Orbán tényleg megijedt

Huszonötödik alkalommal tartott évértékelőt Orbán Viktor szombat délután, ebben érdemben először reagált Novák Katalin és Varga Judit lemondására és az ezt előidéző kegyelmi botrányra. A beszéd legfontosabb tanulsága, hogy

Orbán Viktor és a Fidesz tényleg megijedt a K. Endrének adott elnöki kegyelem után kialakuló helyzettől.

A miniszterelnök szerint Novák Katalin kegyelmi döntését „a magyarok elsöprő többsége nem fogadta el és elutasította”. Biztosan tudják ezt, hiszen már a múlt héten telefonos felméréseket végzett a témában egy Fidesz-közeli cég. Egészen dermesztő adatok jöhettek ki ezekből a felmérésekből, ezért Orbán a beszédének első felében három dolgot igyekezett kiemelni.

Egyrészt próbálta eltolni magától a felelősséget a botrány miatt. Azt mondta, a nemzeti egységet a köztársasági elnök döntése bontotta meg, éppen ezért az ő lemondása kellett a nemzeti egység helyreállításához. „Ezért be kell látnunk, az történt, aminek ebben a helyzetben történnie kellett” – igyekezett a kedélyeket csitítva lezárni a botrányt. Orbán nagyon sajnálja Novákot és Vargát is, de azt tették, amit tenniük kellett.

Másrészt komplex gyermekvédelmi intézkedéscsomagot jelentett be, arról beszélt, hogy teljes egészében átfésülik a gyermekvédelmi rendszert, a vonatkozó jogszabályokat, és a gyerekek erősebb védelme érdekében módosítanak rajtuk. Ezzel lényegében megalapozottnak ismerte el a kegyelem és a gyermekvédelmi rendszer visszássága miatti felháborodást, és ígéretet tett arra, hogy igyekeznek kiküszöbölni az anomáliákat, amik ellen pénteken tízezrek tüntettek Budapesten.

Harmadrészt pedig levonta a saját táborra vonatkozó tanulságot:

„Éberség, elvtársak!”

„Hiába vagy Mike Tyson vagy éppen Muhammad Ali, tudnod kell, a politikában mindig csak egy ütésre vagy a padlótól, ezért csak a gondos mérlegelés és a körültekintő óvatosság segíthet.”

Orbán tehát elismerte, hogy hibáztak, elismerte a közfelháborodás jogosságát, és igyekezett mindenkit biztosítani arról, hogy levonják a megfelelő következtetéseket. A legtöbb Orbán-beszédhez képest ez meglehetősen puha és megengedő alapállás, hiszen elsősorban engesztelni igyekezett.

Persze üzent az ellenzéknek is: azt mondta, az éberség mellett az is segít, ha „egy megelőző keresztbe veréssel kiütik az ellenfelet”, és kijelentette, hogy Novák Katalin és Varga Judit „kisujjában több méltóság van, mint a baloldal összes vezetőjében együttvéve”.

Ezt leszámítva alig említette az ellenzéket a beszédben. Ajánlotta persze nekik, hogy majd a parlamentben vitézkedjenek, amikor benyújtják az új gyermekvédelmi jogszabályokat, felhozta, hogy a baloldal elvette a tizenharmadik havi nyugdíjat, és érintőlegesen dollárbaloldalozott is, de messze nem volt annyira kemény, mint ahogy megszokhattuk tőle. Tulajdonképpen ez is azt támasztja alá, hogy ő és a Fidesz vezetése is megijedt a kegyelmi botrány következményeitől. Ebben a helyzetben pedig, ha kicsattant volna az ellenzékre, megfenyegette volna őket, vagy bárkit is a botrány felelősének kiáltott volna ki, azzal felemelte volna belföldi politikai ellenfeleit, ezt pedig ebben a helyzetben mindenképpen el akarta kerülni. Főleg így, hogy közeleg az európai parlamenti és az önkormányzati választási kampány, tehát bőven van a Fidesznek veszítenivalója.

Ha összekapcsolta volna az ellenzéket a kegyelmi botránnyal, akkor éppen a Fidesz gyengeségével kapcsolta volna össze őket. Márpedig a közvélemény-kutatások szerint egyelőre nincs nagyon kitől félnie a Fidesznek a választásokon, és ha van is felháborodás, azt az ellenzéki pártok egyelőre nem tudták becsatornázni a saját szavazatszerzésük érdekében.

Szintén emiatt nem beszélt Magyar Péterről, Varga Judit Rogán Antalt vádoló exférjéről, hiszen semmiképp nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy bármitől is tartania kellene.

Éppen ebből látszik, hogy Orbán az utóbbi években talán soha nem érezte magát és rendszerét annyira gyengének, mint most.

Belföldi ellenfelei helyett a beszéd nagyobb részében az EU-t kritizálta, hiszen az úgysem szól vissza. Most éppen azzal tud erőt mutatni, ha az Európai Unióval és Brüsszellel szemben állítja be magát, hiszen ő világpolitikai szintű játékos, belföldi ellenfelektől nem kell tartania, azok szinte nem is léteznek.

A beszédben Orbán akaratlanul elárulta azt is, pontosan mit ért nemzeti egység alatt: az általa vezetett rendszer stabilitását. Azt mondta, Novák kegyelmi döntése megbontotta a nemzeti egységet. Holott pont hogy nem bontotta meg, a nemzet egységes maradt, egységesen horgadt fel a kegyelmi döntés hírére, csak az Orbán-rendszer került ideiglenesen szembe ezzel a nemzeti egységgel, mert – tetszik vagy nem – Novák Katalin is az Orbán-rendszer része volt, köztársasági elnökként is.

Az egység tehát Orbán szerint az, amikor ő és rendszere egy hullámhosszon van a választók többségével, amikor az uralmát semmi nem veszélyezteti. Nem véletlen, hogy az egység a beszédben még egy helyen előkerült, amikor az alkalmazkodás fontosságáról beszélt:

„A magyar politika stabilitása világszerte ismert és elismert. Kétharmadunk van a parlamentben, a kormány is egységes, mert a Fidesz–KDNP inkább bajtársi szövetség, mint koalíció. Ennek a stabilitásnak, egységnek, hatalmas kormányzati erőnek az emberek szempontjából az értelme és a haszna éppen az, hogy villámgyorsan alkalmazkodhatunk.”

A nemzeti egység tehát az uralom zavartalansága, hiszen ebben a helyzetben tud gyorsan reagálni a kihívásokra, azaz – értelmezése szerint – jól kormányozni.