A vízautó feltalálója szerint az Akadémia kutatói irigységből nem írták le, hogy működőképes a találmány

A bírósági közegben a rutin a túlélés záloga. Nem mindegy például, hogy az ember hogyan reagál, amikor kora reggel, a tárgyalóterem előtt egy ismeretlen férfi azzal szólítja meg, hogy nem szép dolog a hallgatózás. Különösen, ha az illető Schadl György apja, aki szerette volna elérni, hogy távozzunk a fia közeléből, aki éppen az ügyvédeivel és R. Róbert harmadrendű vádlottal egyeztetett, mielőtt kedden folytatódott volna a Schadl–Völner-per a Fővárosi Törvényszéken.

Ezúttal N. Csabát hallgatták meg tanúként, aki létrehozta a sokszor bántó leegyszerűsítéssel vízzel hajtott autóként emlegetett találmányt. A rendelkezésre álló vizsgálati jegyzőkönyvek szerint az autóba és állványra szerelve létező szerkezetnek ugyanis nem a víz, hanem a hidrogén az üzemanyaga, amit a vízbontás módszerével, generátor segítségével állít elő egy benzinmotor. A folyamat nem önfenntartó, rendszeresen tankolni kell a további működéshez, az viszont egyértelmű, hogy a feltaláló, valamint társa, K. Szabolcs, illetve mecénásuk, R. Róbert éveken át kifogyhatatlan energiával ügyködött azon, hogy eladják a találmányt, és azért is, hogy az valóban találmánynak tűnjön.

A BMW és a NASA bejelentkezett a találmányért

N. körülbelül három órán át válaszolt a kérdésekre a bíróságon. Sem neki, sem a hallgatóságnak nem volt könnyű ez, mert a férfi beszéde nehezen érthető, ugyanis 2014-ben és 2015-ben agyvérzése volt. A bíró érzékelte a problémát, ezért tömör megfogalmazásokra törekedett. Többször elismételte, amit hallott, illetve már az elején megkérte N.-t, hogy ne magyarázza el a szerkezet működési elvét.

N. Csaba és K. Szabolcs régi barátok, R. Róbertet pedig 2015-ben ismerték meg, majd rajta keresztül vették fel a kapcsolatot az ügy többi szereplőjével. A feltaláló felidézte, hogy Schadl György akkor került képbe, amikor a titokzatos gép nagyobb méretben is működőképessé vált, amihez viszont már elengedhetetlen volt R. pénze és segítsége.

Megfeszített munka előzte meg az áttörést. Összesen 300 millió forintot költöttek a fejlesztésekre, és a két feltaláló éjt nappallá téve dolgozott R. Róbert matkópusztai tanyáján, amiért fejenként havi 500 ezer forintot kaptak. A kifizetésekről átvételi elismervényt írtak, és a pénz minden hónap elején megérkezett akkor is, amikor a vízmotorokat később papíron eladták Schadl György cégének, az Aqua Energy Solution Zrt.-nek.

A feltaláló elmondása szerint R. Róbertre eleve azért volt szükség, mert nem tudták volna finanszírozni a bemutatókon is használható berendezések megépítését. R. volt az is, aki a N. Csabát előzőleg a fejlesztés folytatására biztatta, hiszen a szerkezet makettje már 1994-óta létezett.

Több mint ötven bemutatót tartottak az évek során, és bár a tárgyaláson is elhangzott, R. Róbert ügyvédje később szintén a lelkünkre kötötte, hogy írjuk le: az érdeklődők közt szerepelt a BMW és a NASA is. Így viszont kevésbé érthető, hogy most miért a többszintű korrupciós hálózat gyanújával és miért nem a világ energetikai iparának forradalmával van tele a sajtó.

