Nényei Pál: Rengeteg inkompetens tanár van

Nényei Pál író, középiskolai tanár, Az irodalom visszavág című, kamaszoknak szóló könyvsorozat szerzője volt Veiszer Alinda vendége a héten. Az interjút teljes egészében, havidíjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A beszélgetés a Himnusz és a mai fiatalok kapcsolatának tárgyalásával indult a nemzeti ünnep apropóján. Az író Kölcsey Ferenc jelentőségéről szólva kiemelte, „ha a politikai emlékezésünk nem telepszik rá az esztétikaira, Kölcsey most kevésbé lenne fontos része a művészettörténetünknek.” Hozzátette, a reformkor, a nemzeti romantika születése Magyarországon furcsa módon politikai töltetű is volt.

Szerinte Kölcsey elsősorban politikus volt, életművében elenyésző volt a költészet, műveiben főleg politikai problémákat és a kiábrándultságát fogalmazta meg. Úgy gondolja, hogy ma is művészetnek álcázott politizálás zajlik.

„Ha nekem például nagyon nem tetszik a fennálló kormány regnálása, már tizenkét éve tele van vele a micsodám, és ha ez a gondolkodásom fő origója, ebből olyasfajta mű lesz, ami unalmas és sekélyes.”

Szerinte a művészetnek nem kell álcázott politikai beszédet tartalmaznia, hanem a kort kell megfogalmaznia, amiben élünk. Kiemelte, hogy az érdekhálók miatt nem engedjük el a politikát, pedig egy ország nagy kérdéseiről nyugodtan beszélhetnénk tisztán esztétikai kérdések kapcsán is. Úgy látja, az összes költőből megpróbálunk egyértelmű politikai szereplőt faragni, például A walesi bárdok esetében is.

Az írót egyik indulatos írásáról is kérdezték, amelyben a kőszínházi világot kritizálja. Erről azt mondta, hogy a színház művészileg megalkuvó, és film-alapanyagok kezdenek a színpadra szivárogni. Azt tapasztalja, az összes írónak tudomására hozzák, hogy nincs már rájuk szükség. Emiatt csalódottságot érez, és azzal magyarázza ezt a jelenséget is, hogy a művészi minőség helyett csak az érdekkörök működnek.

Szerinte nincsenek szabadon gondolkodók, akik tényleg nyitottak a művészi minőségre, hanem „kicsit mindenki mutyizik”. „Én miért mondanám egy regényre, hogy jó, ha rendszerellenes, miközben rossz?” – utalt arra, hogy Herczeg Ferenc egyik műve kötelező olvasmány lett.

Arról, hogy a mai kortárs irodalom alkotásai mit árulnak el a korszellemről, azt mondta, szerinte érezhetően nagy hatással van az írókra, hogy sorozatokat néznek, és a ponyva elképesztő vonzása is jellemzővé vált.

Jókait ponyvának titulálta, véleménye szerint abban nagy, hogy olyan helyen tudja abbahagyni a fejezeteit, hogy az ember addiktívvá válik és tovább olvas, akárcsak a sorozatoknál. A leírásait viszont Nényei menthetetlenek tartja, amik szerinte kihúzhatóak a szövegből. „Egyértelműen filmes gondolkodású szerző, díszleteinek nincs szerepük, pusztán csak ott vannak.”

A pedagógustüntetések hatásairól is kérdezte őt Veiszer Alinda. Nényei az oktatást egy hatalmas hajóhoz hasonlította, ami csak a kormánytekerés után egy évvel mozdul meg. A tüntetésekkel elégedetlen, mert úgy gondolja,

ez a fajta mozgás nem tudott igazán az oktatásról szólni, hanem bizonyos érdekcsoportok ráülnek, és ennek segítségével próbálják megfogalmazni magukat.

Szerinte sokkal fájdalmasabb kérdéseket kellene megbeszélni: azt, hogy rengeteg inkompetens tanár van, vagy azt, hogy azért mert valaki egy bizonyos oldalon áll, attól még nem biztos, hogy jó tanár.

Ő nem szeret ebben az ügyben tüntetni, ennek egyik oka, hogy nagyon nyomasztják a nem megfelelő kvalitású beszédek. Pankotai Lili beszéde kapcsán nemcsak a retorika témája merül fel, hanem az a lépés is, ahogyan az egyházi iskola kezelte Lili ügyét, ez milyen fényt vetett a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumra, ahol dolgozik. Azt mondta, minden rendszer azért tud fennmaradni, mert egyes emberekben igazodási kényszer alakul ki, és ő ezt a megfelelési kényszert érezte Pankotai Lili ügyénél is.