebben a „végső megoldáson” dolgozó nácik. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt például besorozták katonának, de helyi döntések alapján hoztak létre itt is cigánygettókat, kényszermunkatáborokat számukra. 1944 augusztusában 50-60 cigány munkásszázadot akartak létrehozni, de a keretet nem sikerült teljesen feltölteni.

A nyilasok hatalomátvétele után kezdődött meg a romák szervezett összegyűjtése. A komáromi Csillagerődbe több ezer magyar cigányt hurcoltak. A cél nem a megsemmisítésük volt, a munkaképeseket kiválogatták, a gyermekes anyákat, az öregeket és a betegeket hazaengedték, de sokszor 13-14 éves lányokat is munkaképesnek nyilvánítottak. A munkára alkalmas romákat ezután Dachauba és Bergen-Belsenbe szállították, ahol sokakat meggyilkoltak, mások embertelen áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá váltak. Ravensbrückben különösen sok fiatal magyar roma lányt sterilizáltak.

Magyarországon emellett több helyen tömeges kivégzéseket hajtottak végre. Csendőrök és nyilasok Szolgaegyházon, Nagyszalontán, Dobozon, Várpalotán, Lajoskomáromban és Lengyelben több száz romát, köztük gyermekeket és nőket gyilkoltak meg gépfegyverekkel és kézigránátokkal. A magyarországi roma holokauszt áldozatainak pontosan száma nem ismert, történészek legalább 5000-re teszik az ebben az időszakban meghalt cigány honfitársaink számát.

A mai budapesti megemlékezés délután fél 4-kor indul a Teleki térről. A menet a Mátyás tér, Corvin köz, Nehru part útvonalon lévő Roma Holokauszt Emlékműhöz megy. Itt látható Böröcz András Zajkeltő vagon című alkotása, amely hangjaival megidézi az 1944-es deportálásokat, a zakatoló vonatokat és az összezárt emberek lábainak dobogását, emlékezve a holokauszt áldozataira és a kisebbségekkel szembeni megaláztatásra.

Az összeállítás a Holokauszt Magyarországon oldal alapján készült.