Ellentmond az energiamegmaradás törvényének

Márpedig a vádirat valóban nem az autókról és nem is a jövő üzemanyagáról szól. Az ügyészség szerint ugyanis Schadl György a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökeként korrupciós kapcsolatot alakított ki Völner Pállal, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárával, aki alkalmanként 2–5 millió, összesen legalább 83 millió forintot kapott tőle. Az államtitkár cserébe vállalta, hogy Schadl kérésére jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket és más ügyeket intéz. Alattuk folytatódott a láncolat, hiszen Schadl a vád szerint azokból a pénzekből finanszírozta az államtitkárral közös ügyeit, amit a végrehajtói pozícióra jelentkezőktől kapott.

Schadl György így 2021. novemberi letartóztatásáig összesen 924 millió 852 ezer forint illegális jövedelemre tett szert a vád szerint, de helyzetét az sem teszi könnyebbé, hogy hétből hat végrehajtó a bíróságon is elismerte, fizetett neki a pozícióért. Bár az ügy tárgyalása régóta zajlik, a feszültség szinte tapintható volt a keddi forduló előtt is, ahol R. Róbert kérdezés nélkül azt mondta a várakozó újságíróknak, hogy elhatározta: nem áll szóba velük, mert olvasta a cikkeiket.

A vízautó ennek a bonyolult ügynek az egyik leágazása. Az iratokból kiderül, hogy 2016 májusában N. Csaba megbízóként, K. Szabolcs pedig társmegbízóként megállapodtak a harmadrendű vádlottal, hogy gondoskodjon a találmány hasznosításáról, és az ő feladata volt a vevők felkutatása is.

R. most is szenvedélyesen viszonyul az ügyhöz. A tárgyalás után sikerült röviden beszélnünk vele, miután hangosan szélhámosnak nevezte a Telexet, illetve bohócnak a korábban a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Energiatudományi Kutatóközpont munkatársait. A kutatókra azért neheztel, mert jelentésükben leírták, hogy a szerkezet vélt működési elve ellentmond az energiamegmaradás törvényének, ránk pedig azért, mert minderről cikket írtunk. N. Csaba sem kedveli a tudósokat. Szerinte ők is látták, hogy a vízmotor és a vízautó működik, de ezt irigységből nem írták le.

R. Róbert az évek során összesen 200-300 millió fizetett a két szerelőnek anyag- és alkatrészvásárlásra. Ezek közt több olyan elem is volt, amit nem lehetett Magyarországon beszerezni. Sőt, N. felidézte, hogy előfordult olyan eset is, amikor nem a megfelelő alapanyagot küldte egy cég, ami tovább duzzasztotta a költségeket.

Völner: A találmány nem csalási céllal jött létre

Schadl magasabb szinten egyengette a találmány útját, legalábbis N. ezzel magyarázta a végrehajtói kar korábbi vezetőjének bekapcsolódását a közös munkába. A feltaláló először akkor találkozott vele, amikor egy kecskeméti műszaki vizsgabázison megmérték a találmány szén-monoxid-kibocsátását, de nem volt szoros egyeztetés köztük később sem.

A környezetvédelmi mérésről szintén kapott dokumentumokat a bíróság, bár nagy kérdés, hogy akár N. Csaba, akár K. Szabolcs, akár Schadl, akár R. Róbert értették-e, hogy az eredmények alapján erősen megkérdőjelezhető a találmány életképessége. Schadl megjegyzésében szintén hangsúlyozta, hogy az együttműködés kezdetekor a szerkezet csupán makettként létezett, 2021-es letartóztatása idején pedig már 280 kilowatt teljesítmény előállítására volt alkalmas, azt ugyanakkor nem fejtette ki, hogy ez pontosan mit jelent. Völner Pál ugyancsak védelmébe vette a fejlesztéseket. Mint mondta, a találmány működőképes volt, és nem csalási céllal jött létre.

R. Róbert retorikai képességei messze meghaladták az előtte szólókét: ingyenenergiát, károsanyagkibocsátás-mentes működést emlegetett, ehhez viszont nem sok türelme volt a bírónak. Saját szerepének fontosságát hangsúlyozta akkor is, amikor azt mondta, rajta kívül senki nem adott volna ennyi pénzt a vízzel hajtott autó ötletére, és ezt most is jó döntésnek tartja.

