Végy két adag trágyát, egy adag savót, aztán keverd el tartályalja olajjal és kutyatáppal
2023. november 27. – 11:51
Bár november közepén még mindig ott tartunk, hogy Magyarországon még a jogszabály sincsen készen az Európai Unióban január elsejétől kötelező kommunális biohulladék begyűjtésének és hasznosításának szabályozására, mi azért elmentünk a Szarvasi Biogázüzembe, hogy megnézzük, a jövőben hogyan lehet majd hasznosítani a lakosságtól begyűjtött organikus szemetet. Termelési riport.
Azért kértünk lehetőséget a szarvasi biogázüzem bejárására, mert a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-től augusztusban azt az információt kaptuk, hogy a január elsejétől kötelezően szelektíven gyűjtendő, lakossági élelmiszer- és konyhai hulladékokat jellemzően biogázüzemekben dolgozzák majd fel egyelőre ismeretlen piaci szereplők. Magyarországon 60, kisebb-nagyobb kapacitású biogázüzem van, de tízéves múltjára való tekintettel az ország egyik legismertebbje a szarvasi.
Az üzemlátogatásra egy szürke, álmosan csöpögős nap reggelén indultunk el, lelkesültségemet azonban nemcsak ez tette próbára, hanem az is, hogy vegetáriánusként már a gondolatától is rosszul voltam, hogy a biogázüzemben a Mol saját közleménye szerint a régió hústermeléséből származó hulladékot is feldolgoznak. A szemem előtt rohadt húsok, állati csontok, szőrös, tollas bőrnyesedékek, levágott paták és fülek lebegtek, és azon gondolkodtam, hogyan fogom tudni kulturáltan végigcsinálni ezt a napot. Miközben autóztunk a Budapesttől 170 kilométerre lévő üzembe, magamban azért rimánkodtam, hogy adjanak gázmaszkot vagy legalább egy orrcsipeszt, legnagyobb megdöbbenésemre azonban az üzem elé érve semmilyen különleges szagot nem éreztem.
Sőt, a képzeletemben lévő bakancsos, vegyvédelmi ruhás munkások helyett öltönyös férfiak vártak utcai cipőben egy irodaépület előtt. Spoiler: az üzembe nem kerül be állati hulladék, csak már feldolgozottan, selejtes kutyatáp formájában, vagy végtermékként, azaz trágyaként, annak meg simán ki lehet bírni a szagát pár perces akklimatizáció után.
Mi ez az egész? 2018-ban született meg az a döntés az Európai Unióban, ami a tagországokat, így Magyarországot is arra kötelezi, hogy 2023. december 31-től kötelezően el kell kezdeni a háztartási biohulladék szelektív gyűjtését. Az unió azt a célt tűzte ki, hogy a hulladék 65 százalékát újra kell hasznosítani, márpedig ma Magyarországon a háztartási hulladék 30 százaléka konyhai hulladék. Két hónappal a kötelező bevezetése előtt azonban egyelőre nem igazán lehet látni, Magyarország pontosan hogyan fogja végrehajtani ezt az uniós irányelvet, mivel még az ehhez szükséges jogszabály sincs a parlament előtt.
Iparági információk szerint ugyanakkor az új rendszert nem az egész országban egyszerre vezetik majd be, hanem folyamatosan bővülő rendszerrel és lefedettséggel fog indulni. Annyi biztos, hogy előbb-utóbb minden magyar háztartás fog kapni egy új, kis méretű kukát a lakásába, egy nagyot pedig a házába. A kukákba pedig többek között megmaradt vagy megromlott élelmiszert, zöldségek és gyümölcsök héját, valamint a teafiltert és a kávézaccot kell beledobnia mindenkinek.
Az elszállított bioszemétből biogázüzemekben energiát fognak előállítani. Mindez jót tesz a bolygónak, ha 2030-ig 41 százalékkal sikerülne mérsékelni az élelmiszer-hulladékunkat, akár 108 millió tonnával is csökkenthetnénk az üvegházgáz-kibocsátást), de segíthet a hagyományos energiahordozóknak való kitettségünknek is. A témával már részletesen foglalkoztunk ebben a sorozatunkban (1., 2., 3. rész).
