Egyedül tiltakozik az iskola aulájában egy tanár, csaknem két hete nem megy be az óráira

„December 1-jén bementem az iskolába, de nem a tanáriba, nem a terembe, hanem letelepedtem az aula közepére, és kiírtam egy táblára, hogy 13 tanárt kirúgtak”

– kezdte mesélni történetét Weszely Kinga, egy budapesti középiskola média szakos tanára, aki iskolájából egyedüliként tiltakozik folyamatos polgári engedetlenséggel a közoktatás problémái ellen. 12. napja az aulában ül, nem tartja meg az óráit. Weszelyt annyira megrázta az újabb nyolc tanár kirúgása november végén, hogy úgy érezte, tennie kell valamit. Eldöntötte, hogy láthatóan szeretne tiltakozni, de azt nem gondolta, hogy ennyi idő után is még mindig az aula közepén fog ülni, és hogy ugyanúgy egyedül lesz.

A tanári karon belül tapintható a feszültség

Weszely elmesélte, hogy az elején furcsán néztek rá, mikor kiült a folyosóra, és nem ment be az óráira. Sokan elkapták a tekintetüket vagy lesütötték a szemüket.

„Néhányan odajöttek beszélgetni, de elég döcögősen ment a párbeszéd, mert a hasonló vélemény és a kavargó érzések mellett is éreztük, hogy másik térfélre kerültünk.”

Azt mondta, hogy bár a tanári karon belül nyílt konfliktus nincs, a feszültség tapintható. Annak ellenére megosztott a tanári kar, hogy a követelésekkel szinte mindenki egyetért. Ő el tudta volna képzelni az elején, hogy csatlakoznak hozzá a kollégái, de

már az első nap után érezte: egyedül fog maradni.

Az iskolából három tanár egy-egy órában részt vesz a polgári engedetlenségben, van, aki határozatlan ideig sztrájkol, de a folyamatos polgári engedetlenségbe csak ő állt bele.

Szerinte ennek az az oka, hogy az egész országban irracionális félelem van, avagy „a félelem légkörében élünk”. Szerinte sok kollégája küzd önmagával is, és nem mindenki gondolja, hogy ez a fajta tiltakozás célravezető lenne. Mivel a polgári engedetlenség egy törvénytelen akció, a pedagógustársadalom pedig alapvetően szabálykövető, szerinte még nehezebb az egységes kiállás.

A diákok érdeklődők és támogatók

A diákok és a szülők alapvetően támogatták az akcióját. A szülőknek előre megírta, hogy miért maradnak el az órák. Elmesélte, hogy az elején a gyerekek zavarban voltak, de aztán elkezdtek kérdezni tőle, és egyre többen fejezték ki az egyetértésüket. Azt mondta, épp egy diákjával beszélgetett, mikor egy másik odakiáltott: „éljenek a tanárok”, egy harmadik pedig eközben titkos üzenetet rakott a székére. Az iskolai Mikulás-postával a diákok bátorító leveleket küldtek neki. Soha nem volt még nehezebb és szebb az ünnepi időszaka.

Pozitívan élte meg, hogy ebben a 12 napban nagyon sok információt tudott meg a diákjairól. Korábban mindig lelkiismeret-furdalása volt, mert nem jutott elég idő a beszélgetésekre. Mióta az aulában ül, sok történetet hallott kistesókról, nagypapákról, diákmunkáról, továbbtanulási tervekről, filmekről, sorozatokról. Az érettségizőkkel pedig van ideje egyénileg is konzultálni.

Aztán ahogy teltek a napok, már egyre természetesebb lett mindenkinek, hogy ő a folyosón tölti az idejét.

39 órát nem tartott meg

Weszely Kinga december 1-től december 15-ig 39 óráját nem tartotta meg. Összehasonlításképp: a november végén kirúgott tanárokat 18. elmaradt órájuk után bocsátották el. Ezek alapján Weszely nem érti, őt miért nem rúgták még ki.

Főleg úgy, hogy kapott is jelzést erre. December 5-én reggel behívta az iskola igazgatója azzal, hogy a tankerületi központ üzenetét tolmácsolja: ha másnap is folytatja a törvénytelen munkabeszüntetést, megérkezik a figyelmeztető levél.

Ha utána lévő nap sem veszi fel a munkáját, akkor pedig kirúgják az iskolából.

Azonban sem a figyelmeztető levél, sem a felmondó levél nem érkezett meg. Weszely tart attól, hogy tényleg ki fogják rúgni, úgy érzi, egy bárd lebeg a feje felett, de már hozzászokott. „Ilyen fenyegetésre amúgy sem reagálhatok úgy, hogy visszalépek.”

Szerinte a kirúgások megfélemlítő akciók voltak, és a hatalom próbál most egyensúlyozni, mert nem szeretnének hősöket és mártírokat gyártani.

A tanárok nem kapnak fizetést azokra az órákra, amikor sztrájkban vagy polgári engedetlenségben vesznek részt. Weszely most még az előző havi béréből él, de nem tudja, hogy januárban hogyan fog kijönni a pénzéből. Ahogyan azt sem tudja, meddig fogja még folytatni ezt a tiltakozást, de mivel úgyis jön a téli szünet, ezt az évet már valószínűleg az aulában tölti. A januári folytatás pedig attól függ, hogy ki tudnak-e találni ennél erősebb tiltakozási formákat. Szerinte akár még a kirúgása is elősegítheti ezt az ügyet.

„Én azt tudom, hogy megteszem, ami tőlem telik. Hogy ez célba ér-e, azt nem tudom. Egyelőre szerencsésnek gondolom magam, hogy még itt lehetek.”

Az újabb nyolc tanár kirúgása olajat öntött a tűzre

November 30-án derült égből villámcsapásként ért sok embert a Belügyminisztérium közleménye: újabb nyolc tanárt mentettek fel állásából, mert részt vettek a polgári engedetlenségben. Legutóbb szeptember 30-án rúgtak ki öt pedagógust a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumból, azóta nem ért ilyen szintű retorzió senkit. A mostani nyolc tanár kirúgása nemcsak azért váltott ki meglepetést, mert végzős osztály osztályfőnöke és matematika szakos pedagógus is volt köztük, hanem azért is, mert addigra érezhetően csökkent a tanártüntetések intenzitása.

Viszont az újabb elbocsátások csak olajat öntöttek a tűzre: már aznap sokan tüntettek a Belügyminisztérium előtt, diákok határozatlan idejű virrasztásba kezdtek, és december 9-én az MTVA előtt megint ezrek álltak ki az oktatásért. Több iskolában kezdtek határozatlan idejű munkabeszüntetésbe tanárok, így vállaltak szolidaritást az elbocsátott kollégáikkal. Sok tanár azért választja a jogszabályban nem rögzített polgári engedetlenséget, mert a sztrájktörvény által előírt elégséges szolgáltatások mellett láthatatlanná válik a törvényes tiltakozásuk.

A kormány kommunikációja már régóta változatlan: a polgári engedetlenséget nem lehet elfogadni, mert a diákok tanuláshoz való joga sérül a munkamegtagadás által.