Szabó Borbála: Féltem, hogy jobbról-balról is pofon lesz

„Jobbról-balról állandóan bajba kerülök, miközben muszáj valamelyik oldalon lenni”

– mondta Veiszer Alinda műsorában Szabó Borbála író, drámaíró, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, aki elsősorban arról a politikai-világnézeti kétosztatúságról beszélt az interjúban, ami gyerekkora óta meghatározza az életét.

Szabó Borbála legutóbbi óvodáskönyve, az egy kormányablakos ügyintézés inspirálta Kalandok a Ló csoportban születési körülményei után gyorsan ráfordultak a felnőtt közéletre. Az író arról beszélt, hogy már egy kamaszkori sztorijában megfigyelhető volt a későbbi közéleti működése. Szabó a történetet a rendszerváltás élményét feldolgozó, Ezentúl lesz banán! című novelláskötetben is megírta: a rózsadombi iskolájában egy bullyingolt fiú miatt két nagy táborra szakadt az osztálya, náci katonai egyenruhás fiúk és toleráns lányok feszültek egymásnak, Szabót pedig egy idő után mindkét tömörülés diktatórikus jellege irritálta, ezért megalapított egy mindenkitől független pártot az osztályban.

Közben az író családja is leképezte a magyar kétpólusú világrendet, a szülei válása után a politikailag jobbra húzó apja miatt az anyja szinte dacból vált balos szimpatizánssá, vagyis az SZDSZ–MDF-szimpátiák mentén is kialakultak családon belüli ellentétek. Ezután ismerkedett meg a férjével, Nényei Pál íróval, akinek viszont a karakteresen jobboldali, katolikus családja Szabó Borbálát is hamar ebbe az irányba terelte. Ezután az író ide-oda lendült az oldalak között.

„Egy hintázás az életem, egyre kisebb amplitúdóval. De jó, akkor most megállok középen.”

Elmesélte, hogy alkoholbeteg anyja egy olyan szabadelvű közeget teremtett, amelynek például a melegszervezetek tagjai is rendszeres szereplői voltak, néha Terry Black is megfordult náluk. Szabó szerint a transzvesztita művész ekkoriban apácákkal együtt mentett prostituáltakat a kamionsorról, miközben a férje katolikus családjában már önmagában a melegség témáját is nehezen kezelték.

Szabó Borbála jelenleg is tanít az SZFE-n, ahol egy elsőéves filmíró osztályt vezet. Úgy gondolja, a dilemmában, hogy vállalhat-e szerepet a kormány által einstandolt egyetemen, a két nagyapja életfelfogása között billeg. Az apai nagyapja részt vett az '56-os forradalomban, majd vegyészmérnökként nem engedték rendes állásba, emiatt eléggé kiábrándult lett, az anyai nagyapja pedig egy szegény falusi fiúból lett kommunista káder, egyben tejipari igazgató, mégis tisztességesen és sikeresen végezte a munkáját.

„Néha megállok, és azon gondolkodom, hogy melyik nagyapám legyek, de nem tudok se erre, se arra mozdulni.”

Szabó Borbála most egyrészt azt érzi, hogy muszáj felelnie a tanítványai megfelelő oktatásáért, másfelől viszont van lelkiismeret-furdalása is, különösen, mióta mesterét, Karsai György klasszika-filológust kirúgták az intézményből, ő mégis ott maradt.

Ekkorra viszont Szabó saját bevallása szerint is tele volt már sértettséggel, mivel korábban éveken át hiába tanított lelkesen az egyetemen, nem ajánlottak neki állást. Jobboldaliként tartották számon, és egy kollégája finoman utalt is arra, hogy „rossz csapatban” játszik, valószínűleg ezért nem jut előre. Így mire 2020-ban az egyetemfoglaláshoz értek, a saját frusztrációi miatt sem tudott őszintén kiállni a tiltakozók mellett, sőt kicsit ráérzett „a most mi jövünk” szlogenjére is. Végül mégis arra jutott, hogy muszáj állandóan felülvizsgálnia a saját érzelmeit, és azt mondta:

„Nem akarok sértett hülye lenni.”

