Tanú a Schadl–Völner-peren: A gálavacsorákon a ginek után megeredtek a nyelvek

• 2021 decemberében magától jelentkezett egy férfi tanúnak az ügyészségen a Schadl-Völner-ügyben. Azt gondolta, vannak olyan információi, amik akár alkalmasak lehetnek a nyomozás segítségére.
• Kedden viszont a bírósági meghallgatásán egy ideig nevekre, információkra sem emlékezett, pedig az ügyészségi meghallgatására még saját jegyzetekkel sétált be. A bírónak ez nagyon nem tetszett.
• A férfi korábban a külügyben, majd végrehajtó-helyettesként dolgozott, de végrehajtó sosem lett belőle, pedig vagy száz helyre is pályázott, és szerinte megérdemelte volna, hogy pozícióhoz jusson. Ez bántotta, és ezt többször is elismételte kedden a bíróságon, de állítja, nem sértődöttségből akart tanúvallomást tenni.

Előbb az Országgyűlés Hivatalának dolgozott, majd a Külügyminisztérium alkalmazottja volt diplomáciai szolgálatban, közben az egyetemen tanított állami egyházjogot, amikor 2017 környékén úgy döntött, inkább az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó végrehajtás érdekli, mondta a Schadl–Völner-perben kedden meghallgatott tanú, aki az akkori igazságügyi minisztert, Trócsányi Lászlót már ismerte az egyetemről. A férfit csak 1. számú tanúként nevezték meg az ügy nyomozati anyagaiban, így a tanúmeghallgatásán is csak így hivatkoztak rá.

A tanú 2018 szeptemberében kezdett el végrehajtó-helyettesként dolgozni Monoron, Szabó Balázs végrehajtó alatt. Az ismerősei ajánlották ezt a végrehajtói irodát neki, akik „Szabó Balázst jó embernek tartották”. Szabó Balázst az előző tárgyalásokon hallgatta meg a bíróság. Szabó a nyomozati anyag szerint egyike volt azoknak a végrehajtóknak, akiktől a kinevezésükért cserébe védelmi pénzt szedett Schadl György.

A nyomozók szerint Schadl ennek egy részét később Völner Pál egykori igazságügyi miniszterhelyettesnek passzolta tovább. Schadl korábban a bíróságon tagadta, hogy pénzt kapott volna Szabótól, és hasonlóan tett Völner Pál is. Szabó öt végrehajtóval együtt még 2023 májusában, a Schadl–Völner-ügy előkészítő ülésén bűnösnek vallotta magát (és ezzel valójában Schadlra is vallott), felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta az ügyet. Akkor azt mondta: irodája nyereségéből 190,5 millió forintot adott át Schadlnak.

Nem demens

Az 1. számú tanú a keddi tárgyalásán előbb azt állította, hogy egészen addig nem találkozott Schadl Györggyel, a végrehajtói kar akkori elnökével, míg ő maga Monorra nem került. Később aztán már azt mondta: emlékei szerint Schadl György tagja volt a bizottságnak az ő végrehajtói szakvizsgáján 2018-ban. Aztán később megint korrigálta magát: mégsem volt ott Schadl a szakvizsgáján.

Ez egyébként visszatérő jelenség volt a keddi tanúmeghallgatásán. Sok névre, helyzetre nem emlékezett a bíróságon, amit azzal magyarázott, hogy ő a részletekkel nem foglalkozott, sokat dolgozott. Erre a bíró, Tóth Erzsébet felhívta a figyelmét, hogy a 2021-es ügyészségi kihallgatásán ennél lényegesen többet mondott. Ezután ez a beszélgetés hangzott el kettejük között:

Bíró: „Egy rohadt szóval arról nem beszélt az ügyészségi kihallgatásán, hogy maga mennyire sokat dolgozott, és mennyire nem érdekelte semmi.”
1. számú tanú: „Mert ezt nem kérdezték.”
Bíró: „Ahhoz képest kérdés nélkül annyi mindenkiről annyi mindent elmondott az ügyészségen.”
1. számú tanú: „Természetesen nem vagyok demens. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek információk, és nem a történeti tényálláshoz tartoznak. Mert hozzám senki nem jött be elmondani, hogy ki hova vitt… Alapvetően onnan kell kiindulni, hogy egy kis ország vagyunk…”
Bíró: „Jaj, ne az ország, maradjunk Monornál.”
1. számú tanú: „Akkor is elmondom. Kis ország vagyunk, azon belül a végrehajtói szakma belterjes, ahol keringenek hírek, kialakulnak vélemények.”
Bíró: „Amiket elmondott az ügyészségen, azokat az információkat honnan szerezte?”
1. számú tanú: „Kollégák beszéltünk egymással, hogy nyertél, nem nyertél pályázatot, kik nyertek, meg arról, ki hogyan nyert pályázatot, arról nekünk közvetlen információnk nem volt. A kari találkozón lehetett látni, ki milyen kocsival érkezett, ki kivel milyen nexusban van. Gálavacsorákon pedig éjfél és a ginek után megeredtek a nyelvek.”

