Gálvölgyi János: Rá kellett jönnöm, nem olyan természetes, hogy az ember jól van

Csaknem egy hónappal súlyos rosszulléte után interjút adott az RTL Fókusz című műsorának Gálvölgyi János. A Kossuth-díjas színművész azt mondta, szeretné meghálálni azt a sok aggódást és szeretetet, amit a nézőktől kapott.

„Szeretném megköszönni, de nem tudom annyira megköszönni, amennyire szeretném mindazoknak, akik aggódtak értem. Megpróbálom, amennyire tehetem – a tehetségemtől meg az élettől telik –, ezt még valamennyire meghálálni”

– mondta Gálvölgyi, akit május 10-én reggel, otthonában lett rosszul. Nehézlégzésre panaszkodott és félrebeszélt. A mentők közel ötven perc után sem indultak el, ezért a két lánya, Dorka és Eszter vitte be a kórházba. Az állapota olyan súlyos volt, hogy lélegeztetőgépre került, és mélyaltatásban tartották. Több mint három nap után kezdték el felébreszteni.

„Nem volt tüdőembóliám, bakteriális szív- és légzés tüdő elégtelenségem volt, ami egy fertőzés” – mondta Gálvölgyi, hozzátéve, hogy ezt dr. Merkely Bélától, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának igazgatójától tudja, akinek egész életében hálás lesz szolgálatáért. Ugyanígy dr. Gál Jánosnak is, aki az intenzív osztályon ápolta, továbbá hálás a kórház összes dolgozójának, akik hozzásegítették a felépüléséhez.

„Az meglepett, hogy nem tudok beszélni, mert tele voltam csövekkel. Úgy éreztem, beszélek, de közben nem jött ki hang a torkomból” – mondta a lábadozásáról. Eleinte csak írásban tudott kommunikálni, de aztán napról napra jobb lett az állapota, olyannyira, hogy már a színházi szerepeinek szövegeit is elkezdte magában mondani.

„Annyiban megváltozik az ember élete – legalábbis az enyém –, hogy rá kellett jönnöm, nem olyan természetes, nem olyan nyilvánvaló, hogy az ember jól van”

– mondta Gálvölgyi, akit május 26-án, pont a 75. születésnapján engedtek haza a kórházból. Elmondta, hogy szeretne minél előbb visszatérni a színpadra, de úgy érzi, a hangja még nem az igazi. „Akkor szeretnék újra színpadra állni, amikor százszázalékosan érzem majd magam. A hangom még nem az, sok mindenem nem jó, de a fülem igen, és én hallom, hogy nem szól még úgy a hangom, ahogy igazándiból szólnia kell” – mondta.