Ha nem megyek be tanítani, mit tehetnek velem?

„Csak halkan kérdezem, melyik intézményből tetszett érkezni? Nem kell hangosan mondania, ha nem akarja…”

– egy idősebb hölgy, nyilván a szervezők egyike, kérdezte ezt a győri pedagógusfórumra érkezőktől. A szocialisták helyi székházában kötött ki végül a rendezvény, eredetileg valamelyik iskolában szeretették volna megrendezni, hisz mégiscsak a pedagógusokról szól a fórum. De nem kaptak helyet, csak itt, a Herman Ottó úti klubházban, amelyről minden győri tudja, hogy az az MSZP központja is egyben. A meghívóban ugyanakkor csupa nagybetűvel írták ki, hogy PÁRTSEMLEGES rendezvény lesz és szakmai kérdéseket vitatnak meg a státusztörvényről.

„Én például jövőre nyugdíjba megyek, nagyon nem mindegy, hogy megkapom-e akkor azt, amit most még megkapnék” – mondta egy óvodapedagógus. Kezdésre már teltház fogadta az utolsó pillanatban beesőket, a pótszékeken is ültek, a résztvevők átlagéletkora pedig hű lenyomata volt a pedagógustársadalomnak: voltak ugyan fiatalok, de inkább ötveneseket lehetett látni.

A mostani telt ház mutatta meg, hogy vidéken, Győrben legalábbis biztosan, a pedagógusok alig valamit tudnak a „bosszútörvényről”, legfeljebb annyit, amit a sajtóból ismerhetnek.

Két dolgot kértünk, ezt kaptuk

Neubauer Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) megyei elnöke volt a szervező, nevét országosan másfél éve ismerhettük meg, amikor videós posztban üzente meg az illetékeseknek: három pedagógusdiplomával a zsebében nem fog portfóliót készíteni, az egész procedúra ugyanis „megalázó és humbug”. Ezen a fórumon nem az övé volt a főszerep, hanem Petróczi Gábor tanügy-igazgatási szakértőé, ennek megfelelően Neubauer csak hárommondatos köszöntőt mondott:

„Két dolgot kértünk a kormánytól: olyan munkakörülményeket, amelyek mellett érdemes dolgozni. Illetve olyan bért, ami mellett meg tudunk élni. Mit kaptunk? Egy státusztörvényt.”

A reakciókból ítélve a törvénytervezet legfájóbb pontjai ezek:

• Bevezetésével megszűnik a közalkalmazotti, helyette köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyba kerülnek a tanárok.
• Az ígért fizetésemelésnek eddig nyomát sem látják („Ez csak pótlékemelés volt, kezitcsókolom.”); az emelés csak papíron kecsegtető, a valóságban jóval kiábrándítóbbak a számok.
• A felmondási időt 2-ről akár 6 hónapra is kihúzhatják.
• A tankerületi központ átvezényelheti a pedagógusokat tetszés szerinti iskolába vagy óvodába.
• A tanárok heti maximum kötött munkaideje 26-32 óráról 40-48 órára nőne.

Petróczi Gábor másfél órán át, feszes tempóban sorolta a legfontosabb tudnivalókat, nagy részük valóban új információ volt a résztvevők számára. A legfontosabb tanulság, amellyel a fórum után a pedagógusok elhagyták a termet, így hangzik: ha a státusztörvény életbe lép, a helyi vezetők jóindulatán/kényszerhelyzetén is múlik, hogy a törvény betűjéből a „tól”-t vagy az „ig”-et tartatják-e be velük; egyik tanár halkan így fogalmazott: „vagyis mennyire csicskáztatnak majd.”

Keménykedsz? Fizetsz.

Itt van mindjárt a felmondási idő, ami két hónaptól akár a tanítási félév utolsó napjáig, tehát hat hónapig is tarthat. Életszerű helyzet, amit példaként mondott a szakember: a család egyik felnőtt tagja (jó eséllyel az apa) lehetőséget kap az ország másik részében egy új munkára. Mindenki költözne vele, de a tanár anyát nem engedik el az iskolából, ki kell töltenie a több hónapos felmondási időt. „És mi van akkor, ha én azt mondom, hogy nem megyek be tanítani, hanem megyek a családom után?”- kérdezte a padsorokból valaki. „Visszafizetési kötelezettség vonatkozik akkor rád, vagyis kártérítést fizettetnek veled” – válaszolta Gosztonyi Gábor a PSZ alelnöke, aki szintén felszólaló vendég volt a győri fórumon.

