Komposztország leszünk, ha akarjuk, ha nem

Ahhoz képest, hogy január elseje kevesebb mint öt hónap múlva lesz, kicsit megkésettnek tűnik, hogy az Energiaügyi Minisztérium csak június 28-án tette fel a kormany.hu-ra azt a társadalmi egyeztetésre bocsátott jogszabálytervezetet, ami a háztartási biohulladék elkülönített gyűjtését fogja majd egyszer szabályozni.

Se jogszabály, se kampány

Ezt a tervezetet a civil szervezetek – vagy bárki, aki kiszúrta az oldalon – július 6-ig véleményezhették, arról azonban egyelőre semmi információ nincsen, hogy a (remélhetően a civilek kritikáját beépítő) jogszabály mikor kerülhet a jelenleg nyári szüneten lévő parlament elé. Arról nem is beszélve, hogy a jövőbeni hulladékgazdálkodási koncesszor is csak ekkortól kezdheti majd el az új kukák legyártatását és szétosztását a lakosság körében.

De ha el is tekintünk a későn érkező jogszabályoktól, az biztos, hogy a szemléletváltásra való felkészítés teljesen elkésett. A komposzt és a konyhai élelmiszer-hulladék külön gyűjtése már réges-régen a közbeszéd része kellene hogy legyen. A szelektálásról szóló, figyelemfelhívó kampányok helyett azonban egyelőre csak mélységes csend van, miközben a Magyar Nemzet patkányokkal riogat a fővárosi óvodákba kihelyezendő komposztgyűjtő ládákkal kapcsolatban.

Július közepén megkerestük kérdéseinkkel az Energiaügyi Minisztérium (EM) sajtóosztályát, és külön Raisz Anikót, az EM környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkárát is. Többek között azt szerettük volna megtudni, hogyan készül a kormány az uniós irányelv betartására, pontosan mikor tervezik bevezetni az országban a biohulladék külön gyűjtését, és hol fogják azt újrahasznosítani, azonban válaszokat mind ez idáig nem kaptunk.

Január 1-jével valami történni fog

Éppen ezért nem nagyon maradt más lehetőségünk a tájékozódásra, mint a társadalmi egyeztetésben részt vevő Humusz Szövetségtől és a hulladékkoncessziót elnyerő, MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-től megtudni, amit csak lehetséges.

A MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. sajtóosztálya kérdésünkre megerősítette, hogy a koncessziós társaságnak lesz a feladata a háztartási biohulladékok gyűjtésének megszervezése és a hasznosítónak való átadása. A begyűjtött hulladék hasznosítása már nem az ő dolguk lesz, a koncesszió erre nem vonatkozik, így az más piaci szereplők feladata lesz.

A MOHU koncessziója nem vonatkozik a vendéglátóipari egységekre és a piacokra sem, mivel az ott keletkezett biohulladék 3. kategóriájú állati mellékterméknek minősül. Ezeket olyan piaci szolgáltatók szállítják el, amelyek rendelkeznek a szükséges Nébih-engedéllyel.

Mivel a jogszabályi javaslatot még nem terjesztették elő, és nem tudni azt sem, mikor lép hatályba, sok kérdés egyelőre a MOHU számára is tisztázatlan, jelezte a Telex megkeresésére a vállalat. Az az egy biztos, hogy január elsejével valami történni fog, mivel „az Európai Uniós rendelkezés (Hulladék Keretirányelv) 2023.12.31-től írja elő a biohulladékok elkülönített gyűjtését, így a MOHU ennek megfelelően tervezi a bevezetést. A bevezetésnél nagy hangsúlyt fektetünk a hatékony, fenntartható, arányos rendszer felépítésére.”

Hogy ez pontosan mit jelent, az egyelőre talány, de

iparági információk szerint nem az egész országban egyszerre vezetik majd be, hanem folyamatosan bővülő rendszerrel és lefedettséggel fog indulni – ahogy az korábban a szelektív hulladékgyűjtés (a műanyag- és fémhulladék, valamint a papírhulladék) elindulásakor történt.

Jön egy új szemetes a lakásba és egy új kuka a házba

Tehát ahol először el fog indulni a rendszer, ott a háztartások kapnak egy úgynevezett „hulladékgyűjtő edényzetet”, vagyis egy kisebb, zárható fedelű kukát, amibe beledobhatják a biohulladékukat.

A háztartási biohulladéknak két fajtája van:

• a biológiailag lebomló kerti vagy parkból származó zöldhulladék (ennek szelektív gyűjtési rendszere jelenleg is működik az ún. zöld zsákokban),
• és a háztartásokban keletkező élelmiszer- és konyhai hulladék (például a répa- és krumplihéj mellett a pizza széle és a megromlott pörkölt, valamint a teafilter, a kávézacc).

