Egy szabad hely, ahol nem foglalkoznak azzal, milyen színű a gyerek haja, hány piercinget visel

„A Karinthy nemcsak a gyerekeknek álomsuli, hanem a tanároknak is, itt jó tanítani”

– mondta lapunknak Nemes Mária, aki egyike annak a hat tanárnak, akiket szerdán azonnali hatállyal kirúgtak a budapesti Karinthy Frigyes Gimnáziumból azért, mert többször is részt vettek a polgári engedetlenségben. Aznap nemcsak a Karinthy tanárait, hanem a Vörösmarty Mihály Gimnázium és az Eötvös József Gimnázium egy-egy tanárát is elbocsátották.

A Belügyminisztérium szerdai közleménye szerint a kirúgásokra azért volt szükség, mert a tanárok jogtalan munkamegtagadása miatt sérül a gyerekek tankötelezettségének teljesülése. Korábban ugyanezért bocsátották el a Kölcsey Ferenc Gimnázium öt pedagógusát is. A Karinthy helyzete azért speciális, mert eddig ennyi tanárt egy iskolából nem küldtek el a polgári engedetlenség miatt. És azért is, mert az itt tanító tanárok nagyon aktívan és látványosan kiálltak az oktatás jövőjéért az elmúlt hónapokban. Például tüntettek a Külső-Pesti Tankerületi Központ előtt, kezdeményeztek egyhetes egységes munkabeszüntetést, és volt, hogy leragasztott szájjal tiltakoztak a közoktatás problémái ellen.

Karinthys tanárokkal és diákokkal beszélgettünk arról, ők hogy látják belülről az iskolájukat, ahol most a kirúgások miatt bizonytalanná vált a jövő. A beszélgetések alapján a Karinthy egy szabadelvű, elfogadó közeg, a tanárok talán pont azért mertek tiltakozni, hiszen tudták, hogy a diákok és a szülők támogatják őket.

Egy tanár itt megtanulja azt mondani, hogy nem tudom, de utánanézek

A Karinthy Frigyes Gimnázium egy két tannyelvű iskola a XVIII. kerületben, ahol a nyelvi osztályok mellett média tagozat is működik. Az iskola a HVG idei rangsorában a 17. legjobb középiskolaként végzett, a tanárok szerint minden évben többszörös a túljelentkezés.

Berta Bea hét éve tanít a Karinthyban, és azt gondolja, nem is akar más iskolában dolgozni. Bár őt nem rúgták ki szerdán, az eddigi polgári engedetlenségekben ő is részt vett. Szerinte a Karinthyban a diákok, tanárok ahhoz vannak hozzászokva, hogy „semmit rólunk nélkülünk”. Mikor megkérdeztük, mit jelent neki ez az iskola egy mondatban, azt mondta:

„Én otthon érzem itt magam.”

Váradi Emese rajztanárként 27 éve dolgozik a Karinthy Frigyes Gimnáziumban, ez volt az első iskola, ahol tanított. Hasonlóan Bertához, ő is beleállt a tiltakozásokba, mégsem bocsátották el. Szerinte az iskola alapvető értékei az együttműködés, az egymás iránti nyitottság és az, hogy minden problémát őszintén elmondjanak egymásnak. Váradi Emese szerint a gyerekekkel könnyű helyzetben vannak: „A diákok széles látókörűek, együttműködők, ezt viszik magukkal az életbe, és a volt diákjaink a világ számos pontján megállják a helyüket.”

A cikk elején idézett Nemes Mária korábban Angliában tanított, és mikor hazajött, beadta önéletrajzát a Karinthyba. Azt mondta, nem álláshirdetésre jelentkezett, hanem ő kérte, hogy ha bármikor van üresedés, szóljanak neki, mert ő itt szeretne tanítani. Úgy érzi, a gyerekek nyitottak, kérdeznek,

és egy tanár itt megtanulja azt mondani, hogy nem tudom, de utánanézek.

Szerinte van egy erős karinthys szemlélet, ami által „egy belső egyenruhája van mindenkinek”. Az iskolát úgy jellemezte, mint egy szabad hely, ahol nem foglalkoznak azzal, milyen színű a gyerek haja, hány piercinget visel. Neki is van kollégája, aki „szét van tetoválva”. Viszont másrészről szerinte a Karinthy szigorú iskola, de a gyerekek nem büntetésnek élik meg, ha nem kapnak ötöst. Ők azt próbálják elérni, hogy a diákok maguknak feleljenek meg, itt „nem ciki tanulni és tudni”.

