Már elaltatták, aztán a műtőasztalon derült ki, hogy nem is kell felvágni a heréjét

A koronavírus-járvány miatt nagyon sok műtét maradt el. Amikor a várólisták ledolgozására a kórházak 2022-ben elkezdték behozni a lemaradásokat, másfél-két évvel korábban diagnosztizált esetek kerültek sorra. Így volt ez Andrással is. A szokatlan helyzetben a kórházak futószalagszerűen végezték a műtéteket: Andrásnál is megcsinálták a labort, az altatáshoz szükséges kikérdezést, a hashajtózást.

Csak egyvalami maradt el, nem ellenőrizték újra, mi a helyzet a betegségével.

Szerencsére az orvos az utolsó pillanatban kapcsolt. Mégis: hogyan juthatott el egészen odáig egy beteg a rendszerben, hogy már elaltatták a műtőasztalon, amikor kiderült, nincs is szükség műtétre?

András 22 éves volt, amikor 2017-ben herevízsérvet diagnosztizáltak nála (a keresztnevet kérésére megváltoztattuk). Ennél a betegségnél a hereburok által normális esetben is termelt folyadék felgyülemlik, és emiatt megnő a here mérete. Ez a kórkép alapból nem veszélyes, inkább csak kellemetlen. Ahogy azonban növekszik a here, az egyre jobban akadályozhatja a mozgást.

András 2017-ben esett át az első műtéten az egyik budapesti kórházban, de panaszai kiújultak, ezért 2018 nyarán újra meg kellett operálni ugyanott. A kellemetlenségek azonban nem múltak el, ezért András fél évvel később, 2019 elején egy magánrendelésre ment el egy másik orvoshoz. Az orvos úgy ítélte meg, hogy az operációt rosszul hajtották végre, ezért újabb műtétet javasolt.

Ezt a műtétet már egy másik budapesti nagy kórházban tervezték. A kórház nevét azért nem írjuk le, mert András sem okolja a történtekért az intézményt és az ottani orvost, esetével inkább egy rendszerszintű problémára akarja felhívni a figyelmet. Ezt a műtétet 2020 novemberére tűzték ki, de közben jött a koronavírus-járvány, és egy héttel a kitűzött időpont előtt Andrást telefonon hívták fel, hogy a műtétet elhalasztják. Ebben az időben csak a halaszthatatlan, életmentő műtéteket végezték el a kórházak.

Telt-múlt az idő, jöttek a koronavírus-járvány újabb és újabb, kezdetben egyre veszélyesebb és egyre több áldozatot követelő hullámai. A tömeges oltásnak köszönhetően aztán a helyzet javult, és 2022 márciusában a kormány úgy döntött: le kell dolgozni az elhalasztott műtétek miatt hosszúra nyúlt kórházi várólistákat, erre pedig 13,6 milliárd forintot adtak a kórházaknak.

Labor, mellkasröntgen, hashajtózás

Andrást 2022 decemberében hívták fel azzal, hogy eljött az idő, elvégzik a műtétjét. Átesett a műtét előtt szükséges laborvizsgálatokon, az altatáshoz mellkasröntgent végeztek rajta, konzultált az aneszteziológussal. Az urológiai osztályon azonban szakorvos már nem vizsgálta meg a heréjét a műtét előtt.

2023. január 5-re tűzték ki a műtét időpontját. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, Andrásnak előző nap hashajtót kellett szednie a műtétre való felkészülés érdekében, csak délutánig ehetett valamit és éjfélig ihatott vizet. A műtét napján reggel 7 órára ment be a kórházba, ahol infúziókat kapott. Több órát várakozott, aztán adtak neki egy újabb infúziót, majd betolták a műtőbe. A műtőasztalon leszíjazták és elaltatták.

András a kórteremben az ágyában ébredezett az altatásból, lassan tért vissza az öntudata. Arra emlékszik, hogy bejött az orvosa, aki csak annyit mondott:

elfelejtett szólni nekik, hogy már nem áll fenn a probléma, ezért nem is volt műtét.

Mint egy filmben, most ugorjunk vissza kicsit az időben, és nézzünk be a műtőbe egy másik kameraállásból. András, a megfelelően előkészített beteg már a műtőasztalon fekszik, az aneszteziológus elaltatta. Jön az operáló orvos, hogy megkezdje a műtétet, de a biztonság kedvéért azért előbb kézzel megpróbálja kitapogatni a herevízsérvet. Az orvosnak azonban tapintásos úton nem sikerül ezt megállapítania, ezért ultrahanggal is megvizsgálják a műtőasztalon fekvő beteget. Itt derül ki, hogy a herevízsérv felszívódott, nincs mit megműteni. Mindezt később egy, a műtéten jelen lévő rezidens mesélte el Andrásnak, amikorra már kiment belőle az altató.

