Június kilencedikén a budapestiek másik négy választás mellett a fővárosi közgyűlés összetételére is szavazhatnak. Ez egy listás szavazás, amelyen a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a Fidesz, a Párbeszéd-DK-MSZP és a Tisza Párt érhetik el a legjobb eredményt.
A Fidesz listavezetője 2014 és 2019 között főpolgármester-helyettes volt, a Párbeszéd-DK-MSZP listavezetője pedig 2019 óta főpolgármester. Az tehát, hogy az ezeken a listákon szereplő politikusok mit képviselnek majd a közgyűlésben, nagyjából tudható, vagy legalábbis kikövetkeztethető abból, ki mit csinált az elmúlt két ciklusban.
Az viszont nem ilyen egyértelmű, hogy mit tenne a Tisza Párt Budapesttel.
A Tisza Párt honlapján nincs Budapest-program, de még egy rövid dokumentum sincs arról, mik a legfontosabb céljaik a fővárossal. Magyar Péter május elején jelentette be, hogy listát állítanak a fővárosi választáson. Visszanéztük Magyar összes Facebook-posztját május elejéig, de azóta egyszer sem rakott ki részletes terveket budapesti céljaikról.
Ez pedig nem véletlen. Amikor Magyar legutóbb interjút adott a Telexnek, az EP-programjuk hiányáról azt mondta: „Nem hiszek az 500 oldalas pártprogramokban. Senki ma már nem olvas ilyet. De még a tízoldalasokban sem hiszek. Szerintem bulletpointok vannak és elvárások vannak, és ezt mi ezerszer elmondtuk.”
A Tisza Párt országos és európai céljairól valóban van egy 21 pontos, nagy általánosságokat tartalmazó listájuk, a fővárosi célokról azonban ilyen sincs. Ebben a helyzetben tehát egyedül az a lehetőség marad tájékozódni, hogy megnézzük, miket nyilatkoznak a fővárosi listán szereplő jelöltek.
A Tisza Párt jelöltjei azonban kevés kivétellel nem hajlandóak szóba állni a sajtóval. Üdítő kivétel volt, amikor Böröck-Gémes Szilvia fejvadász, a Tisza Párt fővárosi listájának negyedik helyezettje nyilatkozott a Magyar Narancsnak. A vele készült beszélgetésben azonban minden szóba került, csak az nem, mit szeretne elérni a Fővárosi Közgyűlésben.
Maradtak tehát Magyar Péter nyilatkozatai. Az kampány utolsó két hetében a Telex és a Partizán is készített vele videós interjút, mindkettőben előkerültek fővárosi kérdések. Ebben a cikkben a két beszélgetés alapján próbáltuk felvázolni, mit kezdene a Tisza Párt Budapesttel.
A kerékpárutak felszámolásáról
Az elmúlt öt év egyik legfontosabb kérdése Budapesten a kerékpársávoké volt. Karácsony Gergely és a kerületi polgármesterek a város számos pontján, köztük a Nagykörúton is bringasávokat alakítottak ki, ezeket a döntéseket a Fidesz rendre ellenezte és támadta. Logikus tehát, hogy egy választáson induló pártnak határozott álláspontot kell kialakítania ebben a rendkívül megosztó kérdésben.
A Telex interjújában erről a következő beszélgetés hangzott el:
„Fábián Tamás: Mi a víziója? Szeretne mondjuk több bicikliutat és kevesebb autót?
Magyar Péter: Szerintem mindenki szeretne több bicikliutat, de a bicikliutak ne az úttest rovására menjenek. Szerintem nincs abban vita, még a fideszeseknél sem, hogy az a jövő, hogy próbálunk az autóból átülni, amikor lehetséges, de ahhoz biztonságos bicikliutak kellenek, nem egy ilyen, [hogy] fölfestünk egy sávot. Ez egészen nevetséges. És egyébként azt érik el – bárki, aki lakik a belvárosban, elmondhatója, akár az ötödik kerületben, akár más kerületekben – hogy olyan dugót generált ez, hogy a kis utcákba mennek az autók, és a környezetszennyezés egész biztos, mérés nélkül megmondom, de mindenki megmondja, hogy nőtt.
Fábián: A mérések pont azt mutatják, hogy a dugókból nem lett több az elmúlt években.
