2024. június 6. – 10:30
Karácsony Gergely bízik benne, hogy a közgyűlési többségéhez nem kell majd a Tisza Párt, azt pedig eldöntötte: a város nem adja fel az elveit a kormánnyal szemben, de lát módot az együttműködésre. Szerinte az elmúlt öt évben a konfliktusos ügyekben betették a lábukat az ajtóba, a következő ciklusban már a minőségen javítanának. Elmondta azt is, hogy mi kellene ahhoz, hogy Vitézyvel meg tudjanak egyezni abban, hogy „merre menjen a villamos”. Kihívói visszalépéséről, az „apuzásról” és arról kérdeztük a főpolgármestert, hogy van-e megoldásuk a járdán száguldozó biciklisfutárokra.
Látványosan megszaporodtak a választás előtt az átadások. Sok megakadt ügy hirtelen megoldódott, előkerült, utolsó pillanatban városháza park, zebrák, lakásügynökség, mi történt, hogy így megindult az aktivitás?
A ciklus legnagyobb eredményeit már rég átadtuk, hiszen a 3-as metró felújítása elkészült, a Lánchíd felújítása elkészült, Blaha Lujza tér elkészült, a Pünkösdfürdő park elkészült, megérkeztek a buszok, a villamosok és a trolik.
És akkor ezek miatt csúszott a végére?
Nem, de hát annyi minden történik a városban. A választás után is rengeteg minden fog történni. El fogjuk kezdeni például a Flórián téri felüljáró felújítását, elindítjuk az első energiahatékonysági panelfelújítási pályázatoknak a menedzselését. Az Örs vezér téri zebra nem a kampányra készül, hanem a választás után fogjuk átadni.
Tehát akkor a kampánynak semmi köze ehhez, meg annak sincs semmi köze, hogy ezeket a kampányban az ellenfelek megkérdezték, hogy hol vannak.
A kampányban az ellenfelek mindenféle dolgot megkérdeznek, aki ellenzékben van, annak megvan az a szabadságfoka, hogy összevissza beszél, aki meg kormányoz, annak meg nap mint nap kormányoznia kell. Hogyha az lett volna a cél, hogy a kampányra készüljön el minden, akkor a nagy beruházásokat adtuk volna át a választás napján.
Mondjuk azért nem jött rosszul a Városháza pop-up park megnyitója a kampányban.
Biztos nem jött rosszul, de a homlokzat felújításához volt kötve, nem máshoz.
Óriási politikai kavarás alakult ki a kampányidőszak végére, új pártok jelentek meg, régiek gyengültek. A Tisza Párt befolyásoló erő lehet a közgyűlésben, együtt tud majd működni velük?
Egyelőre nem nagyon tudom, hogy kikből áll a Tisza Párt, de majd nyilván kiderül. Velem pedig az nem tud együttműködni, aki nem akar. Én arra kérek mindenkit, hogy ne csak főpolgármesterként, hanem a listán is támogasson, és akkor semmilyen probléma nem lesz. Értem azt, hogy sokan azért akarják a Tisza Pártot támogatni az európai parlamenti választáson, hogy lerombolja az ellenzéket és a kormányt egyszerre. De a Fővárosi Közgyűlés egy olyan hely, ahol nem rombolni kell, hanem építeni. Úgyhogy inkább egyelőre abban bízok, hogy a többséghez nem kell majd a Tisza Párt.
Ez egy hiperoptimista bizakodás a mérések eredménye szerint.
Szerintem az egyik legfontosabb közvélemény-kutatási adatot is érdemes figyelembe venni: azt, hogy a budapestiek 3 százaléka tudja, hogy van fővárosi közgyűlési listás szavazás. Magyarán a legtöbb szabad választópolgár a választófülke magányában fog rádöbbenni, hogy van még egy szavazólap. Éppen ezért szerintem ma lehetetlen megmondani azt, hogy ki hogyan fog szavazni.
Nem lett volna jobb ötlet az új helyzetben egy független listát vezetnie és nem beállni a DK–MSZP-lista élére?
A mi lett volna, ha egy érdekes kérdés, a mi lesz pedig egy fontosabb kérdés, Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy a budapestiek, akik támogatnak, főpolgármester-jelöltként támogassák azt a listát, amit vezetek.
