Bízunk benne, ha az alvó gázmező most felébred, akkor itt beindul az élet

Drága és környezetterhelő eljárással bányásznák ki a békési földgázt, de helyben örülnek a projektnek

2022. augusztus 18. – 07:07

frissítve

Bízunk benne, ha az alvó gázmező most felébred, akkor itt beindul az élet
A nyékpusztai gázmező – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Gyorsítva, már a télen földgázt bányásznának a Békés megyei Nyékpusztán. Helyi információk szerint a munka már ősszel megkezdődhet, a hátrányos helyzetű térség pedig most abban reménykedik, hogy ez valamennyire felvirágoztatja őket. A beruházásnál azonban sok a kétely és az aggasztó körülmény. A hazai nem hagyományos gázkészlet kitermelésébe már egyszer beletört nagy cégek bicskája, a módszer drága és olyan környezetterheléssel jár, hogy több uniós országban betiltották. A projekt kiemelt beruházássá nyilvánításával a kormány gondoskodott róla, hogy ennek ellenére villámtempóban meglegyen az összes engedély.

Fegyveres őr védi a zöld színű kutat a csendes puszta közepén: távcsővel kémleli, ki próbálja megközelíteni a nyékpusztai gázmezőt arról a köves útról. Ha valaki túl közel merészkedik, biciklire pattan, és egy figyelmeztetéssel teker oda a betolakodóhoz: ne tovább, mert már magánterületre lépett.

Az energia-veszélyhelyzet miatt a kormány ugyanis úgy döntött, a magyarországi földgázkitermelést 1,5 milliárd köbméterről 2 milliárdra emelik, ehhez pedig a Békés megyei Nyékpusztán pár nappal ezelőtt kiemelt beruházássá nyilvánították a földgáz kutatását és kitermelését. Annyira, hogy a terveik szerint gyorsított hatósági engedélyezéssel az első kút már télen elkezdhet termelni.

A fővárostól közel háromórás autóútra lévő alföldi településhez el kell menni Kecskemét, Szarvas, de még Békéscsaba mellett is, és még tovább, szinte egészen a román határig. Itt aztán érdekes területelosztásba botlunk: Nyékpuszta annak idején majorság volt, ma már csak egy-két, szinte enyészetté váló gazdasági épület emlékeztet a régi időkre. Közigazgatásilag Sarkad városához tartozik (kerestük is Sarkad polgármesterét, aki előbb még azt mondta, benne van a találkozóban, végül elérhetetlen lett), de a puszta közelebb van a Sarkadkeresztúr nevű faluhoz. Azon keresztül is lehet megközelíteni.

Ha az ember először jár arrafelé, nem is olyan könnyű megtalálni: Nyékpuszta ugyanis nem létezik a térképen. Minket is a kis falu polgármestere kalauzol oda, el a szebb időket látott majorsági kalyibák mellett, azon a bizonyos kavicsos úton, aminek mentén őzek és nyulak futkároznak, és aminek a végén, két kilométerrel beljebb a biztonsági őr várja a kíváncsiskodókat. Mivel a gázmezőt és a kutat sem veszi körbe kerítés, és kitáblázva sincs, hogy odáig nem lehet elmenni. A polgármester, Bakucz Péter viszont már tudja ezt, meg is áll egy bizonyos ponton, úgy néhány száz méterre a mezőtől. Kezembe nyom egy távcsövet, és azt mondja, ezen keresztül „egy pillantást nyugodtan lehet vetni” a területre.

Ősszel indulhat be a munka

A gázkút egy nagyobb placc közepén áll, mellette hat, megszámozott zöld tartály, a sarokban egy elfektetett fáklya. Ez égett több méteres lángokkal májusban, amikor a területen próbatermelést tartottak. Úgy tudjuk, azt egy olasz cég csinálta, és körülbelül négyezer-kétszáz méter mélyre mentek le. Akkor hagyták itt az eszközeiket, amiket egyébként nagyjából az év elején hoztak ide, és amiket most őrizni kell, egészen addig, míg újra nem használják őket. A helyszínt ismerő forrásunk szerint október-november környékén indul be majd itt rendesen a munka, de az még kérdés, hogy azt is az olaszok fogják-e csinálni.

