A Pesti Srácok főszerkesztője a Magyar Nemzetben ment neki a Fidesz soraiba férkőző opportunistáknak és Balog Zoltánnak
2024. február 14. – 13:37
Az egyébként fegyelmezett egységben mozduló kormánymédiát is megosztotta az a tény, hogy a Novák Katalin és Varga Judit lemondásához is vezető kegyelmi botrányban Novák bizalmasaként és elnöki tanácsadójaként érintett Balog Zoltán nem mondott le a református egyházi pozíciójáról. A Pesti Srácok az erről szóló hírt kedden eleve „dühös kommentelők” véleményével kiegészítve közölte; szerdán a lap főszerkesztője, Huth Gergely már a Magyar Nemzetbe írt véleménycikkben kongatta meg a vészharangot, mivel szerinte az ügy „közösségünk identitását és erkölcsi mércéjét nagyban érintő, súlyos kérdéseket vágott néhány nap leforgása alatt az arcunkba”, és „muszáj felismerni a baljós árnyakat”.
A baljós árnyak legbaljósabbika Huth szerint az a tény, hogy „az üstökösként szárnyaló és fájóan hamar kihunyó csillag, Novák Katalin” és „a máskor mindig ügyesen és határozottan politizáló Varga Judit” is „feladta éberségét”. Márpedig a publicisztika szerint a Fidesz pontosan az éberségének köszönhetően tudta elkerülni a magyar jobboldali pártokra jellemző erjedést; sikere
a hitelességben, a beágyazottságban, a nyugtalanító helyzetek elvarrásában, a tábor akaratának, rezdüléseinek örökös figyelésében, a jobboldali emberek megértésében keresendő. Most ez a képesség mégis cserben hagyott minket!
És hogy kikkel szemben kellene most ébernek lenni?
„A sorainkba férkőző, sokadik mezét felhúzó opportunista vagy a megtért komcsival”, illetve azzal a 2022-es óta eluralkodó „opportunista erjedéssel” szemben. Utóbbi eredményeképp jelentek meg Huth szerint a „kicsi huszárok”, akik „hajlamosak elfelejteni, hogy mi végre is kaptak bizalmat, kit képviselnek és mi a hivatásuk”, akik „úgy gondolják, hogy nekik már mindent szabad”.
A cikk nem utal arra, kik is lehetnek ezek az opportunista huszárok – ellentétben az ő mentalitásukat osztó „deresedő halántékú, de az új helyzetet látva vérszemet kapó századossal, tábori lelkésszel”, akiben nehéz nem felismerni [a korábban tábori lelkészként is szolgáló] Balog Zoltánt.
Huth leszögezi, hogy erkölcsi kritikája nem „a csatatéri sikereket sorra hozó hadvezérekre és stratégákra” vonatkozik – azaz nem a Fidesz vezetésére –, mivel elismeri, hogy a győzelem érdekében szükség van némi opportunizmusra, vagyis ahogy ezt virágnyelven megfogalmazza: „a mai drámai világpolitikai helyzetben e téren még több belátásra van szükség, hiszen olykor el kell fogadnunk, hogy a szükséges nemzeti önvédelem némi demokráciadeficittel, a belső pluralizmus csorbulásával jár”.
A publicisztika a jobboldali egység feszesebbre húzását tartja kívánatosnak; „a hadvezérek regulázzák meg a kicsi huszárokat, a lelkészek újra a lelkekkel foglalkozzanak, a stratégák figyeljenek jobban az évszázados magyar politikai hagyományokat követő, jól kimunkált közös értékrendünk megóvására, mi pedig, a közösség minden szegletében, ne hagyjuk, hogy érdemtelenek és opportunisták mellénk és fölénk furakodjanak!”
