„Undorral és elborzadva olvastam” – Vidéki prókátor néven Facebook-oldalt indított a kegyelmi ügyet robbantó ügyvéd

Vidéki prókátor néven Facebook-oldalt indított a kegyelmi ügyet robbantó vidéki ügyvéd – tájékoztatta az ügyvéd a Telexet. A névtelenséget kérő jogász az oldal első bejegyzésében részletesen ír arról, hogy hogyan bukkant rá a Novák Katalin lemondásához vezető kegyelmi ügyre, és miért hozta azt nyilvánosságra.

Az ügyvéd korábban a Telexnek is nyilatkozott, és már akkor elmondta, hogy még a közvetlen környezetében sem tudják, hogy ő küldte körbe a sajtónak a botrányt kirobbantó kúriai határozatot, de nem zárta ki, hogy az ügy politikatörténeti jelentősége miatt később egy hosszabb írással megjelenik a nyilvánosság előtt. Ez a most elindított Facebook-oldallal, úgy tűnik, meg is történt.

A Vidéki prókátor első bejegyzésében azt fejti ki először hosszan, hogyan találta meg és juttatta el a sajtóhoz az ügy forrását képező információt. Azt írja:

„Az a csütörtöki nap, 2024. február 1-je is csak ugyanúgy kezdődött, mint a többi átlagos munkanapom. A laptop bekapcsolása után aznap is azonnal elindítottam a jogtárat, hogy – sok-sok éves berögzült és kedvelt szokásomnak megfelelően – a munkanap első órájában, az első ügyfél megérkezése előtt, amolyan mindennapos szakmai továbbképzés gyanánt egy kávét kortyolgatva elolvassam a Kúria egy frissen közzétett döntvényét. (A bírósági ítéletek olvasása számomra nem csak munka, hanem egyben szórakozás is.)

A véletlen úgy hozta, hogy azon a reggelen a BH.2024.3 számon 2024. januárjában közzétett, büntetőügyben meghozott határozatra esett a választásom. Mielőtt azonban továbbmennénk, ezen a ponton szeretnék néhány magyarázó megjegyzést tenni a nem jogász olvasok számára azzal kapcsolatban, hogy mik is azok a »BH«-k.”

Ezután „a jogtárban rákattintottam a Kúria BH. 2024.3 számon közzétett, felülvizsgálati eljárásban meghozott határozatára. A Kúria ekként foglalta össze a határozat elvi tartalmát: »A II. r. terhelt intézményvezető-helyettesként hatalmi befolyását felhasználva a kiszolgáltatott kiskorúval szemben az I. r. terhelt által elkövetett szexuális bűncselekmény miatti felelősségre vonás elkerülését akarta segíteni, éspedig oly módon, hogy egyúttal leplezze a terhelő tartalmú vallomásvisszavonás I. r. terhelt által kényszerített voltát. E cselekmény bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntette [Btk. 278. § (1)-(2) bek.]«”

Majd: „Undorral és elborzadva olvastam a határozat első 23 pontját, melyekben a Kúria leírta az első- és a másodfokon eljárt bíróságok határozatait, valamint az azokban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban már nem támadható tényállást. Amikor azonban ahhoz az ominózus 24. ponthoz értem, a kávéscsésze kis híján kiesett a kezemből és majdnem leszédültem a székemről: a Kúria ebben a pontban rögzítette, mégpedig egy bírósági határozathoz méltó hideg, precíz tárgyilagossággal Novák Katalin kegyelmi döntésének tényét és pontos tartalmát.

Többször is átolvastam a szöveget, mert nem hittem a szememnek. Elnöki kegyelem? Egy ilyen – még büntetőügyekhez szokott ügyvéd szemével nézve is – ocsmány, undorító ügyben, melyben szexuálisan abuzált, ráadásul érzelmileg, lelkileg és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott, gyermekotthonban nevelkedő kiskorúak a sértettek? És pont egy olyan politikustól, aki egész politikusi karakterét a család- és gyermekvédelemre építette fel, ráadásul a »gyermekvédelmi«, »pedofilellenes« propagandakampány kellős közepén, amikor azzal harsogják tele közpénzből az országot, hogy a gyermekek védelme miatt támadja »hazánkat« »Brüsszel«? Ordított, hogy itt valami nagyon »bűzlik«.

Az internetes kereső segítségével, a megfelelő keresőszavakat (»gyermekotthon«, »kényszerítés«) beírva két másodpercbe telt beazonosítani az ügyet, s miután elolvastam az annak idején ezen üggyel kapcsolatban megjelent cikkeket, melyekből megtudtam, hogy ez a büntetőügy milyen elképesztően ocsmány alapügyhöz kapcsolódik, a dühvel vegyes döbbenetem tovább fokozódott. Már abban a pillanatban megfogant bennem a gondolat, hogy erről a józan ésszel felfoghatatlan kegyelmi döntésről kötelességem tájékoztatni a magyar közvéleményt, azt azonban természetesen nem sejtettem, hogy milyen következményekkel fog járni ez a tájékoztatás.

