Vannak bűnök, amikre még a gyóntató pap sem adhat feloldozást, de akkor sem mondhatja el senkinek

„Évek óta készülnek erről filmek, hogy a gyilkos elmondja a papnak, hogy ő ölt, a pap meg nem tudja, mit csináljon, mert a gyóntatás szent. Nincs újdonság ebben a módosításban, nincs is értelme”

– válaszolták nagyjából egybehangzóan katolikus forrásaink arra, miért állhatott elő a kormány röviddel a kegyelmi ügy után egy olyan szabályozással, amely a gyermekvédelmi törvénybe emelné a gyónásititok-tartást.

A szóban forgó paragrafus szerint a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el többek között az egyházi jogi személyek is. Az egyházi fenntartású gyermekvédelmi intézményeknek, iskoláknak is kötelességük jelezni és hatósági eljárást indítani, ha értesülnek egy gyereket ért bántalmazásról. A törvény a gyerekek védelmét mindenek fölé helyezi, védelmet benne csak a bántalmazást bejelentő kap. A mostani módosító azonban ezt megtoldaná azzal, hogy:

„(2b) Nem terheli a (2) bekezdésben meghatározott jelzési vagy kezdeményezési kötelezettség az egyházi jogi személy és a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagját az olyan információval kapcsolatban, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn.”

Az új paragrafus tehát felmenti a gyónási titok megőrzőit a gyermekvédelmi törvény következménye alól. Így az alól, hogy a mulasztás fegyelmi és büntetőeljárást vonna maga után.

A törvénymódosító indoklása szerint erre azért van szükség, mert „a gyónási titok körében megismert információk kivételt képeznek majd ez [a következmények] alól, tekintettel arra, hogy ezen vallási tevékenység végzése kívül esik a közfeladatellátás körén, azzal összefüggésbe nem hozható, szemben más hivatásokhoz fűződő titoktartási kötelezettséggel”. Utóbbi kitétel nagy valószínűséggel az orvosok, pszichológusok vagy ügyvédek titoktartási kötelezettségére utal.

A Fidesz és a KDNP azzal érvelt a javaslat támogatása mellett, hogy az szerintük valójában szigorítás, mert „az egyházügyi törvény most jóval tágabb körben ad felmentést az egyházi személyeknek a jelzési kötelezettség alól, ezek a kivételek a gyermekeket ért bántalmazás esetén – a gyónási titkon kívül – megszűnnek”.

Mi az a gyónási titok?

Az egyházban a gyónásititok-tartás feloldhatatlan: az egyházi szabály nagyon egyszerűen az, hogy

• vannak bűnök, amikre még a pap sem adhat feloldozást;
• de a gyónási titok megszeghetetlensége ezekre a bűnökre is él: tehát a pap felismerheti a bűncselekmény elkövetését, de nem mondhatja azt el senkinek.

A pap és a hívő közötti gyónáshoz elengedhetetlen a bizalom. Ennek feltétele a teljes diszkréció, ezért van szigorú szabályozása a gyónásnak jellemzően a katolikus, illetve az (országunkban jóval kisebb számban előforduló) ortodox egyházban. Más egyházakat ez azért nem érint, mert ezekben a hagyományos négyszemközti gyónás sincs intézményesítve. A protestánsoknál például a közösségi bűnbánat a bevett gyakorlat, amikor az úrvacsora előtt egy közös imával az egész gyülekezet egyszerre vallja meg bűneit.

A katolikusoknál az Egyházi Kódex a bírói és orvosi feladathoz hasonlítja a pap gyóntatási feladatkörét. Ennek értelmében szabályozza azt is, hogy „a gyónási titok sérthetetlen; ezért tilos a gyóntatónak a gyónót szóval vagy bármilyen más módon, bármi okból, akár csak részben is elárulnia”. A kánon szerint nemcsak a pap, hanem például a jelenlévő tolmács vagy bárki, aki a gyóntatást hallja, köteles a titkot megtartani. A papra vonatkozó szankció világos:

„Az a gyóntató, aki a gyónási titkot közvetlenül megsérti, az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítésbe esik; aki pedig csak közvetve teszi ezt, a büntetendő cselekmény súlyossága szerint büntetendő.”

Az egyházi törvénykezésben nincs szó kivételekről, a gyónásititok-tartás megtörhetetlen. A mostani kormányzati módosító azt mondaná ki, hogy a gyermekvédelmi törvényen belül felmentés jár „a tanúkénti kihallgatása alól annak az egyházi személynek, akinek és amire vonatkozóan hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn”.

De az egyházi szabályok törvényhozásba emelése nem új keletű dolog. A 2011. évi CCVI. törvény kimondja, hogy „az egyházi személy a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő információkat nem köteles állami hatóság tudomására hozni”. A törvénykezés a „nem köteles” fordulattal tehát egyfajta megengedő gesztus. Tiszteletben tartja az egyházi törvényt, de nem emeli magát afölé.