Feszültség van, vita nincs a tanári karban

Egy iskola általános értékrendjét nyilvánvalóan a tanárai és az odajáró diákok közösen határozzák meg. Mikor a pedagógusokkal az iskolában oktató tanári karról beszélgettünk, mind kiemelték, hogy ez egy nagyon összetartó közösség. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az elmúlt időszak kiállásai, a polgári engedetlenségben való részvétel mennyire osztotta meg belülről a tanári kart.

Váradi Emese szerint egy közös motivációjuk van: ami most van az oktatásban, az nem maradhat így. Azt mondta, első pillanattól kezdve jóval kevesebb mint a tanárok fele vett részt a kiállásokban, de ez az arány szép lassan növekszik. Szerinte a változást mindenki akarja, de nem mindenkinek van lehetősége részt venni a polgári engedetlenségben. Elmesélte, hogy csütörtökön volt egy közös rendkívüli értekezletük, ahol világossá vált:

a sztrájkot többen el tudják fogadni, ennek az az oka, hogy sokan szabálykövetők, és a sztrájkot gondolják jogszerűnek.

Az elbocsátott Nemes Mária kifejtette, hogy szerinte miért álltak bele ilyen sokan ebből az iskolából a polgári engedetlenségbe:

„A legnagyobb munkaközösséget az angoltanárok alkotják, ezért szerintem nekik több lehetőségük van, nincsenek annyira elveszve a szakjukkal.”

Pont ezért gondolja azt, hogy nyelvtanárokként azokért is ki kell állniuk, akik a szakjuk miatt kiszolgáltatottabbak.

Szerinte a tanári közösségen belül nincsenek viták, csak véleménykülönbségek, ez a különlegessége a karinthys tanár karnak. Ha valaki elkezdte megindokolni, hogy ő miért nem áll bele a jogellenes munkabeszüntetésbe, azt mondta neki: nekem nem kell magyarázkodnod.

Berta Bea is azt mondta, hogy igaz, az elmúlt hónapok történései feszültséget okoztak a tanári közösségben, mert több kollégának nem vállalható a polgári engedetlenség, de ezek miatt nincs konfliktus. Szerinte egyszerűen nem ugyanabban az élethelyzetben vannak, de a tanárok közötti kommunikáció az átlagosnál jobban működik. Sőt, elmesélte, hogy csütörtökön egy kollégája azt mondta:

az engedetlenséggel nem ért egyet, de ahogy most a kollégáit eltávolították, azt nem tudja elfogadni, és ez őt is cselekvésre készteti.

A Karinthy befogad

Két diákkal is beszéltünk arról, ők mit gondolnak a Karinthyról, milyen ebbe az iskolába járni, és milyen a kapcsolatuk a tanáraikkal.

Németh Enikő 11. osztályos, és már másodikos korában eldöntötte, hogy a Karinthy Frigyes Gimnáziumba szeretne járni. Ennek volt egy kézenfekvő oka, hiszen közel van hozzá a suli, és több rokona is járt ebbe az iskolába, de nyílt napon is volt, ami nagyon tetszett neki. Összefoglalta, miért is szereti az iskolát:

„A Karinthy befogad, senki nem érzi úgy magát, hogy ki van rekesztve.”

Szerinte itt embereket nevelnek, nem csak elmondják a tananyagot. Emellett megtanítanak szeretni és kritikusan gondolkodni.

„A Karinthy lényege, hogy kihozd magadból a maximumot, úgy, hogy te közelebb kerülj az álmaidhoz, és úgy érezd, te egy igazán értékes ember vagy, és ezt te is tudd magadról.”

Úgy gondolja, hogy az iskolai közösség összetartó, amiben mindenki megtalálja a saját helyét. A Karinthyban mindenki kiáll önmagáért, és ebben még jobban fejlődnek, mikor látják, hogy min mennek keresztül a tanáraik.

„A tanárok és a diákok tudnak egymással kommunikálni, nemcsak azt tudják elmondani, hogy nem tudták megcsinálni a házi feladatot, hanem azt is, hogy miért nem.”

Marcicz Anna végzős diák a Karinthyban, ő azért választotta ezt az iskolát, mert angol nyelven szeretett volna tanulni. Megnézett egy nyelvórát a nyílt napon, és nagyon tetszett neki. Úgy látta, az órán nemcsak tanulták a szavakat, hanem együtt gondolkodtak, és gyakorlati feladatok is voltak. „Itt a diákokat partnerként kezelik a tanárok, mindig kikérik a véleményünket, az a mondat minden tanáromnak elhagyta a száját, hogy nyugodtan mondjatok ötleteket, abból én is tanulhatok.”

