Mindig csak belerakni a pénzt, de az nem jön vissza

2022. szeptember 9. – 17:05

Mindig csak belerakni a pénzt, de az nem jön vissza
Kurunczi Mihály egyike annak a néhány termelőnek, aki még valódi makói hagymával foglalkozik a térségben – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Hungarikum, mégis eltűnőben van a klasszikus makói vöröshagyma. Pár évtizede még a csúcson volt a hagymatermelés, most már épp csak néhányan foglalkoznak a makóival. Rettentő sok vele a munka, de munkaerő alig van rá, ráadásul az olcsóbb külföldivel nehéz versenyezni, hiába rosszabb minőségű. Idén az aszály is betett, aki nem tudott locsolni, annak a termés nagy része elveszett. Helyben viszont bizakodnak: szerintük amíg van, aki ültessen, addig mindig lesz makói hagyma.

„Rendkívüli volt az idei év. Már csak akkor esett, amikor épp nem kellett volna. A tavalyi hagymának most csak a harminc százaléka termett meg. Ez nagyon kevés”

– mondja Kurunczi Mihály, aki egyike annak az öt-hat termelőnek, akik még az igazi makói hagymával foglalkoznak a térségben. Királyhegyesen járunk, negyedórányira Makótól, fejünk felett fokhagyma lóg, mellettünk több tucat zsákban dughagyma és vöröshagyma áll.

Kurunczinak harminchektárnyi földje van itt, ebből négy hektáron termel hagymát. Fokhagymázással kezdte a nyolcvanas években, akkor még mellékállásként a buszsofőrködés mellett, aztán a kilencvenes évek elején ráfordult az intenzív termelésre. Azóta családi bizniszként üzemelnek, van tavaszi és őszi fokhagymájuk, vöröshagymájuk és apróhagymájuk is. És ez mind kizárólag makói. Az ő családja arra esküdött, hogy csak ilyet termel.

Nagyon meg kell érte dolgozni

A makói hagyma fajtája és termesztési módja is különbözik a többitől: az itteni vöröshagyma többévnyi körülményes munka eredménye. A térségre jellemző száraz éghajlat miatt Makó környékén a dughagymás eljárás alakult ki: előbb elvetik a magot, az abból kivirágzó hagymát egy év után kiszedik, a kicsiket visszadugják (ezeket nevezik zsikának), a nagyobbakat hőkezelik, vagyis leszárítják, és azokat úgy dugják vissza. Egy-két év után végül így lesz ezekből a konyhakész, nagy vöröshagyma.

A makói hagymának kisebb a vízigénye, nem kell annyit öntözni, ezért aztán a szárazanyag-tartalma is sokkal nagyobb.

„Ettől nem fog felcsiccsenni a pörkölt!”

– mondják a környéken. A makói hagymából készített étel így jóval tovább bírja, akár hűtő nélkül is. Erős, markáns, csípős íze van, és kemény, annyira, hogy a helyi történet szerint valamikor még a rajta áthaladó szekér is csak a földbe tudta belenyomni, és semmi baja sem lett.

Hagymaszedés Makó és Királyhegyes között – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Hagymaszedés Makó és Királyhegyes között – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Mindezek miatt számít a klasszikus hagyma, a makói cr – vagyis klímarezisztens – hungarikumnak, de az áldás átok is, mert részben ugyanezek miatt van eltűnőben.

A külföldi olcsóbb, de felcsiccsen

A makói hagymatermelés a nyolcvanas-kilencvenes években ment a legjobban: akkoriban a téeszek miatt 1500-2000 hektáron is termeltek a térségben, az emberek minden ötödik házban ezzel foglalkoztak az állandó munkájuk mellett, akár csak negyed- vagy félhektáron. Most már talán a harminc hektár sincs meg összesen – mondja az Országos Hagyma Terméktanács elnöke. De Fekete János szerint azért „vannak még utolsó mohikánok”, akik valódi makói hagymával foglalkoznak.

Ilyen Kurunczi is, aki azt mondja, a csúcson, úgy jó harminc évvel ezelőtt neki nyolc-tíz hektáron volt hagymája. Egy ajtóban állva a mögötte lévő helyiségre mutat, és azt mondja, az szinte a plafonig tele volt vöröshagymával, szóval „voltak itt mennyiségek, de azért nagyon meg kellett dolgozni”.

Nemcsak sokáig tart a procedúra, de az időjárásnak is kitett. 2010-ben a jég vitte el a termésüket, idén pedig a példa nélküli aszály bánt el velük: a kukoricájuk szinte teljesen elveszett, de hagymából is csak a várt mennyiség egyharmada termett meg.

„Egy hektáron 150 mázsának kellett volna lennie, nagyon jó, ha lesz legalább 40-50 mázsa.”

