Öt évet kapott az osztályfőnökét megkéselő győri diák

Tavaly kezdődött a győri Jedlik-szakközépiskola volt diákjának büntetőpere. H. András a vád szerint 17 éves korában 2019. december 5-én az ötödik órában felállt a padból, kiment a tanárnőhöz, átadta a füzetét, a hölgy háta mögé surrant és huszonhat osztálytársa szeme láttára hátba szúrta. A sikító áldozat nyakát a földön tovább döfködte, mellkasa felé is bökött. Több diák rémületében kirohant. Két osztálytárs közbelépett: Ádám és Bálint: utóbbi közéjük is pattant, elvette a kést és azt kérdezte: „miért csináltad ezt?” „Majd ebből tanul, elegem volt a tanárnőből” – felelte a diák, aki mindvégig azt állította, nem emlékszik semmire a kisétálás és az ocsúdás közti percekből – írtunk az ügyről korábban.

A tanárt a mentő életveszélyes állapotban elszállította, szerencsére életben maradt. Utána a nyomozók rögzítették: a támadó egy hármas jegy miatt vetkőzött ki magából, amit a második órában kapott.

Pedig javíthatott volna

Sokszor elhangzott a perben, hogy a tanárnő a következő héten javítási lehetőséget adott volna, és akkor a jegy be sem kerül az ellenőrzőbe. András azonban hatalmas nyomás alatt volt amiatt, hogy délután meg kell mutatnia otthon jegyét a szüleinek.

Előre kitervelt, közfeladatot ellátó személy elleni emberölés kísérletével vádolta meg a főügyészség. Dr. Takács Róbert ügyész hangsúlyozta, hogy az akkor 17 – ma már 20 – éves diák korára tekintettel itt nem életfogytiglan, hanem 15 év a büntetés felső határa. Az alsó határ 1 hónap, így a kettő közti középmérték 7 és 6 hónap (+15 nap), ő ezt látta reálisnak.

A vádlottat 2020 áprilisában kiengedték a letartóztatásból, azóta otthon van bűnügyi felügyelet alatt. Nem tagadta a történteket, de a „vád szerinti bűnösségét” nem ismerte el, mondván hogy nem tervezte el előre a cselekményt.

Egyértelmű a vád szerint, hogy ölni akart

Az eset felkavarta az országot és magyarázat nélkül maradt. De még több volt a kérdőjel azok számára, akik látták ezt a csendes, béketűrőnek látszó, akkor 17 éves fiút. H. András rövid tiszta mondatokban beszél, mozgása a megszokott sötét öltönyében komótos, és hosszan nézett maga elé a tárgyalásokon. Nem mutatott szégyent, fájdalmat, se félelmet vagy izgalmat.

Az ügyész azt hangsúlyozta a vádbeszédben: egyértelmű, hogy H. András ölni akart. Minden elhangzott kijelentésnél beszédesebb maga a tett, amit egy iskolai kamera is felvett: H. András nem megverni vagy akár elgáncsolni készült bosszúból az osztályfőnököt, hanem élet kioltására alkalmas eszközt vett elő a zsebéből. Azzal egyenesen a lapockák közé szúrt, és később a nyomozó kérdésére azt is elismerte: tudja, hogy ott a tüdő, és ez milyen veszélyes. Már az első szúrás is életveszélyes volt, de a földön fekvő sértettet a másik két döfés azért csak a karján találta el, mert azzal védekezett.

Aki meghal, az nem tanulhat már semmiből

Dr. Faragó Péter ügyvéd szerint az enyhítő körülmények számára tekintettel a minimumhoz közeli büntetés a méltányos, a védelem egyébként megingathatatlan abban, hogy nemhogy előre kiterveltségről nincs szó, de valódi emberölési szándékról sem. András ebben a felfokozott lelki állapotban meg akarta leckéztetni a tanárnőt a hármasért, és hogy – amint egy osztálytárs hallotta – ráébressze, hogy rossz ez a tanítási módszer. Azt is mondta a diákok szerint, hogy nem akarta megölni, és a tanárnő „ebből majd tanul”. Ez pedig ellentmond az ölési szándéknak, mert aki meghal, az nem tanulhat már semmiből.

Beszámítható volt-e András?

András tettének váratlansága és megmagyarázhatatlansága miatt a szokottnál is jelentősebb kérdés volt a beszámíthatóságé. Az igazságügyi elmeszakértő e téren nem talált perdöntő eltérést: András elméje ép, és személyiségzavara nem kellett, hogy gátolja abban, hogy tette következményeit felismerje.