Értékes fűszer lehet a biohulladék
A Mol idén nyáron vette meg a német BayWa AG-tól a már több mint egy évtizede működő Aufwind Schmack Kft. szarvasi biogázerőművét (amiért a NER nagy nevei is sorban álltak). Az irodában így a két cég képviselői vártak, köztük Székely Árpád, az Aufwind Schmack Első Biogáz Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója és Horváth Ádám, a Mol-csoport Downstream új és fenntartható üzletágak igazgatója.
Első kérdésem nyilvánvalóan az volt, hogy a szarvasi üzembe fog-e kerülni lakosságtól begyűjtött biohulladék feldolgozásra. Horváth Ádám, a Mol-csoport igazgatója egyértelműen jó lehetőségnek látja az új szabályozást, de mint mondta,
„egyelőre több a kérdés, mint az állítás ebben az ügyben, egyelőre a MOHU-s kollégák még tárgyalnak a minisztériummal. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a lakossági biohulladékban van potenciál, és hosszú távon tervezünk is ezzel, de a részleteken még dolgoznak a szakértők”.
Nincs ellenvetése egyébként, egy jól előkezelt lakossági hulladék szerinte abszolút feldolgozható az ilyen típusú biogázüzemekben.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a MOHU januártól mely településeken fogja elsőként elindítani a begyűjtést, és azt sem, hogy végül országos szinten milyen mennyiséget fog jelenteni. Horváth szerint az egy jó kiegészítő lehet a nagy volumenű mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladék mellé, de a biogáztermelés nem erre fog épülni. „A lakossági biohulladék egy értékes fűszer tud lenni, de a gulyásban ez nem a krumpli és nem is a hús.” Ahol ez a rendszer már működik, például Hollandiában, ott állítása szerint mindössze kevesebb mint az 5 százalékát adja a lakossági biohulladék a biogázüzemek alapanyagának.
Ennél kevésbé diplomatikus választ adott Székely Árpád, a biogázüzem ügyvezető igazgatója, aki szerint a sok megválaszolatlan kérdés miatt egyelőre inkább elzárkózna a lakosságtól érkező bioszemét befogadásától, mert sok nehézséget lát.
„Ahhoz, hogy mi biztosítani tudjuk, hogy csak organikus anyagokat dolgozunk föl, aminek az áramon és a gázon túl jó minőségű biotrágya lesz a végeredménye, ahhoz teljesen biztosnak kellene lennünk abban, hogy az üzembe bekerülő anyagokban semmilyen formában nincsen plasztik vagy bármilyen szennyező anyag, mert az nemcsak a végeredményt teheti tönkre (műanyag kerülhet a szerves trágyába), hanem a gyárat is.”
Jogszabály híján viszont egyelőre nem lehet tudni, hogy a háztartásoknak adandó új szemetesekhez adnak-e majd lebomló szatyrokat, mint ahogy azt sem, hogy a megromlott húst ki kell-e csomagolni a műanyag fóliából vagy a tejfölt ki kell-e majd önteni a dobozából, mielőtt az új kukákba kerülne.
Székely Árpád szerint ahhoz, hogy a biohulladékot biogázüzemben tudják majd hasznosítani ez utóbbira feltétlenül szükség lenne, mivel „egyszerűen nincsen olyan gépsor, amivel úgy tudnák leszedni a lejárt szavatosságú élelmiszerről a csomagolóanyagot, hogy a termékbe ne kerüljön szennyezőanyag”.