A nyékpusztai majorság napjainkban – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
A nyékpusztai majorság napjainkban – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Nem ez az első próbálkozás Nyékpusztán: a sarkadkeresztúri polgármester szerint úgy jó tizenöt-húsz évvel ezelőtt, nem messze a mostani területtől már egyszer fúrtak; sikertelenül, mert a hallottak alapján a gáznyomás nem volt megfelelő. Annak emlékét egy kerítéssel elkerített gázkút őrzi egy napraforgóföld közepén.

Felvirágozást várnak

Bakucz szerint ha megvalósul a kormány terve, hogy a békési gázmezőn már télen termelni kezd az első kút,

„elképzelhető, hogy itt most akkor beindul az élet. Egy csendes pusztáról beszélünk jelenleg, de ettől a térség és a mi kis településünk felvirágozását, fellendülését várnám”.

A polgármester szerint a Sarkadi járás, benne az ő falujukkal, halmozottan hátrányos helyzetben van, így a gázmező „valahol egy kitörési pont lehetne a fejlődés irányába”, mert erre eddig csak a településfejlesztési pályázatokkal volt lehetőségük.

Sarkadkeresztúron (a két külterülettel, Kisnyékkel és Varsányhellyel együtt) nagyjából ezerötszázan laknak. A faluban él körülbelül háromszáz nyugdíjas, mellettük van harminc óvodásuk és nyolcvan általános iskolásuk.

Helyben és a környéken sincs túl sok munkalehetőség: dolgozni például a kisboltokban, az óvodában, az iskolában vagy az önkormányzatnál lehet. Bakucz azt mondja, pár évvel ezelőtt még százhetven közmunkásuk volt, de azóta ez a szám lecsökkent, most harminc-harmincöten vannak. A polgármester szerint ez a tendencia az egész térségre jellemző. Aki más munkát akar, az inkább a közeli Sarkadra, Gyulára vagy Békéscsabára jár dolgozni.

Néhányan viszont helyben vállalkoznak. A faluban járva két huszonéves lánnyal találkozunk. Unokatestvérek, egyikük Budapesten jár egyetemre, másikuk pedig focizni jár a fővárosba, de egyébként ideje nagy részét itthon, Sarkadkeresztúron tölti. Kiderül, a család mindkét oldala állattartással foglalkozik: az egyik juhokat tart, a másik pedig csirkéket. Nem is kicsiben tolják, mert pár pillanattal később már a négyhektáros családi vállalkozás közepén állunk, 102 ezer csirke között. Azt mesélik, a helyet a bizniszhez másfél évig építették, és tavaly novemberben indították be, de „jól megy szerencsére”. Szerintük aki a településen marad, az a korábban felsorolt munkahelyeken kívül valójában csak mezőgazdasággal vagy állattenyésztéssel foglalkozhat. Egyébként a fiatalok, ha tehetik, inkább elköltöznek innen valahova máshova.

Sarkadkeresztúr polgármestere, Bakucz Péter – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Sarkadkeresztúr polgármestere, Bakucz Péter – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

A polgármester szerint sajnos nagyon korlátozottak a munkalehetőségeik.

„Bízunk benne, ha az alvó gázmező most felébred, az a térségre pozitívan fog hatni, mert azt a hátrányos helyzetéből csak az új munkahelyek tudnák kihúzni”.

A kormány pedig ezt is ígéri: a nyékpusztai projekt felgyorsításának bejelentésekor azt írták egy közleményben, „a bányászati tevékenységbe helyi vállalkozókat vonnak be, a beruházások új munkahelyeket teremtenek, élénkítve a gazdasági fejlődést, bővítve a foglalkoztatást. Az ásványvagyon értékesítése után a települési önkormányzatoknak számottevő helyi iparűzési adó bevétele keletkezik”.

A tervek és a remények tehát nagyjából hasonló sztorit várnak, mint ami az 1960-as években történt a Szegedhez közeli Algyőn: ott akkoriban termálvizet kerestek, de olajra bukkantak, amiből aztán az ország legnagyobb olajmezője lett, ahol a csúcson háromezer ember dolgozott – aztán persze fejlődött a technika, és a számuk két-háromszázra csökkent.