Ez – őszintén szólva – nem is érdekelt. Nem foglalkoztam vele. A magyar társadalom apátiába süllyedt, minden iránt közömbös állapotát ismerve azt gondoltam, hogy ez is csak egy hír lesz a sok között, amin majd mindenki átlép, legfeljebb okoz majd némi háborgást az ellenzéki »buborékban«, vagyis a független, szabad sajtó olvasói körében. Ha a magyar társadalom posztkádárista gyakorlottsággal, történelmileg belé ivódott rutinnal simán átlépett azon, hogy országunk jelenlegi vezetői még az ötvenezer honfitársunk halálát eredményező szörnyű járványt is képesek voltak gátlástalan lopásra felhasználni, ugyan, miért ne lépnének át egy szimpla kegyelmi döntésen? Szerencsére tévedtem.„

Ezután azt írja: „Még aznap este egy e-mailben tájékoztattam a független sajtó néhány műhelyét a kegyelmi döntésről, melyet aztán másnap, 2024. február 2-án a 444 hozott le elsőként.”

Az ügyvéd megfogalmazása szerint: „Ennyi a történet. Én azt nem tudom, hogy volt-e ebben az ügyben bármiféle konspiráció, összeesküvés, előre eltervezett agyafúrt leszámolási akció (szerintem nem volt, sőt, a később napvilágra került tények ismeretében meg vagyok győződve erről), de azt, hogy én ilyesminek nem voltam részese, az egészen biztos. Sem Magyar Pétert, sem pedig a Fidesz egyetlen más volt, vagy jelenlegi politikusát nem ismerem személyesen, a magyar közéletben kizárólag a közösségi portálon megosztott gondolataimmal vagyok jelen. Kiemelendő továbbá, hogy a kegyelmi döntést valójában nem én, nem is a 444, hanem a Kúria hozta – bár anonimizált formában, de könnyen beazonosítható módon – nyilvánosságra, és – miként azt ez előzőekben írtam – legkésőbb a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenését követően a botrány kirobbanása elkerülhetetlen és már csak idő kérdése volt.”

Az írás második részében arról ír, hogy szerinte „a morális elvek lábbal tiprása mellett ugyanakkor a döntéshozatalban részt vevő – egyházi és világi – személyek elkövettek egy gyermeteg jogi és egy ugyancsak gyermeteg politikai hibát is.”

„A köztársasági elnök olyan ügyben döntött a a végrehajtási kegyelem megadásáról, mely a kegyelmi döntés pillanatában még folyamatban volt. Jogerős ítélet ugyan született már az ügyben, az ítélet végrehajtása is folyamatban volt a törvényi rendelkezéseknek megfelelően (a nyilvánosságra került adatok alapján a reintegrációs őrizet engedélyezésére is törvényesen került sor), de a kegyelmet kérő elítélt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélettel szemben a Kúriához. Ezt a tényt az igazságügyi minisztériumban és a köztársasági elnöki hivatalban dolgozó jogászoknak a periratokból nyilvánvalóan észlelniük kellett, sőt, az is lehet, hogy maga az akta is a Kúriáról érkezett a minisztériumba, mivel a kegyelmi eljárás idején a Kúrián folyamatban volt a felülvizsgálati eljárás.

Ha pedig az ügyben folyamatban volt még bírósági eljárás, a jogászoknak gondolniuk kellett volna arra, hogy – miként végül meg is történt – az elnök kegyelmi döntése meg fog jelenni a bíróság későbbi nyilvános határozatában”

– írja. Szerinte lehet, hogy egyesek, tévesen azt gondolták, hogy erre a döntésre vonatkozik a közzétételi tilalom.

A kegyelmi döntés híre először a 444-en jelent meg, és pár óra alatt végigsöpört a teljes magyar sajtón. Bő egy héttel később, február 10-én bejelentette lemondását Novák Katalin, majd nem sokkal később Varga Judit is. Azt már a Direkt36 és a Telex tárta fel, hogy Novák régi mentorának és főnökének, Balog Zoltánnak kulcsszerepe volt a K. Endrének adott elnöki kegyelemben, amit aztán a református egyház feje is elismert. A hírek szerint ez a Fideszben és református körökben is komoly felháborodást váltott ki, ezért Balog kénytelen volt lemondani a zsinati elnöki posztjáról, viszont maradt püspök. A mai napig nem kaptunk magyarázatot arra, hogy Novák Katalin miért adott kegyelmet K. Endrének.