Kurunczi szerint ez is csak azért maradt meg, mert ők tudtak öntözni, de ismer olyat, aki nem, és ezért fel sem szedi a dughagymáját. A család azt mondja, 2022-re ezért mindenki emlékezni fog.

Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Árban viszont nem fog visszajönni az elveszett hagyma értéke: a dughagyma kilójáért 800-900 forintot kéne kérniük, hogy „legalább jól kijöjjek, vagy kis haszon legyen belőle”, de akkor esélyük sem lenne versenyezni a külföldről behozott hagymával, amit olcsóbban árulnak. Így aztán kilóját 400-500 forintért adja. Tanulságos, hogy 1975-ben, tehát majdnem fél évszázaddal ezelőtt 100 forintért lehetett kapni a zsika (a legapróbb hagyma) kilóját. Az ár-érték arány így most a kanyarban sincs ahhoz képest.

A makói hagyma másik rákfenéje tehát a külföldi hagyma, aminek az uniós belépés óta szabad útja van Magyarországra, és ami minőségében és állagában sem veri ugyan a hazait, de könnyebb termeszteni, és több termést is hoz: míg a makói dughagyma hektáronként 250-300 mázsát produkál, addig a külföldi fajták, például a holland, olasz vagy spanyol akár hektáronként 700-800 mázsát is. És mivel többet hoz, olcsóbban is adják.

Az őstermelők dolgát az is nehezíti, hogy a gyakorlat szerint minden hagyma makói, amit Makón termeltek – így tehát akkor is, ha épp francia vagy holland a vetőmag, csak azt Makó térségében vetették el. A boltban ezekre is könnyedén ráírják, hogy makói, az átlagfogyasztókat pedig nem nagyon érdekli, hogy milyen hagymát vesznek le a polcokról, amikor elmennek venni pár fejet.

„Aztán, amikor megeszi a hollandot, rájön, hogy semmi íze sincs. Vagy épp rájön, hogy másnap a pörköltből nem tud már enni, mert felcsiccsen. De próbáljon meg beleharapni a makói hagymába, vagy kezdje el pucolni”, és megismeri a valódi makóit – mondja Kurunczi.

Tízkilónyi fokhagymát érő fizetés

„Én vagyok a makói hagymás. Ahova én odamegyek, ott makói hagyma van. Dughagymaeladásból én vagyok első” – kezdi Rácz András, aki jó huszonöt éve kereskedik a makói hagymával. A nyolcvanas években üzletkötőként dolgozott Zalában és Somogyban, de minden útján mondták neki, hogy hozzon már egy kis hagymát is otthonról. Így aztán ennél a munkánál maradt.

Rácz András 25 éve kereskedik makói hagymával – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Rácz András 25 éve kereskedik makói hagymával – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Újoncként, 1985 környékén 2300 forint volt a fizetése, tehát gyakorlatilag tíz kiló fokhagyma ára. A főnöke 30-40 kilónyi fokhagyma árát kereste.

„Akkoriban tíz-húsz kamionnyi fokhagymát megpakoltam egy felvásárlóegységtől. Nagyon sok pénzt lehetett ezzel keresni. Most nem hiszem, hogy pár kamionnyi makói dug- és fokhagymát össze tudnék a térségben szedni.”

Rácz az ország hatvan százalékába viszi a makóit, főleg gazdaboltoknak és önkormányzatoknak. Magánembereknek már kevésbé, de csak azért, mert „két kiló hagymánál több a postaköltség, mint amennyi a hagyma”. Úgy látja, főleg az idősebbek keresik még külön a makóit, meg azok, akikben „van egy becsületbeliség, hogy magyart akarnak venni. De egyre kisebb a piacunk”.

Azért amikor a koronavírus-járvány 2020-ban berobbant, az üzlet meglódult, „az utolsó szemig elvittek mindent,” mert az emberek megijedtek attól, hogy minden elfogy. Azt még nem látják előre, hogy a most várható válság merre viszi a bizniszt: Rácz szerint ez elmehet afelé is, hogy többen akarnak majd maguknak termelni otthon a kertben, mert anélkül drága lesz megvenni azt a vöröshagymát. A fokhagyma például 20-35 százalékot drágult tavalyhoz képest, a dughagymáról még nincsenek pontos adatok, mert még csak most osztályozzák. „Kicsivel lesz drágább most, mint tavaly, de lehet, egy hónap múlva már ötvenszázalékosan.”

Nincs, aki dolgozzon vele

Ugyanakkor ma már szinte ember sincs, aki termeljen – ez pedig a harmadik nagy problémája a makói hagymának. Akik a csúcskorszakban ezzel foglalkoztak, kiöregedtek vagy kihaltak. „Az én korosztályom, az ötvenesek már nem dugdosnak, a ti korosztályotok azt sem tudja, hogy miből lesz a hagyma” – mutat rám Rácz.