Mérlegelte a döntés előtt, hogy egy független vagy a DK–MSZP-lista éri meg jobban?
Sokkal egyszerűbb volt a döntésem. Az elmúlt öt évben minden, amit elértünk, azt egy koalícióban értük el. Én ezeknek a pártoknak a közös listáját akartam megalkotni. A Momentum egyébként szerintem országos politikai okok miatt most külön listán indult, amit én szomorúan vettem tudomásul, de tudomásul vettem. Ettől még az ő jelöltjük is vagyok, és szeretném, ha a nagyszerűen teljesítő polgármesterük, Soproni Tamás, és önkormányzati politikusiak bekerülnének a közgyűlésbe. Akárhogy is alakul, én minden új erővel szeretnék majd együttműködni, csak mivel újak, ezért kevésbé ismerem a szándékaikat, előbb jó lenne megtudni, mit is képviselnek. A Tisza Pártról egyébként fogalmam sincs, hogy milyen budapesti politikát képviselnek. Amit tudok, az inkább kérdéseket vet fel, mint válaszokat ad. Az LMP esetében pedig én azt gondolom, hogy ez egy fideszes beavatkozás, hiszen a párt érdekében módosították a választási törvény listás részét, hogy az LMP-t betolják egyfajta trójai falóként a fővárosi Közgyűlésbe. Hogy ők majd hogyan fognak szavazni, hogy Ungár Péter ingatlanfejlesztői érdekeit fogják képviselni, hogy a Vitézy Dávid által korábban képviselt Orbán-kormány érdekeit fogják képviselni, vagy a budapestiekét, nem tudni.
Az ön listáján is van pár érdekes név, akikről Vitézy és Szentkirályi azt mondja, hogy vállalhatatlanok, például Hagyó Miklós exfőpolgármester-helyettes kabinetfőnöke, Czeglédy Gergő.
Nagy szövetség. Hosszú lista.
Mennyire volt beleszólása, ki kerüljön fel a listájára?
Egyrészt ugye ezt a listát a Párbeszéd vezeti, az első hat helyből három
párbeszédes. Másfelől pedig voltak olyan nevek, akikről a koalíciós partnerek pontosan tudták, hogy befutó helyen nem szeretném őket látni. Én azért tudom a budapestieknek száz százalékos biztonságban ajánlani ezt a listát, mert olyan emberek vannak rajta befutó helyen, választott önkormányzati
politikusok, polgármesterek, alpolgármesterek akiket én jól ismerek, akik az elmúlt években mindenben támogattak.
Ha úgy alakul, hogy az új pártok nem akarják szövetségben látni a DK-t és az MSZP-t, de kiadják a többséget és elfogadják önt főpolgármesternek, akkor hátat fordít a szocialistáknak és DK-nak?
Dehogy! Nekem azok az emberek, akik a listán vannak, Szaniszló Sándor, Tüttő Kata az elmúlt öt évben a kollégáim voltak. Én nem DK-ban, meg MSZP-ben gondolkozok, nekem konkrétan ezek az emberek voltak a szövetségeseim. Én nem tudok ezekre az emberekre ilyen típusú pártpolitikai mezben nézni.
Nem a polgármesterekről van szó. Ahogy egy elemzésben megjelent, az elmúlt öt évben a DK-val több problémája volt, mint a többi párttal, olyan viták voltak, hogy szinte vér folyt ki az ajtó alatt.
Ez teljesen torz kép. A ciklus elején voltak ilyen erőfitogtatások vagy méricskélések, de utána sokkal nagyobb problémáink voltak, mint hogy ilyen játékokat játszunk. Már nem emlékszünk arra, hogy itt Covid volt, energiakrízis volt, borzasztó kormányzati megszorítások voltak, nekünk nem volt időnk azzal foglalkozni, hogy egymást cseszegessük. Az, hogy túléltük ezt az időszakot, annak az nagyon fontos része volt, hogy itt nagyon erős, mély, politikai, de még inkább emberi együttműködések voltak. Az ügyek 95 százalékában nem volt érdemi nagy vita, senki nem foglalkozott az 5 százaléknyi várospolitikai különbségekkel.