Magyar: Ez biztos, hogy nem igaz. Akkor nézzük meg a méréseket! Churchill azt mondta, hogy azt a statisztikát hiszem el, amit én hamisítok. Ez nyilván nem igaz, mert aki Budapesten közlekedik a belvárosban, az tudja, hogy áll a közlekedés. Nyilván kicsit már hozzászoktak az autósok, hogy meglettek ezek a felfestések. Még egyszer: senkinek nincs baja szerintem a bicikliutakkal.”
Vagyis Magyar szerint szükség van kerékpárutakra, de azokat nem szabad az úttesten, korábbi autós sávok helyén kialakítani, mert ez a gyakorlat nagyobb dugókhoz és nagyobb környezetszennyezéshez vezet. A Partizánnál is előkerült ugyanez a téma, akkor ez a beszélgetés zajlott le:
„Gulyás Márton: Te magad is azt mondtad, hogy kellene több bicajutat létrehozni, de nem az autós közlekedés kárára. Mit tudsz vállalni a következő öt évre, hogy a levegőminőséget javítani tudja a Tisza Párt?
Magyar Péter: Szerintem már azzal javítjuk, amit mondjuk Karácsony Gergely cáfolt, hogy megszüntetjük azt az eljárást, hogy csak nagyobb dugókat okoztak ezekkel a bicikliutakkal. Az ötödik kerület például sokszor teljesen élhetetlen – de ez igaz a hatodikra is – mert a nagy utakról, a körútról, ahol fölfestették ezeket a bicikliutakat [átmennek az autók. A körúti kerékpársávok] életveszélyesek egyébként még mindig. Tényleg életveszélyesek, még akkor is, ha te figyelsz autósként. Sötétben, télen, esőben, teljesen életveszélyes. Nem tudom, hogy van-e statisztika, hogy mennyi baleset volt ebből. Hogy ezeket felülvizsgáljuk, és oda tesszük a bicikliutat, ahova tenni kell.”
Vagyis Magyar Péter szerint ha hatalomba kerülnek Budapesten, felülvizsgálják a Karácsony-érában „felfestett” biciklisávokat, és azokat „oda teszik, ahova tenni kell”. A beszélgetés így folytatódik:
„Magyar: Ahol például van egy nagyon széles járda…
Gulyás: A budapesti járdák inkább indokolatlanul szűkek.
Magyar: Igen, de mondjuk a körúton nem. És képesek voltak csak azért, hogy beintsenek az autósoknak, oda felfesteni egy életveszélyes [biciklisávot], ahelyett, hogy föltették volna [a járdára], vagy elzárták volna legalább. Én annyit tudok ígérni, és ne kilométert kérdezz tőlem, vagy légminőségjavulás-százalékot kérj tőlem, hanem azt, hogy az ilyen teljesen indokolatlan és logikátlan dolgokat megszüntetjük.”
Vagyis Magyar szerint indokolatlan és logikátlan volt a körúti kerékpársávok kijelölése, amelyre csak azért került sor, az autósoknak beintsenek. Szerinte helyette fel kellett volna azokat tenni a járdára, vagy legalább el kellett volna zárni az autóforgalomtól. A beszélgetés aztán így alakult:
„Gulyás: Akkor azt mondod, hogy a körúti bringasávot fel kéne számolni?
Magyar: Nem. Azt, hogy ha már ott van, akkor legyenek alternatív, normális útvonalak, legyenek mondjuk a lámpák szakszerűen összehangolva, és mondjuk tegyék biztonságossá. Hogy ne az legyen, hogy adunk a nem mondom minek egy pofont, és veszélybe sodorjuk a használókat.”
Vagyis Magyar nem számolná fel a kerékpársávokat, hanem „alternatív, normális útvonalakat” hozna létre, és összehangolná a lámpákat.
Karácsony Gergely rendszeresen a TomTom navigációs rendszer adataiból számolt statisztikákat szokta felhozni, amelyek szerint Budapesten 2019 óta évről évre egyre kevesebbet töltenek az autóval közlekedők torlódásban. A dugókat egyébként városkutatók szerint nem a biciklisávok okozzák, hanem a túl sok autó: a KSH szerint az elmúlt húsz évben Budapesten 150 ezerrel, Pest vármegyében félmillióval nőtt az autók száma.
Mi legyen a Lánchíddal?