A sérvek felszívódhatnak

„A beteg vonatkozásában leírt műtéti beavatkozás nem elsődleges beavatkozás volt, azt évekkel korábban két műtét már megelőzte. A műtött herevízsérv esetében általánosságban elmondható, hogy a műtétet követően maradhatnak olyan folyadékkal telt szövetek, melyek fizikális vizsgálattal kiújult sérvnek imponálnak, de idővel felszívódhatnak, ezért nincs szükség további műtétre” – írta kérdésünkre a kórház. Válaszuk szerint „a leírt esetben a műtétet indikáló orvosi vizsgálat és a tényleges műtét között közel másfél év telt el, ezért lehetségesnek tartjuk, hogy a korábbi műtéti indikációt okozó folyadék retenció felszívódott.”

Mi mindebből a tanulság? „Én azt tettem, amit kell. A Covid alatti leállásban ezek szerint helyrerázódtak a dolgok, és meggyógyultam magamtól” – mondja András. András öngyógyulása rendben is lenne, de több dolog azért nem hagyja nyugodni az esettel kapcsolatban.

Mikor végiggondolta a történteket, rádöbbent, hogy a műtét előtt utoljára valóban másfél évvel korábban vizsgálta meg szakorvos a heréjét, ami igencsak furcsa, és nem gondolnánk, hogy ezért a beteget kellene hibáztatni. Közvetlenül az elmaradt műtét után orvosa azt vetette fel neki, miért nem szólt arról, hogy megszűnt a problémája. Persze, ő is észrevehette volna otthon, hogy felszívódott a folyadék a heréjében, de András azt mondja: megszokta, hogy van ez a problémája, nem vizsgálta rendszeresen, hogy ott változott-e valami, nem is könnyű ezt egy laikusnak tapintással észrevennie. Talán ez sem a beteg dolga lenne ilyen esetekben.

„Engem ebben az egész ügyben leginkább az zavar, hogy itt meg lehetett volna spórolni nekem egy csomó kellemetlenséget és időt, meg lehetett volna spórolni egy csomó munkát és kiadást a kórháznak és az egészségbiztosítónak, és meg lehetett volna spórolni az orvos értékes idejét is, aki ehelyett csinálhatott volna valami hasznosabbat”

– mondja András. Ő mindettől függetlenül hálás az orvosnak, hogy ennyire gondos volt, és végül nem vágta meg fölöslegesen ismét a herezacskóját.

„A fizikális vizsgálatra és az UH-vizsgálatra csak a műtőben került sor”

A kórház szerint a beteg műtét előtti kivizsgálását és a műtéti indikációt nem a kórház, hanem más külső intézmény szakorvosa állította fel. „Intézményünkben a műtéti beavatkozások elvégzésének szigorú szabályai vannak, a műtét elvégzését minden esetben célzott vizsgálatok előzik meg. Az operáló orvos akkor kezd bele a tényleges műtéti beavatkozásba, amennyiben annak feltételeit előzetesen ellenőrizte” – írta a kórház, ami talán egyedül ott sántít, hogy ennek a szakorvosi vizsgálatnak talán nem a műtőasztalon kellene lezajlania – különösen egy Covid miatti több mint egyéves leállás után.

A kórház szerint azonban miután a kivizsgált beteg a műtét napján reggel érkezett, így rövid idő volt a műtét feltételeinek ellenőrzésére. „A Covid-19-járvány miatt elhalasztott, és a várólisták csökkentése érdekében végzendő műtétek nagy száma miatt, az adott esetben a fizikális vizsgálatra és az UH vizsgálatra csak a műtőben került sor. Minden esetben arra törekszünk, hogy a műtétre előjegyzett betegek teljes körű vizsgálatára már a műtétet megelőző napon sor kerüljön, ezáltal elkerülhető legyen mind a beteg, mind a kórház számára problémát okozó műtéti halasztás” – írta a kórház.

András szerint ez egy balszerencsés helyzet volt. Nem került volna sokba, ha a kórházban egy szakorvos megvizsgálja előbb, és akkor nem kellett volna hashajtózni, nem kellettek volna a vizsgálatok.

„Igazán dühös akkor lennék, ha fölvágtak volna, mert akkor egy ideig még feküdnöm is kellett volna utána, ilyenkor ugyanis nem szabad lógnia a heréknek. Így csak vesztegettük egymás idejét és pénzét.”