Schmidt Mária olyan esemény miatt szól be Olaf Scholznak és a német válogatottnak, ami meg sem történt

2022. november 17. – 11:10

Schmidt Mária olyan esemény miatt szól be Olaf Scholznak és a német válogatottnak, ami meg sem történt
Schmidt Mária beszédet mond a Terror Háza Múzeumban – Fotó: Illyés Tibor / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Olaf Scholz német kancellárnak, Bernd Neuendorfnak, a Német Labdarúgó-szövetség elnökének és Hans-Dieter Flick német szövetségi kapitánynak címzett nyílt levelet tett közzé oldalán Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum, valamint a XX. Század Intézet és a XXI. Század Intézet főigazgatója csütörtökön.

„Alig másfél éve, 2021 júniusában, a német és a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki csoportmérkőzésén Bajorország fővárosát, Münchent szivárványszínbe öltöztették és az Allianz Arénát a szivárvány színeivel világították ki” – kezdődik a levél, és ezek

egy történésztől igen különös mondatok, tekintve, hogy az állítás második fele, miszerint az arénát a szivárvány színeivel világították ki, nem igaz.

A sokszínűség mellett amúgy elkötelezett Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ugyanis kisebb huzavona után nem engedélyezte, hogy a müncheni stadion szivárványszínekben pompázzon, mivel nem szerette volna, hogy az eseménynek bármilyen politikai vonatkozása legyen. A németek így – jobb híján – 12 ezer ilyen színű zászlót osztottak ki a meccs előtt.

Az esemény előzménye az volt, hogy Magyarországon online petíció indult a müncheni stadion szivárványos kivilágításáért, hogy ezzel is tiltakozzanak a melegellenessé eltérített pedofiltörvény ellen. Az ötlet elég komoly politikai támogatást kapott Bajorországban. Dieter Reiter müncheni polgármester mellett Markus Söder bajor miniszterelnök, korábban a Fidesz szövetségesének számító konzervatív CSU vezére is támogatta a kezdeményezést.

„A lelátó szivárványzászló-rengetegben úszott, a német válogatott kapusa, Manuel Neuer, szivárványszínű csapatkapitányi karszalagban lépett pályára” – folytatódik Schmidt leíró részeket tartalmazó és a valóságnak immár megfelelő levele, majd jön a dorgálást sem nélkülöző hangnemváltás:

„Önök az egész mérkőzést átpolitizálták, az ezeréves bajor-magyar kapcsolatokat felülírták. Demonstrálták, hogy az LMBTQ+ közösséget ért vélelmezett sérelem, amit azzal okoztunk nekik, hogy »érzékenyítő« tevékenységüket kitiltottuk a magyar bölcsődékből, óvodákból és iskolákból, Önöknek olyan fontos, hogy felülír mindent: a sportszerűséget, a barátságot, a szövetségesi viszonyt, a vendégszeretet és az udvariasságot is.”

A történész felidézi azt a momentumot is, amikor „egy LMBTQ-zászlót lengető provokátor futott be a pályára az egyébként füttykoncerttel kísért magyar himnusz alatt”, és ír arról is, hogy az eset után tudomásul vették, hogy a német futballválogatott nemzeti színeit szivárványszínűre cserélte le, „mert az jobban kifejezi elkötelezettségüket, pontosabban leképezi identitásukat és egyben lojalitásukat”.

Ezután egy ironikus vonásokat is tartalmazó javaslattal áll elő, amelyet minden bizonnyal az a tény inspirált, hogy a 2022-es focivébét rendező Katarban egyenesen büntetik a homoszexualitást, és a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgázkészletével rendelkező ország amúgy sem számít az emberi jogok élharcosának.

„Itt az idő, hogy a transz- és meleg közösség iránt érzett megkülönböztetett elkötelezettségüket a hamarosan kezdődő katari futball-világbajnokságon ugyanilyen formában juttassák kifejezésre.

A csapatkapitányuk, sőt, az egész csapatuk viseljen szivárványszínű karszalagot, illetve mezén a Katarban üldözött melegekkel való szolidaritást kifejezésre juttató jelzést. Követeljék a stadionok szivárványszínű kivilágítását, és hogy lássák el a közönséget szivárványszínű zászlókkal.

Ez annál is inkább kötelességük, hiszen mostantól, az orosz diktatúra ellen tiltakozva, a nyilván kifogástalan demokráciát működtető katariaktól szándékoznak olajat beszerezni.

Mivel pedig Önök nyilván ezúttal is morális alapokon állnak, amit velünk, magyarokkal kapcsolatban az utóbbi években minden alkalommal hivalkodóan ki is nyilvánítottak – például a migrációs krízis csúcsán –, kétségem sincs afelől, hogy ezúttal a Katarban valóban üldözött LMBTQ+ emberek jogaiért állnak majd ki határozottan.”

A levél befejezésében Schmidt arról elmélkedik, hogy amennyiben ez nem történne meg, az azt bizonyítaná, hogy a megszólított német vezetők „gyávák és férfiatlanok, és hogy a tavalyi demonstrációjuk nem szólt másról, mint arról a szándékukról, hogy minket megalázzanak. Ám Önök saját magukat alázták meg. Nem először.”

A levél egy általában gróf Széchenyi Istvánnak tulajdonított, valójában Sajó Sándor író-költőtől származó verssorral zárul, és egyben magában hordozza az európai ország szomorú elmúlásának vízióját is:

„Gyáva népnek nincs hazája. Az Önök hazája, Németország már rég odalett.”

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!