Gigantikus, nehezen de bányászható készlet

Régóta ismert, hogy Magyarország jelentős földgázkinccsel rendelkezik a Makói-árokban és Békési-medencében. Ezek a legnagyobb, úgynevezett nem hagyományos gázmezők az országban, de rajtuk kívül másik hatról tud még a földtani szakma: az országos ásványvagyon-nyilvántartásban összesen nyolc ilyen szerepel, ezek összesített palagázkészlete meghaladja a 3400 milliárd köbmétert, ebből több mint 1500 milliárd köbméter kitermelhető.

Ez óriási mennyiség ahhoz képest, hogy Magyarországon jelenleg évente 1,2 milliárd köbmétert termelnek ki évente hagyományos módon, és ahogy a kutak lassan apadnak, a mennyiség évről évre csökken. A potenciálisan felszínre hozható palagáz-vagyon az ország földgáz-fogyasztását (ez kb. évi 10 milliárd köbméter) mintegy 150 évre fedezné, a baj csak az, hogy mivel nem hagyományos készletekről van szó, nagyon drága, nagy technológiai kihívást jelent, és környezetvédelmi szempontból aggályos kitermelni.

Mi az a fracking?

A fracking, avagy hidraulikus rétegrepesztés egy nem hagyományos kőolaj- és földgázkitermelési módszer, ami eddig az USA-ban volt leginkább jellemző. A hagyományos készletekkel ma már kevésbé rendelkező, palaolajban és palagázban viszont gazdag amerikai kontinensen a fosszilis ipar rengeteg pénzt áldozott arra, hogy kifejlessze az ilyen készletek kibányászására alkalmas technológiát. Ez lett a fracking, amelynek lényege, hogy a kőzetrétegekbe zárt földgázt és olajat is felszínre lehet hozni a segítségével. A hagyományos bányászati helyszíneken a nyersanyag egybefüggő térben (általában egyfajta kúpban) akkumulálódik a föld alatt, ennek elég megfúrni a külsejét és kiszivattyúzni belőle az energiahordozót. A palaolaj és palagáz ennél trükkösebb: itt az energiahordozó változó mélységben (50-től akár több ezer méterig) csapdába esik egy kőzetrétegben, a bányászathoz innen kell kiszedni.

A frackingnél egyrészt több irányból lefúrnak az adott rétegig, másrészt a bányászni kívánt rész elejét és végét lebetonozzák, és a kőzetbe különféle vegyi anyagokat, valamint vizet fecskendeznek. Ez az eljárás repedéseket hoz létre a kőzetben, ezeken keresztül szívják ki a gázt vagy az olajat. Egy fracking eljárással létrehozott kút jellemzően hamar, 2-3 év alatt kiürül, termelése nagyját az életciklusa elején adja le. Mivel az eljárás technológiaintenzív és drága, felfutására először a 2014 előtti, magas energiaárak teremtettek lehetőséget. Az ezután következő áresés miatt bajba került az iparág, és lényegében a poszt-Covid energiaársokk mentett meg sok céget attól, hogy beadja a kulcsot. Jelenleg viszont gazdaságilag ismét fenntartható a kitermelés, így jöhetett szóba itthon is megint.

A Makói-árok mélyén becslések szerint önmagában 600 milliárd köbméter palagáz (vagyis 60 évre elegendő készlet) fekszik, amelynek kitermelésére voltak már tervek. Először a Falcon Oil & Gas nevű ausztrál cég próbálkozott fúrással Makónál, majd a Mol és az Exxon Mobil közös projektje következett a kétezres évek végén, ám a gazdaságos bányászatba mindkét társaságnak beletört a bicskája.

A nem várt technológiai akadályokba ütköző projektek 2010 körül elhaltak, a palagáz kitermelése a fosszilis tüzelőanyagok árának 2014-es összeomlása után pedig pláne nem jöhetett szóba, hiszen a hidraulikus rétegrepesztéses technológia jóval drágább – mind az olaj, mind a gáz esetében –, mint a hagyományos bányászat.

