Egy működő demokráciának része kell hogy legyen a független civil szektor

„Ez már nem az a világ, amilyennek gondoljuk” – mondta Scsaurszki Tamás, a közösségfejlesztéssel, szervezeti támogatással foglalkozó Gyökerek és Szárnyak Alapítvány vezetője. Az egyébként zárt konferencián arról tartott előadást, hogy az USAID, vagyis az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatalának globális civil fenntarthatósági indexe hogyan alakult az elmúlt 20 évben. A felmérés hét szempont – például a jogi keretek, a források elérhetősége vagy éppen a civil szervezetek – megítélése alapján, helyi szakemberek segítségével próbál országok közötti összehasonlítható eredményt adni.

Scsaurszki az előadásában elsősorban tíz, Közép- és Kelet-Európában található ország mutatóival foglalkozott, és arra jutott: míg a balti államokban erősödni, fejlődni tudott a civil szektor, a Balkánon nagyjából stagnált, addig a visegrádi országokban gyengült. Egy kivétel van: Csehország. De Lengyelországban és leginkább Magyarországon drámai a visszaesés.

„Azért jó ezekkel a kérdésekkel tisztában lenni, egy lépéssel hátrébbről szemlélni, mert az 1990-es éveknek, amikor mindenki civil akart lenni, már vége” – mondta Scsaurszki. Szerinte nagyon sok szervezetnek jogos a sikerérzete, büszke lehet a munkájára, de összességében az egész civil szektor hanyatlik. „A nagyobb kép jelentősen romlik, és ezzel szembesülnünk kell. Nem beszélünk arról, hogy embereket, szervezeteket feketelistára tesznek”, ezekről a problémákról pedig őszintén és nyíltan kellene tárgyalni, mondta.

„Tény, hogy a civilek működési helyzete romlik” – tette hozzá Móra Veronika, az Ökotárs vezetője. Szerinte kifáradás és reményvesztettség tapasztalható, ezért is van szükség a civileket segítő szervezetekre. „Az elmúlt évtized jellemző élménye a bizonytalanságban tartás és a fenyegetettség érzése. Önmagában ez még nem pusztító, de rendkívül káros és ez köszön vissza az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvény belengetéséből is” – mondta.

Móra szerint az is előfordul, hogy a kisebb szervezetek félnek olyanokkal együttműködni, akik lejáratókampány célkeresztjébe kerültek. Az Ökotárshoz hasonló profilú hazai közvetítő szervezetekkel folyamatosan kapcsolatban vannak, de a régióban, környező országokban működőkkel már kevésbé. „Itt most közös kérdésekről, problémákról tudunk beszélni, hiszen a szűkölő civil tér közös tapasztalat” – tette hozzá Móra Veronika. Ugyanakkor átrendeződés is zajlik a régióban: már megszokott szereplők éppen átrendezik a portfóliójukat, míg mások, akik például az 1990-es években voltak utoljára aktívak, éppen visszatérőben vannak. Ezeket kell kitárgyalni, egymást segíteni és ezért is szállt be a konferencia szervezésébe az Ökotárs, valamint a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány is, tette hozzá Móra.

Mindenki tudja, hogy nehéz körülmények között kell dolgozni Magyarországon

A nemzetközi donorok (National Democratic Institute, National Endowment for Democracy, USAID, Open Society Foundations, German Marshall Fund) és a civil ügyeket, demokratikus értékeket gyakran támogató nagykövetségek képviselőit (Hollandia, Egyesült Királyság) bevonzó esemény kezdeményezője a pécsi Emberség Erejével Alapítvány volt. Ez már a második alkalom, hogy meghatározó szervezetek delegáltjai jöttek így össze, de még így is kevesen voltak rajta.