A férfi arról is beszélt, hogy amikor kirobbant a korrupciós ügy 2021 novemberében, akkor beszélt egy büntetőszakos ügyvéddel, és akkor lejegyzetelte, amiket addig hallott. Azt mondta, az ügyvédet azért kereste fel, mert voltak információi, és azt akarta megtudni, ezek „alkalmasak lehetnek-e a nyomozás segítségére. Nem az volt a szándékom, hogy ezzel bárkit bevádoljak”. Mindenesetre az ügyészségre nem idézték be, hanem ő maga jelentkezett, hogy tanúvallomást akar tenni, ezeket a papírokat pedig átadta az ügyészségnek.

A bíró viszont továbbra sem értette, hogy ha pár éve még le is jegyzetelte, miket tudott, hallott, „érdekes módon mire ideér a bíróságra, már se nevek, semmi sem jut az eszébe”. A tanú erre így felelt: „Úgy látszik, nem elég meggyőző, amit mondtam. Továbbra is azt tudom mondani, hogy ezek információk, amiket hallottam. De nem az én feladatom, hanem a nyomozóké, hogy ezeket az információkat leellenőrizze”. Azt nem tudta megmondani, pontosan kitől hallotta az információit – legalábbis a tárgyalásnak ezen a pontján.

1. számú tanú: Nem tudom felsorolni, mint egy vizsgán, hogy…
Bíró: Hát pedig majdnem arról van szó, mert fel kellene…
1. számú tanú: Hát akkor megbuktam.

Arról pedig „végképp semmit” nem tudott, hogy mentek az osztalékfelvételek Szabó Balázs monori irodájában, ahol ő volt a végrehajtó-helyettes. A bíró felhívta a tanú figyelmét arra, hogy az is hamis tanúzásnak számít, ha elhallgat információkat a bíróság elől, ebben a büntetőügyben pedig emberek életéről van szó: „Érzi azt, hogy komolyabban kéne venni ezt a tanúkihallgatást?”

A bíró ezután szokás szerint felolvasta a tanú ügyészségen tett vallomását 2021-ből. Ebben ez a mondat is elhangzott: „Akiből később végrehajtó lett, azoknak vissza kellett osztani a pénzt Schadlnak”. Erről a tárgyaláson most azt mondta, „ez olyan kari információ. Közvetlen forrásból származó információm erről nem volt, csak hallomásból”. Végül a tárgyalás sokadik órájában megnevezte, hogy melyik ismerősétől vannak az információi, a szintén végrehajtó-helyettesként dolgozó B. Ervintől. Ezután szinte minden egyes állítása után azt mondta, azt ettől az ismerősétől, a szintén végrehajtó-helyettesként dolgozó B. Ervintől hallotta – holott korábban nem tudott arra válaszolni, honnan vannak az információi.

A monori irodát, ahol ő maga dolgozott, 2020-ban hagyta ott, de azt nem tudta megmondani, miért, mire a bíró azt mondta, „ez elég érdekes”. Végül a tanú elkezdett arra emlékezni, hogy kevésnek tartotta a fizetést.

A bíró egyébként a tanú elmondásaiból úgy vette ki, hogy bejáratos volt az Igazságügyi Minisztériumba, vagy legalábbis azokba a körökbe, akik ott dolgoztak. A tanú erre megismételte, hogy az akkori igazságügyi minisztert, Trócsányi Lászlót a felsőoktatásból ismeri, de úgy kétszer vagy háromszor találkozott vele. Völner Pált állítása szerint nem ismerte, maximum szakmai rendezvényeken látta, ahol az exállamtitkár előadott. Schadl György és Völner Pál kapcsolatáról viszont nem tud semmit. Völner Pálnak ehhez annyi észrevétele volt, ő végrehajtói rendezvényeken nem szokott előadást tartani, maximum megnyitni ezeket a rendezvényeket.

Nem lett belőle végrehajtó

Azt nem tudta megmondani, hogy Szabó Balázsból hogy lett végrehajtó. „Azt szeretném elmondani, hogy az Executio nevű kari folyóiratban mindig megjelentek a végrehajtói kinevezések, ahol a kinevezett végrehajtók szakmai életútja is leírásra került. Ezekből egyértelműen látható, hogy teljesen más területről érkező, semmilyen szakmai múlttal nem rendelkező személyek kerültek sorozatban kinevezésre 2015-től” – vallotta az ügyészségen. Schadl György 2015 szeptemberében lett a végrehajtói kar elnöke.