A térségben amúgy is munkaerőhiány van, így akik még egyáltalán termelnek, azok is néha azzal küzdenek, hogy a rengeteg munkához emberi segítséget kapjanak. Kell kéz a hagyma felszedésére, a kiválogatására, de a pucolásra is. Rácz mellett a makói hagyma másik legnagyobb felvásárlója az Univer konzervgyár, ami kifejezetten magyar termékeket keres. Kuruncziék 100-120 mázsa hagymát adnak el nekik, de „azt meg kell pucolni fehérre, úgy, ahogy azt a levesbe belerakjuk”. De nekik sincs állandó munkaerejük – mindennap újraszervezik, ki tud jönni hozzájuk segíteni.

Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Aztán ott van még a vetőmag, a benzin, a növényvédő szerek, az öntözés és a hőkezelés ára is. A hagyma kilóját 150 forintért szárítják a térségben, de most a kilövő energiaárak mellett még nem lehet tudni, ez meddig drágul, ráadásul ha kevés termelő visz a hőkezelőbe kevés árut, azt elindítani sem lesz érdemes. Így aztán lehet, hogy mindenkinek otthon a radiátoron vagy a kályhán kell majd szárítania. Ennyi kiadás után aztán a termelők ott vannak, hogy mégis olcsón kell adniuk a makói hagymát a külföldivel szemben, így tehát az egész üzlet nem hoz annyit, mint amennyit belefektetnek.

Amíg Makó ültetni fog, lesz

Nem csoda, ha ebbe belefáradnak a makói termelők, „mindig csak belerakni a pénzt, de az nem jön vissza”. Kurunczi is ismer vagy negyven-ötven olyan embert, aki régebben hagymázott, de az elmúlt évtizedekben meghalt, vagy inkább az egészet otthagyta.

„Makói cr-rel most biztos nem éri meg foglalkozni. Nem fogja tudni felvenni a versenyt a magasabb hozamú hagymákkal” – mondja ehhez az Országos Hagyma Terméktanács elnöke. Fekete János maga is harmincöt évig hagymázott. Közel húsz hektáron volt vöröshagymája, tizenöt hektáron meg fokhagymája. Két éve hagyta abba, nem lehetett tovább csinálni a munkaerő és az öntözővíz hiánya miatt.

Utóbbiról azt mondja, „nagy kínlódás ez a térségben”, nagyon kéne fejleszteni az öntözést, mert az idei aszály is hatalmas károkat okozott, de ugyanez várható a következő években is. Fekete szerint tározókat kéne építeni, meg kellene fogni a Maros vizét, telíteni kéne a csatornákat, amiket évtizedekkel ezelőtt építettek ki, és amik mára gazosak. Így tehát amikor szárazság van, az is nagy baj, amikor meg sok eső, akkor meg minden belvíz alatt van, mert a csatornarendszert nem tartják karban.

A valaha Makón működő Hagymakutató Intézet sem tud már feléledni. Egykor itt nemesítették a hagymát, négy-ötféle fajtát is előállítottak – például a magról vetett makói bronzot vagy a makói fehéret –, és korszerű hagymakutatáson dolgoztak. De ma már csak egy lerobbant, gazzal körbenőtt, üres épület emlékeztet a múltra. Az elmúlt években a hagymanemesítési állomásra utaló felirat is lekerült róla, helyét átvette a „kiadó raktárak” felirat. A Hagyma Terméktanács elnöke szerint

a klasszikus makói hagyma, tehát a hungarikumnak számító cr pár éven belül teljesen eltűnhet a nagykereskedelemből,

és maximum annyi marad belőle, hogy az emberek otthon a kis kertjeikben megtermelnek annyit, amennyi nekik épp kell. Esetleg még azt néha kiviszik a piacokra. Így tehát „amíg Makó ültetni fog”, addig lesz hagyma, de már nagyon kicsi lesz rá a kereslet. Fekete szerint fajtaváltás kellene a makóiaknak: dughagyma helyett magról vetettre kéne átállniuk.

A Hagymakutató Intézet épülete ma üresen áll Makón – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
A Hagymakutató Intézet épülete ma üresen áll Makón – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Kurunczi hasonlóan látja: szerinte sem fog teljesen eltűnni a makói hagyma, csak épp jóval kevesebb lesz. Ő már nyugdíjas, felesége pedig pár év múlva lesz az, így nemsokára ők is abbahagyják a termelést. A család fiatalabb tagjai szeretnék továbbvinni az üzletet, de ahogy ők mondják, segítség nélkül, egyedül „képtelenség lesz”.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!