Ottfelejtett tábla Nyékpusztán – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Ottfelejtett tábla Nyékpusztán – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője a Telexnek azt mondta, a frackinggel bányászható palaolaj esetében 30-80 dollár/hordó körül mozog a kitermelés összköltsége, ami összehasonlításban messze a legdrágább: a legkönnyebben felszínre hozható kőolajat Szaúd-Arábiában 1-1,5 dollár/hordó áron tudják kibányászni, de még a nagyobb technológiai kihívást jelentő offshore kutak is 20-30 dollár/hordótól indulnak. Mindemellett a kitermeléshez elengedhetetlen fúrások költsége is elszállt napjainkra.

Míg a 2020-as mélyponton 2-3 millió dollárba került egy fúrás, 2022-re nagyjából 10 millió dollárra ment fel ez az összeg.

Ezek az arányok a földgázra is igazak, így könnyű belátni, hogy a rétegrepesztéses technológiát csak akkor éri meg alkalmazni, ha éppen nagyon drága a gáz és az olaj.

Amerikából kell hozni a szakértelmet

Ez a helyzet most fennáll, de a frissen bejelentett nyékpusztai Corvinus-projekt azért felvet kérdéseket. Kezdjük rögtön azzal, hogy vajon tart-e már ott a technológia, hogy befutható legyen a magyar palagáz felszínre hozása? Az elmúlt évtizedben volt fejlődés az iparágban, de az biztos, hogy nem a legkönnyebben kibányászható tartalékról van szó.

„Makónál nagy mélységben, 5-6 kilométer mélyen fekszik a gáz, ráadásul a rétegrepesztéses technológia homokpalára lett kifejlesztve, itt viszont keményebb kőzetben található. A Mol legutóbbi próbálkozásakor nem is sikerült megrepeszteni a kőzetet, illetve kiderült az is, hogy magas kéntartalmú az itteni földgáz, ezt egy speciális technológiával lehetne csak kivonni belőle utólag” – mondta Pletser Tamás. Korábban a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal elnökhelyettese arról is beszélt a sajtónak nyilatkozva, hogy „a különleges földtani körülmények, a nagyon alacsony effektív porozitás és áteresztőképesség, a magas hőmérséklet és a nagy nyomás” további kihívásokat jelentenek.

A projektet még csak nem is a legnagyobb magyar fosszilis cég, a Mol viszi ezúttal, hanem vegyesvállalati konstrukcióban tervezi kivitelezni az MVM egy leányvállalata, az MVM CEEnergy Zrt. és egy bizonyos Horizont General LLC. Utóbbi az amerikai székhelyű Aspect Holdings LLC. palaipari szereplő cége. Rájuk azért lehet szükség, mert az egész palaipar amerikai központú, az EU-ban ma már nincsenek is olyan társaságok, amelyek rétegrepesztéses technológiával foglalkoznának. (Az Egyesült Királyságban régebben voltak fracking-kutak, de környezetvédelmi megfontolásból pár évvel ezelőtt betiltotta a módszert egy legfelsőbb bírósági döntés. Ezen túl Ukrajnában próbálkoztak még a technikával az orosz energiafüggőség csökkentése érdekében.)

A korábbi földgáztermelési próbálkozások maradványa Nyékpusztán – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
A korábbi földgáztermelési próbálkozások maradványa Nyékpusztán – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

„A fúrási munkálatokra nem lesz probléma helyi vállalatokat találni, de a rétegrepesztéshez minden bizonnyal az USA-ból kell majd gépeket, szakembereket hozni, ami tovább drágítja a kitermelési költségeket” – mondta az Erste elemzője. Az MVM CEEnergy mindenesetre egy tapasztalat nélküli cég ezen a területen, ennek fényében kissé meglepőnek látszik, hogy a Mol helyett rájuk bízta az állam a projekt egyik felét.

