Bardóczi: Ne gyömöszöljük nejlonzsákba az avart, hagyjuk inkább a kertben

Hagyjuk a helyén a lehullott avart a kertben, mert az hihetetlen módon segíti a hasznos rovarok, beporzók, hüllők, madarak, emlősök áttelelését vagy téli táplálékszerzésüket – írja Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze pénteki posztjában egy aktuális Greenpeace-kampányra hivatkozva. „Hozzáteszem, hogy a bokrok és fák tápanyagutánpótlását, illetve a velük szimbiózisban élő talajlakó gombák táplálását is segíti.”

A főtájépítész tisztában van azzal, hogy a kert bizonyos területein, például a gyepesített területeken, a burkolatokon, a csatornákban gondokat okoz a lehulló lomb; mert kikopik a gyep, csúszós lesz a burkolat, eldugul a csatorna, ha nem szedjük össze.

„Az összeszedés tehát bizonyos esetekben megalapozott egy városi környezetben. Ami nem megalapozott, az a kerti lomb elszállítása” – írja.

„Gondoljunk bele: a természet körforgását, azaz a tápanyagok felszívódását gátoljuk ezzel és a fotoszintézis útján keletkező biomassza tömegünket nem visszaadjuk a talajoknak, hanem belegyömöszöljük azt egy pénzért vett nejlonzsákba, dízelt égetve elszállíttatjuk, s a folyamat végén majd elégetik egy erőműben, ahol a rossz uniós szabályozás miatt az erőművet anyagilag kompenzálják érte, mert úgymond zöld energiát állított elő: valójában dioxint, szén-monoxidot és szén-dioxidot juttatott a légkörbe.”

Bardóczi ezután egyértelműen a komposztálást jelöli ki megoldásként: mint írja, ezzel egyénileg bárki tehet a kertjéért és ezen keresztül a Földért is.

Január elsejétől Magyarországon is szelektíven kell majd gyűjteni a háztartási biohulladékot, amire kampány ugyan még nincs, érdemes már most tájékozódni, és az év elejétől leadandó hulladék minimálisra csökkentése érdekében beszerezni egy saját komposztálót. Ebben a cikkünkben kollégánk összegzi tapasztalatait.

Bardóczi posztjában elmagyarázza, mi történhet, miután a lomb térfogata összegyűjtéskor riasztóan nagyra nő. „Ha összekupacoljuk, akkor néhány esős nap után már a töredékére roskad össze. A komposztálódás pedig olyan belső hőtermelő folyamat, amely lebontja a kártevőket, kórokozókat, komplex vegyületeket, mindent, ami miatt az emberek félnek a kertjükben a lehullott lombot a talaj tápanyagutánpótlásáért megtartani. A diólevél ugyanúgy komposztálódik! Kell neki 6-9 hónap, mint minden másnak, hogy érett komposzt legyen belőle.”

Mint írja,

a kerti nedves lomb elégetése a legrosszabb opció, mivel nem csak a környezetünkre, de a saját egészségünkre is veszélyes. „A rákkeltő dioxinnal megmérgezzük magunkat, családunkat, szomszédainkat. Ugyanez a komposztban sokkal kisebb, de a vírusok, gombák, kártevők megsemmisülését előidéző hőképződésben nem elég, hanem talajban raktározott szénné, hasznos, nyomelemekben gazdag tápanyagokká alakul.”

A poszt egy saját élménnyel zárul: „Megvallom, én néha a szomszéd gondosan összegyűjtőtt, és az FKF zsákjaiba kirakott lombját is felhasználom, hogy tápanyag és élőhely, talajtakaró legyen belőle a kertemben. A zsákot visszaadom neki, amit mindig megrökönyödéssel fogad. A magyarázatot is, aztán ugyanúgy kiteszi zsákba a lombot a következő évben. De nem bírom nézni azt a pazarlást, amit a notórius »kerti lombtagadók« művelnek a kertjeikkel, mert bizonyos értelemben meglopják a saját kertjüket vele valami rossz társadalmi beidegződés miatt. Változtathatnánk ezen tömegesen. A kerti lomb nem ellenség. A körforgásos kertgazgálkodás barátja. Ingyen tápanyag. Használjuk fel. Komposztáljunk!”