Pokoli leckét kaptak a gyerekek a soproni gyermekotthonban a kétezres évek elején

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2009-ben egy akkor még példa nélküli esetet tárgyalt. Az ügynek öt vádlottja volt, három nő és két férfi. Valamennyien gondozóként dolgoztak a soproni gyermekvédelmi központban, és olyan rémtetteket követtek el, amilyeneket a Pokoli lecke című filmben láthattunk. Bár itt nem szexuális erőszakról volt szó, mégis több párhuzam fedezhető fel azzal, ami később a bicskei gyermekotthonban megtörténhetett.

A tizenöt év után elővett aktában hosszú oldalakat tesznek ki a gyerekek vallomásai a hideg zuhanyokról, a parkettán térdepeltetésekről vagy egy olyan esetről, amikor egyikük fejét megpróbálták belenyomni az üvegszilánkokba.

• Amikor az egyik növendék egy gombostűvel megbökdöste osztálytársait, az I. rendű vádlott büntetésből a csoport szeme láttára lehúzatta a nadrágját és injekciós fecskendővel bökdöste meg a fenekét.
• Ugyanez a nevelő egy másik alkalommal büntetésként úgy tett, mintha egy pohár hipót akarna megitatni a növendékkel.
• Ha a II. rendű vádlott megszólította a növendéket, annak úgy kellett válaszolnia: „Igen, tudom, hülye vagyok.” A nevelési elve az volt, hogy nem nevelni kell a gyerekeket, hanem idomítani, be kell törni őket.
• A III. rendű vádlott a gyerekeket rohadéknak szólította. Reggel szokása volt megkérdezni, hogy „recskáztál az éjjel”?
• A IV. rendű vádlott egy szóváltás után nekirontott a növendéknek, arcon ütötte, a földre teperte, nyakát szorongatta, megkarmolta, felsőtestét ököllel ütötte, ezért a fiatalkorú hazamenekült az édesanyjához.
• Az V. rendű vádlott az egyik gyermeket, mivel az szemtelenkedett vele, fapapuccsal fejbe ütötte.

Az öt vádlott összeszokott társaság volt. Évek óta együtt dolgoztak főnök és beosztott viszonyban az akkor még a megyei önkormányzat fenntartásában működő, soproni gyermekvédelmi központ Cseresznye sori otthonában.

Diplomás, szakvizsgázott, büntetlen előéletű szakemberekről volt szó, akiknek brutalitása nagyon sokáig a falakon belül maradt. Egészen addig, amíg egy új, fiatal kolléga nem érkezett. Pont úgy, ahogy az Bicskén is történt.

A gyerekek itt is próbálták elmondani

Az is hasonlóság, hogy a soproni gyermekotthonban ugyanúgy tízfős csoportokra osztották el a sok esetben problémás sorsú és viselkedésű gyerekeket. Az intézmény összesen negyven fiatalt fogadott be, óvodáskorútól 18 éves korig éltek itt a gyerekek.

Az ügy 2004-ben robbant ki, amikor megérkezett az új nevelő. Látta, hogyan bánnak és beszélnek a gyerekekkel a kollégái, ebbe a sorba pedig nem akart beállni. Miután megtudta, hogy a fiatalok ugyan próbálták elmondani az akkori illetékeseknek a panaszaikat, de nem hittek nekik, ő maga lépett. Ombudsmani vizsgálatot kért, az ügy így került előbb a gyámhivatalhoz, majd a belső fegyelmi vizsgálóbizottsághoz, végül pedig a bíróságra.

Az első fokú bíróság ritkán látott alapossággal járt el az ügyben, a bizonyítási eljárás leirata kétszer olyan hosszú volt, mint a rendőségi nyomozati anyag. Megvizsgálták például azt is, hogy nem a gyerekek bosszújáról vagy az akkor már két táborra szakadt gondozói testület szakmai féltékenységéről van-e szó. A válasz rövid és fájó volt: nem.

Szinte mindenki tagadott

A vádlottak közül egyedül az I. rendű volt az, aki elfogadta a rá első fokon kiszabott büntetést, a többiek az utolsó pillanatig tagadtak. A II. rendű vádlott például az utolsó szó jogán azt mondta: „olyan dolgokat hoztak fel, amit visszautasítok. Az igen tisztelt főnökeimnek is itt kellene lenni, hogy elmondják a jó dolgokat is, de ők fülüket-farkukat behúzták. A gyerekek kifejezetten jószívű embernek ismertek.

Szégyellném magam, ha valóban az történt volna, amivel vádolnak.”

A pernek külön érdekessége volt, hogy a főügyészség indítványozta az első fokon kirótt büntetés mérséklését, mondván, a súlyosbító tényezőket fokozottan vették figyelembe az elsőfokú eljáráskor.

A másodfokú bíró azonban nem változtatott a büntetési tételeken, amelyek akkor így alakultak:

• az I. rendű vádlott két évet kapott,
• a II. rendű másfél évet,
• a III. rendű egy évet,
• a IV. rendű 1 év 2 hónapot,
• az V. rendű 1 évet.

Egyik vádlottnak sem kellett börtönbe mennie, mindegyikükre a felfüggesztési határidő maximumát, vagyis öt évet rótt ki a bíró. Az ítélet jogerőssé vált.

Az indoklásban az hangzott el, hogy teljes alkalmatlanságukra szolgáltattak bizonyítékot, és ki kell mondani: soha nem engedhetők vissza a gyermekvédelembe.

Fontos hangsúlyozni, hogy az ügy húsz éve történt, azok az emberek valóban soha nem mehettek oda vissza, az otthon vezetése és személyzete azóta lecserélődött. Az ügy ugyan kitörölhetetlen az intézmény és a helyi gyermekvédelem történetében, de azóta semmilyen hasonló ügyben nem hozták hírbe a soproni központot.

A bicskei üggyel együtt

A soproni történet a bicskei gyermekotthon ügyével együtt különösen érdekes, bár az utóbbi később robbant ki, de egy áldozat szerint már 1990-ben is nyílt titok volt, hogy a bicskei igazgató pedofil. Az ottani ügy leleplezésében kulcsszerepet vállaló Bárnai Árpád 2006 és 2011 között dolgozott az otthonban, és általános tapasztalatairól is részletesen beszélt a 444-nek adott hosszú interjúban. A fiatal nevelőt a pedofil-ügy feltárásáért és a gyerekek megvédésért tett lépései miatt távolították el. Mostanra lehet tudni azt is, hogy az első vizsgálat idején meg sem kérdezték a bicskei otthonban dolgozó nevelőket és az ott lakó gyerekeket.

Ebben a cikkben meg kell említeni, hogy V. János jogerős ítéletét a Győri Ítélőtábla mondta ki 2019. szeptember 10-én, a bíróság pedig néhány napja döntött arról, hogy nem bocsátja feltételes szabadlábra a bicskei otthon volt igazgatóját.