Volt persze ennek az időszaknak egy másik fontos tényezője is, amit ugyancsak nem rejtett véka alá R. Róbert, aki megjegyezte: ő vásárolt saját autót N.-nek, illetve ő finanszírozta a férfi életét. Ha a munka során elfogyott a pénz, a két feltaláló szólt R. Róbertnek, ő pedig gondoskodott az utánpótlásról, azt viszont N. Csaba nem tudta megmondani, hogy milyen elszámolás volt R. és Schadl közt. A vallomás szerint olykor csak havi pár 100 ezer, máskor viszont 20 millió forintot emésztett fel a munka, mielőtt az együttműködés 2021-ben megszűnt.

Felvetődhet a kérdés, hogy Schadl és R. Róbert miért szavazott éveken át bizalmat ennek az egésznek. A válasz egyszerű: hittek benne, ahogy abban is, hogy akár eladással, akár pályázatok útján hasznosítani tudják N. Csaba és K. Szabolcs szerkezetét.

Völner Pállal a bemutatókon ismerkedtek meg a feltalálók. N. tudott arról, hogy Völner miniszterhelyettes, de azt nem, hogy melyik minisztériumban, és milyen területen. N. Süli János, Kovács Pál és Steiner Attila részvételére is emlékezett. Süli és Kovács a paksi erőműben való esetleges hasznosítás miatt volt jelen, ám ebből sem lett semmi.

Paks korábbi vezérigazgatója nem hitt az ötletben

Süli korábban a Telex kérdésére azt mondta: bár látta működés közben a hidrogénmotoros autót, illetve a hidrogéngáz-fejlesztő szerkezetet, a rendszer működési elvének minden részletét ő sem ismerhette meg. A paksi atomerőmű villamosmérnök végzettségű korábbi vezérigazgatójának nincs tudomása olyan anyagról vagy eljárásról, amellyel meg lehet oldani a hidrogén felhasználásának legnagyobb problémáját – azt, hogy ezek a rendszerek nem elég hatékonyak. Ez azt jelenti, hogy mindig szükség van külső energiaforrásra a működtetésükhöz, ellenkező esetben a bennük zajló folyamat egy idő után leáll.

A bírónő fontos kérdése volt, hogy a számos bemutató mellett fejlődött-e a találmány az évek során. Erre N. kijelentette, hogy a gép ipari hasznosításra is alkalmas, ennek ellenére a felsorolt döntéshozók közül senki nem ajánlott segítséget, illetve nem született ajánlat a találmány hasznosításával kapcsolatban.

A feltaláló nem tudott arról sem, hogy felmerült, pályázati támogatást kellene szerezni a vízzel hajtott autó továbbfejlesztéséhez, de kijelentette, hogy ebben ő nem is hisz, és állítása szerint sem Schadl, sem R. Róbert nem vetették fel a lehetőséget, legalábbis N. Csaba nem tudott erről. Schadl azt mondta, hogy a két feltaláló csak a sikeres értékesítés után jutott volna nagyobb összeghez, legfeljebb 500 millió forinthoz a találmányért, a pályázati pénzekből viszont ekkor nem részesültek volna.

R. Róbert hosszan szidalmazta még az Energiatudományi Kutatóközpont munkatársait, és a megállapításaikat bemutatót telexes cikket a keddi tárgyalás után. Amikor észlelte, hogy kiléptünk a Fővárosi Törvényszék épületéből, felénk fordult, és beszélgetni kezdtünk. Néhányszor nyomatékosan elismételte, hogy a vízzel hajtott autó működik, a kutatók papírjai semmit nem érnek, ő pedig készen áll, hogy bebizonyítsa nekünk az igazát. Ígérte, hogy hamarosan jelentkezni fog.