A MOHU szerint ezeknek az elkülönített gyűjtéséről szól az uniós előírás, viszont „a tapasztalatok és a lakossági elfogadottság/támogatottság alapján egyes területeken ez még módosulhat”.

Azt azonban, hogy ez a háztartási kuka miképpen fog kinézni, mekkora lesz, és jár-e hozzá mondjuk biológiailag lebomló műanyagból készült zacskó, egyelőre a jogszabály megjelenéséig nem tudták megmondani. Az viszont biztos, hogy a háztartásnak járó kis „edényzet” mellett a lakóházak, társasházak is kapnak egy nagyobb kukát a biohulladék gyűjtésére, tehát a kommunális, a papír-, a műanyag- és fémhulladék gyűjtésére való kuka mellé érkezik egy negyedik szemetes is a házba.

Erről csak azt lehet tudni a hulladékkoncesszor válaszai alapján, hogy a jelenlegiekkel azonos méretű, szabványos szemetes lesz, de hogy a teteje barna vagy zöld lesz-e, azt nem.

Mint kérdésünkre írták, a MOHU-nak az a célja, hogy a kommunális hulladékgyűjtőkbe kerülő biohulladék tartalma a jelenlegi 30 százalékról jelentősen visszaessen, és a szelektíven gyűjtött biohulladékot magas szinten sikerüljön újrahasznosítani. Ennek eléréséhez azonban ők is tudják, hogy nagy szükség lesz kiterjedt lakossági kampányra, amiből az emberek megtudhatják, pontosan mit dobhatnak majd bele az új kukájukba. „A lakosság együttműködéséhez és a rendszer sikerességéhez elengedhetetlen a lakosság tájékoztatása, bevonása, így tájékoztató, edukáló kampány a rendszer felépítésének szerves részét képezi.”

A MOHU kérdésünkre azt írta: „folyamatosan vizsgálja az új, hatékonyabb hasznosítási megoldásokat is”, amiről nem derült ki több, miközben ismét hangsúlyozták, hogy a hulladékhasznosítási tevékenység nem tartozik az általuk elnyert koncesszió hatálya alá. Ettől függetlenül kérdésünkre megírták, hogy a kerti zöldhulladékokat elsősorban ipari komposztáló létesítményekben, az élelmiszer- és konyhai hulladékokat jellemzően biogáz üzemekben dolgozzák fel (más piaci szereplők). Az energia-előállítás mellett a végtermékből pelletált trágyát is elő tudnak állítani, amit a mezőgazdaságban lehet majd újrahasznosítani. (A biogázüzemek működéséről részletesen írtunk az eladó szarvasi üzem kapcsán, amiért a NER nagy neveinek érdekeltségei mellett külföldi cégek is versenybe szálltak.)

A legkisebb ökológiai lábnyoma a helyben komposztálásnak van

Urbán Csilla, a Humusz Szövetség elnöke szerint

„az uniós irányelv valójában nem azt írja elő, hogy kötelező a házhoz menő gyűjtés, hanem csak azt, hogy a biohulladékot elkülönítetten kell gyűjteni és kezelni, ebbe pedig a házi vagy a közösségi komposztálás abszolút beletartozik”.

Az általuk is véleményezett jogszabálytervezet azt a teljesen elavult 2003-as minisztériumi rendeletet fogja felülírni, ami eddig a hulladékgazdálkodást szabályozta. A valamikor elkészülő új jogszabály számukra legfontosabb része nem a konyhai élelmiszer-hulladék begyűjtése és újrahasznosítása lesz, hanem az, hogy végre szabályozni fogja a házi és a közösségi komposztálás kérdését is.

A komposztálás a kertművelésben régóta ismert és alkalmazott módszer: egy olyan természetes, biológiai folyamat, amely a szerves hulladékot humusszá anyaggá alakítja át. Jelenleg törvényesen csak társasházi közösségek végezhetnének közösségi komposztálást. Azok a közösségi komposztálók tehát, amik most vannak, úgymond illegálisak, vagy a szürke zónában vannak, mert a jogszabály nem támogatja a létüket. Viszont akik ennek ellenére közösségileg komposztálnak, azok nemcsak azért csinálják ezt, hogy csökkentsék a hulladékukat, hanem azért is, mert tudják, hogy ez egyrészt környezetvédelmileg jobb megoldás, másrészt pedig egy közösségépítő, aktív, pozitív tevékenység.

Urbán Csilla szerint

„alapvetően az lenne a cél, hogy ahol lehet, ott a házi és közösségi komposztálás működjön, és csak ott kelljen bevezetni a házhoz menő gyűjtési rendszert, ahol ezekre nincs lehetőség – főleg a nagyvárosokban. A legkisebb ökológiai lábnyoma ugyanis annak van, hogyha helyben komposztálunk.”