Szabó Borbála férje Nényei Pál író, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára (vele márciusban beszélgetett Veiszer Alinda), a házaspárnak négy gyereke van. Nényei szintén az SZFE óraadó tanára volt korábban, egészen idén tavaszig, amikor nem hosszabbított vele szerződést az egyetem. Az iskola diáksága e mögött egyértelműen politikai okokat sejtett, mivel Nényei a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban részt vett egy beszélgetésen Molnár Áron színész-aktivistával, a kormánymédia pedig ezután a szokott hangnemben állt bele, számonkérve, hogyan történhetett meg mindez egy egyházi iskolában. Nényei akkor úgy reagált: a keresztény értékrend nem egyenlő a „Fidesz-hűséggel”, sem pedig a „mindent elfogadó, drámaiatlan giccsel”, a Telex egy korábbi cikkében pedig egy SZFE-s oktató úgy nyilatkozott: „A Pál? De hát ő fideszes! És pont őt küldik el, már azt se tudom, merre van jobbra, mit kéne mondani, mit kéne gondolni.”

Nényei esetéről a mostani beszélgetésben nem esett szó, Szabó Borbála viszont megosztotta Veiszerrel a Kárpát-medencei Tehetségkutatónál tett kalandját. Az író mentorként csatlakozott az erősen kormányhű Orbán János Dénes-féle tehetségprogramhoz, ahol viszont őt gyanúsan balosnak tekintették. Majd mikor elege lett abból, hogy a programban irodalom helyett leginkább politikával foglalkoznak, eljött onnan. De ez sem ment olyan egyszerűen, a tehetséggondozó honlapjáról a neve levételét csak úgy sikerült elérnie, hogy azzal fenyegetőzött, kitálal a szervezet működéséről a Magyar Narancsnak. Ezután levették a nevét.

Szabó Borbála arról is beszélt, hogy amikor a Budapest 150 éves évfordulójára kiírt drámapályázaton bekerült a legjobbak közé, a műve megvalósítását nem egy budapesti, hanem egy vidéki és deklaráltan jobboldali színházvezető, Cseke Péter és a Kecskeméti Katona József Színház vállalta. Akivel korábban már dolgoztak együtt az író Bánk bán-átiratán.

„Ott is féltem, hogy jobbról-balról pofon lesz”

– mondta Szabó, szerinte mégis összeborulás lett az eredménye.

Az írót a Tormay Cécile peréről írt darabjában is az a kettősség érdekelte, hogy mint leszbikus jobboldali politikust hogyan utasította el egy idő után a jobboldali politika és a feministák is. Elmesélte, hogy a darab ötletét a Nemzeti Alaptanterv egyik parlamenti vitája adta, amikor a kormánypárti politikusok Faludy György homoszexuális hajlamaira hivatkozva tiltakoztak a költő tananyagba kerülése ellen, majd mikor a jobbos képviselők a transzszilván irodalom jeles képviselőit hiányolták a diákok oktatásából, az ellenzékiek jelezték: azért Tormaynál is volt némi szexuális elhajlás. A vita pedig onnantól már arról szólt, hogy

„kinek a buzija vállalhatóbb”.

Szabó ezt annyira viccesnek találta, hogy ezután kezdett nyomozni Tormay Cécile után, hogy hogyan vált nyugatos íróból horthysta katolikus nagyasszonnyá, aki aztán férjes nőként egy másik katolikus nagyasszony szeretője lett.

Az idei választások előtt az is felmerült, hogy Szabó Borbála a Vitézy Dávid-vezette fővárosi lista egyik képviselő-jelöltje legyen, amire Ungár Péter kérte meg, akit régi LMP-s időkből ismer. Szabó ezt eleve csak akkor vállalta volna, ha a lista végére teszik, hogy semmiképp ne kerüljön be a közgyűlésbe – bár az SZFE-s szerződése egyébként is tilt mindenféle politikusi szerepvállalást.

Szabóék Vitézy győzelméért szurkoltak családilag, mert az egykori államtitkár szerinte nem gyűlölködött, és nem az emberek indulatait manipulálta. A polgármesterjelöltben Szabó Borbála kicsit magát is látta, mivel szerinte korábban Vitézy a Fidesz-kormány államtitkáraként és egyfajta „szent őrültként” is erős szakmai munkát próbált végezni, majd amikor ez nem ment, arrébb állt.

A beszélgetésben szó volt még a szülői értekezletek hatalmi dinamikáiról, Esterházy Péter provokálásáról és arról, Szabó Borbála hogyan szórta a gólokat szoknyában a pannonhalmi bencés férfi focicsapat tagjaként.

Az interjút teljes egészében, havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.