Lázár elitta élete első fizetését, Tuzson szabadidejében okosotthonokat programoz

Azt nem lehet mondani, hogy csak úgy tódultak a köz szolgálata iránt lelkes gimnazisták és egyetemisták a Ludovika Arénába csütörtök délelőtt, hogy egész nap miniszterek és helyettes államtitkárok motivációs beszédét hallgassák alázatról és szolgálatról. A Kormányzati Szakmai Nap első ránézésre egy hagyományos állásexpó volt pultokkal, ingyenesen osztogatott, márkázott tollakkal, jegyzetfüzetekkel. Csak épp menő cégek helyett minisztériumok, kormányhivatalok és állami háttérintézmények állásairól, szakmai gyakorlatairól lehetett többet megtudni.

A helyszín a Nemzeti Közszolgálati Egyetem volt, amit azzal a céllal hoztak létre 2010 után, hogy Orbán szavai szerint olyan közigazgatási tisztségviselőket képezzenek, akik a szakmai tudásuk mellett elkötelezettek a nemzeti érdek képviselete, a morális tartás és a köz szolgálata iránt. „Ennek az intézménynek ráadásul van egy olyan erőforrása, amely előreviszi: a hazaszeretet” – olvastam a miniszterelnök 2017-es interjúját a telefonomban, miközben Lázár János előadására vártam.

Szolgálat és szolgáltatás, ez a közigazgatás két kulcsszava az építési és közlekedési miniszter szerint. Lázár nem árult zsákbamacskát a hallgatóknak, amikor a rendezvény első előadójaként arról beszélt: a fizetés önmagában nem elég vonzó a közigazgatásban, ha az emberben nincs meg a személyes elhivatottság, az elkötelezettség és az alázat.

Akkor sem volt bőkezű a közigazgatás, amikor Lázár húszévesen belépett a hódmezővásárhelyi Polgármesteri Hivatalba 1995 novemberében. 4565 forint volt az első fizetése, amit Juhász Tünde, a mai közigazgatási államtitkára adott át neki személyesen.

„Marhára örültem, azt hiszem, hogy egy hétvége alatt elittuk a haverjaimmal az egyhavi fizetésemet.”

Ha magas fizetés nincs is, a miniszter szerint az motiválhatja a közigazgatásba jelentkezőket, hogy egy közösségért, az ország jövőjéért dolgozhatnak. Fontosnak tartja, hogy egy kezdő bürokrata is megértse: mi a magyarok célja a következő tíz évben, és milyen eszközökre van szükség ahhoz, hogy egy boldog, élhető ország legyünk.

„Nem egy uralkodó, hatalomban gondolkodó, hatalmaskodó közigazgatást látok a szemem előtt ideálisként, hanem egy olyan közigazgatást és közszolgáltatást, ami a szolgáltatás felől közelíthető meg” – folytatta Lázár. Ha az ember befizeti az adóját, akkor joggal várhat el szerinte jó minőségű közszolgáltatásokat. Ide sorolta a minőségi közegészségügyet, közoktatást, közigazgatást és közbiztonságot is.

Miközben az jutott eszembe, hogy ebből a négyből vajon melyiket jellemezné a magyarok többsége minőséginek, Lázár már arról beszélt: a 2010-es kormányváltás után professzionális országmenedzsment jött létre. Szerinte a megreformált közigazgatásnak is nagy szerepe volt abban, hogy olyan jól ment az ország szekere 2012 és 2022 között. „A szocialisták úgy kezelték az országot, mint egy nemzetközi hálózat leányvállalata. A szocialista országvezetők countrymenedzserek voltak tulajdonképpen. Mi viszont szuverén országban gondolkodunk, ahol a közigazgatásnak az ország versenyképességét, boldogulását kell szolgálnia.”

Lázár azt is megosztotta, hogy mire van szüksége egy kiváló közigazgatási szakembernek: tehetségre, tudásra és tapasztalatra. Az utóbbi fontossága a miniszter szerint mindenki számára láthatóvá vált „az elmúlt hónapok sajnálatos belpolitikai eseményei kapcsán”. Hogy pontosan milyen sajnálatos eseményekre gondolt, nem derült ki az előadásából, de gyanús, hogy a kegyelmi ügyre, és Novák Katalin, valamint Varga Judit lemondására utalhatott.

A gondolatmenetet folytatva ugyanis arról beszélt Lázár, hogy szerinte ideális esetben az ember alulról kezdve lépésről lépésre halad előre, és csak ötven-hatvan évesen lesz első számú vezető. Novák Katalin 44 évesen lett az ország első számú vezetője, néztem utána a telefonomban, miközben a minisztert hallgattam. Igaz, Lázár még fiatalabb, mindössze 39 éves volt, amikor Miniszterelnökséget vezető miniszternek nevezték ki.

„Az a rossz hírem, hogy ezeket a lépcsőket a közigazgatásban nem lehet kihagyni, mert egyébként hibázni fognak, kárt okoznak maguknak, a hivatalnak, az országnak és a közösségnek is”

– korholta tovább az építési és közlekedési miniszter a tapasztalatlan vezetőket.