Erről megkérdeztük az Energiaügyi Minisztérium (EM) sajtóosztályát, és külön Raisz Anikót, az EM környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkárát, de a konkrét kérdéseinkre nem kaptunk választ. A MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-t sajtóosztálya mindössze csak annyit közölt, hogy „olyan biogázüzemekkel szerződünk, amelyek az általunk átadásra kerülő hulladékot alkalmassá teszik az üzemük alapanyag elvárásaiknak. Természetesen vizsgáljuk az előkezelői technológiákat, illetve egyetemekkel közösen kutatásokban is részt veszünk. A lakosságot a tájékoztatás útján fogjuk a tiszta biohulladék átadásra sarkallni, illetve a gyűjtő alvállalkozók fokozott figyelemmel végzik a gyűjtést. A többi kérdésre a kormányrendelet meghirdetéséig nem tudunk érdemben nyilatkozni.”
Végy két adag trágyát, egy adag savót, aztán keverd el tartályalja olajjal és kutyatáppal
Konkrét információk híján így kénytelenek vagyunk átugorni ezt a kérdést. Nézzük meg inkább, hogy ideális esetben a műanyagtól és más szennyező anyagoktól mentes biohulladékból hogyan lehet energiát előállítani, méghozzá nem is kis, hanem milliárdos nagyságrendű értékben.
A Szarvas külvárosában, termőföldek és erdős területek között lévő biogázüzem kívülről úgy néz ki, mint egy retró sci-fi helyszíne, hatalmas, fehér, félgömb alakú épületeket, silókat, tartályokat és tornyokat lehet látni az útról, de belül megmutatkozik egy sokkal realistább világ, amikor feltűnik az első markológép, a kanalában gyártási hibás, kutyáknak való fogtisztító táppal. Ennél bizarrabb jelenet már nem lesz, hacsak az nem, hogy a markolókon és egyéb haszongépjárműveken ülő sofőrökön kívül más munkással nem találkozunk a gyárban – a munka nagy részét ugyanis milliárdnyi baktérium végzi el ingyen.
Cserébe látunk hegyekben álló kukoricacsuhét, ami a konzervgyárakba beszállított csemegekukorica megtisztítása után kerül az üzembe. Ebben az évben már több mint tízezer tonnát szállítottak be a telephelyre, most is több ezer tonna áll lefedve, a ponyvák alól sárga, savanykás szagú lé csurog ki a földre.
Az illata erősebb, mint a trágyaléé, már csak azért is, mert a folyékony sertés hígtrágya egy kilométeres hosszúságú, föld alatti csövön jön a szomszédban lévő sertéshizlaldából, és egy kis felszíni árkot leszámítva egy föld alatti tartályba kerül. De az üzem kap kiszáradt marha-, csirke- és pulykatrágyát is a környékbeli gazdáktól. Évente összesen 100-110 ezer tonna anyagot dolgoznak fel, aminek a kétharmada trágya.
A kukorica mellett vannak más halmok is, például egy szemmel láthatóan gombás, szürkésbarna színű cukorrépahegy, amit nem vett át valamelyik gazdától a kaposvári cukorgyár minőségi kifogás miatt. De van még egy domb, amiről elsőre meg se tudnám mondani, hogy micsoda. Mint kiderül, olyan nedves rost, amit nem tudtak időben kiszárítani egy környékbeli üzemben, és toxikussá vált – sem emberi, sem állati takarmányozásra nem alkalmas már, de bármilyen csúnyán is néz ki, az üzem vezetője szerint jó 300 köbméter gáz kijön majd belőle.
A többi alapanyag silókban és tartályokban áll, köztük több ezer köbméter kukoricaszirup, sütő- és tartályalja olaj, savó a Szarvasi Mozzarella gyárból, amit tankerekben hoznak Örménykútról, szotyihéj és a nevéhez méltó szagú szeszmoslék (ami a gabonaalapú takarmánygyártás során keletkezik). Az üzem fizet a hulladékokért, bár némely esetben vitatják ezt, hiszen a beszállítóknak sok esetben létszükséglet, hogy elvigyék tőlük azokat.