A helyzet tehát világos: a mai módosító előtt a pap gyónásra vonatkozó információkról nem volt köteles vallomást tenni, a bíróság erre nem kötelezhette, ha pedig ennek ellenére megszegte, akkor az egyházán belüli kiközösítését kockáztatta. A módosítóval pedig nem változott semmi. Így nem a módosítás maga a kérdés igazából, hanem az, hogy minek írná ezt bele a törvénybe a kormány.

„Eddig is az volt a szabály, hogy a gyónási titok minden körülmények között megszeghetetlen, egyházi vonatkozásban nem változik semmi”

– fogalmazott lapunknak Görföl Tibor szakteológus a mostani módosítás kapcsán. Görföl hozzátette, hogy az új szabályozás „elismer egy egyházi szabályozást, ami eddig is élt”. Nem véletlen, hogy a katolikus egyházon belül többen azt mondták, nem értik a módosítást: de azt még kevésbé, hogy erről a kormány miért nem szólt az egyháznak.

Pattogó gumicsont

A módosítás alapvetően a katolikusokat érintené, de mint Görföl elmondta, van gyónás a protestánsoknál is, náluk viszont nincs olyan mértékű szabályozás, mint a katolikusoknál. Szerinte a módosító nem tisztázza, mit nevezünk gyónásnak, így „elképzelhető, hogy ezentúl erre a módosítóra hivatkozhatnak más felekezetek is” akár. Szerinte a törvénnyel tehát az a baj, hogy kétértelműséggel jár, hiszen egy olyan dolgot szabályoz definíció nélkül, amire a protestánsoknál például külön egyházi szabályozás nincs is.

Azt, hogy mi célja lehetett a változtatással a kormánynak, senki nem tudja. Az egyházon belülről spekulációk viszont vannak:

van, aki szerint ez egy kormány által odadobott gumicsont azért, hogy „végre ne a reformátusokkal foglalkozzanak az emberek Balog kegyelmi ügye után”.

Van, aki szerint pedig pont a Görföl által említett gyónási definíciós hiátust lehet majd kihasználni arra, hogy valaki gyónási helyzetnek minősítsen egy olyan helyzetet is ezentúl, ami nem volt gyónási helyzet.

Gyónás vs. igazságszolgáltatás

Az állami szabályozás különösen furcsának tűnhet azután, hogy az egyházfő, Ferenc pápa, évek óta azon ügyködik, hogy transzparencia legyen a gyerekeket ért bántalmazások terén. 2020-ban Ferenc pápa megnyitotta például a McCarrick-dossziékat, amivel először oldotta fel az egyház számára érzékeny témában a szexuális visszaélésekre vonatkozó titoktartást a nyilvánossággal szemben. Egyházi forrásaink szerint arra valóban szükség van, hogy a visszaélések, bántalmazások visszaszorításán dolgozzon az egyház, ezen azonban a módosító nem fog változtatni. Szerintük jellemzően

a visszaélésekről, bántalmazásokról amúgy sem gyónási helyzetben értesülnek a papok.

Ezt emelte ki a magyar katolikus egyház is válaszában, amelyben azt írták: „A gyónási titok sérthetetlenségét Ferenc pápa többször is megerősítette, ez továbbra is érvényben van. Ferenc pápa 2019-ben a büntetendő cselekmények vizsgálata során alkalmazott titoktartást szabályozta, tehát egy eljárásjogi intézkedést hozott, amely a szentségi gyónásra vonatkozó titoktartásra nem vonatkozik.” Hozzátették: „ide tartozik a szentségi gyónással – de csak azzal – összefüggő titoktartás is, amelyben az Egyház hagyománya kezdetektől fogva töretlen. Amit a pap nem szentségi gyónásból tud meg, arra ez természetesen nem vonatkozik.”

A katolikusok szerint tehát a gyónásititok-tartást le kell választani, hiszen a papok a gyónáson kívül ugyanolyan állampolgárnak számítanak, mint bárki. Így a bejelentési kötelezettségük a gyermekvédelmi törvény módosítójával együtt is él. A gyónásititok-tartást viszont Görföl szerint nem lehetne felborítani, mert „az egész struktúra megroppanna, ami ehhez kapcsolódik”.

Globálisan nézve nem csak Magyarországon kérdés, hogy mi a helyzet a gyónásititok-tartással. Felmerült már például Franciaországban, Ausztráliában, Írországban, az Egyesült Államokban és más országokban is, hogy fel kellene-e oldani gyerekeket érintő szexuális visszaélés esetén a gyónásititok-tartást. Hans Zollner német pap, aki 2023-ig tag volt a Ferenc pápa által felállított Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottságában, szintén arról írt, hogy ez nehéz kérdés. Ráadásul olyan kérdés, amiben „mintha létezne egy olyan elképzelés, amely szerint a katolikusok gyakran járnak gyónni”. Zollner azt írja, hogy a gyónásititok-tartás változtatása helyett inkább arra kellene megoldást találni, hogy az egyház egészében hogyan kezelje a bántalmazás témáját.