„Nem cél, hogy kétszázan legyünk, azok vannak itt, akik a civil szféra fejlesztésével foglalkoznak, akik a forrásokat szétosztják az egyes országokban. És azok, akik lényegében a pénzt adják ezekhez a programokhoz. Erre pedig együtt kell időt tölteni, rá kell szánni pár napot, mert így alakulnak ki izgalmas szakmai viták – mondta Nyirati András, az Emberség Erejével Alapítvány vezetője. – Mivel a legtöbb donor egyben kezeli a régiónkat, ezért arra gondoltunk, érdemes megnézni, hogy ha tényleg ennyire hasonlítunk egymásra, akkor mit tanulhatunk egymástól. A rendezvény résztvevői úgy látják, egy működő demokráciának része kell hogy legyen a független civil szektor. Az állampolgárok mozgósítása részvételi irányba tereli a demokráciát ezért fontos ezzel foglalkozni” – tette hozzá.

A pécsi konferencia, az előadások, beszélgetések zárt körben zajlottak, mert a szervezők azt akarták, hogy a résztvevők nyíltan és őszintén beszélgessenek a problémákról, megoldandó feladatokról, ötletekről. A nagyobb donorok képviselői közül többen még így is csak név nélkül mondták el a véleményüket, tapasztalataikat.

Az egyik, világszerte több mint 100 országban támogatási programokat indító amerikai magánszervezet koordinátora szerint azért is fontos nekik ez az eszmecsere, mert a régió országaiban tényleg sok a közös vonás, tapasztalat, és az állampolgárok bevonását, aktivizálását is hasonló módokon lehet elérni. „Úgy látom, hogy a helyi szervezetek jó úton vannak, kellő a szakmai tudásuk, de kétségtelen, hogy nehéz környezetben kell megvalósítaniuk a programjaikat. Amit fontos látni, hogy azért vagyunk aktívak a régióban és Magyarországon, mert úgy érezzük, szükség van a segítségünkre” – tette hozzá az amerikai civil szervezet Washingtonban dolgozó, de Magyarországra is gyakran járó munkatársa.

Genevieve Shea, a National Democratic Institute (NDI) programigazgatója szerint látható, hogy a részt vevő szervezetek nagyon motiváltak abban, hogy Magyarország előtt egy demokratikus jövő álljon. A budapesti központból a közélet, a demokratikus értékek iránt elkötelezett fiatalokat, nőket, másrészt közösségfejlesztéssel, civilek fejlesztésével, környezetvédelemmel foglalkozó szervezeteket támogatnak a munkájukban. „A legjobb, amit az NDI tehet, hogy segítünk azoknak, akik helyben tudnak segíteni. Mindenki tudja, hogy nehéz körülmények között kell dolgozni Magyarországon, de az évek során megtaláltuk azokat az embereket, módszereket és színtereket, ahol tudunk segíteni. Általában helyi ügyeket, a saját közösségükbe változást hozó személyeket segítünk, és ez könnyebbé teszi a mi dolgunkat is” – mondta Shea.

Az Ökotárshoz hasonló varsói Fundacja Stocznia (Hajógyár Alapítvány) munkatársa, Maria Perchuć-Żółtowska szerint a demokratikus értékekkel foglalkozó lengyelországi civil szervezetek lényegében már nem törekszenek arra, hogy kormányzati szinten érjenek el sikereket, mivel nincsen fogadókészség. „A kisebb közösségekben, helyi szinten például az önkormányzatokkal együttműködve tudunk eredményeket elérni. Most azon dolgozunk, hogy a demokratikus közbeszéd, a társadalmi dialógus elősegítésén, sőt megteremtésén dolgozó kisebb szervezeteknek nyújtsunk támogatást az elkövetkező években. Közben támogatásokat is kezelünk, azaz civileknek írunk ki pályázatokat nemzetközi forrásokból – mondta a lengyel szociológus. – Bár a konferencián szlovák, magyar, cseh, moldáv, horvát, osztrák, román kollégák más-más környezetről számoltak be, de sok a közös problémánk, és sok esetben nemzetközi összetartásra van szükség ezek megoldásához” – tette hozzá.

A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője.