Szeged-Szentmihály mellett, az ország egyik legnagyobb környezetvédelmi, kármentesítő és tájrehabilitációs programja indult a Gyálai-Holt-Tiszán. A holtágat több ütemben kotorják és megtisztítják, ehhez viszont a vízszint csökkentése szükséges, ami már el is indult. Most utoljára halásznak a vízszint további leengedése előtt a Fehérpart mederszakaszon. A halak pusztulása néhány napja ott is megkezdődött, de nem olyan nagyarányú, mint korábban a sekélyebb, Szilvás nevű részen volt. A tájrehabilitációt előkészítve áprilisban már lehalászták a területet, majd vizet engedtek le a holtágból, hogy a későbbi kotrást meg tudják oldani. A horgászok sajnálják a sok nagyméretű és értékes halat.
A tervek szerint három napon át dolgoznak a halászok a Gyálai-Holt-Tisza Fehérpart nevű mederszakaszán a terület gazdája, a Szegedi Herman Ottó Horgászegyesület szervezésében. Ezen a részen még 70 centis az átlagos vízmélység. Kedden délelőtt csónakkal és mellig érő gumicsizmában gázolva húzták a hálót, hogy a vízszint további csökkenése előtt a lehető legtöbb élő halat összegyűjtsék. A vízen lebegve és a parton is látni nagyméretű döglött halakat, ezek többségükben busák, és vannak kisebbek is: keszegek, törpeharcsák, pontyok. Miközben a hálót igazgatták a halászok, a vízen lebegő dögöket is begyűjtötték, és az elpusztult állatokat egy nagy, lezárható konténerbe rakták. A korábbi, nagyobb méretű halpusztulásról, ami a Szilvás mederszakasz már csak 20 centis vizében történt, itt írtunk.
A parton néhány környékbeli nézte a munkát. Az egyik férfi, aki névvel nem akart szerepelni, a Telex tudósítójának elmondta, hogy öt percre lakik a holtágtól, és 14 éves kora óta, már ötven éve jár ki horgászni a Fehérpartra. Nagyon sajnálja az elpusztult halakat, szerinte később is lesz még több is, hiszen mindet nem lehet kifogni a hálóval. Ez közben látszott is, mert ahogy szűkült a háló öble, azon kívül is csapkodtak halak a vízben. Az idős horgász azonban úgy véli, nem volt jobb megoldás, ha rendesen ki akarják tisztítani a medret, sajnos el kell azt viselni, hogy a halak egy része nem éli túl a munkálatokat. Azt mondta, nagyon nehéz volna a holtágat úgy kitakarítani, hogy az megfeleljen a környezetvédőknek, a horgászoknak és mindenki másnak. Ezzel nem minden szentmihályi horgász ért egyet, akik korábban nyilatkoztak a Telexnek, azt mondták, szerintük a meder teljes víztelenítése nem jó megoldás, inkább a holtág kisebb szakaszokra bontott részeinek felváltva leeresztésével kellett volna a halaknak nagyobb esélyt adni a túlélésre.
A parton szivattyúk zúgtak, ezekkel a horgászegyesület munkatársai szellőztették, oxigénnel dúsították a vizet: a gép felszívta, és visszafröcskölte a mederbe. Ezzel a halak túlélési esélyeit próbálták javítani. A halpusztulás oka a nagy meleg, és az, hogy a magas hőmérsékletű, ám sekély vízben kevés az oxigén. Az egyik halász elmondta, hogy egy szivattyút el is loptak az éjjel. A csöveket levágta róla valaki, és a gépet elvitte a helyéről.
Á, micsoda emberek vannak!
A halász szomorúan csóválta a fejét.
Amikor közelebb húzták a parthoz a hálót, és kisebbre szűkítették, látszott, hogy milyen sok benne a kisebb-nagyobb hal. Ezt a zsákmányt eladják majd a hivatásos halászok, erre a vízterületet használó horgászegyesületnek nincs joga.
A Herman Ottó Horgászegyesület szervezésében áprilisban a holtágból már kifogtak mintegy 180 mázsa halat. Erre azért van szükség, mert a medret kikotorják, és átrendezik. A Gyálai-Holt-Tisza két szegedi szakaszán mintegy 7 milliárd forintos környezetvédelmi-kármentesítő-tájrehabilitációs programot indított az Ativizig, az előkészületeket már megtették, erről itt írtunk.
Az Ativizig május végén a teljes munkaterületet átadta a fővállalkozónak, a Békés Drén Kft.-nek. A hónapok óta folyó előkészületek után a nagyobb munkálatokat várhatóan augusztusban kezdik meg. Amikor minden készen lesz, várhatóan jövőre ötéves halgazdálkodási programot indít majd a horgászegyesület, a tervek szerint őshonos halakat telepítenek a holtágba.