Egy egyedülálló titoktartás

A gyónásititok-tartás törhetetlensége egyedülálló jelenség. Zollner ezt azzal magyarázza, hogy ebben benne van az állam és az egyház elválasztásának igénye is – aminek világi szakmák esetében nincs jelentősége. Bár pont emiatt tűnik különös lépésnek az államtól, hogy most, a kegyelmi ügy kirobbanása után nyúlnának hozzá a gyermekvédelmi törvényhez, állami törvénykezésbe emelve egy olyan dolgot, ami az egyház hatásköre – mindezt az egyház értesítése nélkül.

A gyónásititok-tartás kiemelkedő szerepét mutatja az is, hogy más hivatások titoktartásában ilyen feloldhatatlanság nincs.

Az orvosok esetében, ahogy azt a TASZ összefoglalja, „törvény írja elő, hogy az orvos köteles bejelenteni a megfelelő hatóságnak, ha a gyermeken gyermekbántalmazás jeleit tapasztalja”.

Hasonló a helyzet felnőtteket ért bántalmazás esetén is: ilyenkor a bántalmazás ténye feloldja a titoktartást.

Ugyanígy a pszichológusoknál sincs olyan megszeghetetlen titoktartási eskü, mint a gyóntatás esetén. Mint Peer Krisztina klinikai szakpszichológus fogalmaz, a titoktartás „addig tart, amíg nincs veszélyeztetés, ha van veszélyeztetés, nincs titoktartás”. Ez olyan esetekre terjed ki, ahol például „ön- és közveszélyes valaki, ha öngyilkossági gondolatai vannak, vagy kiderül, hogy bántalmazzák vagy ő bántalmaz valakit”. Peer szerint ehhez a kliensekkel az elején tisztázni kell, hogy a terápiás térben van titoktartás, és hogy az meddig terjed. De, hozzáteszi, „ugyanúgy jelzőrendszeri tagok vagyunk, mint az utca embere, a gyermekvédelmi rendszer részei vagyunk”.

A pszichológusok emiatt tanúként is beidézhetők, ahol vagy a kliens adhat feloldást a titoktartás alól, vagy az, hogy bűncselekményről van szó. Peer szerint ez alapvetően fontos, hiszen „pont az adja a biztonságot, hogy ismerjük a kereteket, a titoktartás védi őket, de vannak olyan helyzetek, ahol el se tudom képzelni, hogy titoktartással kéne élni: hiszen vagy az ő élete vagy másoké veszélyben van, különösen igaz ez egy gyermek esetében, ahol nagy a kiszolgáltatottság is”.

A kegyelmi ügy kontextusa

A Fidesz azután módosítja az egyház és a gyermekvédelem viszonyában a törvényt, hogy februárban kiderült, Novák Katalin köztársasági elnök a pápalátogatás ürügyén elnöki kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesének, K. Endrének, aki segített eltussolni az igazgató pedofilügyét. A botrány hatására Novák Katalin és a kegyelmet ellenjegyző Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter is lemondott. A Direkt36 derítette ki, hogy Novák Katalin korábbi mentora, Balog Zoltán református püspök is közben járt K. Endre kegyeleméért. Balog Zoltán ezután lemondott a zsinati elnöki tisztségéről, de továbbra is maradt püspök: tehát a kegyelmi ügy ellenére továbbra is pozícióban maradt az egyházon belül, amiben a zsinat támogatta.

A kegyelmi botrányra reagálva a kormány április végén új gyermekvédelmi csomagot nyújtott be. Ennek részeként nemcsak azokat büntetnék szigorúbban, akik ártanak a gyerekeknek, hanem azokat is, akiknek tudomásuk van egy bántalmazásról, de erről nem szólnak. A jogszabály szerint akár két év börtönbüntetést is kaphatnának azok a gyerekekkel foglalkozó szakemberek, akik nem jelzik, ha a gyerek veszélyeztetett helyzetben van. A jelzési kötelezettség célja, hogy a gyermekvédelem értesüljön a bántalmazásokról. Ezért a büntető törvénykönyvbe bekerülne egy új tényállás, amely szankcionálni fogja ennek a kötelezettségnek az elmulasztását.

A javaslat szerint a gyámhatóság, a gyermekvédelmi gyám és a területi gyermekvédelmi szolgálat mellett indokolt, hogy a nevelőszülőt foglalkoztató nevelőszülői hálózat is tudjon a bántalmazásokról, ezáltal hatékonyabban tudnának fellépni a bántalmazó nevelőszülők ellen. A csomag azt is tartalmazza, hogy ellenőriznék a gyermekvédelmi dolgozók életvitelét is, a gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményeknél nem lenne elévülés, szigorítanák a gyerektáboroztatás feltételeit, és feketelistára tennének pornográf internetes oldalakat.