A bíró szerint a tanú láthatóan nagy érdeklődéssel figyelte ezeket a kari lapokat és kinevezéseket, mire a tanú úgy felelt: igen, de „kellő rutinnal olvasni kell a sorok között”. A tanú szerint talán azért is olvasta ezeket a kinevezéseket, mert ő magáról azt gondolta, hogy érdemes egy saját végrehajtói irodára. Az évek alatt többször, hatszor-hétszer biztosan pályázott, egyszerre több helyre, de nem nyert egyszer sem. „Ez egy szomorú tapasztalat volt”, mondta erről. Még ma is csak végrehajtó-helyettes, szerinte valószínűleg ez már így is marad.

A történethez kevéssé tartozik, de a bíró felolvasta azt a részt is a tanú ügyészségi kihallgatásából, amiben arról értekezett, hogy nem hiszi, Schadl György egyedül képes volt megírni a recenzióját Nótári Tamás: Tényálláskezelés és szónoki taktika Cicero védőbeszédeiben című könyvéről. „Ugyanis én is tanítok az egyetemen, tisztában vagyok azzal, hogy egy tudományos cikk megírása milyen felkészültséget igényel, és teljesen biztos, hogy Schadl György nem olvasta Ciceró védőbeszédeit, és nem foglalkozott olyan mélységben a római joggal, hogy egy ilyen recenziót képes lett volna magától megírni. Ez azonban csak az én személyes vélelmezésem, semmi konkrétumot nem tudok.” Nótári Tamás szintén végrehajtó. Erről Schadl György védőjével, Morvai Attilával így beszélgettek:

Schadl védője: „Azt mondta, nem ismerte korábban Schadl Györgyöt, akkor honnan tudja, milyen ismeretei vannak a római jogról?”
1. számú tanú: „Ez egy feltételezés.”
Schadl védője: „Ez egy előre megírt állítás. Ön már úgy ment be az ügyészségre, hogy ezeket az állításait előre megfogalmazta. Nem így volt?”
1. számú tanú: „De.”
Schadl védője: „Vagy ennyire haragudott mindenkire, akit kineveztek?”
1. számú tanú: „Nem haragudtam. Úgy gondoltam, ezek olyan információk, amik segítik a nyomozást. A nyomozóhatóság feladata, hogy ezeket leellenőrizze.”
Schadl védője: „Tanú az szokott lenni, aki tud valamiről. Nem szoktunk bemenni az ügyészségre elmondani azt, hogy mit hallottunk.”
1. számú tanú: „Bizonyos dolgokról volt közvetlen tudomásom.”
Schadl védője: „Mi motiválta?”
1. számú tanú: „Száz irodára pályáztam, soha semmit el nem nyertem. Az motivált, hogy jó lenne tisztán látni, hogy itt tulajdonképpen hogy mennek a dolgok.”
Schadl védője: „Miért nem nyert ön szerint?”
1. számú tanú: „Mert mindig mások kerültek elém.”

A bíró ezután rákérdezett a tanúnál, hogy volt-e benne sértettség, hogy ennyi helyre pályázott, de ennyi képzettség, titulus után mégsem nyert el semmit. A tanú úgy felel, egyik vádlottra sincs megsértődve. „De kétségtelen, hogy rosszul éltem meg, mert úgy gondoltam, hogy alkalmas vagyok a végrehajtói feladatok ellátásra. Miközben az ember végzi tisztességesen a feladatát, a szakvizsgákat megcsinálja, egy ikeás láda van tele otthon a bizonyítványokkal, és ennek ellenére ez az eredménye” – felelte a tanú. Azt is mondta, azt nem várta, hogy ettől a vallomástól neki sínre kerül a végrehajtói karrierje.

A tanút az ügyészségen 2021. december 20-án hallgatták meg. De csak tíz nappal később, december 30-án kérte azt az ügyészségtől, hogy a nevét is kezeljék zártan. Arra hivatkozott, hogy az eljárás későbbi szakaszában valószínűleg bűnszervezetté minősítik majd a gyanúsítottakat. Schadl György védője azt kérdezte, honnan voltak ekkor olyan információi, hogy bűnszervezet lesz ebből, és miért utólag kérte, hogy a nevét kezeljék zártan? „Valaki megijesztette? Megkereste valaki?” Válasz erre nem jött. Aztán kiderült, hogy a két dátum között a tanúnak valaki megmutatta az ügyben keletkezett nyomozati anyagot, benne a saját vallomásával – holott ezt az iratot ő nem kaphatta volna meg.

A Schadl–Völner-ügy lényege a vádirat szerint, hogy Schadl korrupciós kapcsolatot alakított ki Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott tőle – összesen legalább 83 millió forintot. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket. Az ügyészség szerint Schadl lényegében „fizetésként” adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében. A végrehajtói kar elnöke pedig ezt abból a pénzből finanszírozta, amit azoktól kapott, akiket a végrehajtói pozícióba segített. Így összesen 924 millió 852 ezer forint illegális jövedelemre tett szert a vád szerint. Hétből hat végrehajtó a bíróságon is elismerte, hogy ez így történt, és Schadl György pénzért cserébe segítette őket pozíciókhoz.

A Schadl–Völner-ügyben írt összes cikkünket ide kattintva találja.