Fegyházat kértek a férfira, aki milliókat fizetett egy nőért, majd megölte annak élettársát

„Mai napig nem hiszem el, hogy ő ölte meg” – hangzott el a Szegedi Törvényszéken annak az ügynek a tárgyalásán, amelyben egy, a Szeged mellett lévő Tömörkényen élő gazda érintett.

A férfit azzal vádolják, hogy 2021 áprilisában 3,5 millió forintot fizetett ki a legjobb barátjának azért, hogy megvegye tőle élettársát, majd a barát a nővel közös gyerekéért további egymillió forintot követelt, amit a gazda már nem akart kifizetni. A két fél szóváltásba, majd dulakodásba keveredett, mire a gazda egy vascsővel kétszer fejbe verte barátját, aki ebbe belehalt. A vádlott a holttestet később a Tiszába dobta, a vérnyomokat sóderrel hintette fel. Az ügyészség emberkereskedelem és halált okozó testi sértés miatt emelt vádat, hétfőn a perbeszédek is elhangzottak.

A gazda korábban már részletes beismerő vallomást tett. A nő, aki most már a vádlott jegyese, korábban még bűnpártolás vétsége miatt másodrendű vádlottként állt a bíróság előtt, mivel kezdetben félrevezették a hatóságokat és elhitették, hogy a sértett nem halt meg, hanem önszántából ment el otthonról és haragosai árthattak neki. A nő ezért két év próbaidőt kapott, később tanúként hallgatták meg.

A gazda azt vallotta, hogy barátja holttestét Csanyteleknél dobta a Tiszába. Ezzel kapcsolatban hétfőn a bíróság ismertette a nyomozati iratokat, melyekből kiderült, hogy hiába keresték a testet több alkalommal, nem találták meg.

Egy tanút, a sértettnek és élettársának egyik volt szomszédját, egy középkorú nőt is meghallgatott hétfőn a bíróság. Ő elmondta, a pár kapcsolata nem volt jó, a férfi sokat dolgoztatta a nőt, gyakran kértek kölcsön, alkalmanként 100 ezer forintokat is. Nem tudott arról, hogy a férfi másoknak is tartozna. Korábban feljött, hogy a sértett haragosai elől, tartozásai miatt költöztek el Budapestről a Szeged környéki Tömörkényre, de erről a tanú nem tudott semmit.

Ahogy arról sem, hogy a nő korábbi párja meghalt. Csak később mesélték el neki, hogy a gazda bement a rendőrségre és elmondta, hogy megölte a férfit. „Mai napig nem hiszem el, hogy ő ölte meg” – jegyezte meg a tanú. A szomszéd arról sem tudott, hogy a nőt eladták volna. Szerinte menekült volna, de nem mert kilépni a kapcsolatból, bár a férfi gyakran bántotta őt és kislányát lelkileg.

A vádlott ügyvédje megkérdezte, hogyan számolt be a nő a szomszédnak a mostani életéről. A tanú elmondta, hogy

sokkal jobban él a nő új párja mellett, a férfi nem korlátozza semmiben,

segíti, amiben csak tudja. Volt élettársa például nem engedte neki, hogy súlyos egészségügyi problémájával orvoshoz forduljon.

A tanú meghallgatása után a vádbeszédek következtek. Az ügyész szerint nehéz volt a tényállás megállapítása, mivel a feleknek érdeke volt, hogy a teljes igazság ne derüljön ki, félre is vezették a hatóságokat. A vádlott jogos védekezésre hivatkozott és az emberkereskedelem vádját nem ismerte el, a bizonyítékokat eltüntette, és addig a pontig tagadtak a nővel együtt, míg a poligráfos vizsgálaton meg nem buktak. A sértett ajánlotta fel a nőt eladásra, ötmillió forintot kért tőle, de a vádlott hibát követett el, amikor nem egyértelmű elutasítással válaszolt erre, hanem alkudozni kezdtek. Később, mivel ki is fizette ezt az összeget, emberkereskedelmet valósított meg.

A vádlott és a párja a vallomásaik során odáig jutottak, hogy a sértett egy szörnyeteg volt, a nő nem mozoghatott mellette szabadon, de ezzel kapcsolatban több ellentmondást is szültek a beszámolók.

Az ügyész szerint a nyomozati szakaszban nem, csak a tárgyalások alkalmával jött elő az a narratíva, miszerint a sértett le akarta lőni a gazdát a dulakodás közben. Bár a férfi több fegyvert is tartott otthon, az ügyész ezt a felállást nem tartja elképzelhetőnek a bizonyítékok miatt, ahogy azt sem érti, hogy ha barátok voltak, miért támadt rá a sértett a vádlottra, ugyanis a vallomásában ez szerepelt.

A vád azért nem emberölés, mert az ölési szándék bizonyítása ennyi adatból nem lehetséges,

összegezte az ügyész. Arra kérte a bíróságot, hogy emberkereskedelem és kényszermunka, valamint halált okozó testi sértés miatt az ítélet kiszabásakor az ilyenkor szokásos hét év középértékből induljon ki, amit majd fegyházban kell letöltenie a vádlottnak. Enyhítő körülmény lehet, hogy a férfi büntetlen előéletű, kiskorú gyerekről gondoskodik, illetve hogy nehéz kapcsolatból próbálta meg kimenteni jelenlegi párját.

Az ügyvéd ezzel szemben védence felmentését kérte. Szerinte nem vitatott, hogy a bizonyítékok alkalmasak voltak a gyanú megfogalmazására, a kizárólagosság megállapítására, hogy a dolgok tényleg így történtek már nem elegendő. Úgy látja, nem sikerült bizonyítani azt sem, hogy a dulakodás során a vádlott nem jogosan védekezett volna.

Ha a férfi nem szól arról, hogy mit tett, nem lenne most túl sok bizonyíték arra, hogy mi is történt, vélekedett az ügyvéd. Szerint két kérdésre kell választ kapni: cáfolja-e bármi az önvédelmet, illetve emberkereskedelem volt-e a pénzátadás. Úgy látja, az elmúlt alkalmak során több tanú is rávilágított, hogy a nő és a sértett kapcsolata nem volt felhőtlen, ebből a vádlott próbálta kimenteni a nőt, illetve az önvédelem is jogos volt a gazda részéről, ha ijedtségében túl is lépte a védekezés jogos mértékét.

Szerinte a tranzakció, hogy a gazda megvette a nőt,

nem számít tényleges emberkereskedelemnek, mivel a kifizetés után a nő nem került a gazda hatalmába,

nem rendelkezett felette, nincs közöttük hatalmi viszony, így az egész csak segítségnyújtásként értelmezhető. Arra kérte a bíróságot, hogy mentsék fel a férfit minden vádpont alól.

Az utolsó szó jogán a vádlott is elmondta gondolatait. Bántó számára az emberkereskedelem vádja, mivel ő nem vételárat fizetett ki jelenlegi párjáért. Gondoskodik a családjáról, és azt is elmondta, hogy a nő kérte meg az ő kezét korábban az egyik nyomozó irodájában, ami szerinte azt bizonyítja, hogy érzelmi viszonyuk valós. Az ügyben a bíróság jövő csütörtökön hoz ítéletet.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.