Orbán Viktor ezúttal nem a budapesti Nemzeti Múzeum előtt tartotta március 15-i beszédét, hanem Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőházánál. A beszéd tartalma is rendhagyó volt: Petőfi életéről és gondolkodásmódjáról beszélt ezúttal a miniszterelnök, és bármely korábbi ünnepi beszédétől eltérően most nem üzent erőset Brüsszelnek, Washingtonnak, Sorosnak, Gyurcsánynak vagy bárki másnak. A közönség sem lelkesedett a megszokott módon, egyszer sem szakította meg a beszédet az, hogy „Viktor, Viktor!”. Rendhagyó beszéd öt pontban.
Itt olvashatja vissza Orbán Viktor beszédét percről percre.
1. Nem Budapesten beszélt
Már napok óta lehetett tudni, hogy a miniszterelnök ezúttal nem a március 15-i ünnepség szimbolikus helyszínén, a Nemzeti Múzeum előtt tartja meg ünnepi beszédét. Az új helyszín persze kapcsolódik a nemzeti ünnephez: Kiskőrösre, Petőfi Sándor szülőházához ment a kormányfő. Arra volt már példa, hogy nem a Nemzeti Múzeumnál beszélt Orbán, tavaly például a fideszes Békemenet végállomásánál, a Kossuth téren lépett fel.
A vidéki helyszínválasztás azonban újdonság, erre tavaly október 23-án volt először példa, amikor Zalaegerszegre ment a miniszterelnök. A kormány politikájához annyiban biztosan jobban passzol egy vidéki helyszín, hogy a tavaly áprilisi választásokon jól látszott a térképen, hogy a Fidesz bázisa a vidék: míg Budapesten az ellenzék nyert a választókerületek többségében, vidéken szinte százszázalékos volt a fideszes tarolás. A budapesti helyszín kerülése nem csak szimbolikus szempontból előnyös Orbánnak: így csökkenthető számára a kockázata annak is, hogy ellenzéki ellentüntetők, pfujolók tömegével jelenjenek meg az ünnepségen, ahogy erre korábban nem egy példa volt.
2. Nem a színpadról beszélt
Különös belépője volt a miniszterelnöknek, ugyanis nem a színpadra lépett fel, hanem Petőfi Sándor szülőházából lépett ki, és egy ott felállított emelvényen, egy szál mikrofon előtt mondta el ünnepi beszédét. Semmi pulpitus, semmi kiírt üzenet, a háttérben pedig csak a fehér fal egy Petőfi-emléktáblával. A dolog üzenete egyértelmű: Orbán ezúttal nem fentről akart beszélni, hanem a ház közvetlen közelében, és a közönséggel sem akart szintbeli különbséget.
3. Nincs háború, infláció, szankció, dollárbaloldal, Soros
A beszéd tartalmát áttekintve a leginkább rendhagyó az volt, hogy hiányzott belőle az egyértelmű aktuálpolitikai utalás. A korábbi ünnepi beszédekben megszokhattuk, hogy Orbán – az ellenfeleit akár név szerint is azonosítva, akár enélkül, de – igyekszik párhuzamot vonni a 48-as szabadságharc és a saját politikai küzdelme között. Előszeretettel hasonlította magát és a fideszeseket a márciusi ifjakhoz, akik most nem Bécs, hanem Brüsszel vagy éppen a Soros György által szőtt világhatalmi összeesküvés ellen harcolnak.
A politikusi ünnepi beszédek nagy közhelye, hogy a korábbi történelmi harcokat szeretik az aktuálpolitikai küzdelmekre kivetíteni, ám most hiányzott ez az elem. Nem volt Orbán beszédében még csak utalás sem az orosz–ukrán háborúra, az EU-s szankciókra, az általa dollárbaloldalnak nevezett ellenzékre, Soros Györgyre vagy akár Gyurcsány Ferencre.
Mindez úgy is szembetűnő, ha a korábbi évek március 15-i Orbán-beszédeit nézzük (a tavalyi Orbán-beszéd például úgy kezdődött, hogy „megüzentük, hogy mi itt, a jobboldalon nem vagyunk jámbor lúzerek, akik megijednek a baloldal mögött álló, mégoly’ befolyásos nemzetközi médiától, a brüsszeli bürokratáktól vagy a mégoly’ gazdag Soros Györgyöktől”.) De úgy is szembetűnő, ha a jelenlegi politikai ellenfelek beszédét nézzük. Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára például nem is rébuszokban beszélve utalt az aktuális állapotokra, Gyurcsány egyenesen zsarnoknak nevezte Orbánt, akivel megküzdeni és nem tárgyalni kell (itt olvashatja el a Gyurcsány-beszédről szóló tudósításunkat).
4. Nincs egyértelmű üzengetés
Orbán Viktortól megszokhattuk, hogy a beszédeiben vannak egyértelmű üzenetek a saját tábornak – amelyek valamilyen cselekvésre buzdítják őket –, illetve az ellenfél számára is. Ezúttal azonban Petőfi Sándor életének ismertetése és a gondolkodásmódjáról való elmélkedés töltötte ki a beszéd zömét. Orbán meg is indokolta, hogy azért beszél most hosszan a forradalom költőjéről, mert „Petőfi Sándor a mi szerelmetes fiunk”, „minden magyarban van egy kis Petőfi, Petőfiben ott van minden magyar”. A magyarokat ez szerinte arra szólítja fel, hogy
„magyarnak lenni kötelesség, méltónak lenni a fajtánkhoz”.
A beszédből ott olvashattunk ki aktuálpolitikai utalást, amikor Orbán arról beszélt, hogy a szabadságharc úgy is értelmezhető, hogy a magyarok akkor lázadtak fel, amikor „idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek, és akkor is, amikor a világ hatalmasai Magyarországot be akarják olvasztani egy európai szuperállamba.” Petőfinél pedig „látjuk, hogy odakanyarítja a tizenkét pont elé, hogy legyen béke, és látjuk, hogy elindul helyettünk meghalni a magyar szabadságért”. Orbán itt ejtette ki először és utoljára a béke szót, ami azért meglepő, mert a béke mostanában minden kormányoldali politikus visszatérő kötőszava.
5. Nem volt „Viktor, Viktor!”
Az aktuálpolitikai összekacsintás hiányát a jelenlévők is érzékelték, így az is rendhagyó lett, hogy a közönség ezúttal nem volt olyan lelkes, mint megszokhattuk. (A közönséget beléptetőkapukon keresztül engedték be, az újságírókat gondosan távol tartották a miniszterelnöktől.) Nem szakította meg a beszédet folyamatos taps vagy akár a „Viktor, Viktor!” skandálás.
Orbántól nyilván tudatos volt, hogy ezúttal nem erőset akart mondani, és nem üzenetekkel akarta lelkesíteni a közönségét. A következő ünnepeken kiderül majd, hogy ez a döntés hosszú távon is érvényesül-e, és a jövőben is vidéken, aktuálpolitikai üzenetek nélkül tartja-e majd az ünnepi beszédeit a miniszterelnök.