A diákok az első perctől kezdve támogatták a tanárok kiállását. Anna azt mondta:

„Mi őket igazán szeretjük, és úgy érzem, ez egy ösztönös dolog volt, hogy alapból segíteni szeretnénk nekik, és mindenki büszkeséget érez, hogy ezek a tanárok tanítják őket.”

Senkinek nem kívánom azt látni, ahogy a diákjaim sírnak a folyosón

Az iskolában a szerdai kirúgások mindenkit megdöbbentettek, és érezhetően nagy a bizonytalanság a jövő miatt. Egy intézményben hat tanárt pótolni egyébként sem lenne könnyű, de itt a felmondások után még több mint húszan bejelentették, hogy szolidaritást vállalnak az elbocsátott kollégáikkal, és

határozatlan idejű munkabeszüntetésbe kezdenek.

Emiatt az iskolában csütörtökre és péntekre rendkívüli szünetet rendeltek el. Mivel a határozatlan idejű polgári engedetlenség hétfőn folytatódik, és csütörtökön megint országos sztrájk lesz, így az is kérdés, hogy jövő héten tud-e normálisan működni az intézmény. Főleg hogy a helyettesítéseket szakszerűen biztosan nem fogják tudni megoldani, vagyis nem minden esetben szakos tanár fogja tartani az elmaradt órákat.

Berta Bea azt mondta, hogy a kollégái kirúgása olyan volt, mint amikor valaki hirtelen meghal, és nem tudod feldolgozni, mi történt. Ő már nem a reménytelenséget érzi, hanem azt, hogy nem akarják elfogadni a kollégáik kirúgását. Nem tudja megmondani, hogy miért pont azt a hat kollégáját rúgták ki, hiszen ahogy már említettük, többen is részt vettek a polgári engedetlenségben.

Váradi Emese úgy érzi, most már betelt a pohár, olyan helyzetben vannak, hogy nem tudnak tovább várni a változásra. Szerinte az lenne a szerencsés, ha az országban egyszerre több ember gondolná úgy, hogy ma engem, holnap téged bocsátanak el.

„Senkinek nem kívánom azt látni, ahogy a diákjaim sírnak a folyosón, vagy jönnek és megölelnek, pedig nem én vagyok, akit elbocsátottak, csak elmondják a fájdalmukat.”

Ő mindig is arra sarkallta a diákjait, hogy vállalják fel a gondolataikat, ne hagyják a problémákat szó nélkül. Most az életből talán megtanulhatják a demokráciát, hogy milyen együtt kiállni valamiért, amiben hisznek és amiért tesznek. „Ez most egy új tantárgy lett nálunk.”

Azt mondta, nem akarják elengedni a kirúgott hat tanárt, úgy érzi, hogy az ő elbocsátásuk olyan, mintha mindannyiuknak szólna.

Én nem az állásomat, az osztályomat akarom visszakapni

Az egyik kirúgott tanár, Nemes Mária is azt mondta, hogy igaz, nem látják a logikát a kirúgások mögött, de különböző szakokból szedtek ki embereket, tehát nem hat magyar- vagy angoltanárt rúgtak ki. Így azért valamennyire működőképes maradhat az iskola.

Elmesélte, hogy nem tud aludni, eddig háromszor jött értesítés az okosórájáról arról, hogy nem ver jól a szíve: egyszer mikor a Covid-fertőzése után lépcsőzött, aztán mikor meghalt a kutyája, és utána szerdán, mikor kirúgták.

A folytatásról még nem tudott mit mondani. Neki nincs B terve, a szülők kiállnak érte, így most úgy érzi, van harminc anyukája, harminc gyereke, és szeretné visszakapni az osztályát.

„Én nem az állásomat, az osztályomat akarom visszakapni.”

A diákok is hasonlóan meg vannak döbbenve tanáraik elbocsátásán. Németh Enikő azt mondta, nem gondolták, hogy ilyen hirtelen fogják kirúgni a tanáraikat. Aggódik, hogy lesz-e egyáltalán iskolája.

A végzős Annának pont osztályfőnökével, a kirúgott Rábai Jánossal volt órája, mikor látták a cikket az elbocsátásokról. Akkor az osztályfőnökük még nem tudta, hogy ő a hat kirúgott tanár egyike, majd könnyek között jött ki a titkárságról a levéllel a kezében. Anna azt mondta, hogy utána nem a családját hívta fel, hanem velük beszélt először, és már az érdekelte, ki tudná átvenni az osztályát.

Annának májusban érettségiznie kell, de azt mondta, ő olyan dühös, hogy félreteszi az érettségit, mert „most ennél fontosabb dolgok is vannak”.