Az EU-ban sok helyen tiltják

A másik fontos tényező a környezetvédelem. A hidraulikus rétegrepesztés érthető okokból nem a zöldek kedvence: a földrétegek több irányból történő megfúrása, a betonozás több száz méter mélyen, a gázzal teli kőzetréteg telefecskendezése különféle vegyi anyagokkal durván invazív beavatkozás. Eközben a repesztés közbeni rezgések növelhetik a földrengés-kockázatot és durva hanghatásokkal járnak, ami a környéken élő állatokat, embereket egyaránt zavarja. Ha egy kutat nem megfelelően termelnek ki és zárnak le a folyamat végén, előfordulhat súlyosan üvegházhatású gázok (pl. metán) szivárgása a föld alól, illetve olyan szénhidrogének juthatnak a levegőbe, amelyek egészségügyi kockázatot jelenthetnek a környékbeliek számára. A víz is egy problémás pont: a technológia eleve sok vizet használ, ami a jelenlegi, vízhiányos környezetben nem mellékes szempont, ha pedig nem elég körültekintően csinálják a repesztést, a hozzá használt vegyi anyagok akár a talajvízbe is beszivároghatnak.

Pletser Tamás szerint a repesztés bizonyos elemeinél minimalizálni lehetne a környezeti károkat, ha precízen viszik véghez őket. Például ha ügyelnek rá, hogy kizárólag a talajvíz alatti rétegbe jusson a felhasznált anyagokból, majd azokat alaposan ki is szivattyúzzák, illetve kiürülés után gondosan rekultiválják a bányászati helyszíneket.

Az azonban nem biztos, hogy minden cég körültekintően és megfelelő standardokkal jár el, a felelősség tehát itt nagyrészt az állami hatóságok és szabályozók vállán nyugszik: nem mindegy, milyen alaposan mérik fel a lehetséges következményeket, milyen környezetvédelmi előírásoknak kell megfelelni a bányászat során, mennyire vannak ezek szigorúan betartatva. Nem véletlen, hogy az EU több tagországa – így például Hollandia, Franciaország, Németország és újabban az Egyesült Királyság – konkrétan betiltotta a rétegrepesztést, ők nem látták garantálhatónak, hogy lehet a módszert jól alkalmazni. Az olyan, fracking-nagyhatalomnak számító országokban, mint Kanada is komoly viharokat kavar a módszer, az elmúlt évek során több tartomány betiltotta a repesztést a saját területén.

Gyorsított eljárásban nyomják végig

Amit a tervezett békési kitermelés esetében a környezeti vetületről eddig tudni lehet, az nem éppen megnyugtató: a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) közleménye szerint a Corvinus projektet kiemelt beruházássá nyilvánították, és így gyorsított hatósági engedélyezés mellett az első kút 2023 januárjáig termelésbe állhat. Ez a sebesség – már amennyiben valóban tartani fogják, amivel kapcsolatban Pletser Tamás szkeptikus volt – önmagában is aggodalomra ad okot abból a szempontból, hogy vajon elkészülnek-e a megfelelő környezeti, geológiai hatástanulmányok a munka megkezdése előtt.

A kiemelt beruházásoknak ugyanis pont az a lényegük, hogy mentesülnek a normál esetben érvényes műemléki, környezetvédelmi és helyi építési szabályok alól, hogy gyorsabban futhasson át egy-egy projekt a bürokratikus rendszeren. Így aztán nehezebben akadnak el olyan, egyébként fontos szempontok miatt, mint például a természetre gyakorolt hatás.

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

A projekt környezeti vetületével kapcsolatban a TIM-et is megkérdeztük, emellett érdeklődtünk arról, hogyhogy nem az ismertebb, makói kincset próbálják meg először felszínre hozni, miért nem a Mol fogja végezni a feltárást, biztosan tartható-e a 2023 eleji dátum, és mennyibe fog kerülni várhatóan a bányászat? Mivel a tárca közleménye szerint azon is gondolkodnak, hogy a bányajáradék-rendszeren keresztül ösztönözzék a földgázkitermelést, arra is rákérdeztünk, vajon tervben van-e kedvezmény bevezetése a nem hagyományos kitermelési technikák (így a fracking) esetén. Az MVM CEEnergy-nél is érdeklődtünk a Corvinus projekt részleteiről, amennyiben bármelyik szereplő válaszol, beszámolunk a fejleményekről.



Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!