Magyar Péter egy másik kedvenc témája a Lánchíd, aminek a felújítása miatt már többször kritizálta Karácsony Gergelyt. Erről a következő beszélgetések zajlottak le:
„Magyar: És mi történt a Lánchíddal? Egy ilyen hibrid, egy öszvérmegoldást csináltak, hogy át is lehet menni, meg nem is. Átmehetnek rajta a taxik, átmehetnek rajta a buszok, és átmehetnek rajta a kormányzati autók, remélem ezt az emberek tudták, hogy ők nem mehetnek át rajta, de a miniszterek és a képviselők átjárkálnak rajta, mert ugye mennek fel a Karmelitába. De nem adták vissza a gyalogosoknak. Tehát adtak egy pofont a nem tudom minek.”
Ebből akár az is következhetne, hogy Magyar a gyalogosoknak adná a Lánchidat. De a beszélgetés ezután így alakult:
„Fábián: Ösztönözné a budapestieket, hogy használjanak kevesebb autót?
Magyar: Szeretnék visszatérni arra, hogy miért nem épült egy gyalogoshíd, és miért ezt csinálta Karácsony Gergely. Van több felmérés is, és körülbelül a[z emberek] fele ezt mondta, a fele azt mondta. Hogy vissza kell adni a Lánchidat az autósoknak, a másik fele pedig azt mondta, hogy a gyalogosoknak kéne adni. És melyiket csinálta meg? Egyiket sem. Jelenleg ott van egy gyönyörű híd, ami persze nem alkalmas arra, hogy igazán gyalogos híd legyen, mert nem olyan, mint a [prágai] Károly híd, hogy ki lehessen rajta látni, de még akár az is lehetne.”
Vagyis Magyar szerint a Lánchíd nem alkalmas arra, hogy gyalogoshíd legyen, de akár még át is lehetne alakítani olyanra. A Partizán-interjúban aztán ez hangzott el:
„Gulyás: Mi a Tisza Párt Budapest-programja? Például mondtad, hogy hiba volt a Lánchidat nem gyalogoshíddá tenni. Ti szeretnétek ezt gyalogoshíddá formálni?Magyar: Nem. Vagyis ez egy döntés kérdése. Az szerintem megengedhetetlen, hogy egy ilyen városnak, egy ilyen turisztikai központnak ne legyen egy gyalogos hídja. (...)
Gulyás: Akkor megnyitnád újra az autóforgalom előtt, elzárnád minden autóforgalom elől, vagy mit csinálnál vele?
Magyar: Jelen helyzetben megnyitnám az autósforgalom előtt.”
Magyar végső válasza tehát az volt, hogy visszaengedné az autókat a Lánchídra.
Autós közlekedés korlátozása és a rakpart
A kerékpársávokkal, és a Lánchíddal szorosan összefüggő téma a rakpart sorsa és az autós közlekedés korlátozása. A rakpartról Magyar a Telexnek azt mondta:
„És a rakpartjaink is… Oké, hogy lezárják őket a hétvégén, és akkor ott lehet sétálni. De történt ott valami? [...] Semmi nem történt. Megnézte valaki a bécsi Duna-partot, hogy hogy néz ki? Hogy ott micsoda vendéglátóipari egységek vannak, micsoda élet van abban a városban? És Budapest ennél százszorta többre hivatott, mint Bécs, mert Budapesten a leggyönyörűbb a Duna, a legszélesebb, a legszebb hidakkal, a legszebb kilátással.”
A Partizánban aztán ez hangzott el:
„Gulyás: A Tisza Párt képviselőinek mi lesz a Duna-part funkciójával kapcsolatos álláspontja a közgyűlésben?
Magyar: Én megmondom neked, mert szerintem ezt egy laikus is tudja. Ha elmegy Bécsbe, vagy elmegy Belgrádba, és meglátja azt az országot, ami egyébként nem uniós tag, hogy ott milyen élet van, hogy hogy van kialakítva… Ott része a Duna-part a városnak. Jelenleg [Budapesten] nem része. Jelenleg oké, hogy lezárják hétvégente és le lehet menni, és oda esetleg kitesznek egy-két bódét, de ez nem funkció.”
Magyar szavaiból tehát arra lehet következtetni, hogy teljesen lezárná a rakpartot, hogy vendéglátóipari egységek nyissanak rajta, és visszatérjen oda az élet. Ez komoly érvágás lenne az ott közlekedő autósoknak, ami átvezet a forgalomkorlátozás témájára, amiről ezek hangzottak el:
„Fábián: Ösztönözné a budapestieket, hogy használjanak kevesebb autót?