Arról is beszélt Lázár, hogy szerinte egy jó vezető maga is meg tud írni egy közigazgatási határozatot, ha elé tesznek egy papírt és egy tollat. Ő például még iktatni is tudna, és ezzel állítása szerinte „törpekisebbségben” van az egész Földön, mert alapvetően politikusok irányítják a világot, nem pedig jogászok és közigazgatási szakemberek.

Tuzson utál aláírni, inkább okosotthont programozna és tiktokozna

Volt azonban később még valaki a teremben, aki eleget tudna tenni Lázár elvárásainak. Bordás Gábor, a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára vállalta fel később büszkén a színpadon, hogy végigjárta a szamárlétrát, bármikor meg tudna írni egy határozatot, és az iktatást sem felejtette el. Bevallása szerint 2010 elején, még a Bajnai-kormányban titkos ellenállóként kezdte a kormányzati munkát a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban, majd az új Orbán-kormány felállása után egyre feljebb és feljebb jutott a ranglétrán. Volt ügyintéző, főosztályvezető és helyettes államtitkár, mielőtt közigazgatási államtitkár lett.

Az államtitkár ritkán szólal meg a nyilvánosságban, ám a közigazgatás iránt érdeklődő hallgatók előtt érezhetően felszabadultan beszélt arról, hogy ő mennyire szereti az elsőre monotonnak tűnő munkáját.

„A közigazgatásban egy dolog biztos: van egy főnököd (…), aki jobban tudja, és ezt nem rest azonnal a tudomásodra hozni. Szerintem egy nagyon fontos tulajdonság ehhez a munkához az alázat”

– fogalmazott Bordás. Az nem derült ki, hogy Orbánra vagy Rogánra utalt, amikor arról beszélt, hogy a főnökök mindig azt gondolják, jobban tudják a dolgokat.

Arról is beszélt az államtitkár, hogy számára nem kényszer volt a közigazgatási pálya, a habitusához egyszerűen ez áll közelebb. Nem szereti a versenyszférában zajló taposást. Azt ugyanakkor pozitív fejleménynek látja, hogy ma már sokkal nagyobb az átjárás a közigazgatás és a versenyszféra között, mint pár évvel ezelőtt, és a közszolgákhoz fűződő sztereotípiák egy részével is sikerült leszámolni.

A közigazgatás még egy miniszter szerint sem feltétlen izgalmas első ránézésre, legalábbis Tuzson Bence ezt mondta, aki a jogi egyetem közigazgatási kurzusán megfogadta, hogy soha az életben nem fog a közigazgatásban dolgozni. Ehhez képest 2014-ben feladta a jól menő ügyvédi irodáját, és előbb a Fidesz országgyűlési képviselője lett, majd 2015-ben elfogadta az államtitkári kinevezést. Szerinte a közigazgatásba érkezőknek el kell sajátítaniuk azt a munkakultúrát, amit a rend és a hierarchia jellemez. „Az embernek van egy főnöke. A főnökétől kap egy utasítást, és azt végre kell hajtani” – mondta Tuzson, akinek korábban Rogán Antal volt a felettese, igazságügyi miniszterként pedig Orbán Viktornak felel.

Mégis miért szerette meg a közigazgatást? „Hihetetlen sok mindennel tud az ember találkozni” – mesélte csillogó szemekkel Tuzson. Közszolgáltatásokért felelős államtitkárként például egészségüggyel, közbeszerzésekkel és építésüggyel is foglalkozhatott. Szerinte egy fiatalnak azért érdemes kipróbálni a közigazgatást, mert széles rálátást kap az ország működésére és egy-egy szakterületre.

„Nagyon szeretném, ha nem kéne annyit aláírni. (…) Amit a közigazgatásból ki kell irtani, az az adminisztráció”

– válaszolta arra a közönségből érkező kérdésre, hogy mit hagyna el szívesen a munkájából. A kollégái kreativitását azonban nagyon szereti a miniszter. A kedvencei azok az értekezletek, ahol nem egy általános problémát igyekeznek megoldani, hanem egy jó kis szabályt kell kitalálni.

Azt is megosztotta a közönséggel, hogy a paragrafusok mellett fontos néha mással is foglalkozni, hogy kreatívak maradjunk. Ő például okosotthonokat szokott programozni a saját lakásában. „Nincs kulcsom a lakásomhoz. (…) Ha az ember a kilincsen beüt egy kódot, akkor kinyitja az ajtót” – osztotta meg az egyik saját fejlesztését.

Megkérdezték a minisztertől azt is, hogy mi alapján választja a TikTok-videói tartalmát. Nem egyszerű műfaj 15 másodpercben bemutatni valamit, ismerte el Tuzson. A videói többségével „kis magyar témát” szeretne feldolgozni, jogi témát csak ritkán választ. „Arra nagyon jó, hogy egyfajta értékét közvetítsen” – mondta az egyik legaktívabban tiktokozó miniszter. Elmondása szerint hetente jó egy-másfél órát ötletel azon egy kollégájával, hogy milyen témákat dolgozzon fel a TikTokon. Még kommunikációs államtitkárként tanulta meg, hogyan lehet röviden összefoglalni egy-egy komplex témát, a TikTokon azonban ezt a készségét is tovább kellett fejleszteni.