A kérdés arra vonatkozott, hogy ha úgy hozza a politikai helyzet, hátat fordít-e a DK-s és MSZP-s szövetségeseinek?
Olyan helyzet nem állhat elő, hogy a város működőképességét bárki akadályozza, az új pártoknak sem javaslom, mert szénné fognak égni a budapestiek szemében, és szerintem nem is fogják ezt csinálni.
Nem valószínű, hogy a működőképesség miatt bármelyik új párt beállna a DK–MSZP-frakció mögé.
Nem is kell beállniuk.
Azaz nincs szüksége koalícióra, hogy a várost vezesse?
Együttműködésre van szükség, ami rajtam biztos nem fog múlni. Aki velem együtt, a város érdekében együtt akar működni, annak ez sikerülni fog. Aki a város ellenében akar működni, azt pedig a budapestiek ítélőszéke elé fogom küldeni.
Vitézy a kampány során már emlegette, hogy önnek melyik emberével dolgozna szívesen, sőt, akár főpolgármester-helyettesként is el tudja képzelni magát.
Dávid lassan mindennek el tudja képzelni magát, igen. Azért ha valaki azért szakít a NER-rel, mert megszűnik az államtitkári kinevezése, és a politikai krédójában az én szó a leggyakoribb, az szerintem nem egy jó beugró a csapatmunkához.
A kérdés tehát az, hogy lehetségesnek látja-e az együttműködést vele?
Meglátjuk. Én csapatjátékos vagyok, és csapatként dolgozni képes emberekkel tudok együttműködni. Dávid most nem azt az arcát mutatta, de hát fene tudja.
Amikor vitáztak, elég kétarcú volt a párbeszéd. Az előtérben ment adok-kapok keményen, de a háttérben volt egy bratyizós utalgatás korábbra, amikor egyet tudtak érteni dolgokban. Melyik arcot higgye el a néző?
Biztos, sok dologban lehet velem vitatkozni, kell is, de én következetesen végiggondolok mindent. A Dávid esetében pedig én egy nagyon nagy fordulatot látok. Volt az urbanista, az árnyaltan gondolkodó, együttműködést kereső ember és lett a politikai termékekkel operáló és a politika általam mélyen megvetett eszközeit gyorsan megtanuló jelölt. Tehát én most nem tudom, melyik Vitézy Dáviddal kell együttműködni. Azzal, aki egy hajléktalanellenes retorikával érvel...
Ő meg azt tartotta túlkapásnak, hogy ön Orbán Viktort őszalonnaságának nevezte.
Ilyen nem volt, az idézet egy publicisztikából származik. Én azt gondolom, hogy itt súlyos politikai kérdések vannak, és ha valaki politikusnak áll, akkor politikai kérdésekre kell válaszolni. Nekem ebből a szempontból három nagyon súlyos problémám van Vitézy Dáviddal. Az egyik, ha valaki 14 évig volt ennek a rendszernek a fogaskereke, akkor egyértelműen és világosan el kell mondania, hogy mi az erkölcsi viszonya hozzá. Ez nem hangzott el. Kettő: ki kell zárni a Fidesszel való koalíciót a fővárosban, ami szintén nem történt meg. Három: olyan mondatokat, amiket Kocsis Máté, a Mi Hazánk vagy Tarlós István is mondana hajléktalan emberekről, nem mondunk. Tehát magyarán az egésznek nagyon erősen egy fideszes bukéja van. Előbb ezeket a kérdéseket kell tisztáznunk, hogy utána beszélgetni tudjunk arról érdemben, merre forduljon a villamos.
Négy nappal a választás előtt még elképzelhetőnek tartja, hogy Szentkirályi vagy Vitézy visszalép?
Abban biztos vagyok, hogy az volt a terv, hogy Vitézyt betolják középre, belenyúlnak az ellenzéki táborba, és utána felsorakoztatják mögé a további szavazót. Csak kiderült, hogy még így sem lehet nyerni. A Fidesznek a visszaléptetés az EP-mozgósítás szempontjából nyilván egy súlyos kockázat lenne, és ha jól értem, most brutális mozgósításban vannak. Lehet, hogy úgy döntöttek, hogy a visszaléptetést elengedik, de azért úgy vagyok vele, hogy várjuk ki a végét.
