Seszták Kisvárdára, Tállai Mezőkövesdre vitt stadiont, mi csak egy működőképes kórházat szeretnénk

Mosonmagyaróvár fideszes polgármestere szerint nem zár be a kórházuk, csak átalakul az egészségügyi ellátás. Nem zárt be, csak nincs megfelelő ellátás, reagált ellenfele a polgármesterjelöltek csütörtöki vitáján. Nagy István agrárminiszter városában arról is ellentétes a vélemény, hogy gyenge vagy csúcson van-e az érdekérvényesítő képességük.

Huszonkét éve nem vitáztak a polgármester-jelöltek Mosonmagyaróváron – most igen. Érdekesség, hogy a két legesélyesebbnek tartott jelölt ugyanaz, aki 2002-ben is ott volt ezen, bár akkor a nevető harmadik, a szocialista polgármesterjelölt nyert. A két egykori vitázó egyike, Szabó Miklós a Mosonmagyaróvári Polgári Kerekasztal Egyesület (MPKE) jelöltje, aki mögé beállt a Momentum, az LMP, az MSZP és a Mindenki Magyarországa Mozgalom. A vitáról korábban megjegyezte, hogy a város polgármestere 5 éve még nem akart velük vitázni, elutasító választ kaptak. Most pedig már nem is ők kezdeményezték a fórumot, hanem több kis helyi civil egyesület.

Mosonmagyaróváron az az érdekes helyzet állt elő, hogy Demokratikus Koalíció helyi elnöke, Ábrahám Tivadar a pártból is kilépett, mert pártja országos elnökség a jobbikos polgármester-jelölt támogatására szólította fel. Pedig ők helyben az ellenzéki összefogás független jelöltjét, Szabó Miklóst látták egyedüli esélyesnek. Ábrahám azóta az MPKE szervezte összefogás képviselő-jelöltje lett, a DK pedig a Jobbikkal együtt a Reflexum Egyesület polgármesterjelöltjét, Keresztély Ritát támogatja. A jelenlegi polgármester. Árvay Istvánt (Fidesz-KDNP) a bemutatkozása előtt tréfálkozott is egyet az ellenzéken kialakult feszültséggel. Amikor véletlenül „lemiklósozta” a moderátor, arra annyit mondott, „nekem is már Miklósfóbiám van”.

Szabó és Árvay tehát már korábban is vitáztak, de a másik két résztvevővel még nem. Keresztély Rita, a helyi Reflexum Egyesület jelöltje új a politikában. Takács Miklós (Mi Hazánk) pedig állítása szerint azért is vállalta a felkérést, hogy „jobban belelásson a dolgokba”.

Árvay elmondása szerint a jól menő ügyvédi praxisát adta fel korábban a város érdekében, többek közt azért, mert a rendszerváltás után Mosonmagyaróváron három cikluson keresztül a szocialisták még „visszaszerezték” a városvezetést. Szabó a inkább a jelenről beszélt. Úgy látja, zsugorodik a város, bár lakosságszám valójában nagyot nőtt a beköltözőkkel. És elveszíti az intézményeit, például a Karolina Kórházat. Ezzel meg is érkeztünk a vita kulcstémájához, a helyi kórházhoz, amelyért korábban demonstrációt szervezett a polgári kerekasztal, tízezernél is több aláírást gyűjtöttek össze a kiüresítettnek érzett létesítmény szolgáltatásainak teljes körű visszaállításáért.

Szabó Miklós fő programpontjának nevezte a Karolina Kórház helyzetének rendezését, mert szerinte nem lehetséges, hogy 110 ezer ember ellátása olyan körülmények között működjön, mint most. Oda is szúrt Árvaynak, hogy a tüntetésre meghívták a város vezetőit. Sokat nyomott volna a latba, ha eljönnek és „kiállnak a kórházunkért, de ez nem történt meg”. Azt is felrótta a polgármestenrek, hogy még a megyei orvoskamara témában tartott vitájára sem mentek el.

Keresztély Rita szerint a most állami üzemeltetésű kórházat „vissza kell, hogy szerezzük, arra meg lesznek az erőlködések. Nem tehetjük meg, hogy kilátástalan legyen az ellátásunk”. Ő a háziorvosokat is támogatná diagnosztikai felszerelésekkel, hogy ne kelljen szinte minden vizsgálatért a kórházba jönni.

„Nagy István régóta országgyűlési képviselő, most már agrárminiszter, polgármester úr is már 10 éve a székben ül. Ha ők nem tudnak, akkor nem tudom, kik tudnának ezért tenni” – beszélt a kórház helyzetéről Takács Miklós, aki legalább egy jó sürgősségi ellátás kiharcolásában bízna.

„Mosonmagyaróvár érdekérvényesítő képessége jelenleg a csúcson van” – reagált a polgármester Nagy István agrárminiszterre utalva, akit szerinte megbecsülnek a városban, vidéken és az országban is. Árvay szerint „nála jobb érdekérvényesítő nem létezik”. Úgy látja, az ő segítségével menekült meg a kórház. „Nem zár be a kórház, csak átalakul az egészségügyi ellátás” – mondta.

„Nem zárt be, de nincs ellátás” – jött Szabó válasza, aki szerint a terhes nőknek „sakkozni” kellett, hogy mikor szüljenek, mert hétvégére Győrbe kellett vinni őket. A proszektúra is megszűnt, Győrbe viszik boncolásra a halottakat, majd visszahozzák ezzel is növelve a temetési költségeit a hozzátartozóknak. „Abba, hogy a kórház ilyen helyzetbe jutott, a mindenkori polgármesternek és országgyűlési képviselőnek komoly felelőssége van.”

Árvay úgy látja, a mosonmagyaróváriak szép, osztrák településekre hajazó városban élnek, Szabó viszont tudni szeretné, hogy a rengeteg beköltözővel pontosan hányan is laknak itt. A polgármester szerint szeretni kell ezt a várost. Nem érti, egyesek miért nem tudnak örülni a fejlődésnek, eredményeknek, valamint azt sem, miért egy polgármestert tesznek felelőssé az állami fenntartásban lévő kórház helyzetéért. „Ez a közbeszéd, ami a választások előtt tematizálja a várost, nem méltó hozzánk” – mondta, majd kissé indulatosan hozzátette, hogy „aki a város fejlődését akarja eltagadni, nem mond igazat. Hatvan éves vagyok, aki itt élt egész életében. Ügyvéd. Nem vagyok hülye! Mindig választások előtt van ilyen politikailag felfokozott hangulat, amikor azt gondolják, feketére kell festeni az eget.”

Szabó a fejlődést nem vitatta, viszont úgy látja, az érdekérvényesítő képesség nem elég erős. „Seszták miniszter úr Kisvárdára egy stadiont vitt. Tállai államtitkár úr Mezőkövesdre egy stadiont vitt. Itt mi csak egy működőképes kórházat szeretnénk.”