A védelem nehezen engedte el a szálat: még 2020-ban felkért egy orvoscsoportot, élén a Heim Pál Kórház gyermekpszichiáter főorvosával, hogy vizsgálja meg Andrást és adjon róla véleményt. Az „ellenvéleményt” a bíróság nem fogadta be, újabbat csatolt az ügyvéd, amit a Semmelweis egyetem pszichiátriai klinikáján írtak, és Andrást az autizmusra nézve vizsgálták. Az ügyvéd szerint pontosan azt állapították meg, ami mellett ő egy éve kardoskodik: ez az autizmus spektrumzavar. A tárgyalás kezdetén az édesapa még egy kártyát is bemutatott: az ambuláns vizsgálat jelentése alapján fiát felvette tagjai közé az Autisták Országos Szövetsége – közölte korábban az Új Szó.

De a végső szót a törvényszéken az igazságügyi pszichiáterszakértő mondta ki, és a doktor szerint a SOTE zárójelentése sem mond mást, minthogy nincs kizárva az autizmus spektrumzavar.

Tanúvallomást tett a törvényszéken korábban a börtönpszichológus is, akit András feloldott a titoktartási kötelezettség alól. Legalább hússzor beszélt a börtönben a fiúval, és megállapította, hogy a diák alapszemélyiségéhez képest vele nyitottan kommunikál, mert egyébként zárkózott, nehezen köt ismeretséget. „Felnőtteket megszégyenítő” módon alkalmazkodik a börtönhöz„, gyorsan megtanulja a szabályokat és nem panaszkodik. A család támogatása számára a legfontosabb. Az átlagosnál intelligensebb. A bántalmazott tanárnőt nem minősíti, vele kapcsolatban nem mutat indulatot, inkább a szorongásos helyzet bőszíthette fel. és végül – bár az érzelmek terén nem mutatott aktivitást –, amikor érdeklődési körére terelődött a szó, pozitívan reagált, és szívesen mesélt a hobbijáról.

Az utolsó szó jogán

”Sajnálom mindazt a lelki és testi fájdalmat, amit okoztam a tanárnőnek és a lelki traumát, amit az érintetteknek a legnehezebb feldolgozni„ – mondta András. – Bánom és bánni is fogom, bűnhődnöm kell érte és azt kívánom mindenkinek, hogy minél kisebb nyomot hagyjon bennük idővel az a bűncselekmény.”

András édesapja még aznap bement a tanárnőhöz a kórházba. Amikor ő a fiú levelét megkapta , úgy érezte, félt Andrástól, de talán már nem fél. Pillanatnyi elmezavar okozta ezt a diáknál és már nem tenne vele ilyet. Személyesen azt mondta támadójának: ígéri, hogy megpróbál megbocsátani és előbb-utóbb megbocsát, de ehhez idő kell. Leginkább azt fájlalja, hogy az osztálytársaknak ezt végig kellett nézni. Nem kívánja, hogy börtönbe kerüljön, fél, hogy elkallódik.

Nem lehet előre kiterveltségről beszélni

Indoklásában dr. Szabó Krisztián tanácsvezető bíró kifejtette: a matekórán elhangzottakról nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy valóban olyan kijelentést tett H. András, ami arra vonatkozott volna, hogy a tanárnőt le fogja szúrni. A vádlott végig kitartott amellett, hogy a „megszúrom” kifejezést használta, a tanúk többsége is inkább erre emlékezik.

Márpedig a két szó között alapvető különbség van, és a bíróság ezt a különbséget hangsúlyosnak tekintette.

Ugyanakkor a vádlott felmérte a törvényszék szerint, hogy a sértettnek súlyos sérülést okozhat, ami akár halálhoz is vezethet.

„Miért kést használt, ha csak bántalmazni akarta? Miért nem hagyta abba?” – teszi fel a kérdést dr. Szabó Krisztián is. Kigondolhatta a cselekménye kivitelezését, de ez nem jelenti azt, hogy minden áron meg is akarta ölni. A „terv” kialakulása, a kés zsebbe helyezése és a kivitelezés közben legfeljebb 10 perc telt el, ennyi nem elég az előre kiterveltség megállapításához.

Nem kérdés ugyanakkor, hogy H. András közfeladatot ellátó személyre támadt. A váddal értett egyet a bíró: nem a jogi hátteret kellett ismernie, hanem csak azt a tényt, hogy a sértett pedagógus.

A család így is megkönnyebbült

Az ítélet nem jogerős: a vád három nap gondolkodási időt tartott fenn, a védelem kéri, hogy testi sértésnek minősítsék a tettet és enyhítsék András büntetését. A fiatalember egyébként bűnügyi felügyelet alatt marad, vagyis otthonát nem hagyhatja el, és ezzel a későbbi szabadságvesztés ideje is csökken. Ez ebben a pillanatban másfél év lenne.

A család nem kívánt nyilatkozni, de annyit azért a Telexnek elárult: csalódottságot nem éreznek. A fiú édesapja ezt így magyarázta: „Annak mindenképpen örülünk, hogy nem állapították meg az előre kiterveltséget, mert a társadalom azt sokkal súlyosabb ítélné meg és megvetendőbbnek tartaná.