Tehát még mindig nem zárná ki a visszalépést?
Ahogy a Fidesz általában becsapni akarja a választókat, én ezt egyáltalán nem tartom kizártnak.
Az is mindig előjön a kampányban, hogy lesz-e még miniszterelnök-jelölt?
Azt tudom mondani, hogy 2026-ban száz százalék, hogy nem, és nincsenek ilyen terveim hosszabb távon se.
Akkor miért jár vidéki kampánykörutakra a DK-val?
Mielőtt fölmondanánk a Vitézy-stáb kampánymantráját, kampánykörutakra azért nem jártam. Két helyen kampányoltam a helyi polgármesterjelölt mellett, nagyjából száz kilométeres körzeten belül, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a polgármesterek vagy jelöltek újra nyerjenek. Az én kampánytevékenységemnek a 99 százaléka Budapesthez kötődik.
Ha már országos politika, kettő kormányülésre jutott be öt év alatt. Mit gondol, ha megnyeri ismét a választást, máshogy fognak viszonyulni önhöz, vagy marad ugyanez a típusú kapcsolat, ami most van?
Én nagyon szívesen távol maradok továbbra is a kormányülésektől, hogyha megtaláljuk a megfelelő intézményeket arra, hogy egyeztessünk. Igazából itt az a kérdés, hogy az a politikai szándék, hogy Budapestet továbbra is ellenségként kezeli-e a kormány. Ezt a miniszterelnöknek kell eldöntenie, vasárnap estétől annak alapján is, amilyen választ a budapestiek küldenek neki a Budapest-ellenes politikájára.
Meg a főpolgármesternek a Városházán, hogy ellenségesen viszonyul-e a kormányhoz.
De hát én ezt eldöntöttem. Az én belső iránytűm egyértelmű: a város nem adja fel az elveit, mert úgyse kap érte cserébe semmit, legfeljebb újabb stadionokat vagy mini-Dubajt. Ezen túl két típusú együttműködés lehet. Az egyik olyan, mint az atlétikai világbajnokság, ahol tulajdonképpen kompromisszumot kötöttünk, és mindkét fél megkapta, amit akart. És aztán van olyan, mint amilyen a tarifaközösségi megállapodás volt, ahol meg mind a két fél jól jár. Lehet azt mondani, hogy én egy kekeckedő, állandóan konfliktust élező, lövészárkokból visszalövöldöző főpolgármester vagyok, de amikor a Lázár János bejelentette, hogy legyen tárgyalás a bérletek kölcsönös elfogadásáról, akkor a kormánykritikus oldalon mindenki elküldte Lázárt a fenébe, Vitézy Dáviddal együtt. Én voltam az egyedüli szereplő, aki azt mondta, hogy nézzük meg a részleteket, és mindenki azt gondolta, hogy megbolondultam. Ehhez képest néhány héttel később sikerült egy olyan megállapodást kötnünk, ami valójában a BKK-nak érdemben nem jelent bevételkiesést. Sőt, hogyha együtt nézzük az agglomerációs megállapodással kapcsolatos fizetési kötelezettségeinkkel, akkor inkább pozitív a szaldó.
A pontos számok erről még nincsenek.
Kéthavi tényadatok alapján mondom. A fő kérdés persze a végén az lesz, hogy milyen arányban szolgáltat a főváros és az állam, de az az igazság, hogy mi ezt tudjuk, csak az állam nem hiszi el nekünk. Ezért meg fogjuk újra számolni, de az adatok alapján én azt gondolom, hogy a fővárosi kasszát ez nem fogja érdemben negatívan érinteni. Ilyen típusú megállapodást Lázár János máshol nem tudott kötni, csak a kekeckedő és a kormánnyal mindig vitát kereső Karácsonnyal sikerült neki. Ha vannak jó dolgok, akkor én azt azonnal kiszúrom. Az ezredik pofon után is látom, hogyha valami jó dolgot meg lehet csinálni, és ilyen típusú együttműködésre nyitottak vagyunk.
Ön szerint minek köszönheti, hogy a méréseken magasan vezet, a kormánnyal való kekeckedésnek vagy inkább annak, hogy néha meg is tud állapodni?