A gyártási folyamat első részében a szilárd anyagokat összeöntik és ledarálják, ennek Székely Árpád szerint két előnye van: egyrészt homogenizálják az anyagokat, másrészt megnövelik a felületét az anyagoknak, és ezáltal megkönnyítik a gázfejlődést. A darálékot mi is megnézzük, és valóban egységes színű és formájú, hiába volt benne csuhé, trágya és kutyakaja is. Naponta 10-12 órát darálnak, hogy meglegyen a 60-80 tonna, amit betáplálnak a rendszerbe.
Erjeszd őket 42 fokon 50 napig
Na jó, de hogy lesz ebből energia? Kétféle fermentáció van: 1) az aerob, amikor otthon komposztálunk, és a komposzt mellett nem keletkezik más a folyamatban csak hő; 2) és az anaerob, amikor nem hő termelődik, hanem biogáz, a szarvasi biogázüzem ezen utóbbi az elven működik.
A szilárd és híg alapanyagok a fehér félgömbökbe, a 40-42 fokosan tartott fermentorokba kerülnek, és 40-50 napot erjednek. Bár ide szigorúan tilos bemenni (az üzem alkalmazottai is csak szigorú biztonsági intézkedések után, gázálarcban és gázmérővel tehetik meg ezt), Horváth Ádám Mol-igazgató elég szemléletesen meséli el, hogy mi történik odabent:
„olyan, mint a nagy, tradicionális kínai éttermekben az alap őslevesek, amit a legendák szerint már 300 éve főznek, és mindennap egy kicsit beleraknak és kivesznek”.
Az „alap ősleves” legfontosabb összetevője az alapanyagokon kívül egy oltóanyag, amitől a fermentálódás beindul – hogy ez mennyire nem egyszerű folyamat mutatja az is, hogy ez egy évig tartott Szarvason. Ezután a baktériumok már önmagukat reprodukálják, több lépcsőben gondoskodnak a lebontásról, de persze csak akkor, ha pontos az alapanyagok adagolása. Székely Árpád szerint korábban csak vakon repültek, és ebből rengeteg probléma volt, de ma már van egy alkalmazott biológusuk, aki a másfél tucatnyi alapanyagból mindennap pontosan kiszámolja, hogy melyikből mennyi kell az őslevesbe, és azt is előre megmondja, hogy mennyi lesz a gáztermelő képességük.
A fermentorokban a rohadás során három kémiai folyamaton keresztül jutnak el a gázig: először ecetsav, majd vajsav, ammónia és végül metán képződik. A fermentléből kipezsgő buborékok tartalmazzák a metánt, amik a félgömbök tetején lévő ponyva alatt gyűlnek össze, azt felfogja az üzem, méghozzá 1500 köbméter/óra mennyiségben.
A tetejéről szívd le a gázt, a maradék mehet a földekre
Bár a legnagyobb mennyiségben trágya és savó kerül az üzembe, a gáztermelésnek csak az egy százalékát teszik ki, viszont van egy fontos szerepük: nagyon jó katalizátorok, képesek semlegesíteni a savas hatású anyagokat. Ezeknél sokkal jobb gáztermelő képességű alapanyag a kutyatáp, a tartályalja olaj, a szeszmoslék, a kukoricacsuhé, a használt sütőolaj és a szotyihéj.
A gáz ezután egy külön gázelőkészítő rendszerbe kerül, ahol megtisztítják elsősorban a kéntől, majd elvezetik négy gázégésű motor felé, amelyben elégetik a gázt, és így keletkezik a villamos energia.
A folyamat végén a híganyagot leszivattyúzzák az utófermentorokba, és kieresztik fermentlé formában a lagúnákba, egy szeparátor pedig leválasztja a szilárd anyagot (a bekerült mennyiség nagyjából 10-12 százaléka), ez a szerves trágya gyártósorra megy. A szervestrágya-gyártósoron a rohasztási folyamat végtermékéből kis, gömb formájú szemcsékből álló trágya lesz, ami ugyanúgy kiszórható, mint a műtrágya. Viszont ez Székely Árpád szerint
„sokkal jobb minőségű, mint bármilyen műtrágya, egy igazi vitaminbomba, amivel nem kimerül a föld, hanem gazdagodik. A vevőink, a környékbeli gazdák nagyon dicsérik, mert nagy humuszképző képessége van.”