Magyar: [...] Persze, hogy ösztönöznénk, mindenkit ösztönzünk arra, hogy egészségesebben éljen, hogy zöldebb legyen a város, de akkor történjen valami, mert ami most történik, az lózung, semmi.
Fábián: Az a kérdés, hogy önök mit fognak képviselni a közgyűlésben.
Magyar: Hát azt, hogy legyen zöldebb természetesen, de legyen valami értelme a dolognak, és koncepció, [mert most] nincs vízió. Vagyis biztos, hogy van, mert a Karácsonyék mögött is biztos vannak szakemberek, biztos, hogy a főépítésznek is vannak víziói, hogy a Főkert vezetőinek is vannak víziói, de néhány budapesti parkot leszámítva, hogy néznek ki a budapesti zöldfelületek?”
Magyar szerint tehát ösztönözni kell az embereket, hogy zöldebb legyen a város, de ehhez egy koncepció és vízió szükséges. A Partizánban ez hangzott el:
„Gulyás: Kell-e, és ha igen, hogyan, korlátozni az autós közlekedést a városban?
Magyar: Én nem tovább korlátoznám, viszont biztos lenne még olyan hely, és minden európai városban sokkal-sokkal bővebb a sétálóutcáknak a köre. Ezt nyilván megint egyeztetni kell a lakossággal, hogy ez mennyire vállalható.”
Vagyis Magyar úgy ösztönözné az embereket, hogy zöldebb legyen a város, hogy nem korlátozná az autós közlekedést, viszont sétálóutcákat létrehozna. Ezután azzal folytatja:
„De ha megnézed azt, hogy mondjuk a Károlyi-kert környékén azok a forgalomcsökkentett utcák micsoda virágzásnak indultak. És nem okoz igazából kellemetlenséget a lakóknak, mert meg lehet valahogy oldani, hogy ők ott beüljenek és ott mondjuk legyenek parkolók, akkor én biztos, hogy ezt tovább fejleszteném. De nem a nagy utak kárára, például szerintem nonszensz, ami a Kossuth Lajos utcán meg a Rákóczi úton van, hogy ott micsoda lerobbant állapotok vannak. Hogy az valaha a csodája volt Budapestnek, olyan üzletek voltak, és most a gíroszosokon kívül meg néhány szuvenírshopon kívül semmi nincs. Ott járnak a turisták, és az egész úgy, ahogy van, vállalhatatlan.”
Magyar itt már arról beszél, hogy a forgalomcsökkentett utcák virágzásnak indultak, amiből arra lehet következtetni, hogy mégis támogatná a forgalomcsökkentést a kis utcákban. Viszont szerinte nem lehet a nagy utak kárára csökkenteni a kicsik forgalmát, mert a nagy utakon már most is lerobbant állapotok vannak. Azt nem fejti ki, hogy számolná fel ezeket az állapotokat, ha nem forgalomkorlátozással.
Kétszintű önkormányzatiság
Budapest egyik régi problémája a kétszintű önkormányzatiság, vagyis az, hogy bizonyos dolgokért a főváros felel, más dolgokért a kerületek. Ez a történelmi tapasztalat szerint azt jelenti, hogy a Fővárosnak sok kötelessége, de kevés jogköre és pénze van. Ezt a problémát Magyar is rendszeresen felhozza, a Telexnek adott interjújában például azt mondta:
„Nagyon szeretném azt, ha teljesen átalakítanánk az egész irányítási rendszerét ennek a városnak. Ehhez nyilván kell a kormánytöbbség és kell törvényeket módosítani. Mert amíg van ennyi kerület, és ilyen különböző mutyiérdek, amit azért tartanak fenn a politikusok – legyenek DK-sok, szocik, fideszesek, jobbikosok, Mi Hazánk-osok, Momentumosok – hogy minél több helyen lehessenek ilyen kerületi kis testületek, kerületi alpolgármesterek, kerületi városgazdák, és legyenek a fővárosiak. [...] És semmi nem történik, ennek a városnak nincs gazdája, és ha lenne is gazdája, mert mondjuk azt, Tarlós István egy keményebb vezető volt, és átverte az akaratát, nem tudja, mert ott vannak a kerületi polgármesterek, a kerületi testületek, a kerületi érdekek. A körút egyik oldala az egyik kerület, a másik oldala a másik kerület, a vége egy harmadik kerület, és közte megy az állami út meg a BKK vonalai.”