Szerintem a budapestiek nagyjából ugyanazt gondolják, mint én. Hogyha konfliktust kell vállalni a kormánnyal, mert az a jó a városnak, akkor konfliktust kell vállalni, ha meg együtt kell működni, mert az a jó a városnak, akkor együtt kell működni. Szóval ezekből áll össze.
Mit szól ahhoz a jelzőhöz, hogy tutyimutyi?
Tény, hogy az összes ellenzéki politikus közül saját kormányzati lapja csak nekem van. Méghozzá a Metropol foglalkozik velem állandóan, ahol még egy keresztrejtvény megfejtése is az volt, hogy Karácsony = tutyimutyi, csőd. A rám pazarolt kormányzati erőforrásokban, már bocsánat, de Gyurcsány Ferencet is rég megvertem. Ezeken próbálok röhögni, a keresztrejtvényen legalábbis. Azaz inkább az egyik szemem sír, a másik nevet. És van egy másik része a kitüntető figyelemnek, amin már nem tudok röhögni a legkevésbé sem: az a vegzatúra, aminek a kollégáim ki vannak téve. Az, hogy például házkutatást tartanak náluk full kamu ügyekkel. Ránk küldik az Állami Számvevőszéket, az ügyészséget, a nyomozóhatóságot, a NAV-ot, a titkosszolgálatot. Azért ez a budapestieknél szerintem kinyitotta a bicskát.
Megsajnálják önt az emberek, onnan jön a népszerűség? Egy védelmi reflexként?
Nem sajnálatból épül népszerűség, ha már, akkor inkább a kitartásból. És azért azt se felejtsük el persze, hogy mi minden történt ebben a városban. És szerintem egy csomó minden történt, zöldítésben, járműbeszerzésben, a közlekedés színvonalának a fejlesztésében. Régóta nem újított fel senki hidat, sem felüljárót, amiből mi most kezdjük el a másodikat. Tehát miközben itt szenvedtünk a Coviddal, az energiakrízissel és a kormányzati sarcpolitikával, ez a város ma zöldebb és szolidárisabb, mint korábban.
Sok kérdés, például a körút, a rakpart, a Lánchíd sorsa nem dőlt el véglegesen. Miért látja azt a szavazó, hogy egy csomó minden, amiről vita volt, nem zárult le?
De, eldőlt, véglegesen. Méghozzá azért, mert a szavazó döntötte el. Én a Lánchíd kapcsán nagyon fontosnak éreztem, hogy megragadjuk azt a történelmi lehetőséget, hogy elindítsuk a belváros forgalomcsillapítását, és hogy a Lánchíd olyan funkciót kapjon, amiről egyébként évek óta a szakmai szereplők rengeteget beszéltek. Tehát erről volt egy szakmai konszenzus, csakhogy politikai szándék nem volt. Nyilván ettől még vissza lehet csinálni, de nagyon nem mindegy, hogy én egyszemélyben eldöntöm, hogy márpedig ilyen lesz a forgalmi rend, vagy kiírok róla egy online népszavazást.
Az online népszavazásukat sokan kritizálták, hogy lemásolta a nemzeti konzultációt, irányítottak voltak a kérdések.
Épp ellenkezőleg, a kormány arról kérdezi az embereket, hogy Brüsszel maradjon-e, a budapesti lakógyűlés arról kérte ki az emberek véleményét, hogy a főváros milyen döntést hozzon. Ma már Budapesten nemcsak a lakógyűlésen, hanem a közvélemény-kutatások reprezentatív mintáin is többsége van annak, hogy a Lánchíd így jó. Ma már többsége van a nagykörúti kerékpársávnak is. Szeretném ezt a várost gyorsabban zöldíteni, de nem lehet gyorsabban zöldíteni, mint ahol a budapestiek gondolatai tartanak.
Ameddig a toleranciájuk tart?
Igen, és nem nettó politikai okokból. Egyszerűen azért, mert szerintem nagyon-nagyon fontos része, hogy a város akkor fog megváltozni, ha a városlakóknak a gondolkodása is átalakul. Azok a városok, amelyektől mondjuk Budapestnek érdemes tanulnia, ott ezek a változások tízszer, hússzor annyi idő alatt történtek meg. Nekünk azért kell gyorsan haladnunk, mert Budapest bealudta a rendszerváltás utáni 20 évet ezekben az adaptációs folyamatokban, de nem szabad gyorsabban haladnunk, mint ahogy az emberek ezt követni tudják, mert akkor egyszerűen nem lesz társadalmi beágyazottsága annak, amit csinálunk.
Ezért állt meg az elég nagy garral bejelentett forgalomcsillapítási koncepció még a ciklus elején?
Nem, ezzel vitatkoznék. A forgalmi politikát érintő legfontosabb döntéseinket állampolgári tanácsokon alapoztuk meg: a budapestieket reprezentáló emberek, valódi információk, szakmai előadások, pro és kontra érvek meghallgatása után, kvázi esküdtszékként alakítottak ki véleményt bizonyos ügyekben. Erre alapoztuk a város klímastratégiáját, és egyébként ez alapján vettük le a napirendről például a dugódíjat. A 3-as metró felújítása után a buszsávokat sem adtuk vissza a forgalomnak, azért, mert nagy mértékben csökkent az átmenő forgalom a belvárosban, az Üllői úton és a Váci úton.
Kikarózott biciklisáv lett, ami szintén egy félmegoldás.
A végleges megoldás felé tett nagy lépés. Visszatérve a körútra, mert a körút pont a következő ciklus egyik nagy projektje lesz, európai uniós, saját és kerületi forrásból a teljes körutat újra fogjuk gondolni ebben a forgalmi rendben, például megcseréljük a parkolósávot és a kerékpársávot. A kerékpársávot fizikailag is elválasztjuk, zöldítünk, illetve egy egységes utcai portaképet alakítunk ki, és helyi vállalkozásösztönző programot fogunk indítani. A körúton már betettük a lábunkat az ajtóba, tehát megléptük a konfliktusos részt.
Lenyúlják a II. kerület Margit-negyed koncepcióját?
Azzal a különbséggel, hogy a Margit körúton nem lehet a forgalmat érdemben csillapítani sajnos. De mondok másik példát: a Bartók Béla sem ilyen volt pár évvel ezelőtt. Most tele van élettel, éttermekkel, könyvesboltokkal. Ezt szeretnénk a legnagyobb körúti szakaszon, én ebben nagyon hiszek.
Még nagyon zajlik ez a vita.
Persze, mindenhol zajlik, és nincs is ezzel baj, csak azt akarom mondani, hogy Koppenhága sem ilyen volt a 70-es 80-as években. Láttam olyan videót, ahol Koppenhágában összeverekednek az emberek, autósok és biciklisek az utcán. Én nyilvánvalóan nem szeretnék ilyet.
Pedig előfordul itt is. Azzal az állítással, hogy a budapesti közterületek jelentős részét még az autók uralják, egyetért?
Ez egy ténykérdés, de én nem innen nézem. Európai uniós forrásból most a Nagykörút 6 milliárdján túl még összesen 50 milliárd forintot fogunk költeni zöldítésre. Ebben a ciklusban nem volt pénzünk, ezért a taktikai urbanizmus eszközét alkalmaztuk. De hosszú távon nem fenntartható, hogy nyaranta megnyitjuk a rakpartot, mert ha ott nincs árnyék, nincsenek minőségi burkolatok, akkor az egy idő után nem lesz vonzó. A következő a ciklusban inkább a minőségre fókuszálnék, mint a mennyiségre.
Tehát a következő ciklusban már nem lesz érdemben forgalomcsillapítás?
Kinyitnánk azt a társadalmi mintát, hogy hogyan lehet tovább menni. Volt egy csomó szórványos közterület-átalakítás (Blaha, Bakáts tér, Jókai tér, a Podmaniczky utca, Déri Miksa utca), amiket ha a Nagykörút felfűz egy városi zónává, akkor például a következő ciklusban lehet arról társadalmi vitát indítani, hogy a Nagykörúton belül milyen forgalomcsillapítást csináljunk. Én azt gondolom, hogy tíz év múlva oda kéne megérkezni, hogy csak a helyben lakók hajthatnak be, persze az átmenő utak szerepe megmaradhat.
Sok fejlett nagyvárosban van már autómentes lakónegyed. Budapesten nincs. Lesz?
Egy kicsit leegyszerűsítő dolognak gondolom, hogy nullára kell levinni az autóforgalmat, mert nem attól lesz egy városrész élhető, hogy senki nem hajthat be, hanem attól, hogy nincsen olyan átmenő forgalom, ami körülötte túlzott terheket jelent. Érdemes figyelembe venni a logisztikai kérdéseket is. A nagykörút kapcsán például nagyon fontos, hogy úgy csináljuk meg a végleges kialakítását, hogy azért a logisztikai, szállítási feladatokat biztosítsuk.
Egyre több a panasz, hogy a biciklis futárok őrült módon, életveszélyesen közlekednek a járdán, sokszor a gyalogosnak kell elugrania előlük. Tudnak ezzel a problémával valamit kezdeni?
Biciklis ne menjen a járdán, engem ez mélységesen zavar, ahogy nagyon sokakat is. A BKK-s kollégákat kértem, hogy vegyék fel a kapcsolatot a futárcégek munkatársaival és tartsanak ingyenes képzéseket arról a futároknak, hogy lehet biztonságosan közlekedni Budapesten. Szerintem képzéssel sokat javíthatunk, mivel sok futár más országból jött, nem ismeri a budapesti közlekedést, nem ismerik kellően a kerékpáros infrastruktúrát.
Ön mennyit buszozik, villamosozik egyébként?
Nálam az autóhasználat 20-30 százalék, a többi tömegközlekedés, kerékpár és gyaloglás.
Milyen reakciókat kap a járműveken, utcán az emberektől?
15 éve vagyok közszereplő és egy kezemen meg tudom számolni, ahányszor valaki beszólt nekem. Az a helyzet, hogy aki nem kedvel, az nem feltétlenül hozza a tudomásomra az utcán. Néhány napja viszont éjszakai buszon mentem haza és gyakorlatilag fogadóórával vegyes bulivá vált az utam. Sokan jöttek oda szelfizni, jellemzően fiatalok.
Koncertekre jár, fiatalokkal szelfizik. Menő politikussal szelfizni?
Eleinte nagyon zavarba hozott, de ma azt élem meg benne, hogy mégis az én fiam is ez a korosztály. A lányom 25, szóval igazából tényleg azt gondolom, hogy értem ezt a világot. Az egyik Beton.Hofi-koncerten egyébként odajött hozzám egy társaság szelfizni – ez már egy idősebb korosztály volt –, és valahogy furcsán ismerősök voltak. Aztán rájöttem arra, hogy fidelitasosokkal szelfizgetek épp, kicsit be voltak csípve, helyesek voltak. De talán nem kellene ezt elmesélnem, remélem, hogy nem fogják kirúgni őket a pártból.
A fiatalabb generációk egy része „apunak” nevezi. Hogy viszonyul ehhez a jelenséghez, kellemetlen?
Hát, kellemetlennek semmiképpen nem érzem. Én azt érzem ebben, hogy ennek a generációnak egy nagyon-nagyon bizonytalan világban kell felnőnie: pandémia, online oktatás, ukrán háború, klímaválság, lakhatási válság. Én amikor 14 éves voltam, akkor abba a világba születtem bele, hogy véget ért a szocializmus, megyünk Európába, minden szép lesz, jó lesz. Ennek a generációnak pont az ellenkezője az élménye. Azt gondolom, hogy az egy felelősség, hogy én értem ennek a generációnak a nyelvét, ismerem azt, hogy ők miben élnek, mert részben a saját gyerekeimről van szó. Ezt a felelősséget egyszerre érzem apaként és politikusként. Apuzás ide vagy oda, azért emögött vannak nagyon veszélyes társadalmi folyamatok, amik súlyos felelősséget jelentenek a döntéshozóknak. Én ezt a felelősséget vállalom. Meg mindenki másnak is kellene a politikában.
Mi a nünükéje a következő öt évre? Azaz, mi az, amit mindenképpen meg akar valósítani?
Én azt vállaltam, hogy elérjük, hogy öt évvel hosszabban éljen mindenki ebben a városban. Belátható időn, mondjuk tíz éven belül ez szerintem meg fog valósulni. Ez az én nünükém: éljünk tovább és jobban ebben a városban.