Áttanulmányoztak pár Balaton-térképet a kutatók, van egy jó és egy rossz hírük

Egy jó és egy rossz hírrel szolgáltak a Facebookon június 16-án a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet és Környezetföldrajzi Tanszékének munkatársai egy kutatásban:

• a jó hír, hogy a Balaton vízgyűjtő területe beépítettség és tájhasználat szemszögéből nem változott radikálisat az elmúlt 300 évben,
• a rossz hír, hogy a Balaton partját túlépítették.

A két intézmény kutatói 300 év térképeit böngészték át alaposan, kezdve az 1782-es, Habsburg-kori katonai felmérések térképével, zárva a Google Maps műholdképeivel. Így okolták meg kutatásukat, aminek eredményét a Land Use Policy szaklapban is megjelentették:

„A tájhasználat változásainak megértése elengedhetetlen az ökoszisztémák fenntartható kezelése szempontjából, és fontos javaslatokkal szolgálhat a területgazdálkodás és törvényhozás számára.”

A kutatáshoz kidolgoztak egy módszertant is „a vízgyűjtő és a partmenti zóna tájhasználatában bekövetkezett változások részletes térbeli elemzésére”. Megállapították többek közt, hogy „a tömegturizmus okozta urbanizáció” miatt következett be olyan komoly változás, ami a társadalmi-politikai változásokat is tükrözte.

A partvonaltól 500-1000 méterre mélyreható változások történtek, a szocialista korszak idején beépítettek jelentős területeket. Ekkoriban ugyanis a térség egyik turisztikai központjává akarták fejleszteni a Balatont. Ugyan a tömegturizmus mértéke csökkent a rendszerváltás után, a gyakran szabályozatlan építkezések folytatódnak. Az alábbi óhajjal zárul az írás:

„Ezért a kutatók szerint fontos lenne, hogy a döntéshozók és a helyi közösségek közösen lépjenek fel a megmaradt természetes területek védelme érdekében. A Balaton régió fenntartható fejlődését csak erős törvényi és szabályozási intézkedésekkel lehet biztosítani, amely mind a helyi lakosok, mind a turisták közös érdeke kell legyen.”