Majd a Partizánban azzal folytatta:
„Magyar: Ott vannak a belső kerületek, ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik kerület, és nincs egy egységes zöldfelület-kezelés, nincs egy egységes rendészeti szabályozás. Nincs egy egységes vendéglátóipari szabályozás, mindenki a zavarosban, a mutyiban halászik, és egymást zsarolják folyamatosan.
Gulyás: Világos, de te is tudod, hogy azért is van így, mert kétszintű önkormányzatiság van a rendszerváltás óta.
Magyar: Hát ezt kéne az első pillanatban megszüntetni.”
Magyar itt tehát felvázolta a kétszintű önkormányzatiság miatt kialakult problémákat, majd arra jutott, hogy az első pillanatban megszüntetnék ezt a rendszert. Ezután így alakult a beszélgetés:
„Gulyás: Ha kormányra kerültök akkor ezt felszámolnátok?
Magyar: Nem csak a kormány kell ehhez, ehhez azért több kell.
Gulyás: Ezt jogszabályok szabályozzák.
Magyar: Persze, de hát ehhez akkor olyan országgyűlési többség kell.
Gulyás: De te ezért kampányolnál?
Magyar: Én biztos, hogy megfontolnám. Nem azt mondom, hogy holnapután minden kerület megszűnne. De ha van a belső magja [a városnak], a city, és azon kívül mondjuk van egy külső, és van Óbuda, vagy nem tudom, Budának egy része, mert lehetne egységesen, és sokkal jobban működik, ha valaminek van gazdája, mondjuk akkor létre tudunk hozni egy éjszakai polgármestert.”
Magyar tehát itt már arra utal, hogy mégsem szüntetné meg a kétszintű önkormányzatiságot, hanem – ha jól értjük a mondanivalóját – a mostaniaknál nagyobb kerületeket hozna létre, amelyek emiatt hatékonyabban is tudnának működni. (Ez egyébként nem lenne új ötlet, Kósa Lajos 2010-ben is bedobta egyszer a kerülethatárok módosítását, majd 2016-ban Tarlós is beszélt róla, hogy 23-ról hatra vagy nyolcra csökkenthetik a kerületek számát. Ez azóta sem történt meg.)
A beszélgetés így folytatódott:
„Gulyás: Akkor szerinted a helyi polgármesterek hatáskörét csökkenteni kellene a főváros javára?
Magyar: Azt gondolom, hogy nincs hozzáadott értéke, hogy a Madách tér ide tartozik, a Deák térnek a másik fele meg máshova tartozik, a közepe meg a közútkezelőhöz tartozik, mint állami út. És az egyik helyen mondjuk ilyen bódék lehetnek, a másik helyen lehetnek teraszok, nem lehetnek, és egy totál káosz, ami van Budapesten. [...]
Gulyás: Pont az a lényeg, hogy foglya ennek a Főváros, tehát az a kérdés, hogy kormányra kerülve te mindenképpen tisztáznád ezt, és erősítenéd a fővárosi hatásköröket, a kerületi önkormányzatokkal szemben?
Magyar: Én, mint Magyar Péter, igen, de hadd vissza térjek oda, amit már nagyon sokszor mondtam, hogy a Tisza Párt egy demokratikusan működő párt lesz. Amikor június 9-én túl leszünk a választáson megnyitjuk a kapuinkat – jelenleg 19 tagunk van, de sok ezren akarnak belépni – be fog lépni rengeteg ember. És utána lesz egy tisztújítás, és olyan elnökség lesz és olyan választmány, amit a tagok választanak, és majd akkor eldöntjük. Mert nyilván itt nagyon sok különböző ember van. Én, amíg itt leszek, ezt fogom képviselni a főváros kapcsán, mert ez a város tényleg sokkal-sokkal többet érdemel.”
Vagyis Magyar végül is kiböki, hogy neki legfeljebb véleménye van, de nem ez számít, mert a Budapestet érintő kérdésekről csak a választások után fognak dönteni. A választáson tehát úgy indulnak el, hogy saját bevallásuk szerint sem tudják, mit kezdenének Budapesttel.
Megkérdeztük a Tisza Pártot budapesti programjukkal és elképzeléseikkel kapcsolatban, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. Az idézett Telex-interjút itt lehet visszanézni:
