Meddig fogják még végrehajtandóra ítélni a külföldi embercsempészeket, ha aztán úgyis kiengedik őket?

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága kérdésünkre felelve azt írta, hogy a bv. intézetek telítettsége összességében 4,31 százalékkal csökkent június második hetéig a külföldi embercsempészek reintegrációs őrizetére vonatkozó kormányrendelet életbe lépése óta.

Ezen belül is látványosan javult a statisztika Győrben: a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Bv. Intézet telítettsége 113-ról 100 százalékra esett vissza, pedig a győri börtönben fogva tartottak többsége nem is jogerősen elítélt, hanem letartóztatásban lévő rab, akit még nem érint a sokat emlegetett határozat.

A bíróságok ma is ontják az ítéleteket

Mint közismert, az április végén életbe lépett 148/2023. (IV. 27) kormányrendelet lehetővé tette, hogy a külföldi embercsempészek – akik más bűncselekményt nem követtek el – reintegrációs őrizetbe kerüljenek, de 72 órán belül el kell hagyniuk az országot. Ellenkező esetben visszakerülnek a börtönbe, igaz, ennek fonákja éppen az, hogy az érintettekről csak ujjlenyomatot vesznek, nyomkövetőjük nincs, így lehetetlen ellenőrizni, hogy valóban kiutaztak-e. (Rétvári Bence belügyi államtitkár egy parlamenti kérdésre válaszolva azt mondta, hogy az érintettek egy mobilalkalmazás segítségével követhetők nyomon, de a 24.hu információi szerint a megnevezett alkalmazás erre nem alkalmas.)

A rendelet sok vitát váltott ki, Ausztriával diplomáciai feszültséget is gerjesztett, amiről itt és itt írtunk.

Ugyanakkor az embercsempészek magas száma nemcsak a büntetés-végrehajtást, de a bíróságokat is rendkívüli módon leterheli, és ezen a jogszabály sem változtatott. A legtöbb ilyen eljárás Győr-Moson-Sopronban, Csongrád-Csanádban és Bács-Kiskunban folyik, a három megye statisztikája között nincs jelentős különbség – tudtuk meg a Győri Törvényszéktől.

Viszont minél több az ügy és minél szigorúbbak az ítéletek, az annál markánsabban húzza alá a kérdést, hogy megéri-e a befektetett pénz és energia, ha a végén a külföldiek kereket oldhatnak.

Százhárom ügyből csak egynek lett felfüggesztett a vége

A Győri Törvényszéken és a hozzátartozó négy járásbíróságon összesen 549 embercsempészügy indult tavaly januártól, és ha a végeredményt nézzük: a törvényszék mind a 82 befejezett bűnperben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte az elkövetőket. De hasonló a helyzet a járásbíróságokon lezárult perekben is – a Győri Járásbíróságon 103-ból csak egy esetben szabtak ki felfüggesztettet. A legsúlyosabb büntetés, amit Győrben egy külföldi embercsempész kapott, 6 év 2 hónap börtön volt, az ítélet még nem jogerős.

A felfüggesztett büntetés tehát ennél a fajta cselekménynél már több mint egy éve a múlté, így egyik oldalon továbbra is ott a kérlelhetetlen szigor, a másik oldalon a külföldieket érintő végeredmény.

Minek akkor a végrehajtandó szabadságvesztés?

Érintheti-e a jövőben a bírósági döntéseket a kormányrendelet? – a Győri Törvényszék elnökét, Somogyi Zoltánt kérdeztük erről.

„Érintheti, nyilvánvalóan felmerül, hogy mi értelme végrehajtandó szabadságvesztésre ítélni valakit, ha tizenöt nap múlva úgyis kiengedik, függetlenül a büntetés hosszától. Rövid távon mindazonáltal nem várható a büntetéskiszabási gyakorlat jelentős változása” – mondta az elnök.

Mint szavaiból kiderül, jelenleg is több olyan megye akad, ahol kevesebb ilyen jellegű ügy van folyamatban, ott pedig most is felfüggesztett szabadságvesztést szab ki a bíróság, ha az elkövető először követ el embercsempészést, és nincs más, amitől súlyosabb megítélés alá esne az ügye.

„Várható, hogy ez a gyakorlat fog elterjedni, tehát előbb-utóbb újra előtérbe kerül a felfüggesztett szabadságvesztés a végrehajtandó helyett, ahogy körülbelül tavaly tavaszig jellemző volt” – teszi hozzá Somogyi Zoltán.

Akkor már gyorsítsunk az eljárásokon!

„Az volna a legjobb, ha úgynevezett bíróság elé állításos »gyorsított« eljárásban tudná elénk hozni az ügyészség az embercsempészeket az elfogástól számított 72 órán belül. Ekkor az elítéltek vagy megkapnák a felfüggesztett szabadságvesztést, és szabadon távozhatnának, vagy pedig továbbra is végrehajtandó szabadságvesztést szabnánk ki, és – ha nem fellebbezik meg – 15 nap múlva hagyhatnák el Magyarországot” – fejti ki véleményét az elnök.

Az újabb probléma a megkülönböztető jelleg. Amint arról már korábban írtunk, a börtön falai között a magyar fogvatartottak igazságtalannak érzik ezt. Somogyitól pedig tudjuk, hogy a gyakorlatban adódnak is egészen konkrét helyzetek, amikor például ugyanabban az ügyben két embert ítélnek el, az egyikük grúz, a másik magyar.

Mindegyik három évet kap, az előbbi 15 napon belül távozik, az utóbbi leüli a büntetést.

Benkő Péter győri ügyvéd a Telexnek azt mondta, az ő magyar védencei is fel vannak háborodva, míg a külföldiek esetében az a jellemző, hogy eredetileg semmi információjuk nincs sem a kormányrendeletről, sem az itteni büntetéskiszabási gyakorlatról.

A külföldi csempészek azt se tudták, hogy itt szigor van

„Eddig is mindig abban a hitben követték el a cselekményt, hogy ez itt »nem lesz ügy«, megbízójuk aligha kötötte az orrukra, hogy Magyarországon ezért letöltendő börtön jár. Ha megtudnák, akkor senki sem vállalná a fuvart. Most pedig azt látom, hogy ugyanúgy nincsenek előzetesen tisztában azzal, hogy az ítélet után tizenöt napon napon belül reintegrációs őrizetben kerülnek” – osztja meg tapasztalatait Benkő.

Az ügyvéd úgy látja: a börtönhelyzet valóban tarthatatlan volt, és kezdeni kellett vele valamit, összességében pedig szerinte ideális megoldás, hogy nem tartják benn azokat a fogvatartottakat, akik nemcsak hogy telítettséget okoznak az intézetben, de állandó problémát jelentenek. Konkrét példaként említi, amikor tolmács nélkül azt sem tudják megmondani a börtönorvosnak, hogy mijük fáj.

Az ügyvéd szerint inkább be kéne vezetni az óvadékot

Ugyanakkor a lefolytatott eljárások se könnyebbek, se olcsóbbak nem lettek április óta, így az észszerűbb megoldás az ügyvéd szerint az volna, ha az embercsempészeknek a nyomozás során óvadékot, vagyis kauciót kellene letenniük azért, hogy ne kerüljenek a jogerős ítéletig letartóztatásba. Ha megvárják az eljárás végét, az óvadékot visszakapják. Ha pedig köddé válnak – nyilván a legtöbb esetben így történne –, akkor az biztosítaná az államnak a lefolytatott eljárás költségét. Az eljárásokat távollétükben, az ügyész indítványára gyorsan le lehetne folytatni, és akiket távollétükben elítéltek, aligha akarnának újra a magyar hatóság látókörébe kerülni – mondja Benkő.

„Az óvadék pedig a magyar embercsempészek esetében is alkalmazható volna, és ha legalább az eljárás végéig húzódó letartóztatástól mentesülnének, kevésbé éreznék igazságtalannak a megkülönböztetést a külföldiekkel szemben” – fűzi hozzá az ügyvéd.