A Nébih által idén májusban engedélyezett, bejegyzett szerves trágyájukban mikrobiológiai hatóanyagok is vannak, például nitrogén, foszfor, kálium, viszont nincs benne semmilyen nehézfém, ami a határértéket meghaladná és káros lenne a földre. Eddig négy-öt, nagy területen gazdálkodó termelőnek értékesítették csak, nagyjából 45 millió forint értékben, de Székely szerint „ez még próbaüzem, jelenleg 1500 tonnát állítottunk elő, ez mondjuk olyan 800-1000 ezer hektárra elegendő, és arányosan csökkenti a műtrágya felhasználási igényét.”
Az öt lagúnába kerülő híg trágya szintén a környékbeli földekre kerül a tavaszi vetés előtti időszakban és az aratás után. Ennek az eredményessége azért nehezebb kérdés, mert amikor kilocsolják a földekre, a nitrogén rögtön elpárolog belőle, ezért jövőre egy új technológiával szeretnének kísérletezni majd, injektálni akarják a földbe a hígtrágyát és rögtön beboronálni egy gépsorral.
Az eredmény évi 28 millió kilowattóra áram
Bár kecsegtető üzlet a trágyagyártás, a biogázüzem üzleti koncepciója egyértelműen az energiatermelésre épül. A Mol jelenleg egyetlen biogázüzeme (csak kisebbségi tulajdonosok a nagykőrösi, jóval kisebb teljesítményű biogázüzemben) villamosenergia-termelési oldalról Magyarország és Közép-Európa egyik legnagyobb biogázüzeme, évi 2-3 milliárd forintos bevétellel. Az elmúlt években rendre 25 millió kilowattóra fölött termeltek áramot, a csúcs 2020-ban volt, amikor 28,2 millió kilowattórát termeltek.
Ez a bevételen túl azt is jelenti, hogy
a „szemétből” egész Szarvas mind a négyezer háztartását és számtalan ipari üzemét ki tudják szolgálni villamos energiával. De ha csak háztartásokban számolnánk, akkor tízezer háztartásnak elegendő villamos energiát állítanának elő, vagyis kb. 30 ezer embernek megfelelő mennyiséget.
Ennek a megtermelt áramnak a 90 százalékát a közeli Gallicoopnál adják át a Titász Opus hálózatára, a maradékot a saját fogyasztás kielégítésére, például a szivattyúk üzemeltetésére használják. Mint ahogy a megtermelt gáznak a hőjéből is eladnak a Gallicoopnak, illetve helyben is hasznosítják fűtésre télen, például az irodaházat is ezzel fűtik.
Horváth Ádám, a Mol-csoport Downstream új és fenntartható üzletágak igazgatója elmondta, hogy a gázt jelenleg nem tudják betáplálni a háztartási gázvezetékekbe, mert az itt megtermelt gáz a metán (60-65 százalék) mellett jelentős mértékben szén-dioxidot is tartalmaz, azaz a gázt tovább kellene finomítani ahhoz, hogy tiszta biometán legyen belőle, viszont már gondolkodnak egy ilyen irányú fejlesztésen.
Már csak azért is, mert a biometánnal közvetlen közlekedési célú
üzemanyag-felhasználása (bioCNG, bioLNG) mellett a Mol a saját igényeit is ki tudná elégíteni, „mivel a cég nemcsak nagy hidrogéngyártó, hanem ebből adódóan nagy földgáz-felhasználó is,
ennek a földgáznak egy részét ki lehetne váltani biológiai eredetű gázzal, ami szén-dioxidmentes és egy környezetkímélőbb megoldás, ráadásul a hulladék alapú gázpotenciál nincs kitéve geopolitikai kockázatoknak”.