Az élményfürdő termálkútja mentette meg a győri Bercsényi-középiskolát a bezárástól

Tíz napja szivárogtak ki az első hírek arról, hogy a győri Bercsényi-középiskolát bezárják. Csaknem ezer diák jár ide, a sporttagozatán tanult anno Borkai Zsolt és Csollány Szilveszter, de ez az iskola az otthona a női kézilabda utánpótlásának is. A döntés két másik szakközepet is érintett, mert az eredeti terv szerint a diákokat emiatt oda-vissza költöztették volna, a tanórákat pedig délelőttös-délutános rend alapján tartották volna meg. A parancs így szólt: a Győri Szakképzési Centrumhoz tartozó tizenkilenc iskolának a közös gázfogyasztást 25 százalékkal kellett csökkenteni.

A szinte a semmiből érkező bejelentés – nem túlzás ezt állítani – óriási vihart kavart a városban, tanárok, diákok, szülők próbáltak ocsúdni, nem sikerült. Kétezer család volt érintett. Lépni kellett, s ekkor merült fel valaki(k)ben, hogy talán vissza lehet állítani a termálvizes rendszert, amelyre anno rá volt kötve a Bercsényi.

Annyit tudni kell, hogy a termálkút működtetésének joga az élményfürdőt üzemeltető Rába Quelle Kft.-é, ennek ügyvezető igazgatója pedig Kovacsics Imre. Őt kereste meg tehát az iskola, illetve a centrum vezetője, a próbaüzem sikeres volt, így csütörtökön bejelenthették , hogy a Bercsényiben átállnak a termálvizes rendszerre, ezzel a gázfogyasztás nullára csökken, a követelt 25 százalékból 22-t máris megoldanak ezzel, és minden iskola maradhat a helyén.

Ki akartak szúrni velük, ennyi

Számos tanulsággal szolgál ez a történet. Kezdve azzal, amelyet Kovacsics Imre sem hagyott szó nélkül: tizenkilenc éve az akkori politikai akarat csak azért köttette le a termálvizes rendszerről a Bercsényit, és építtetett be saját gázkazánokat az iskolába, hogy ne a Rába Quelle tudjon keresni a termálhőn.

És van még egy fontos üzenet: nem csak a Bercsényit lehetne a termálvizes fűtéssel megmenteni a bezárástól. Fürdő, illetve fúrt termálkút ugyanis annyi van Magyarországon, mint csillag az égen.

Orbánig nem jutottak el az anyagok

Kovacsics Imre húsz éve üzemeltet fürdőket, nem a győri az egyetlen, amelyet ráadásul most bővítenek 23 milliárdból, ezért 2023 nyaráig zárva van. Az agárdi és bábolnai termálfürdőt is ő viszi jelenleg, korábban pedig több tucat fürdőt menedzselt, köztük például a makói Hagymatikumot. Sorra keresték meg az önkormányzatok, amelyek szabadultak volna a feladattól, főképp, mert látták, hogy másnak ez megy. Egészen a közelmúltig a fürdőszövetség alelnöke is volt. Agárdon az önkormányzattal együtt olyan rendszert építettek ki, amellyel ma már szinte minden közintézmény termálvízzel fűthető – nem csak a fürdő, ami egyébként a jellemző megoldás.

„Húsz év alatt nem egy és nem két tanulmányt írtam erről – mondja a Telexnek Kovacsics Imre. – Mind arról szólt, hogy a termálvíz hasznosítási lehetőségei fájóan kiaknázatlanok Magyarországon. Holott a turizmus és a gyógyászat mellett a szépségipar is tudná használni, mi viszont ezeket a kincseinket hagyjuk veszni. Elég egy példát mondanom: fillérekért odaadjuk a Natur Aqua vizét a Coca Colának, ő meg lefölözi a hasznot. Többször próbálkoztam, hogy erre fel tudjam hívni a figyelmet, minden ajtón, minden szinten kopogtattam, de azzal szembesültem, hogy Orbán Viktorhoz soha nem jutott el a szakértői anyag. Most viszont történelmi pillanat van a gázhelyzet miatt, Győr és a Bercsényi jó példa, és rengeteg hasonló lehetne még. Talán most sikerül bejutnom a miniszterelnökhöz.”

A kutak 90 százalékát lefojtották

Kovacsics szerint ezres nagyságrendben vannak fúrt termálkutak Magyarországon, de a kilencven százalékuk jelenleg le van fojtva. Anno téeszek, gazdák fúratták, ők is fűteni akarták velük a fóliasátraikat, aztán gazdátlanok lettek. Legalább ekkora gond az is, mondja, hogy a 2003-ban indult Széchenyi Terv-es fürdőfejlesztések megálltak az első ütemnél, sehol nem léptek tovább. Volt, ahol a puszta közepén áll most a fürdő, és a vizet semmire nem tudják hasznosítani.

„Szinte mindenhol önkormányzati tulajdonba és fenntartásba kerültek ezek az intézmények, és nem bántva senkit, olyanok döntöttek az alapvető kérdésekről, akik nem értettek sem a turizmushoz, sem az energetikához.”

Felelőtlenül persze nem lehet most sem nekiesni a termálvíznek, figyelmeztet a szakember. Győrben a meglévő három kúttal a bővülő vízi élményparkot, az ahhoz tartozó gyógyászatot, a szomszédos vízműcéget és a Bercsényit lehet fűteni. Ha mást is akarnak, akkor ahhoz új kutak kellenek.

Ott lett volna az olimpiai park is

A városban azonnal felvetődött, hogy a Bercsényi szomszédságában épült olimpiai sportparkot és az uszodát miért nem fűtik termállal? Ez esetben ugyanis működhetne mindkettő zavartalanul, most viszont a sportpark naponta csak két órát van nyitva, az uszoda pedig bezárt. A rezsiköltségek miatt.

Szóval, hogy miért nem: hiába épült a közelmúltban – alig öt éve –, és merült fel tudtunkkal Borkaiékban is az energiatakarékos megoldás, végül elvetették az új kút fúrásával (is) járó rendszer kiépítésének lehetőségét. Úgy tudjuk, százmilliós nagyságrendű beruházás lett volna a többmilliárdos sportparkberuházás mellé, de nem kellett. Akkor még olcsó volt az orosz gáz.

„Senki nem kívánta ezt a helyzetet, ami most van. De ha ez sem térít észhez minket, akkor semmi. Nem állítom, hogy olcsó egy ilyen rendszer kiépítése, hisz a kutak mellé fűtési technológia, tartályok, csövek is kellenek – mondja Kovacsics Imre. – De azt igenis állítom, hogy egy város esetében egy-kétmilliárd forint körül mindez megoldható. Onnantól az önköltségi ár a mindenkori gázár töredéke. Nem az egyik pillanatról a másikra születik megoldás, tudom, hisz még a lefojtott kutak újraindítása is egyenként legalább egy évbe telik: csak ennyi idő az engedélyek beszerzése. Viszont amíg esik nálunk az eső, addig lesz víz is és energia is.

Látjuk, hogy a focit is mennyire szeretjük most. Változhatnak a dolgok, csak el kell kezdeni valahol, ahogy anno tettük a gyerekekkel a focipályán. Ők most már tudnak focizni, mi meg ennyi év múlva végre olcsóbb energiát használnánk. Elkezdeni még most sem lenne késő.”