És ott van az átirányítás is: elvileg a tankerületen belül bármely iskolába átvezényelhetők lesznek a tanárok, kivéve azokat, akiknek alsó tagozatos, vagy annál kisebb a gyereke. „Csak azt nem mondják ki, hogy ugyanolyan hiánygazdaság van, mint régen volt, amikor tévét akartunk vásárolni. Csak most nem tévéből van hiány, hanem…?” – szólt a költői kérdés, a választ meg nyilván tudjuk. Az is kiderült a fórumon, hogy a győri tankerület két végpontja között nagyjából 60 kilométer van – ennyit ingázhat az a tanár, aki bekerül a kalapba.

A státusztörvény-tervezet – nem feltétlenül szándékosan – olyan, sok éve létező problémákat is felszínre hozott, mint a szaktanárok elkótyavetyélése. „Fizika, kémia, biológia szakos tanárt egyes iskolákban nem is látnak 3D-ben a diákok, máshol meg ezeknek a pedagógusoknak nincs elég órájuk, hogy a kötelező keretet kitöltsék. Ezért leküldik őket az alsóba napközizni. Pedig ha rendesen megfizetnék, elmennének helyettesíteni másik iskolába, és szaktanár tartaná ott is a kémiát.”

Letétbe helyezett felmondások

A béreket nem lehetett megkerülni, előjött most is:

Ócska kormányzati propaganda, hogy eléri majd az egymillió forintot a havi bér. Egy ezerfős intézmény igazgatójánál legfeljebb… El ne higgyétek!

– mondja Gosztonyi, aki szerint egyetlen esélyük van, „ha most harmincezren azt mondjátok, ezt így nem csináljátok tovább, akkor a rendszer tényleg összedől. Ha nincs tanító, nem lesz, aki a jövő generációját felnevelje, annyi távol-keleti munkás pedig nincs, amennyit ide lehet helyettük hozni.” A PSZ szerint tényleg sokan vannak, akik már letétbe helyezték a felmondásukat, „ami a legdrámaibb, hogy olyanok is, akiknek két-három évük van a nyugdíjig, és az egész életüket a tanításra tették fel”.

A Pedagógusok Szakszervezete ezekkel a fórumokkal nyilván azt (is) szeretné elérni, hogy meglegyen a 10 százalékos taglétszámi határ – ebben az esetben ugyanis a kormánynak kötelezően le kell ülni velük tárgyalni. De tanulság és fontos üzenet a szintén a fórumon elhangzó kérdés az egyik győri tanártól: „Miért nem fognak össze a PDSZ-szel, mennyi az esélye, hogy összeolvadnak?” A PSZ vezetői szerint pont az a jó, hogy a több szakszervezet versenyhelyzetet teremt, „miért kellene központosítani ezt is, amikor épp ellene küzdünk?”.

A kérdés ugyanakkor üzenettel felér: vidékről nézve logikusabb lenne egy erős, egységes szervezet.

Mikor vezetik be?

Két és fél órával a kezdés után a tanárok abban biztosak lehettek, hogy a sorsuk – szemben a kormányzati hatástanulmánnyal – nem lesz jobb. A Pedagógusok Szakszervezete nem is titkolja: az EU erejében bízik, amely „a csúnya szövetségesünk”, és „mi vagyunk azok a mocskok, akik tájékoztatjuk őket” – fogalmazott nyíltan a PSZ-alelnök.

A törvény lehetséges hatályba lépését sem tudják, mint ahogy azt sem, hogy ha a nyár folyamán elfogadja az Országgyűlés az előterjesztést, akkor visszarendelhetik-e őket a szabadságukról? Ebben a bizonytalanságban kell befejezni az évet, és elkezdni egy újat – annak, aki a pályán marad.

Hogy miért van a státusztörvényre egyáltalán szükség, arra két magyarázatot is hallottunk. Gosztonyi Gábor szerint másfél éve folyamatosan rálépnek a kormányzat tyúkszemére (a pedagógustüntetésekkel is nyilván), ez fáj, és most visszakapják ezt a státusztörvény formájában.

Az összeesküvés-elméleteket egyébként elutasító Neubauer Tamás előállt egy másik verzióval: „ha valóban ígéretet tettünk arra, hogy a kisiskolákat bezárjuk, akkor ezt meg is kell tenni. De melyik kormány vállalná fel ennek az ódiumát? Senki. Hacsak… úgy nem, hogy előtte hoz egy olyan törvényt, amely elkergeti a pedagógusokat a pályáról, s majd lehet rájuk mutogatni: Miattuk kell bezárni az iskolákat, mert nincs már, aki tanítson.”

Budapesten a hét elején tüntettek a státusztörvény ellen, a demonstrációnak dulakodás és könnygáz lett a vége. Győrben nem volt hasonló megmozdulás, de a pedagógusok ettől még követik, figyelik az eseményeket, így azt a nyilatkozatot is ismerik, amelyet az egykori Orbán-kormányban dolgozó miniszterek, államtitkárok, tudósok, értelmiségiek is aláírtak.