A Humusz Szövetség elnöke a társadalmi egyeztetésre a kormánynak megküldött véleményükben ezért pozitívan értékelte a jogszabály elkészülését, ugyanakkor kritikával élt többek között azzal kapcsolatban, hogy a tervezet szerint a szemléletformálást a Nébih Maradék nélkül elnevezésű programja fogja elvégezni, miközben kihagyják belőle a zöld civil szervezeteket, akik több évtizede foglalkoznak a komposztálás elterjesztésével. Ők például 1995-ös megalakulásuk óta rendszeresen tartanak foglalkozásokat többek között iskolásoknak, 2011-ben pedig elindították öt civil szervezettel együtt a Komposztálás ünnepnapja nevű kezdeményezést is.

Urbán Csilla azt mondja: ők azt tapasztalják, hogy a gyerekek imádják a komposztálást. Ez környezeti nevelési célból egy jó eszköz, mert nagyon látványos, be lehet vele mutatni a természet körforgását, hogy fél-egy év alatt lekomposztálódik, amit beledobunk. „Ránézünk a komposztra, ott látjuk a tetején egészben a dinnyehéjat, a gyümölcs- és zöldségmaradékokat, de lent már a friss, gazdag föld pereg ki a komposztkeretből. Mindeközben rengeteg hasznos élőlényt is be lehet mutatni, tehát természetvédelmi célokra is alkalmas. A gyerekek többsége egy-egy foglalkozás után például a felnőttek által fúj-állatoknak tartott gilisztákat és ászkarákokat cukiknak fogja tartani és imádja őket.”

Nekünk kell újra megtanulnunk együtt élni a természettel

Azzal kapcsolatban, hogy néha micsoda butaságok jelennek meg a magyar sajtóban a komposztálással kapcsolatban, Urbán Csilla azt mondja: lehet rosszul is csinálni, például azzal, ha állati eredetű dolgokat teszünk bele. Elképzelhető, hogy a komposztládáknál megjelennek a patkányok, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a rágcsálók nem a komposztládák miatt jelennek meg. Ha ugyanis egy városban valahol patkányprobléma van, akkor azon a környéken a komposztálóknál is látni lehet őket, mert nekik ez egy terülj, terülj, asztalkám.

„De nem csak patkányokkal lehet adott esetben találkozni a közösségi komposztálóknál, hanem sünökkel és madarakkal, és a már említett gilisztákkal is. Ez viszont teljesen természetes, nekünk kell újra megtanulnunk együtt élni az élővilággal. Nem fenntartható az a rendszer, hogy mindig csak kiveszünk a talajból, de nem rakjuk vissza, és a degradálódott termőföldet vegyszerekkel próbáljuk feljavítani.”

A Humusz Szövetség elnöke szerint teljesen nonszensz az a gyakorlat, ami jelenleg is van az országban, hogy „az értékes biohulladékot elvisszük a hulladéklerakókba megsemmisíteni, többek között a vizet égetni, aztán csodálkozunk, hogy nyáron a sok dinnyétől bekrepál egy hulladékégető, vagy leromlik a hatásfoka. Ezért is lenne fontos, hogy minél előbb elkezdjük a szemléletformálást, hogy az emberek megértsék ezt, és a tévhiteket el lehessen oszlatni.”

Mint mondja, alapvetően a biohulladék külön gyűjtése a vidéki emberek számára nem újdonság. Így tanulták meg annak idején a nagyszüleiktől, de a városi lakosság számára fontos lesz a szakszerű tájékoztatás a jó begyűjtési eredmények érdekében. Ez azonban nem reménytelen, mert bár az uniós jogszabály csak 2024-től írja elő a külön gyűjtést, egy csomó tagállamban vagy nagyvárosban ez már egy jól működő gyakorlat.

Ők a legjobb példának Milánót tartják, ami egy 1,4 milliós, elég sűrűn lakott város, és sokféle nemzetiség él benne. Ott például több ütemben vezették be 2011-ben, négyfelé osztották a várost, és az egyes városrészekben külön-külön kezdték el bevezetni, de nemcsak a háztartásokban, hanem a vendéglátóhelyeken és a piacokon is, ezért nagyon magas begyűjtési arányt tudnak elérni. Ez a város a világ egyik vezető példája: lakosonként 95 kilogramm élelmiszer-hulladékot gyűjtenek össze, a város szelektív hulladékgyűjtési aránya pedig 62,6 százalék, ami évente mintegy 9000 tonna szén-dioxid-megtakarítást eredményez. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a kommunikációs kampányt tíz nyelven folytatták le, hogy senki ne mondhassa azt, hogy azért nem csinálja, mert nem érti.