A miniszterek mellett élőben láthattak a hallgatók egy főispánt is. „Mi vagyunk az állam arcai, velünk találkoznak az emberek” – jelentette ki büszkén Salgó László, Csongrád-Csanád vármegye főispánja, és arról beszélt: a kormányhivatali dolgozók a kormány megtestesítői helyben. Egy kormányhivatalban sosem lehet unatkozni szerinte, olyan sokrétű feladatok tartoznak hozzájuk. Munkáját napi 24 órás közszolgálatként írta le, az állampolgárok a legkülönbözőbb problémákkal találják meg őket.

Az unalmasnak tűnő közszolgálatról mások is ilyen szép szavakkal beszéltek. Ugrósdy Márton, a Politikai Igazgatói Irodát vezető helyettes államtitkár például úgy fogalmazott: a közszolgálat a haza szolgálata. Míg céget bármikor lehet választani, hazája csak egy van az embernek. Elmesélte, hogy ő is dolgozott a versenyszférában, de visszatért a közigazgatásba, mert

„lélekölő a profitért és a vezérigazgató újabb Mercedeséért dolgozni”.

Ha a fizetés alacsonyabb is a közigazgatásban, ő úgy látja: hosszabb távon megtérül, és az embert büszkeséggel tölti el, hogy a profit helyett a hazájáért küzdhet mindennap.

Rogán Teszlek Süvegét nem mertem felpróbálni

Ilyen nemes gondolatokkal indultam körbe felfedezni a minisztériumok pultjait. A legizgalmasabb egyértelműen az Építési és Közlekedési Minisztériumé volt, ahol a teherautós szimuláció mellett egy speciális szemüveggel azt is ki lehetett próbálni, hogyan boldogulnék részegen bóják között botladozva. Rosszul.

A minisztérium kvízét majdnem hibátlanra töltöttem ki. Tudtam, hogy Lázár János a tárcavezető, és Koós János helyett Kós Károly születésnapja lett a magyar építészet napja. Csoki és kulcstartó volt a jutalmam, de kaptam egy QR-kódos kártyát is, amelyről a meghirdetett álláspályázatokat érhetem el. Talán ha helyesen tippelem meg a közszolgálati állásportál elnevezését (közszolgállás a megfejtés) is a kvízben, még állást ajánl a helyszínre érkező Lázár János.

A Miniszterelnöki Kormányiroda 14 kérdéses kvízén viszont csak 10 pontot értem el. Rosszul gondoltam például, hogy a közigazgatásba jelentkezőknél a büntetlen előélet számít különös kinevezési feltételnek. Elég hozzá a közigazgatási szakvizsga, derült ki. A Rogán Antal minisztériumához tartozó standnál egy, a Harry Potterből ismert Teszlek Süveg várt, amelyről azt állították: megmondja, melyik minisztérium a nekem való. Figyelmeztettek azonban, hogy a süveg döntése végérvényes és kötelező jellegű, így inkább nem vettem fel.

Közben Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős miniszter lesújtó dolgot mondott a színpadon: a legjobb munkatársai nem a kommunikációs szakról érkeznek, hanem a jogról vagy a közgazdasági szakokról. A bölcsész diplomámmal úgy megsajnáltam ezt, hogy megkérdeztem a Külgazdasági- és Külügyminisztérium pultjánál: mi kell ahhoz, hogy diplomata legyek. Diploma és felsőfokú angol nyelvvizsga az alapelvárás. Egy egyéves képzést ajánlottak, amelyhez – mint kiderült – még fizetés is jár: havi 275 ezer forint. Kaptam egy tájékoztató füzetet, amelyben azt ígérik az egyéves képzést sikeresen teljesítő hallgatóknak, hogy a megüresedő státuszok függvényében állást kaphatnak, és megkezdhetik a diplomáciai karrierjüket.

Ez még mindig több volt, mint amit a Gulyás Gergely vezette Miniszterelnökségnél kínáltak, ahol a szakmai gyakorlat alatt egy forintot sem fizetnek. És mit várnak ma a Karmelitában egy egyetemistától a szakmai gyakorlaton?

„Lelkes, motivált hozzáállást, és elhivatottságot a szakma iránt.”

Cserébe a tájékoztató füzet szerint a résztvevők betekintést nyerhetnek a minisztérium működésébe, iratokat tanulmányozhatnak, de akár a tervezetek készítéséhez is hozzájárulhatnak.

Ha valaki ennél izgalmasabb munkára vágyik, ott van a Rogán Antal alá tartozó szupertitkosszolgálat, a Nemzeti Információs Központ. Füzetükben inspiráló szellemi műhelyt, szabad gondolkodást és tervezhető jövőt ígérnek. Cserébe komplex elemzői megközelítést, megbízhatóságot és lojalitást várnak el.